Az 1882 és 1905 között Sárospataki Lapok címen, a Sárospataki Irodalmi Kör közlönyeként megjelent lap heti periodicitással tájékoztatta az olvasóközönséget a kálvinista egyházban történt kulturális eseményekről, tudományos eredményekről, vallási reformokról, a hívekre és egyházi tisztviselőkre vonatkozó jogszabályokról, rendeletekről. A lap munkatársai és stílusa iránt az egyházon belül indított támadások következtében, a tiszáninneni egyházkerület 1905-ös közgyűlése a lap anyagi támogatásának, megvonása, megszűntetése mellett döntött. Az egyházkerület és a főiskola részéről azonnal felmerült a probléma, hogy ha megszűnik a lap, akkor nincs olyan orgánum, amely az egyházkerületben történő eseményekről tájékoztatna. Éppen ezért új közlönyre volt szükség: „Hosszú idő, immár csaknem egy negyedszázad tapasztalata bizonyítja, hogy a tiszáninneni ev. ref. egyházkerületnek s becses hagyományokra támaszkodó ősi tanintézetének, a sárospataki főiskolának nagy szüksége van oly egyházi és tanügyi közlönyre, mely hűséggel és buzgósággal szolgálja a hazai protestantizmus, közelebbről ev. ref. anyaszentegyházunk érdekeit, bemutatja a nagy nyilvánosság előtt egyházkerületünk és főiskolánk jelenségeit… E szükség érzete indította egyházkerületünk és főiskolánk vezetőségét, hogy miután a múlt hó folyamán a már több mint 22 éven át fennálló »Sárospataki Lapok« című hetilap – egyenlőre legalább – megszűnt, a mindenünnen felhangzó kívánalmaknak és közóhajnak engedve, egy új lap alapításáról gondoskodjék” – olvashatjuk az új hetilap első számában. Az új orgánumot Sárospataki Református Lapok – A Tiszáninneni Ev. Ref. Egyházkerület és a Sárospataki Főiskola közlönye címmel indították. Heti egy alkalommal, vasárnap jelent meg.Főszerkesztője Radácsy György, aki már a Sárospataki Lapoknak is kezdettől szerkesztője volt. Felelős szerkesztője és kiadója kezdetben Zsindely István, szintén a Teol. Akadémia tanára. Rácz Lajos, a neves kutató és tanár társszerkesztőként szerepel a címlapon. Az egyik főmunkatárs Finkey Ferenc volt, a másik Harsányi István, teológia tanár, a Nagykönyvtár igazgatója. A szerkesztők személye hosszú időre meghatározta a lap arculatát.Az első időszakban nem csak hivatalos hetilap volt a Sárospataki Református Lapok. Szemléletében és rovatolásában követte a Sárospataki Lapok példáját, a következő rovatok szerepeltek benne: Iskolaügy; Közéletünk; Tárca; Könyvismertetés; Külföld; Régiségek; Vegyes Közlemények. Kétharmadában hivatalos közleményeket közöltek a lapban, de 1907-től kezdve egyre inkább a pataki tanárok tudományos felfedezéseinek, fejtegetéseinek orgánumává vált.Az 1919-es tanácsköztársaság a lapot betiltotta, és csak 2 év szünetelés után indult újra. Ettől kezdve szinte kizárólag az egyház közlönyeként szolgált: „De másfelől új is lesz lapunk, mert – mellőzve a tanügytörténeti és tudományos fejtegetéseket – a nagy drágaság miatt szűkre szabott hasábjait teljesen és kizárólag egyházunk külső és belső építésének, az élő keresztyén hit feltámasztásának, a lelkek tiszta evangyéliumi hitben, igaz keresztyén erkölcsökben való elővitelének óhajtja és fogja szentelni…” A folyóirat rovatolása szintén ezen funkciónak megfelelően változott: Vezércikkek; Apróságok; Belmisszió; Egyházi élet; Halottaink; Hivatalos Rész; Irodalom–művészet; Szerkesztőségünk köréből; Vegyes közlemények. A lapban rövid időn belül nagy átalakulások mentek végbe. Azzal, hogy az egyházkerület hivatalos lapja lett, profiljában, a cikkek megfogalmazásában is a hivatalosságra, száraz megfogalmazásra törekedtek. Míg az indulást követő másfél évtizedben heves vitákról is beszámolt a lap, 1921-től kezdve a hivatalos vélemény közlésével nem adtak teret a véleménykülönbségek publikálásának a lapban. A világháború után, fennállásának utolsó két évében ismét visszatért az eredeti profiljához, és az egyház hivatalosságaival szemben inkább a hívekhez szólott írásaival. 1948 decemberében szűnt meg.
