A kiegyezést követő időszak a vadászat és a vadászati kultúra fejlődésére is jótékonyan hatott. A Gödöllő környéki királyi vadászterületeken mintaszerű vadgazdálkodás indult meg, hasznos példaként szolgálva a többi nagybirtoknak. A gyarapodó vadállomány szélesebb vadászati lehetőségeket kínált, a kialakuló polgárságon kívül a vidék értelmiségi rétege, sok kisbirtokos is fegyverhez juthatott. Az új vadászok tájékoztatása az ekkortájt megjelenő első vadászati és halászati törvényekről, s egyáltalán: a vadászat szerteágazó tudományának megismertetése egyre fontosabb feladat lett. Ezt, és a benne rejlő üzleti lehetőséget is felismerve, indították meg 1879-ben a Vadász Ujságot, s folytatásaként a Képes Vadász Ujságot. Ám egyik sem volt anyagilag megalapozott, nem úgy, mint a Vadász- és Versenylap melléklapjaként 1880 januárjában megindított Vadász-Lap. Az utóbbi két lapot egyaránt jegyző, tapasztalt főszerkesztő szerint: „mi bennünket azonban e lap kiadásánál leginkább vezényel: az, hogy a nemes vadászat azon hiveinek, kik a lótenyésztés és versenyek iránt nem érdeklődnek – egy jutányosb lappal szolgálhassunk, és benne segélyükkel a nemesb értelemben gyakorlandó vadászat terjedésére, valamint a vad óvására és tenyésztésére hassunk.” A Vadász-Lap az 1881-ben megalakult Országos Magyar Vadászati Védegylet hivatalos orgánuma is lett. Ez jelentős előfizetői létszámot, és így biztos anyagi alapokat jelentett. Kiépült, és folyamatosan bővült egyfajta tudósítói hálózata, ami az egész ország területéről folyamatosan szolgáltatta a vadászattal kapcsolatos friss híreket, érdekességeket. Ezek mára forrásértékű adatok a kutatók, vagy az érdeklődők számára. A kiválóan szerkesztett lap, igényes szakmai és szépirodalmi közleményeivel, a magyar nyelvű vadászati szaksajtó megteremtője és négy évtizeden át meghatározó képviselője volt.
