2000, 1991 (3.évfolyam) január
Kemény Mária: Stílusválság vagy legitimitási válság?
Stílusválság vagy legitimitási válság? KEMÉNY MÁRIA A JL Az önkényuralom időszaka alatt a pesti Akadémia féllegalitásban működött, jogi státusa rendezetlen volt. 1858-ban azon az áron sikerült legalitáshoz jutnia, hogy az Akadémia testülete elfogadta a rá nézve rendkívül sérelmes állami felügyeletet. Ily módon az Akadémia jogot szerzett irodalmi megemlékezéseknek álcázott politikai demonstrációk megszervezésére - ilyen volt például a Kazinczy születésének 100. évfordulóján rendezett ünnepség 1859 októberében, Kisfaludy Sándor balatonfüredi szobrának leleplezése, Berzsenyi niklai síremlékének avatása, s a legnagyobb esemény: 1860. április 9-én Széchenyi halotti ünnepélye. Azáltal, hogy az ekkor még óvatos, de egyre nagyobb erővel kibontakozó függetlenségi és ellenálló megnyilatkozásoknak az Akadémia az élére tudott állni szellemi és intézményes keretet kínálva számukra, a korszak társadalmi életében egy időre vezető szerephez jutott, és komoly politikai-morális tőkét gyűjtött. Ezt a politikai-morális tőkét az Akadémia akkori elnöke, Dessewffy Emil éleslátásával és helyzetfelismerésével valódi tőkévé tudta átváltoztatni, amikor 1860-ban gyűjtést kezdeményezett az akadémiai palota felépítésére, s a tudományos célokat szolgáló alaptőke gyarapítására. A gyűjtés azt eredményezte, hogy felépíthették a palotát, a szomszédos telken a bérházat, s maga az alaptőke is megkétszereződött. A gyűjtés azért volt ilyen sikeres, mert kezdettől fogva szimbolikus gesztusként értelmezték az adakozást: az Akadémia támogatása egyúttal az egész nemzeti ügy támogatását is jelentette. Az épület megvalósítását éppen ezért rendkívüli figyelem kísérte. Kezdettől fogva sokan és erőteljesen követelték a teljes nyilvánosságot. A tervezés és előkészítés során mély konfliktus bontakozott ki az épület stílusának kérdése körül, melyet szenvedélyes sajtóvita kísért." Ebben a vitában az építészeti, városépítészeti problematika mellett komoly indulattal merültek fel politikai, társadalmi kérdések is, és ez megmutatta a konfliktus valódi jellegét. A történet két főszereplője az elnök, Dessewffy Emil és Henszlmann Imre, a későbbi műtörténész-professzor, aki rendkívül széles körű tudásában és tevékenységében sűrítve hordozta a kor társadalomtudományának ellentmondásait . Henszlmann korán vezető szerephez jutott a palota tervezési munkáinak irányításában, s elképzelése szerint az egyetlen helyes megoldás az lett volna, ha a palotát gótikus stílusban építik fel. Mint az Akadémia egyetlen, építészetben jártas tagját, visszahívták Párizsból, ahol 1853 óta tartózkodott. Kinntartózkodásának voltak politikai okai is, a forradalomban ugyanis Pulszky Károly titkáraként nagyon aktívan vett részt, Párizsban azonban nem politizált, hanem tudományos kutatómunkát végzett. Ennek szintén megvoltak az előzményei korábbi munkásságában, hiszen ő volt az, aki a reformkorban az első komoly magyar nyelvű művészetelméleti munkát írta. Amit azonban ekkor Párizsban kutatott, az nem teoretikus, hanem empirikus módszerességet követelt. Azt a sejtését akarta ugyanis bebizonyítani, hogy a gótikus templomok alaprajzának és részleteinek méreteit törvényszerűen két alapméret aránya határozza meg. Ehhez gyűjtött éveken át adatokat, még fel több mint száz francia és angol templomot. A IIX. gótizálás a 19. századi európai építészet egyik legerőteljesebb mozgalma volt. Angliában neogót templomok sokaságát építették, Franciaországban műemlékvédelem ürügyén a gótikus katedrálisokat átépítették, a mozgalom leghatalmasabb teljesítménye pedig a kölni dóm felépítése volt. A kölni dóm, éppúgy, mint a mi Akadémia-épületünk, a kor számára szimbolikus jelentésekkel telített. Jelenti a német egységet, jelenti a szellem, a lélek, a hit teremtő erejét, jelenti egy tökéletes mű létrehozásának lehetőségét, jelenti a régiek nagy titkainak megfejtését és hagyományaik folytatását. Henszlmann e nagy hatású mozgalomhoz csatlakozott, s a maga kissé alkimista jellegű elgondolása szerint, de modern tudományos módszerességgel kereste a titkot, s kereste egyúttal Magyarország számára a nagy európai hagyományt, amelyhez nemzete csatlakozhat. E titok, s e hagyomány keresésével nem állt egyedül, munkájáért s eredményeiért nyugaton komoly tudományos elismerésben részesült. E mozgalom hitével és meggyőződésével tért haza, s rögtön megformálta azt az ideológiai keretet is, amelybe Magyarországon a gotizálás beilleszthetőnek tűnt. Hosszas és szerteágazó fejtegetéseiből itt egy dolgot érdemes kiemelni, s ez érvelésének historizáló okfejtése. Eszerint Magyarországon a nemzet nagy korszakaiban, IV. Béza, Nagy Lajos, Károly Róbert és Mátyás idején mindvégig a gótikus építészet volt uralkodó, s legkiválóbb építészeti emlékeink - melyeknek feltárását éppen ő és Ipolyi Arnold kezdte meg a reformkorban - gótikus stílusúak. Henszlmann számolt azzal a korabeli ellenséges előítélettel, amely a gótikát német eredetű szi- 57 KEMÉNY MÁRIA