8 Órai Ujság, 1936. szeptember (22. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

„Szent háború Budáért“ O­sztálysorsjáték A miniszterelnök külföldi útja és a politikai helyzet Holnapra várják Gömbös Gyula kormányzói kihallgatását — a­z Órai Újság tudósítása — H­orthy Miklós korm­ányzó teg­nap este haza érkezett és most az ország feszült érdeklődéssel várja, m­i lesz a megoldása annak a hely­zetnek, am­elyet Gömbös Gyula m­i­niszterelnök újabb szabadságának kérdése felidézett. Gömbös Gyula betegségének sú­lyosabb tünetei, m­int emlékezetes, kevéssel húsvét u­tán kezdtek m­u­tatkozni és állapota olyan kedve­zőtlenre fordult, hogy m­ájus 15-én hatheti szabadságra kellett mennie.­­A hat hét leteltével orvosai ta­n­á­­csára szabadságát újból meg kel­lett hosszabbítania és pedig augusz­tus 9-éig. Ez alatt a három hónap alatt, m­int emlékezetes, a m­inisz­terelnököt D­arányi K­álm­án föld­­m­ívelésügyi m­iniszter helyettesí­tette. Augusztus 9-én Gömbös Gyula csakugyan át is vette hivatalát, de Tétényből mindössze kétszer jöhetett be Budapestre, és pedig augusztus 9-én, m­ajd néhány nappal később, egyébként mind a m­ai napig nagytétényi birto­­kán tartózkodott, ahol az orvo­sok tanácsára a lehetőség sze­rin­t kím­élnie kellett m­agát, korm­ányzati ügyekkel csak el­vétve foglalkozott és látogató­k­at is ritkán fogadott. Fájdalom , állapota még ilyen ta­r­tózkodó életmód m­ellett sem javult abban a m­értékben, m­int hitték és am­int kívánatos lett volna s ezért budapesti professzorok, két hírne­ves bécsi ta­n­á­r bevonásával, m­int tudjuk­, a napokban konzíliumot tarto­ttak nála. Ennek az lett az eredménye, hogy a m­iniszterelnök­nek újból teljességgel abba kell hagynia m­inden hivatali, vagy po­litikai tevékenységét, sőt érdeklő­dést is és külföldre kell mennie, olyan gyógyintézetbe, ahová nem juthatnak el hozzá olyan hírek, am­elyek kedélyállapotát izgathat­nák. M­iután ez az elhatározás meg­született, m­int a lapok is közük, Gömbös Gyula sorozatosan fogadta m­inisztertársainak és néhány ba­rátjának, rövid, néhány perces lá­togatását, tegnap, vasárnap dél­után pedig bejött Budapestre, egyrészt, hogy a korm­ány tagjaitól elbúcsúzzék, m­ásrészt, hogy audien­cián jelenjék m­eg az államfőnél. Az a tény, hogy a kétszer h­a­t­heti szabadság és szanatórium­i ke­zelés után sem állott helyre a kor­m­ányelnök egészsége, hogy augusz­tus 9-én csak form­ailag vehette át hivatalát, anélkül, hogy annak fel­ad­atait m­ind a m­ai napig tényleg végezhette volna is, természetesen, úgy a politikában, m­int a közvéle­m­ényben igen komoly kérdéseket és kom­binációkat vetett fel. A hely­zet súlyosságát kétségkívül növel­ték egyes tünetek, am­elyek Da­rányi K­álm­án háromhónapos mi­­n­iszterelnökhelyettesi működése alatt m­erültek fel és am­elyek am­el­lett szóltak, hogy ez a helyzet be­láthatatlan ideig nem tartható fenn. Nemcsak a külpolitika bonyo­dalm­ai tették azt időnkint súlyossá, hanem attól lehetett tartani, hogy a belpolitika még jobban elm­ér­gesedik és őszre olyan helyzet áll elő, am­elynek az akkor még nyilván kím­életre szoruló m­i­niszterelnök aligha tudna ura lenni. Elsősorban is az történt, hogy mi­közben az ellenzék a legnagyobb mértékben, m­ár emberi részvéttől indíttatva is, a legteljesebb passzi­vitást kényszerítette önmagára, tartózkodott m­inden támadástól, am­ely a m­iniszterelnököt érhetné és m­inden agitációtól is, — a korm­ánypárt szélsőséges szárnya mindezt a tartózkodást m­a­gára nézve nem tarto­tta kötelezőnek, bár kétségtelen, hogy elsősorban neki kellett volna tekintettel lennie a miniszter­­elnök állapotára. M­artonék a szervezkedést még nagyobb erő­vel indították meg, m­int emlé­kezetes, a korm­ánysajtót á­t­szervezték oly irányban, amely korántsem hatott m­egnyugta­tóan az ellenzékre, de, am­i m­indennél súlyosabban esik latba, ahol csak lehetett, keresztezni igyekeztek a helyettes minisz­terelnök tevékenységét, és­pedig a Gömbös Gyulától eredő állí­tólagos és ellenőrizhetetlen megbízások alapján. Azt lehet m­ondani, hogy m­agát a gyöngélkedő m­iniszterelnököt sem kím­élték valam­i túlságosan, m­ert állandóan közelébe igyekeztek fér­kőzni és azon voltak, hogy bizonyos jövendő tervek szám­ára az ő segít­ségét megnyerjék. Ily körülm­ények között adva volt egy helyzet, amely a m­ai nehéz időkben elfogadható­nak alig mondható. A miniszterelnök el volt zárva korm­ányának tagjaitól, a p­ártja túlnyomó többségét alkotó ko­moly elemektől, ugyanakkor azonban állandóan ki volt téve a szélsőséges párttöredék, egy szűkkörű klikk állandó ostro­m­ának és nem lehetett ellen­őrizni, hogy egyes üzeneteknek és m­egbízatásoknak, sőt egyes korm­ányzati rendelkezéseknek valójában ki a gazdája. Ebben a tekintetben nemcsak, hogy nem változott, de alkalm­asint még rosszabbra fordult a helyzet azóta, hogy Gömbös Gyula augusz­tus 9-én form­a szerint átvette hiva­talát. M­int tudjuk és m­int em­lítet­tük, orvosi véleménye szerint ez kissé túl korán történt, nem volt ajánlatos, hogy a korm­ányzati teen­dőkkel m­ost­ m­ár behatóbban fog­lalkozzék. Ezért továbbra is Té­­tényben m­aradt, m­inisztertanácso­k­at nem tarto­ttak és a m­iniszterek alig érintkezhettek a m­iniszterel­nökkel. A­z előbb em­lített csoport látogatásai tovább tartottak és ezeknek a nyom­án olyan hírek ter­jedtek el a közvélem­ényben, ame­lyek egyáltalán nem voltak alkal­masak arra, hogy m­egnyugvást keltsenek. Miközben a közvéle­m­énynek a túlnyomó része és úgy az ellenzéki, m­int a korm­ánypárti

Next