Athenaeum, 1843/1. kötet
1843-01-15 / 1. füzet
Számvetés min magunkkal Uj évi ajándékul fiatal hontársaimnak. (Jeloben wir..................... Uns vom Halben zu entwöhnen Und im Ganzen , Guten, Schönen Resolut zu leben' Goethe. r Eszszel felruházott, rendeltetését eszmélve’s szabadon valósító lénynek, élte’ folytában koronként magába kell szállnia, hogy lelki állapotát ’s helyzete’ viszonyait éretten fontolóra véve, magát rendeltetése, kora ’s hazája’követelései szerint, gondolkodva s cselekvőleg eligazíthassa. Illy önszemle nélkülözhetlen föltétele minden tükélyesedésnek s erkölcsi nemesűlésre már a régi bölcsektől, különösen Pythagorástól, ajánltatott, sőt vallásunk’ alkotójának egyik legszebb intézménye, az úr’ vacsorája, ezen eszmén alapúl. Alkalmas időpontokat, életünk’ illyféle öneligazodására, kivált az egymást felváltó évek’ bevégző és kezdő perczenetet nyújtanak; mert életünk maga ezen fonalon perdül le. Ezt tudtam, mert már tanítóim ajánlották; de huszonkét éves ifjú sokat tud , a’ nélkül hogy szívére venné; nem aggódni, hanem élni és vigadni akar. Most is tehát, hasonkorú barátim’ víg körében, tölt poharak közt temetém el a’ lefolyt esztendőt. Mámoros fő nyugtalan álmot okoz, ’s álmokban ollykor csodálatosan játszik a’ képzelődés. így történt, hogy ez alkalommal is, talán egy hajdan olvasott költeményt ismételve, álmomban elöregedve láttam magamat, ősz hajakkal, sápadt arczczal, elfonnyadt testtel, ’s a’ nyilt sír’ küszöbén. Visszaemlékezvén gondatlanúl ’s tétlen henyeségben töltött napjaimra, keserű bú fogott el, reszkettem, ’s nem ATHEN. 1843. I. KÖT. )