Az Est, 1912 (3. évfolyam, 124. szám)
1912-05-24 / 124. szám
Előfizetési árak: Eg*** évre, ••••«• fő.— korona Félévre ..«••••••• korona Negyedévre..*,. .. 4.— korona Egy hóra •...«••• 1.40 korona Egyes számra a fővárosban és a vidéken 4 fillér L -\-Vtx wt Rendkívüli kiadást Politikai napilap Felelős szerkesztő : Miklós /Inti i % Megjelenik délután . Szerkesztőség: VII. ker., Miksa*utca 8. Kiadóhivatal: VII., Erzsébet körút 20. s, ti *4 Forradalom Budapest utcáin Budapest utcái ti tegnap lobot vetett. szM'.or!.ív ..,-r a,f elkeseredés. Vér folyt és halottjai vannak az elfajult politikai küzdelemnek. Pusztulás emberéletben, pusztulás a köz- és magánvagyonban; a harag, a gyűlölet tegnap fekete árnyakat festett az égre. Lehetetlen megdöbbenés nélkül nézni a tegnap történteket, lehetetlen, hogy mély sajnálkozás ne támadjon a nyomán az emberi lélekben, mint ahogyan lehetetlen, hogy a tegnapi nap eseményei meggondolásra késztesse az ország vezetőit. i* tt i 1 Az 1848-iki forradalom óta nem volt olyan forrongás mint 1912. évi május hó 23-án. Hogy mi minden történt azt ebben a meleg 24 órában leírni nem lehet. Röviden csak vázolnunk lehet az eseményeket, újságíró becsületünkhöz való tárgyilagos hűséggel. Régóta folyik a harc az ötödik rend fölszabadításáért. Ennek eszköze, lényege, szimbóluma az általános egyenlő titkos választói jog, amelyért, szemben a hatalmon lévő osztályokkal évek óta küzd a proletariátus. És megindult az utca a magyar fővárosban. Érezte, hogy nagy események fordulópontján áll és miután nem engedték impozáns módon kifejezni óhaját és akaratát, kifejezte óhaját és akaratát olyan módon s olyan erővel, ahogyan a kitagadott ötödik osztály, a világtörténelemben eddig is mindig meghallatta hangját. Hogy ennek a borzalmas feljajdulásnak minden sikoltását meghalljuk, ahol a budapesti magyar királyi államrendőrség segítette a hegében, műveleti én szintjében minuszio.Bioilopott magasul, s csak vad ösztöneinek engedelmeskedve , az amúgy is elkeseredésében tüntetni akaró népet végsőkig fölkorbácsolta. Hiába volt a katonaság minden becsületes nyugalma és méltóságos ereje,rendőrök által felkorbácsolt szenvedélyt immár nem lehetett visszatartani. Budapest népe önmaga odadobta magát a rendőrök élesre fent kardja, keményre töltött revolvere és lovainak szegesre csiszolt patkói elé és végeredményben egyelőre 7 halottról, 163 súlyos sebesültről és ezeren felül való letartóztatásról kell jelentést tennünk. Ezek csak hivatalos számok. A valóság sokkal nagyobb. Minden további nélkül az események össze,vissza zavarát, szenvedését, brutalitását s vérét, a hatalom őrültjeinek és a vágyak fékevesztett fanatikusainak képét a röviden következőkben vázoljuk: Az első attak Négyfelől érkezett a munkásság a fővárosba, a budai oldalról és a pesti oldal három részéből, az újpesti, a rákosszentmihályi és az erzsébetfalvai részről. Nyugodtan haladva, csendesen jött be a fővárosba s szedelőzködött össze a főváros munkásvidékeiről 60.000 ember. Hét órakor indultak befelé aváros belső részeibe, kilenc órakor már a Dob és Király-utcákban, vavalamint a Külső Váci-utón megindult az első attak, a budapesti rend■ ■ • . f toraeeed I f.zeiuiuen való taktikából semmit, ellenben a műveletlen, rosszul fizetett rendőrlegények ösztöneit a félig művelt s hasonlóképen rosszul fizetett rendőrtisztviselők vezetésével reászabadítja az emberek erkölcsi, fizikai s anyagi exisztenciájára. Az első összecsapások. Reggel nyolc óra. Négy felől jönnek be a város belsejébe. Legnagyobb tömeg Újpest felől. Ritkásan, de a szétszórt emberek sűrűn. Kilenc óra az első összecsapás a Dob utcában, majd az Erzsébetkörúton, ahol egy magános öregembert vertek össze a rendőrök. A harmadik összetűzés a Váci-út felől, ahol a Zápolyautcánál Naszády rendőrkapitány állta útját a munkásoknak. A Váci-út 52. száma előtt röpült el az első kő, eddig még csak mindig a rendőrség »kapta ki« az embereket társaik közül, legtöbbször rendőrlegények szeszélyei szerint. De itt a Váci úti háznál repült néhány kő az épitkezés alól. A következő pillanatban a rendőrség már pisztolyait vette elő előtt. A golyó egy bosnyák munkás jobb mellkassába fúródott és a bal mellkasán jött ki. Ez a lövés halálos volt, a munkás, akinek nevét az első órákban még nem is tudták megállapítani, a helyszínen kiszenvedett. Holubrisztofnak hívják 53 éves bolgár kertész. Még kilesia sebesült esett áldozatául a rendőri sortűznek. A sok vér láttára a tömeg egy része megvadult. A rendőri tilalom daczára nekivágott a Váci-útnak és a 6. számú ház előtt egy felhevült munkás kővel fiaiba dobta Molnár H. János rendőrellenőrt. Ostrom az Alkotmány. Tíz óra lehetett, amikor az Alkotmány-utcza és Szemere-utcza sarkán elhelyezkedett katonai készenlét, egy század huszár-ostromot intézett az Alkotmány utczában felgyülemlett tömeg ellen. A munkások nagy ijedten menekültek a lovak patái elől és néhány perc alatt megtisztult az Alkotmányutca. A nyugodt s helyes huszárattakat rendőri roham követte vérengzéssel, bár nem volt rá szükség. Egy csapat lovas, egy csapat gyalog rendőr a Szalay utcába rohant be. Itt nyugodtan haladt Alföldi Istvánná, Ganz-gyári munkásnő. Karddal behasították a fejét és vastagon futott alá a vér a ruhájára. A tüntetők szidalmazták a rendőröket, akik erre még őrületesebben folytatták a vérengzést. Aki elébük került, az legalább egy kardcsapást kapott. A Szalay utcában még Biermann Ferenc kereskedősegéd, Weissengrün Elek, Gáspár István inas sebesültek meg. Tíz órától fél tizenkettőig ostromállapotban voltak az Alkotmány-, Szalay-, Szemere-, Honvéd-, Kálmán-utcák. Szüntelenül vágtattak végig a lovasrendőrök és akit értek fejbe ütöttek. Megtámadták a villamost. Féltizenegy órakor a Szabadságtérnek forradalmi képe volt. Az egész teret huszárság és rendőrség uralta. És ennek a nagy karhatalomnak jelenlétében a tömeg az Osztrák-Magyar Bank előtti járdát és a tőzsdepalota előtti lépcsőzetet szállotta meg. Veszedelmes és izzó volt a hangulat, amelynek hatása alatt még azt is beszélték, hogy a jegybankot kirabolják.