Az Ujság, 1910. augusztus/1 (8. évfolyam, 182-193. szám)
1910-08-02 / 182. szám
Budapest, 1910. VIII. évfolyam. 182. szám. Kedd, augusztus 2. EMElesztést iraki Egész évre.__28 k. — 1. Félévre .... 14* — » Negyedévre 7 » — » Egy hóra____' 2 » 40 • Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG : Budapest, Rákóczi-út fil.n Telefon 84—14. KIADÓHIVATAL. Budapest, Rákóczi út 54. S2. Telefon 1*2—63 és BS-03. Steg-jelen hétfő kivételével minden sáp. Ünnep után la. ROVÁS«* Egyik tüntetés olyan, mint a másik. A tüntető kiabál, azután hazamegy, azután nem ■történik semmi. Ezek az egyre gyakrabban ismétlődő budapesti tüntetések azonban, amelyeken a tüntető nem választójogot követel, hanem a rongyait és a rongyos és sápadt gyerekeit hurczolja végig a városon, nem olyanok, mint a többi tüntetések. Különös éleslátás és különös mélyrelátás nélkül is megállapítható, hogy a tüntetőket nem holmi pártvezetőségi határozat, hanem egy lassan megérett, de most már teljesen megérett forradalmi hangulat viszi ki a forró utczára. Ezek után a tüntetések után azért kell most már kivételesen történnie valaminek, mert egy félig-meddig okos országkormányzó és városvezető-politika keresztényi szeretetből, méltányosságból, szánalomból talán a legnagyobb nyomorúságon sem segít, de a kis tömegszeszélyeknek is szolgálatára siet, ha egy okkal vagy ok nélkül támadt forradalmi hangulat a rongyait mutogatja neki és az öklét rázza feléje.* Az igazságügyminiszter maga is elismeri, hogy a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényben állami szuverenitásunk nincs eléggé kidomborítva. Ez az őszinteség kellemes és vonzó. A törvény maga azonban és az az állapot, amelyet meghosszabbít, marad káros és kellemetlen. Lemondás Magyarország állami önállóságának aláhúzásáról olyan területen, ahol nincs rá fontos és nagy ok. Igazságügyminiszterek dolgában Magyarország az utóbbi időben nincs elkényeztetve, de a legszimpatikusabb igazságügyminiszterrel szemben sem lehet más álláspontja, mint az, hogy a törvényjavaslatai legyenek hibátlanok és megnyerőek, ne pedig az az őszinteség, amelylyel a törvényjavaslat a hibáira és fogyatkozásaira rámutat.* Ha a pótválasztások és az időközi választások, mint régi politikai gyakorlat mutatja, szinte csalhatatlan mérői az ország hangulatának és a pártok morális erőviszonyának, akkor a most készülő pótválasztások az ellenzék számára siváran vigasztalanok. Az országnak az a hangulata, amely az általános választásokon a nemzeti munkapártnak juttatta a győzelmet, nemcsak nem romlott meg, hanem még javult, és az a csüggedtség, amelylyel az ellenzék belement a választási küzdelembe, nemcsak nem tűnt el, hanem még bágyadtabb lett. A pótválasztások iránt jóformán nem is érdeklődik senki, annyira bizonyos, hogy a munkapárt győzelmeit nem lehet meggátolni. Ahhoz, hogy ez a hangulat hamarosan és gyökeresen megváltozzék, vagy a munkapártnak kellene rettenetes hibákat elkövetnie, ami nem valószínű, vagy az ellenzéknek kellene egy csodálatosan nemes és okos szerepléssel meghódítania a szíveket, ami lehetetlen. rozsdás bilincsek* írta: Szántó Kálmán. Példásabb nevelést lánygyermek már nem is kaphatott, mint a milyenben Balogh Klára részesült a szüleitől. Jobban mondva az anyjától. Mert az öreg tekintetes ur, miután a délelőttöt a kényelmes úri hivatalban átpipázta, délben befogatott s télen-nyáron egyformán kihajtatott a tanyára. Ott mindig talált időtöltést. A tekintetes asszony aztán annál komolyabban fogta az anyai hivatást: istenfélő, erkölcsös, jámbor teremtést nevelt a lányából, ő tudja, hogy miért, aki a polgári, nem, úri erényeknek mintául szolgálhatott. Még a nevelőnők is félesztendőnként változtak a háznál, tovább egyik se birta ki a szigorú anyai ellenőrzést. A tekintetes ur csak a bajsza alól mosolygott, mikor megint uj arczot látott az asztalnál s a szeme sarkából pislantott rá, hát ez vájjon meddig bírja ki ? Egyébként a háznál jobbadán csak nőszemélyek szoktak megfordulni s neki magának is meglepetés volt, mikor egy vasárnap egyik birtokostársát látta meg az asztalnál. Szivében némi nyugtalansággal fogyasztotta végig az ebédet s a végén már nem is csodálkozott, mikor a vendég egy pár bizalmas szóra kérte. — A lányod kezét jöttem megkérni, kedves bátyám, e nagysága már megadta a beleegyezését. — Ki ? A lányom ? — Nem, feleséged ő nagysága. — És Klári ? — Illendőbbnek tartottam, hogy előbb veletek jöjjek tisztába. A liberalizmust addig temették, amíg egyszerre csak föltámadott és a réginél is nagyobb erővel tör magának — Talán igazad van, öcsém, hát majd én jövök tisztába Klárival, mégis csak az ő dolga. — Remélem, nincs ellenem kifogásod ? — Mi volna ? Nem én megyek hozzád. A Klárival nyomban lefolytatott kihallgatáson harmadikul az anya is részt vett. Jó is volt, mert a kihallgatás mindjárt az első kérdésnél meglepő fordulatot vett. A kisasszony ugyanis mindjárt a bevezetésnél határozottan kijelentette : — Nem i s hogy nyomatékosabbá tegye, még egyszer rámondta : — Nem ! A mama fel akart pattanni, de a tekintetes úr leintette a pipaszárral. — Hagyd csak, fiam. — Aztán miért nem ? Meg tudnád okolni, hogy miért nem ? — Nem szeretem, nem leszek a felesége, mert nem szeretem, csak azé leszek, akit szeretek. — Ühm, mondd csak, kislányom, van is már tán valakid, akit szeretsz ? — De, Gábor! — Hadd csak ő beszéljen mostan, már úgy látom, lesz benne valami, hát most már csak ki vele ! — Papa, én megmondhatom, úgy se maradhat titok. Somogyi Lászlót szeretem, s annak akarok a felesége lenni. Senki másé, csak az övé. Az öreg urnak halk füttyentés szaladt ki a száján. — No, ezt csakugyan jól kiválasztottad. Nem gondolod, hogy egy kicsit pernahajder az a legény ? Magának sincs megélni valója s azt se igen tudjuk, mi fán termett. — Majd megokosodik az én kezem alatt, — felelte a leány — megígérte, hogy rendes életre tér, ha a felesége leszek. A liberalizmus utat a művelt európai nemzetek szívéig. Sőt ha jól ítéljük meg, éppen benne fogja megint megtalálni az osztályharczokba bonyolódott czivilizált világ a megváltás és béke elkallódott biztosítékait. Ez az ébredező világmozgalom a római Vatikán magatartásából tükrözik vissza legjobban. Legyünk mindenekelőtt tisztában azzal, hogy a katolikus egyház római kormányzata a művelt világ legelső konzervatív hatalma. Világi hatalom híján is az, sőt így talán még inkább ilyen. Történeti hivatás ez, amelynek ereje tisztán a keresztény nemzetek erkölcsi világlátásából származik. És amelynek óriási szerepe van korunk életében is, holott pedig mindenki tudja, hogy a római szentszék hatalmi befolyásának sem fegyverrel, sem más erőszakos hatalommal erőt szerezni nem képes. A római szentszék világpolitikáját tehát tárgyiasan kell fölfogni és nem a küzdelem fogyatékos igazságai szerint. A legújabbkori forradalmi doktrínák ellen folytonosan hallottuk Róma szavát és láttuk akcióját. Már XIII. Leó pápa encziklikáiból nyilvánvaló volt, hogy a pápaság tekintélye a fenyegető forradalmi irányok, kivált pedig az anarchizmus és a szocziálizmus szélső tantételei ellen vonul föl harczba. De ugyanakkor kezdődött el az a nagy alkalmazkodás is, mely az egyházat a legalsóbb néposztályokkal törekedett összhangba hozni. A boldogult ügy, hát már szót is értettetek ? ... Szeretném tudni, hogy jutottál hozzá ? Jól van no, sohse pirulj, én is voltam fiatal ! Hát jó, kislányom, majd megbeszéljük az édes anyáddal. . , 7. n. — Tudod, hogy ebből a dologból nem lehet semmi ? — kezdte az asszony, amint magukra maradtak. — Hogy miért ? Magad mondtad róla, hogy pernahajder, de még annál is rosszabb, semmi házi. Váltókból él, iszik, kártyázik. — Abból még mind kigyógyulhat. Ha csakugyan szereti a lányt. Mert csak azon múlik. — No már én nem arra neveltem. — Gondolom, de hát a puska néha visszafelé is elsül. — Majd helyreigazítom az eszét, kiverem a fejéből, el tudok én Klárával bánni. — Nem gondolod, hogy talán még roszszabb lesz ? — Te az első jöttmentnek nyakába vetnéd az egyetlen lányunkat. — Azt nem ! De ha csakugyan szeretik egymást . . . — Szeretik, szeretik ! Nagyon szerettelek én téged, mikor hozzád mentem ! Egyszerre nagy hideg csönd támadt. A hirtelen kibökött szék úgy suhogtak át a levegőn, mintha korbácsütések lettek volna. Az öreg úr sokáig nyomkodta az üszköt a pipájában. — Tudom, tudom, — szólalt meg végre — nem felejtettem el. S mit gondolsz, anyjuk, nagyon boldog voltál ? Én nem. De hát csöndes ember vagyok, tűrtem, bírtam. Klált a te lányod, a te erős természeted, nem fogja tűrni, nem bírja. Vállalod-e a felelősséget ? Én nem ! Lapunk mai száma 28 oldal.