Az Ujság, 1912. január/1 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1912-01-02 / 1. szám
Budapest, 1912. Előfizetési árak« Egier cm ....... 28 k. — f, Félévre _ ____14* —» Negyedévre „ „ 7 * — » Egy hóra _ .. ... 2 » 40 » Egyes siim ára helyben és vidéken 10 fillér. X. évfolyam. 1. Kedd, január 2. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. f* Telefon £8—II. KIADÓHIVATAL. Budapest, Rákóczi-útc 54. is. Telefon 161-OS és 58-OS. Megjelen hétfő kivételével minden nép, ünnep atán le. ROVÁS. Újévi beszédek a mostani események. Máskor hétköznapi beszédek. S a krónikásnak méltatnia íéli őket, hiszen más rendeltetésük nincsen, mint hogy a krónikás méltassa őket. Melyik pártvezér akar a nemzettel valamit tudatni ? Melyik beszéd mond valamit, amit belőle a nemzet megtud ? Keressük az értelmét annak, amit eseménynek traktálunk, s szégyenkezve konstatáljuk, hogy nincs azokban semmi értelem. De még a beszédeknél is kevesebb értelme van annak, hogy mégis foglalkozunk velük. N * Kossuth Ferencz ilyenkor, ünnepi absztrakcióban meg szokta rugdalni azokat, akikkel konkrét, együtt szokott menni. Most még a szokottnál is óvatosabban rugdal. A szoczialistákat rugdalja, akiket még óvatosabban ultrademokratáknak nevez, mikor a fegyvertársaira céloz. Denikve megint nem híve az általános titkosnak, s nem helyesli szövetségeseinek a szövetségeit és taktikáját, s megint szembeszáll azokkal, akiket a saját táborával közös harczra tüzel. Ezt az orz óvatosságot, tekintettel korára, államférfim körültekintésnek szokták nevezni, de akik ennek nevezik, azok is úgy értik, mint mi, akik egészen másnak neveztük. * ■| Ennivaló a képviselőházi elnök szeretett*-/ méltó udvariassága, ő nem képzelheti, hogy akadna magyar ember, aki elfeledné, hogy a parlament szabad működését lehetetlenné téve, a parlament tekintélyét, s ezzel az alkotmány lényegét veszélyezteti. Hát csakugyan nem ismer Návay ilyen magyar embert ? Hat hónap óta három parlamenti párt meg is cselekszi ezt, s Návay úgy került az elnöki székbe, hogy ilyen magyar ember több van, mint az ujjainkon elszámlálhatnánk. S most is mindenki arról beszél s azon jajgat, hogy a parlament szabad működése lehetetlenné van téve, s egy sereg embernek az a hazafias szándéka, hogy a fegyverszünet lejárta után ismét veszélyezteti a parlament tekintélyét s az alkotmány lényegét. S Návay mégsem tud ilyen magyar embert elképzelni. Ugyan segítsenek rajta s mutassanak neki egy ilyen embert, mert még sem járja, hogy egy házelnök obstrukczió közepette ne lásson egy eleven obstruktort! Római műemlékek Észak-Afrikában, írta Endrei Gerzson dr. Boissiere beszéli a következő történetet: »Egy arabs sejk egyszer franczia tudóst látott, aki római felírást másolt. Megkérdezte tőle, vájjon érti-e a rumit (rómaiak) írását. Midőn megmagyarázta neki a franczia tudós, hogy a franczia és a latin írás egy és ugyanaz, igy szólt : Ha ti a nunak nyelvét értitek és írásokat írjátok, akkor ti az ő örököseik vagytok és nekünk hátrálnunk kell előletek«. Ha azonban politikai dolgokban történeti szempontokra is tekintettel vagyunk, akkor a rómaiak utóda Észak-Afrikában nem lehet Francziaország, hanem csak Itália, mondja Schulten a római Afrikáról szóló művében, mely e czikkben főforrásunk. Szicziliából és Szardíniából derült időben láthatók az afrikai part hegyei és Pantellaria szigete valósággal pillérje ama hídnak, mely Szicziliát összetöri Tuniszszal. Észak-Afrika klímája, geológiai alakulása, faunája és flórája ugyanaz, mint Dél-Itáliáé. A Tunisz kormányzóságában létező Service des antiquités sokat tett arra nézve, hogy az Észak-Afrikában még létező műemlékeket öszszeírják. E jelentések alapján ismertetjük a nevezetesebb műemlékeket. Miután Róma hatalmas ellenfelét, Carthagót, Masinissa numidiai király segítségével legyűrte, lassan-lassan a rómaiak hatalma alá került egész Észak-Afrika. Virágkorukat a provincziát a Kr. u. III. században érték el Severus császár alatt, aki afrikai születésű volt. A császári Róma épp ugy tekintettel volt alattvalóinak egyéniségére, mint a köztársasági. A római kultúra a görögnek felvétele által elég erős volt arra, hogy ír kelljen neki erőszakkal czivilizálni. A római czivilizdezió csendben végezte munkáját és ha nem is volt néha hatása, úgyis jó volt. Nem mintha magasabb szempontok hiányzottak volna belőle, de nem akarták azt erőszakkal keresztülvinni, amit magasabb erőkre, az időre és a római kultúra saját erejére akartak bízni. A cári hágóink nyomán mélyítették a pun kultúrát : sivatagokat szántóföldekké és nomádokat parasztokká változtattak. Többet nem akart Róma. Megelégedett azzal, ha az országnak anyagi kultúrát adott, amely az államnak gazdag jövedelmet biztosított és polgárainál lehetővé tette az új országban való tartózkodást. Szellemesen jegyzi meg Schulten . A spanyolok kereszténynvé tették az országokat, a francziák czivilizáltak, de a rómaiak gyarmatosítottak, épp úgy mint az angolok teszik. Hogy Severus császár tette a legtöbbet Afrikáért, mutatja a sok felirat, mely ezen korból maradt. Még a puszta szélén is egy csomó város állott. Lovaglás közben nem múlik el egy nap sem, hogy valamely műemlékkel ne találkoznánk. Itt van Thysdrus (ma Elischem), hol oly nagy terjedelmű amfiteátrum áll, mely vetekedik méreteiben a római Colosseimmel. (A római Colosseum méretei: 188 m. — 156 m., a thysdrusi 150— 125.) A mellette levő számos fényes siremlék mutatja, hogy itt valamikor nagy gazdagság uralkodott. Hogy sok műemlék megmaradt, annak oka abban kerésendi, h hogy az arabsok nem építkeztek. Az antik műemlékek lgnagyobb ellensége a czivilizáczió ; a régiek hátrálni kell az út elől. Mindenesetre állt, hogy minél magasabb valamely műemlék, annál hamarabb van kitéve a pusztulásn. b. . A magas műemlékek közül nevezetesek: a thysdrvei amfiteátrum, a carthogói és duggoi vízvezeték, számos diadalkapu és svttmlik. Afrikában több diadalkapu van, m ai Itáliában és a többi provinciában egyteevéve : ötvenhármat találunk ilyet. Caracfia négyéves diadalkapuja Tebexiában egyike a legszebb diadalkapujának, mely megmaradt Afrikának termékenysége közmondásos volt az ókorban. Horatius rapodia (Cbr a. I. 1. 10.): equidquid de Libyois verriturare-'M, mindazt, a mit a libyai szérűkön gyüjtenni. Vájjon mi az oka mai teméketlenségének ? A rómaiak, valamint előbb a carthagóak kiterjedt csatornahálózatot teremtettek, a mellyel pótolták az országnak vízben v jó szegénységét. Ezeket a csatornákat idővel elhanyagolták, azonkívül a klímát enyhítő erők irtása is nagy mértékben folyt. Ez az oktai erdőirtás, mely már a rómaiak idejében kezdődött és később még nagyobb méreteket ölti át, idézte elő a Karsztnak, Dalmácziának, Szukának és Palesztinának terméketlenségét. Észak-Afrikának legnevezetesebb vár ■*& — romjai szempontjából — az Algéria déli részén levő Timgod (latinul: Tamngadi), az afrikai Pompeji. Amit ott a Vezúv lávája, itt a sivatag homokja őrizte meg. Itt az emet valósággal maga előtt látja a római életet. Nem olyan gazdag ugyan paloták romjaibba, mint Pompeji, de azért itt is akad szép szén- Rimen a pártjához. Tökéletesen értjük : újévkor üdvözölni kell a miniszterelnököt s az üdvözölt miniszterelnöknek ilyenkor viszont beszédet kell mondania. S értjük, hogy a két beszéd úgy harmonizál egymással, mint a kisbőgő a nagybőgővel, s ha pártot és kormányt nyomna is a helyzete, nem azzal állnak egymás elé, hogy ki is sírják magukat. De a miniszterelnöki újévi beszéd politikai perspektívát is állítana, s ezért nem lehet az egész czéczót puszta formalitásnak tekinteni, hanem mérlegelni is illik, miben lehet igaza, és miről tudjuk és tudja talán ő is, hogy nincsen igaza?. Hát igaza egyetlen egy mondásában van. Abhidi, hogy ■ a „ricist parlamenti esztendő meddő volt. Minden egyébben nincs igaza. Nincs igaza, mikor a pártja nagy szolidaritását és kitartását magasztalja. A pártja nem szolidáris, nem is két-, hanem sokfelé húz minden tekintetben, különösen az erősen hangoztatott liberalizmus szempontjából. S a pártja mindent tett, csak túlságosan nem támogatta, mert sohasem tudott száz embert a Házban tartogatni, sohasem tudva őket az obstrukczióval szemben egy nézetre terelni. Mindig voltak elszánt harczosok, mikor ő békés türelmet prédikál, s rajával támadtak a békeapostolra, mikor az öklét rázta. Lehetetlen, hogy Khuen igazán meglenne elégedve a pártja magaviseletével. De mit csináljon? ! Ha megmondja az igazat, akkor még roszszabbul jár. S mit tartsunk a lefolyt meddő időben talált eredményekről ? A nemzést fokozódott szimpátiájáról, amit óvatosan a törvényhatósági megnyilatkozásokból következtet, s a pártnak az eddiginél is erősebb összetartásáról ? Az utóbbiról már megmondtuk, hogy frázis. Az előbbről ? A nemzet szimpátiája egy rérst merő apátiában nyilatkozik meg az egész politikai élet iránt, másrészt forrongó keserűségben a súlyosodó gazdasági helyzet miatt, melyben a kormány abszolúte nem támogatja. Pedig a kormány épp azzal jött, hogy ezekben a bajokban akar neki a munkájával segíteni. Munkapárt és nem véderőpárt a Khuen programmja, s hogy a véderő miatt nem tud dolgozni, az lehet igaz, de nem mentség, mert Khuennak ezt már akkor kellett tudnia, mikor a nemzeti munkát ígérte. Az obstrukció a véderőjavaslat ellen nem volt váratlan és semmi esetre sem valami, amit mint eshetőséget nem lehetett volna számbavenni. Ez a véderőjavaslat tehát nem közbejött akadálya a munkának, hanem kvázi egőzetes föltétel, mely, ha nem teljesül, ő sem teljesíti, amit a nemzetnek ígért. Lapunknan 124 oldal.