Az Ujság, 1914. június (12. évfolyam, 128-138. szám)
1914-06-03 / 128. szám
2 által fellázított nép megnyugtatása , akkor a segélykérés elutasítása mögött határozott rossz akaratot kell gyanítanunk azok részéről, akiknek érdekük az albán zavarok állandósítása. S joggal tehetjük fel, hogy ez érdekek olyanok, amiket a zavarosban való halászásnak szokás nevezni. Egy berlini távirat rá is világít ez érdekkörökre. Nevükön nevezi meg azokat az olasz ügynököket, akik igen élénk összeköttetésben állottak s állanak folyton a siraki fölkelőkkel. Azt is megállapították, hogy ezek az ügynökök szólították föl a muzulmán fölkelőket a Durazzo elleni felvonulásra, biztosítván őket arról, hogy a hadihajók részéről nincs mit félidők. Ezek után nem lehet kétség az iránt, hogy az olasz sajtó egy részének osztrák-magyar-ellenes hajszája tényleg azoktól az elemektől származik, amelyekre a külügyminiszter a delegáczióban czélzott. Politikai és kereskedelmi ágensek, akik Albániában elfoglalt pozícziójukat féltik, akik az osztrák és magyar versenyt eleve ki szeretnék zárni azzal, hogy Albániában az ő érdeküknek megfelelő alakulást iparkodnak létrehozni. Gazdasági verseny, kenyéririgység, álláshajsza rejtőzik az albán mozgalmak mögött, s akik a háttérben mozgatják a szálakat, alaposan ismerik az albán nemzetségeket és törzseket, számítanak tudatlanságukra, könnyenhivőségükre, faji és felekezeti fanatizmusukra, s mint az eredmények mutatják, fel is használják ezeket alattomos czéljaik elérésére. A mai események világításánál látjuk, mi volt tulajdonképpen a legnagyobb hiba az albán állam megalapozásánál. Az, hogy elmulasztották a leglényegesebb hatalmi kellékeket rendelkezésére bocsátani a fejedelemnek : pénzt és katonát. Védtelenül, üres kézzel ment Wied Vilmos herczeg Albániába. Holott tudni kellett volna azoknak, akik őt a fejedelmi trónra szánták, hogy az államalakulás első kelléke : a tekintély és az áldozatkészség. A skipetár ma is ugyanaz a faj, amilyen századok előtt volt: primitív kultúrájú, szabadságszerető és büszke. Meghódítani, leigázni nem lehet, csak megnyerni a kultúrának. Ehhez pedig példa kell. S a példaadáshoz tekintély és pénz. Ha kellő erővel jelenik meg, ha védelméről nem feéll idegen államok diplomatáival és megbízhatatlan ügynökökkel alkudoznia, akkor csírájában elfojthatta volna azt az agitácziót, amelyet a külföldi ágensek akadálytalanul fejthettek ki. S ha kellő pénzösszeg állott volna rendelkezésére, megszervezhette volna azokat az intézményeket, amelyek a kultúrának legalább azon első etapjai biztosíthatták volna, melyek az államalakuláshoz szükségesek. Lehet-e s hogyan lehet e mulasztásokat pótolni, ezen fordul meg Albánia sorsa. Amíg ki nem alakulnak a viszonyok annyira, hogy a fejedelem ura marad-e a helyzetnek, vagy sem, addig minden kombináczió hiú lenne. Ez pedig attól függ, váljon monarchiánk és Olaszország egységesen akarják-e, hogy Vilmos fejedelem maradjon Albánia ura, és hogy ő teremtse meg a rendet s az államalakulás lehetőségeit. Ha e két hatalom szolidaritása kétségbevonhatlan, s ha diplomácziájuk elég erős arra, hogy Európát az első segélynyújtás szükségéről meggyőzze, akkor a helyzet több-kevesebb zökkenéssel, de megoldható. Ellenkező esetben teljesen úrrá lesznek, a zavarosban halászók, a háttérben intrikálok, és akit az Albánia, melytől oly sokat reméltünk, s amelyért annyit áldoztunk, a zavarok és kellemetlenségek forrásává lesz számunkra. előtt fél tízkor érkezett Nagybecskerekre Tallián Béla báró, Papp Géza báró és titkára, Thaly Zsigmond kíséretében. A pályaudvaron a munkapárt vezetősége és nagy közönség fogadta. Annán dr. pártelnök és Perisics Zoltán dr. polgármester üdvözölte. A vasúttól a miniszter a vármegyeházára hajtatott s Dollimanics Lajos dr. főispánnál szállt meg. Vasárnap délelőtt a vármegyeházán küldöttségeket, testületeket fogadott. A nagybecskereki ipartestület küldöttsége előtt, mely a munkásbiztosító törvény reformját sürgette és azt kérte, hogy adják vissza az ipartestületeknek régi betegpénztárukat, a miniszter kijelentette, hogy teljes tudatában van annak, hogy a munkásbiztosítási pénztár egyike az újabb idők legszerencsétlenebb alkotásainak. Valóságos bűn az a gyönge magyós iparral szemben. A törvény reformjára az előmunkálatok folyamatban vannak. Vasárnap délután a miniszter különböző testületek helyiségeiben tett látogatást. Este a kaszinóban közös vacsora volt, amelyen több százan jelentek meg. Pünkösd hétfőjén délelőtt a városházán tisztelgett több küldöttség a miniszternél, délután a miniszter elutazott. A város előkelőségei kísérték ki a pályaudvarra. ( Beszámoló: Szüllő Géza dr., a bazini kerület országgyűlési képviselője pünkösd vasárnapján tartotta beszámolóját Szentgyörgyön, a lakosság nevében Jánoska Gyula polgármester lelkes szavakkal üdvözölte. A képviselő beszámolójában érintetlenül hagyva a taktikai jelentőségű kérdéseket, a legközelebbi jövő feladatait, a politikailag egységes, erkölcseiben konszolidált nemzet minden irányú gyarapodásában jelöli meg. Nem agyongyámolítás útján, hanem az egyénekben s a fajokban rejtező képességek tudatos kifejlesztésével kell az egyetemes érdekeket előmozdítani. Szüntessünk meg minden szerteható törekvés alapjául szolgáló elégedetlenséget. Bármely nyelven beszélő magyar állampolgár megtalálhatja a hazában emberi jogait, de épp oly mértékben ismerje fel kötelességeit, melyeket a közös érdekek eléje szabnak. Az anyanyelvi hitoktatás behozatalától joggal remélhető, hogy a mesterségesen támasztott egyenetlenkedés nemzetrontó mérgeit immunizálja. A szentgyörgyi választópolgárság viharzó lelkesedéssel fogadta a beszámolót és ünnepelte képviselőjét. A czeglédi mandátum. A czeglédi függetlenségi párt vezető emberei tegnap bizalmas értekethogy a budapesti művelt nyelv ma tisztátllanabb és hitványabb volna, mint a milyen volt a hatvanas vagy hetvenes évek pesti nyelve. Ellenkezőleg. A magyar nyelv valósággal meghódította és birtokába vette az akkor félig német Pestet és szinte egészen német Budát, a mellett pedig szabatosság dolgában is tökéletesebb, mint az akkori fővárosi köznyelv volt, a maga németességeivel. Való, hogy az irodalmi és tudományos nyelv szigorúsága nagyon befolyásolta a fővárosi nyelv kialakulását és hogy a nyelvtisztítási munka sikere meglátszik rajta ma is. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a budapesti magyar nyelv nagy elterjedése mellett visszaesett. Azt azonban már jó lélekkel lehet mondani, hogy távolról sem lett belőle az, amit vártak. Legkevésbé pedig az, ami a firenzei nyelv az olasznak, vagy a párisi nyelv a francziának. A magyar nyelv igazi kincse még ma is a vidéki népies nyelvjárásokban fekszik. Újabban nagyon elterjedt az a szokás is, hogy az írók Budapest helyett egyszerűen Pestet írnak. A beszédben is egyre sűrűbben hallani. Ez egészen önkéntelenül bukkant föl és nem is váltott ki számbavehető tiltakozást, holott annak idején Buda és Pest egyesítésében a nemzeti egység jelképét ünnepelték Az ország a közműveltségi vonatkozásban és kivált a nyelv dolgában ezt az szokást most egészen közömbösnek tartja, mivel érzi, hogy Budapest a népérzület és nyelv dolgában a magyar népszellemnek nem vezércsillaga. Legyen hát, Pest, ha jobban tetszik, mindegy. Ikihez a szóhoz a magyar érzületben legfölebb egy kis rovás járul. Az emberek a vidéken a pesti szónál mindig valami kis feslettségre, hunczsulságra, valami görbére, valami olyanra gondolnak, ami mögött egy kis csalafintaság rejtezik. És amit jó lesz gyanúval fogadni. Ez a mellékize van a pesti magyar nyelvnek is, amiről ma már bizonyosan tudjuk, hogy a vidék egyetlen nyelvjárásához sem hasonlít és egészen külön uton halad, valamely még el sem képzelhető idióma és jargon felé. Föltéve természetesen mindig, hogy az események fordulása végét nem veti ennek a félrefejlődésnek, amiről már annyi mindefélét írtak, kivált Berczik Árpád, Maszák Hugó és mások, az én csekélységemet sem véve ki, bár megvallhatjuk, hiába. Itt a korszellemmel és a fejlődés általános irányával érkező erőhatalommal állunk szemben, ami ellen egyénileg védekezni mindenesetre lehet, de amit tömegesen visszanyomni vagy útjából eltéríteni alig. Ha csak országosan támadó ellenhatás nem képes erre, a minek azonban nyoma sincs a láthatáron. A pesti magyar nyelvjárás jellemző vonásait itt apróra szétszedni persze megint nem lehet. Elég talán fölemlíteni, hogy a pesti köznyelven nagyon meglátszik két vonás. Az egyik a német, kivált a bécsi hatás, ami a sűrű kereskedelmi érintkezésből s a német újságok és könyvek tömeges olvasásából származik. Továbbá — last apte least — a kávéházakból. A kultúra emelkedése bizonyosan nem baj, sőt ezen a téren még a behozatal is nyereség. Sokkal kevésbé ilyen az, hogy a pesti nyelvben a gondolat kifejezési formák, közmondások és kiszólások, de még az adomák és szóficzamitások is mintha csak a német nyelv másai lennének. A pesti fiatalabb nemzedéken már rettenetesen meglátszik, hogy a magyar irodalmi nyelv szigorúságával is szakított s magyaros mondásai vagy éppen közmondásai nincsenek többé. Vagy ha vannak, azokat is rendesen rosszul használja. A sok közül elég legyen csak egyet felemlíteni, aminek a napokban jóízűen kaczagtam : »Pia Isten akarja, tavaszkor a kapanyél is elsül«. És hozzá még fiatal leány mondta. A másik a pesti magyar nyelvnek megdöbbentőleg hangsúlytalan lapossága. Ha az ember távolról hall két igazándi pesti embert beszélni, beszédjük puszta hangszínezéséből soha el nem találja, hogy magyarul beszélnek. Leginkább svédnek, hollandnak, orosznak vagy ilyennek gondolná. Pedig a jó magyar hangsúly és beszédtagolás olyan jellemző és eredeti velejárója a mi szép nyelvünknek, hogy már messziről, puszta hangtöredékeiből is rá lehet ismerni. A pesti nyelvben a rengeteg nyílt e betű kergeti egymást, s e miatt a pesti beszéd szinte elviselhetetlenül kellemetlen. Nem is szólva az ilyenforma kiszólásokról : egye meg a fene stb., a melyek már a pesti helyiérdekű irodalomban is sűrűn előfordulnak, noha a magyar paraszt az ilyent közép e-vel (e és ö közti hang) mondja és tisztességes társaságban akkor is hozzáteszi :— Megkövetem alásan. A pesti nyelvfejlődés legújabb szörnyűsége ama bizonyos csibész argot, ami rohamosan kezd terjedni és ezen a helyen is többször szóvá tették. Az Újság 1913. évi augusztus 10-diki számában Szomory Emil s újabban Kálnoki Izidor (Vulpes) írt róla igen figyelemre méltó dolgokat . Megtudjuk ebből, hogy a pesti argot a városligeti jasszak nyelvéből indult ki. Szülőapja a pesti tolvajnyelv, amelynek szótárát a budapesti államrendőrség 1911-ben egy kis füzetben kiadta. Ez rendőri használatra volt szánva, azonban azóta a legújabb AZ TJJSÁ® Szerda, 1914. junius 3. BELFÖLD. A pénzügyminiszter Nagybecskereken. Toleszky János pénzügyminiszter a pünkösdi ünnepeket — amint jelentik — Nagybecskereken választói körében töltötte. A miniszter vasárnap dél