Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-01 / 151. szám

2 A semlegeseknek. A semleges államokat az entente körülcsábítgatja: vigyék bőrüket a vá­sárra és szerezzék meg ők azt a­ győzel­met nekik, melyet maguk nem tudnak kivívni. Természetesen nekünk is kedvesebb a jóbarát, mint az ellenség, és minden előnyt, mely kínálkozik, örömmel hasz­nálnánk föl. Kedves és becses nekünk a török fegyverszövetség, de sohasem kí­vántuk Törökországtól, hogy álljon mel­lénk, s hogy mégis megtette, annak in­dító okait a maga érdeke körében ke­reste. S hogy vitéz hadseregével ben­nünket segít, azzal együtt jár az, hogy nehéz harczában német szövetségesünk­nek megbecsülhetetlen segítségére tá­­maszkodhatik. Lehetetlen, hogy min­den dologban, minden részletben eget­verő ellentét ne mutatkoznék a mi mi­voltunk s az ellenségeinké között. Szer­bia oroszbarát ? El kell véreznie és ki kell éheződnie Oroszország védelmében. Belgium angolbarát ? El kellett pusztul­nia, s megmaradt hadseregével angolok mellett és angolok helyett Angliáért és Francziaországért kell küzdenie. Az ér­dekszférájával csábították, de egy pilla­natig Belgium nem vívott belga-német, hanem mindig angol-franczia háborút Németország ellen. Ellenben Törökország mellénk állt, mert tudta, a­mit azóta nyíltan hirdet­tek is, hogy Oroszország czélja a Bosz­­porus és a Dardanellák, azaz: Török­ország megsemmisítése. Mellénk állt, nem értünk, hanem önmagáért, s küzdelme nemcsak dicső, hanem az európai háború közepette is kizáróan török nemzeti. És sem északon, sem nyugaton, sem az olasz határon most egyetlen török katona nem küzd a mi külön pozícziónkért, hanem teljes erejét a török sereg a saját hazája érdekében fejti ki. Ellenben kap segítséget tőlünk minden formában, kap döntő segítséget Németországtól, tech­nikait, stratégiait és anyagit, és a német tengeralattjárók megjelenése a török vi­zeken egészen más fordulatot ad az egész vízi háborúnak. A­ki velük van, csak ad és ki lesz használva, a­ki velünk van, csak kap és önmagáért küzd. Ez az egetverő kü­lönbség. S mi nem csábítunk senkit magunk mellé, noha minden támogatónk óriási támogatásban részesülne. A mi komor el­határozásunk az, hogy a­míg az entente csak másoktól remél mindent, mi ma­gunknak akarunk mindennel tartozni. Nem férfias és történelmileg beigazolha­­tatlan egy háború, melyet idegen ténye­zőkre alapítanak. Mi hazánkat nem szerethetjük föltételesen , csak akkor, ha ez, vagy az mellénk áll, vagy ellenünk nem fordul. Mi mindenképpen szeretjük hazánkat és mindenképpen megtartjuk. Az entente mondta : biztos a győzelem, ha Olaszország segít. Mi sohasem mond­tuk : győzünk, ha új ellenségünk nem támad. Mi azt mondtuk és mondjuk: mi győzünk ! S mennyire joggal mond­hattuk ezt, éppen most mutatja, hogy Olaszország ellenünk fordult, s világtör­ténelmi csatatereinken ez akkora hatást sem éreztetett, mint egy váratlanul ke­rekedő szuny­ograj. Az entente továbbra is ki akarja forgatni a semlegeseket biztonságukból, a saját érdekében, a saját védelmére. Most is új segítség föltételéhez fűzi győ­zelmi reményét, és mi most is föltétlenül a magunk erejére támaszkodunk, min­den külpolitikai mesterkedés nélkül. Mi most is tudunk adni védelmet és se­gítséget annak, a­ki velünk tart, s nem várni tőle mást, mint a­mit önmagától vár, önmagának. Minket lehetett hátba támadni, de legyőzni még hátbatáma­dással sem. Ez így van és a semlegesek azt látják, hogy az entente csábításaival szemben nem is teszünk egyebet, mint rámutatunk a tényre, mely a becsüle­teseknél és a saját érdeküket szolgálók­nál döntőbb minden csábításnál és kábí­tásnál. (SZ­U­JSÁG Keád, 1915. junius 1. - ■■ -......... —■ — O­laszország h­­rusa. Még mindig csak előcsatározásokban és határösszeütközésekben nyilatkozik meg az olasz háb­orú. Hogy az olaszok egyik-másik határpontot megszállanak, annak egyszerű ma­gyarázata, hogy a mi védőpontjaink nem min­denütt vannak közvetlenül a határon, hanem a terep szerint itt-ott néhány kilométerre to­vább. A mint az ellenség a védőmüvek köze­lébe jut, rögtön érzi azok erejét s többnyire meg­uramodik. így történt tegszap a lavaronei tensikon, a­hol egy alpini ezred támadta erő­dítményeinket s véresen visszaveretett. Egy másik ponton járőreink tüze akadályozta meg az ellenséget abban a kísérletben, hogy beássa magát hadállásunkkal szemben. Sikeresen foly­nak kisebb csatározások a karintiai határon, míg a tengerpart határterületén most már nehéz tüzérségünk is megkezdte, remélhetőleg sikeres működését. Olasz jelentés Velencze bombázásáról. Géni, május 31. Olasz jelentések szerint osztrák-magyar tengeri repülők tizenhat bom­bát dobtak a velenczei arzenálra. Ezek közül négy nagyon fontos épületrészeket talált, neve­zetesen azt a termet is, a­hol az új hajómodellek vannak. Velencze műkincseinek védelme. Bern, május 31. Az olasz hatóságok tudvalevő­leg a templomok és múzeumok műkincseit elszállí­tották az ország belsejébe. Újabb jelentések szerint a velenczei templomokat és középületeket faburok­kal vették körül, a­melyekre homokzsákokat he­lyeztek, hogy így védjék meg a műremekeket a repülőgépek bombái ellen. Velencze legtöbb házá­nak az erkélyére gépfegyvereket tettek. A város­ban nagy a pánik, mert állandóan rettegnek az oszt­rák- magyar repülőgépek támadásától. Általá­nos az a hit, hogy a San Marco templomot az osztrák-magyar hadihajók és repülőgépek bombái romhalmazzá lövik. " Vatikáni nagykövetünk a királynál. Bécs, május 31. Ő felsége ma délelőtt Schön­­burg herczeg vatikáni osztrák-magyar nagykövetet félóráig tartó kihallgatáson fogadta. Vége a tárgy tették, és D1 as. Bülow herczegne tudnia kellett volt nyekre vezet az olasz De a nagy olaszisme, a kamara és a szenátus be­szélgetésekké sülyesz­­telését bejelentette. váló ismerőjének, következnie­­­smerése, befonta lehel­­lete azonban széttépte a hal­mazásokkal könnyít a lee Különösen a miatt birodalmi kanczellár , zág­járól beszélt. »Ez azt bizonyí­t így Né., megveti Olaszországot, mert meg akarta va a hűségét, a­mit másképpen nem tudott megszerzeni. Piszkos alkudozással akartak bei­­két megbecsteleníteni, hogy később alkalomas, rajtunk hűtsék le a dühüket. Bennünket akart, elárulni, és mert az árulás nem sikerült, a m illojalitásunkat nevezik árulásnak.« A czikk azzal a nagyhangú kijelentéssel vég­ződik, hogy Olaszország nem a tánc­teremben járja külön tánczát, hanem jogait és nemzeti szabad­ságát a véres csatamezőn is ki fogja kardjával küz­deni és szent büszkeségét fiai vérével fogja meg­­pecsételni. A Tribuna írja, hogy a római politikai körök még mindig törik a fejüket Németország jövendő magatartásán. A lap azonban azt hiszi, hogy Németország nem fog hadat üzenni, hanem mind­járt megkezdi a harcrot. A milánói pusztítások, Berlin, május 31. Luganóból jelentik : A Cor­riere újabb milánói gyújtogatásokról hoz hírt. A múlt heti zavargásokról még a következő­ket jelentik : A bécsi Thonet bútoröserég üzletében a fosztogatók az üzleti könyveket is követelték. Az üzlettulajdonos bebizonyította, hogy angol állampolgár, mire a zavargók elvonultak. Zárás után azonban visszatértek, feltörték az ajtót és az üzletben mindent elpusztítottak. Az ötszáz letartóztatott fosztogató közül két­­százötvenet átkísértek a bírósághoz. Soknál még megtalálták a rablott holmikat. A milánói kereskedelmi kamara a hadtest, parancsnokságtól kért katonai segítséget a foszto­­gatók ellen. Minthogy azonban Milanóban alig van katonaság, Bresciából hoztak katonaságot. Lugano, május 31. A milánói rémnapok alatt egy osztrák embernek nagy fehérneműgyárát, a­mely hatszáz munkást foglalkoztatott, teljesen le­rombolták. A Kaufmann-féle bőrkereskedés iroda­­helyiségeit is szétrombolták, a pénzszekrényt fel­­törték és az egész levelezést elégették. Olasz tanár az olasz árulásról, Bukarest, május 31. Sinigaglia, a jassyi egye­­tem tanára a következőket mondotta több hírlapíró előtt : Olasz ember vagyok, sőt a fiam kapitány az olasz hadseregben, de azért mégsem tudom he­lyeselni Olaszország eljárását. Ha Olaszország nem volt megelégedve a hármas­ szövetséggel, felbont, hatta volna azt a szerződés megújítása előtt, nem pedig akkor, a­mikor tíz hónapon át állandóan barátságáról biztosította szövetségestársait. Teljes szívből kivánom a sikert Olaszországnak, de attól tartok, hogy a monarchia katonai helyzet© sokkal kedvezőbb. Az olasz sajtó a német kan­czellár beszédéről. Lugano, május 31. A német birodalmi kanczel­­lár beszédét az olasz sajtó részben meghamisítva adja vissza. »A szövetségi hűség megszegése« ki­fejezést például a szelidebb »illojális visel­kedés «-sel helyettesíti. Egyedül a Corriere della Sera fordítja a »Treubruch« szót tradimentó­nak, de ő sem beszél véres, hanem csak elpusztít­hatatlan betűkről. A Corriere az egyetlen lap, a­mely kommentálja a beszédet. Természetesen visszafordítja Német­országra az illojalitás vádját és ilyenféle kiszóráso­kat használ Bethmann-Hollweggel szemben, mint »c­inizmus«, »üres fecsegés« és »jogsértés«. A kanczellár, írja a lap, visszaélt hallgatóságá­nak a megzavart lelkiállapotával, a­mikor a ténye­ket és dátumokat beállította. Óvakodott közölni, hogy a nagyobb, habár még mindig elfogadhatat­lan ajánlat megtörtént, mikor az oszt­rák-magyar monarchiának a balgasága és Németország tétlen­

Next