Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-01 / 151. szám
2 A semlegeseknek. A semleges államokat az entente körülcsábítgatja: vigyék bőrüket a vásárra és szerezzék meg ők azt a győzelmet nekik, melyet maguk nem tudnak kivívni. Természetesen nekünk is kedvesebb a jóbarát, mint az ellenség, és minden előnyt, mely kínálkozik, örömmel használnánk föl. Kedves és becses nekünk a török fegyverszövetség, de sohasem kívántuk Törökországtól, hogy álljon mellénk, s hogy mégis megtette, annak indító okait a maga érdeke körében kereste. S hogy vitéz hadseregével bennünket segít, azzal együtt jár az, hogy nehéz harczában német szövetségesünknek megbecsülhetetlen segítségére támaszkodhatik. Lehetetlen, hogy minden dologban, minden részletben egetverő ellentét ne mutatkoznék a mi mivoltunk s az ellenségeinké között. Szerbia oroszbarát ? El kell véreznie és ki kell éheződnie Oroszország védelmében. Belgium angolbarát ? El kellett pusztulnia, s megmaradt hadseregével angolok mellett és angolok helyett Angliáért és Francziaországért kell küzdenie. Az érdekszférájával csábították, de egy pillanatig Belgium nem vívott belga-német, hanem mindig angol-franczia háborút Németország ellen. Ellenben Törökország mellénk állt, mert tudta, amit azóta nyíltan hirdettek is, hogy Oroszország czélja a Boszporus és a Dardanellák, azaz: Törökország megsemmisítése. Mellénk állt, nem értünk, hanem önmagáért, s küzdelme nemcsak dicső, hanem az európai háború közepette is kizáróan török nemzeti. És sem északon, sem nyugaton, sem az olasz határon most egyetlen török katona nem küzd a mi külön pozícziónkért, hanem teljes erejét a török sereg a saját hazája érdekében fejti ki. Ellenben kap segítséget tőlünk minden formában, kap döntő segítséget Németországtól, technikait, stratégiait és anyagit, és a német tengeralattjárók megjelenése a török vizeken egészen más fordulatot ad az egész vízi háborúnak. Aki velük van, csak ad és ki lesz használva, aki velünk van, csak kap és önmagáért küzd. Ez az egetverő különbség. S mi nem csábítunk senkit magunk mellé, noha minden támogatónk óriási támogatásban részesülne. A mi komor elhatározásunk az, hogy amíg az entente csak másoktól remél mindent, mi magunknak akarunk mindennel tartozni. Nem férfias és történelmileg beigazolhatatlan egy háború, melyet idegen tényezőkre alapítanak. Mi hazánkat nem szerethetjük föltételesen , csak akkor, ha ez, vagy az mellénk áll, vagy ellenünk nem fordul. Mi mindenképpen szeretjük hazánkat és mindenképpen megtartjuk. Az entente mondta : biztos a győzelem, ha Olaszország segít. Mi sohasem mondtuk : győzünk, ha új ellenségünk nem támad. Mi azt mondtuk és mondjuk: mi győzünk ! S mennyire joggal mondhattuk ezt, éppen most mutatja, hogy Olaszország ellenünk fordult, s világtörténelmi csatatereinken ez akkora hatást sem éreztetett, mint egy váratlanul kerekedő szunyograj. Az entente továbbra is ki akarja forgatni a semlegeseket biztonságukból, a saját érdekében, a saját védelmére. Most is új segítség föltételéhez fűzi győzelmi reményét, és mi most is föltétlenül a magunk erejére támaszkodunk, minden külpolitikai mesterkedés nélkül. Mi most is tudunk adni védelmet és segítséget annak, aki velünk tart, s nem várni tőle mást, mint amit önmagától vár, önmagának. Minket lehetett hátba támadni, de legyőzni még hátbatámadással sem. Ez így van és a semlegesek azt látják, hogy az entente csábításaival szemben nem is teszünk egyebet, mint rámutatunk a tényre, mely a becsületeseknél és a saját érdeküket szolgálóknál döntőbb minden csábításnál és kábításnál. (SZUJSÁG Keád, 1915. junius 1. - ■■ -......... —■ — Olaszország hrusa. Még mindig csak előcsatározásokban és határösszeütközésekben nyilatkozik meg az olasz háború. Hogy az olaszok egyik-másik határpontot megszállanak, annak egyszerű magyarázata, hogy a mi védőpontjaink nem mindenütt vannak közvetlenül a határon, hanem a terep szerint itt-ott néhány kilométerre tovább. A mint az ellenség a védőmüvek közelébe jut, rögtön érzi azok erejét s többnyire meguramodik. így történt tegszap a lavaronei tensikon, ahol egy alpini ezred támadta erődítményeinket s véresen visszaveretett. Egy másik ponton járőreink tüze akadályozta meg az ellenséget abban a kísérletben, hogy beássa magát hadállásunkkal szemben. Sikeresen folynak kisebb csatározások a karintiai határon, míg a tengerpart határterületén most már nehéz tüzérségünk is megkezdte, remélhetőleg sikeres működését. Olasz jelentés Velencze bombázásáról. Géni, május 31. Olasz jelentések szerint osztrák-magyar tengeri repülők tizenhat bombát dobtak a velenczei arzenálra. Ezek közül négy nagyon fontos épületrészeket talált, nevezetesen azt a termet is, ahol az új hajómodellek vannak. Velencze műkincseinek védelme. Bern, május 31. Az olasz hatóságok tudvalevőleg a templomok és múzeumok műkincseit elszállították az ország belsejébe. Újabb jelentések szerint a velenczei templomokat és középületeket faburokkal vették körül, amelyekre homokzsákokat helyeztek, hogy így védjék meg a műremekeket a repülőgépek bombái ellen. Velencze legtöbb házának az erkélyére gépfegyvereket tettek. A városban nagy a pánik, mert állandóan rettegnek az osztrák- magyar repülőgépek támadásától. Általános az a hit, hogy a San Marco templomot az osztrák-magyar hadihajók és repülőgépek bombái romhalmazzá lövik. " Vatikáni nagykövetünk a királynál. Bécs, május 31. Ő felsége ma délelőtt Schönburg herczeg vatikáni osztrák-magyar nagykövetet félóráig tartó kihallgatáson fogadta. Vége a tárgy tették, és D1 as. Bülow herczegne tudnia kellett volt nyekre vezet az olasz De a nagy olaszisme, a kamara és a szenátus beszélgetésekké sülyesztelését bejelentette. váló ismerőjének, következniesmerése, befonta lehellete azonban széttépte a halmazásokkal könnyít a lee Különösen a miatt birodalmi kanczellár , zágjáról beszélt. »Ez azt bizonyít így Né., megveti Olaszországot, mert meg akarta va a hűségét, amit másképpen nem tudott megszerzeni. Piszkos alkudozással akartak beikét megbecsteleníteni, hogy később alkalomas, rajtunk hűtsék le a dühüket. Bennünket akart, elárulni, és mert az árulás nem sikerült, a m illojalitásunkat nevezik árulásnak.« A czikk azzal a nagyhangú kijelentéssel végződik, hogy Olaszország nem a táncteremben járja külön tánczát, hanem jogait és nemzeti szabadságát a véres csatamezőn is ki fogja kardjával küzdeni és szent büszkeségét fiai vérével fogja megpecsételni. A Tribuna írja, hogy a római politikai körök még mindig törik a fejüket Németország jövendő magatartásán. A lap azonban azt hiszi, hogy Németország nem fog hadat üzenni, hanem mindjárt megkezdi a harcrot. A milánói pusztítások, Berlin, május 31. Luganóból jelentik : A Corriere újabb milánói gyújtogatásokról hoz hírt. A múlt heti zavargásokról még a következőket jelentik : A bécsi Thonet bútoröserég üzletében a fosztogatók az üzleti könyveket is követelték. Az üzlettulajdonos bebizonyította, hogy angol állampolgár, mire a zavargók elvonultak. Zárás után azonban visszatértek, feltörték az ajtót és az üzletben mindent elpusztítottak. Az ötszáz letartóztatott fosztogató közül kétszázötvenet átkísértek a bírósághoz. Soknál még megtalálták a rablott holmikat. A milánói kereskedelmi kamara a hadtest, parancsnokságtól kért katonai segítséget a fosztogatók ellen. Minthogy azonban Milanóban alig van katonaság, Bresciából hoztak katonaságot. Lugano, május 31. A milánói rémnapok alatt egy osztrák embernek nagy fehérneműgyárát, amely hatszáz munkást foglalkoztatott, teljesen lerombolták. A Kaufmann-féle bőrkereskedés irodahelyiségeit is szétrombolták, a pénzszekrényt feltörték és az egész levelezést elégették. Olasz tanár az olasz árulásról, Bukarest, május 31. Sinigaglia, a jassyi egyetem tanára a következőket mondotta több hírlapíró előtt : Olasz ember vagyok, sőt a fiam kapitány az olasz hadseregben, de azért mégsem tudom helyeselni Olaszország eljárását. Ha Olaszország nem volt megelégedve a hármas szövetséggel, felbont, hatta volna azt a szerződés megújítása előtt, nem pedig akkor, amikor tíz hónapon át állandóan barátságáról biztosította szövetségestársait. Teljes szívből kivánom a sikert Olaszországnak, de attól tartok, hogy a monarchia katonai helyzet© sokkal kedvezőbb. Az olasz sajtó a német kanczellár beszédéről. Lugano, május 31. A német birodalmi kanczellár beszédét az olasz sajtó részben meghamisítva adja vissza. »A szövetségi hűség megszegése« kifejezést például a szelidebb »illojális viselkedés «-sel helyettesíti. Egyedül a Corriere della Sera fordítja a »Treubruch« szót tradimentónak, de ő sem beszél véres, hanem csak elpusztíthatatlan betűkről. A Corriere az egyetlen lap, amely kommentálja a beszédet. Természetesen visszafordítja Németországra az illojalitás vádját és ilyenféle kiszórásokat használ Bethmann-Hollweggel szemben, mint »cinizmus«, »üres fecsegés« és »jogsértés«. A kanczellár, írja a lap, visszaélt hallgatóságának a megzavart lelkiállapotával, amikor a tényeket és dátumokat beállította. Óvakodott közölni, hogy a nagyobb, habár még mindig elfogadhatatlan ajánlat megtörtént, mikor az osztrák-magyar monarchiának a balgasága és Németország tétlen