Az Ujság, 1915. szeptember (13. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-01 / 243. szám
8 A számok beszéde. Visszavonulás, vagy vereség ? Ez volna a kérdés. Ellenségeink visszavonulásról beszélnek, mint ravasz taktikáról, melylyel végül győzni fognak. Nem lehetetlen taktika. Magunk is éltünk vele, s átengedvén az ellenségnek Galicziát, kikergettük Lengyelországból, Kurlandból és Litvániából is. Visszavonulással tehát lehet az ellenséget tönkretenni, de nem olyan visszavonulással, melylyel a visszavonuló maga, megy tönkre. A német hivatalos jelentés ma egy millió százezer foglyot konstatál a gorliczei áttörés óta és háromszázezer halottat és sebesültet. Ugyanennyi volt a hadsereg, mely az első csapást kapta. Ez a hadsereg tehát nincsen, elveszett szőröstül-bőröstül. Hát visszavonulás ez ? Taktika ez ? Képzelhető-e akár orosz vezér is, aki elhatározná taktikából másfél millió ember elvesztét ? És ezt sikerült visszavonulásnak lehet mondani ? S a sikert ki lehet valaha aknázni? Ugyan! Nyugaton és keleten fecsegnek a végleges győzelemről, mely felé e rettentő vereségeken keresztül jutni remélnek. A franczia tengerészeti miniszter 1915 augusztusában hajnalhasadást lát. Másfél millió orosz megsemmisülte alapján ! Igazán ,véres hajnal ez, s ennek a frázisnak csak úgy van értelme, haAugagnour úr örömét leli az orosz haderő megsemmisültén. Most akarnak győzni, mikor nem tudtak győzni váraik és másfél millió emberük birtokában ? Hiszen még lélekzethez sem tudnak jutni ! A másfél milliót számszerűen tán pótolhatták, de ezek a számok éppen csak arra jók, hogy legyen kiket menekültetniük s kiket elfogni, meg lelőni a németeknek és a mieinknek. Nem lehet már szó tervről, mert nem lehet szó oroszkatonai akaratról. Nikolajevics nagyherczeg dirigálja az oroszokat ? Akkor főbe kellene lőni, mert hazaárulás akarni azt, ami az oroszokkal most történik. Dehogy is akarja ő ezt ! "ő akarta, hogy álljanak meg a Visztulánál, s a mieink akarták, hogy szaladjanak a Búgig, ő azt akarta, hogy álljanak meg a Bugnál, s mi akarjuk, hogy szaladjanak a mocsarak közé. Az történik, amit mi akarunk: az orosz seregek nem Nikolajevicsnek, hanem Hindenburgnak s a mi vezéreinknek engedelmeskednek. A számok beszéde mellett mit jelenthet a czár akarata : nem békülni, míg egyetlen ellenséges katona áll orosz földön ? Mit számít, hogy tavaszra két millió új katonát akarnak talpra állítani? Mit a franczia vicczelődés, hogy az orosz szaladás épp oly hasznos elhatározás, mint a franczia helytállás ? Az oroszok épp oly kevéssé határozták el a szaladást, ahogy a francziák nem határozták el az egy helyben maradást. Az orosznak muszáj szaladnia és a franczia meg az angol nem tud mozdulni ! Iliszén november óta elég szépszámú offenzivával bizonyította Joffreur, hogy igenis szeretne mozdulni s a kiadott jelszavuk: Francziaországot és Belgiumot megtisztítani, ugyancsak azt kivánná 'k meg, hogy mozogjanak ! Az orosz pejrig? Azt vágja, hogy mi szépen magunktól fogunk eltakarodni ? Meg kellene állania, vissza kellene gördülnie. De hát nem birt velünk, mikor a várai őt védték s másfél millió emberrel többje volt. Most birna velünk, mikor a képzett katonái megsemmisültek, ágyúi elfogytak s a várai most minket védenek? Breszt-Litovszk most igazán bevehetetlen, mert mi védenők s az oroszok támadnak. Egy emberöltő meg nem érheti, hogy a futó sereg támadóan és diadalmasan megtehetné visszafelé az utat Hovnától Gorliczéig. Erről nem lehet okoskodni. Egy millió százezer orosz fogoly, ez pozitívum, ezeket a foglyokat egyenként, nevük szerint olvastuk össze. Háromszázezer halott és sebesült pedig igazán szerény szám olyan ütközetekben, melyek alatt egy milliónál több katona megadja magát. Ennél kisebb veszteségnél elképzelhetetlen a fogságba jutottak ekkora száma. Ezek a számok tehát a valóságot hirdetik s e számok mellett hagyhatjuk tovább fecsegni azokat, a kik éppen csak fecsegéssel győzik. Szerda, 1915. szeptember T.rnimiriÚJSÁG A háború mai képe. Amikor dicsőséges szövetségesünk hősi szuronyai megdöntötték Kovno kapuit, már megírtuk azt, hogy Kovno támaszpontja lesz egy kelet felé új ■ lendülettel induló támadásnak. Másnapra az oroszok már kiürítették a vártól délre fekvő Kalvarja—Suvaski állásokat. Nemsokára következett Ossoviecz és Oltta elfoglalása. Ezzel azután valóságos félkör képződött észak felé Kovno védelme alatt, Grodno körül. A félkör szárnyai azóta napról napra közelednek a varsó—pétervári vonal azon szakaszához, amely Bialisztok és Wiene között, tehát Grodno körül fekszik és körülbelül a fővonal legjelentékenyebb, mintegy százhatvan kilométer hosszúságú része. Bialisztok körül már valóságos ostromgyűrűalakult. Most pedig belől a vasúti félkörön, amely a pétervári fővonalból Grodnótól kiindulva, Augusztov, Suvalki és Olita érintésével ugyancsak a vonalba tér vissza, s közelebb jutott Hindenburg tábornagy, hadcsoportja Grodno nyugati részéhez. A csapatok már elérték délnyugat felől Novy-Dvor és Kusnicza vidékét. Az előbbi a szárnyvonalon, az utóbbi a pétervári