Az Ujság, 1915. szeptember (13. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-01 / 243. szám

8 A számok beszéde. Visszavonulás, vagy vereség ? Ez volna a kérdés. Ellenségeink visszavonu­lásról beszélnek, mint ravasz taktikáról, melylyel végül győzni fognak. Nem lehe­tetlen taktika. Magunk is éltünk vele, s átengedvén az ellenségnek Galicziát, kikergettük Lengyelországból, Kurland­­ból és Litvániából is. Visszavonulással tehát lehet az ellen­séget tönkretenni, de nem olyan vissza­vonulással, melylyel a visszavonuló maga, megy tönkre. A német hivatalos jelentés m­a egy millió százezer foglyot kon­statál a gorliczei áttörés óta és három­­százezer halottat és sebesültet. Ugyan­­­­ennyi volt a hadsereg, mely az első csapást kapta. Ez a hadsereg tehát nin­csen, elveszett szőröstül-bőröstül. Hát visszavonulás ez ? Taktika ez ? Képzelhető-e akár orosz vezér is, a­ki elhatározná taktikából másfél millió em­ber elvesztét ? És ezt sikerült vissza­vonulásnak lehet mondani ? S a sikert ki lehet valaha aknázni? Ugyan! Nyugaton és keleten fecsegnek a végleges győzelemről, mely felé e ret­tentő vereségeken keresztül jutni remél­nek. A franczia tengerészeti miniszter 1915 augusztusában hajnalhasadást lát. Másfél millió orosz megsemmisülte alap­ján ! Igazán ,véres hajnal ez, s ennek a frázisnak csak úgy van értelme, ha­­Augagnour úr örömét leli az orosz haderő megsemmisü­ltén. Most akarnak győzni, mikor nem tudtak győzni váraik és másfél millió emberük birtokában ? Hiszen még lélek­­zethez sem tudnak jutni ! A másfél milliót számszerűen tán pótolhatták, de ezek a számok éppen csak arra jók, hogy legyen kiket menekültetniük s kiket el­fogni, meg lelőni a németeknek és a mieinknek. Nem lehet már szó tervről, mert n­em lehet szó orosz­­katonai akaratról. Nikolajevics nagyherczeg dirigálja az oro­szokat ? Akkor főbe kellene lőni, mert hazaárulás akarni azt, a­mi az oroszokkal most történik. Dehogy is akarja ő ezt ! "ő akarta, hogy álljanak meg a Visztulá­nál, s a mieink akarták, hogy szaladja­nak a Búgig, ő azt akarta, hogy állja­nak meg a Bugnál, s mi akarjuk, hogy szaladjanak a mocsarak közé. Az törté­nik, a­mit mi akarunk: az orosz seregek nem Nikolajevicsnek, h­anem Hinden­­­burgnak s a mi vezéreinknek engedelmes­kednek. A számok beszéde mellett mit jelent­het a czár akarata : nem békülni, míg egyetlen ellenséges katona áll orosz föl­dön ? Mit számít, hogy tavaszra két millió új katonát akarnak talpra állí­tani­? Mit a franczia vicczelődés, hogy az orosz szaladás épp oly hasznos el­határozás, mint a franczia helytállás ? Az oroszok épp oly kevéssé határozták el a szaladást, a­hogy a francziák nem határozták el az egy helyben maradást.­­ Az orosznak muszáj szaladnia és a fran­czia meg az angol nem tud mozdulni ! Ili­szén november óta elég szépszámú offenzivával bizonyította Joffre­ur, hogy igenis szeretne mozdulni s a kiadott jel­szavuk: Francziaországot és Belgiumot megtisztítani, ugyancsak azt kivánná 'k meg, hogy mozogjanak ! Az orosz pejrig? Azt­­ vágj­a, hogy mi szépen magunktól fogunk eltakarodni ? Meg kellene állania, vissza kellene gör­dülnie. De hát nem birt velünk, mikor a várai őt védték s másfél millió ember­rel többje volt. Most birna velünk, mi­kor a képzett katonái megsemmisültek, ágyúi elfogytak s a várai most minket védenek­? Breszt-Litovszk most igazán bevehetetlen, m­ert mi védenők s az oroszok támadnak. Egy emberöltő meg nem érheti, hogy a futó sereg támadóan és diadalmasan megtehetné visszafelé az utat Hovn­ától Gorliczéig. Erről nem lehet okoskodni. Egy millió százezer orosz fogoly, ez pozití­vum, ezeket a foglyokat egyenként, ne­vük szerint olvastuk össze. Háromszáz­­ezer halott és sebesült pedig igazán sze­rény szám olyan ütközetekben, melyek alatt egy milliónál több katona megadja magát. Ennél kisebb veszteségnél elkép­zelhetetlen a fogságba jutottak ekkora száma. Ezek a számok tehát a való­ságot hirdetik s e számok mellett hagy­hatjuk tovább fecsegni azokat, a kik éppen csak fecsegéssel győzik. Szerda, 1915. szeptember T.­rnimiriÚJSÁG A háború mai képe. A­mikor dicsőséges szövetségesünk hősi szuronyai megdöntötték Kovno kapuit,­­ már megírtuk azt, hogy Kovno támaszpont­ja lesz egy kelet felé új ■ lendülettel induló támadás­nak. Másnapra az oroszok már kiürítették a vártól délre fekvő Kalvarja—Suvaski állásokat. Nemsokára következett Ossoviecz és Oltta elfoglalása. Ezzel azután valóságos félkör kép­ződött észak felé Kovno védelme alatt, Grodno körül. A félkör szárnyai azóta napról­ napra közelednek a varsó—pétervári vonal azon sza­kaszához, a­mely Bialisztok és Wiene között, tehát Grodno körül fekszik és körülbelül a­ fővonal legjelentékenyebb, mintegy százhatvan kilométer hosszúságú része. Bialisztok körül már valóságos ostromgyű­rű­­alakult. Most pedig belől a vasúti félkörön, a­mely a péter­vári fővonalból Grodnótól kiindulva,­ Augusztov, Suvalki és Olita érintésével ugyancsak a vo­nalba tér vissza, s közelebb jutott Hinden­­burg tábornagy, hadcsoportja Grodno nyugati részéhez. A csapatok már elérték délnyugat felől Novy-Dvor és Kusnicza vidékét. Az előbbi a szárnyvonalon, az utóbbi a pétervári

Next