Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-03 / 1. szám
VIII. évfolyam. Keszthely, 1904. január 3. I. szám. VIDE POLITIKAI HETILAP. KesziHár MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Kéziratokat, pénzes utalványokat, hirdetési megbizásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Egész évre Előfizetési árak. 10 kor. — /• a volt gazd. tanintézet épületében Kéziratokat nem adunk vissza. Fél évre. • • • 5 ., f. Nyilttér petitsora alku szerint. Visszapillantás. (—) Küszöbén az újnak, vessünk egy rövid pillantást az elmúlt évbe. jUig a kétes jövő elött sejtelmes borongással áll lelkünk, megnyugtató érzés nem szállja meg szívünket az elmúlt év határán, nem különösen akkor, midőn látjuk szegény, elgyötört hazánk állapotát, melynek naggyá tételén hiába fáradoznak, jogaiért hiába küzdenek a nemzet jobbjai, egy maroknyi hős csapat. Eredmény nélkül múlt el úgyszólván az egész év; az egész társadalom a nyomasztó politikai helyzet zsongító, bénító hatása alatt áll. Diadalt, ünnepet igazában csak a nemzetközi szocializmus ült. Diadallal mutat a politikai élet tehetetlenségére a közelmúltban, sivárságára a jelenben s ujjongva hirdeti: Az osztálytársadalom, íme, bomlik ; segítsük elő bomlását annál nagyobb összetartással, szervezettséggel ! S valóban, az elmúlt év nagy eredményeket tud felmutatni nekik ; agitációik, jól szervezett, összetartó egyleteik folyton új és új tagokat szerveznek, ha kényszerrel is, nekik; s a társadalom, amely nem ismeri és nem látja a hurkot, melyet nyaka körül mind szorosabbra fűz a nemzetközi szervezet, nem lát egyebet benne, ma még legalább nem, mint egy szervezett testületet, melynek első specialitása közé tartozik a »csukások« ütése. Ez pedig kedvenc tárgya volt mindig egyes irányzatoknak. A társadalom egy része külsőleg, nyilvánosan megbotránkozásának ad kifejezést e dolgok felett, de nem tesz semmit. Befelé pedig talán máskép gondolkodik. A más része meg nem törődik vele, hadd végezzék el ezek az ő dolgukat egymás között. Félig művelt, magukat irányadó nagyságoknak képzelt epigonok a jövő rombolás örömétől áthatva, egyes tudósok pedig akadémikus alapon álló ideálizmussal, pártját fogják az »uj megváltásnak.« A »Nép«zava« nyiltan dicsőíti a szocializmus bajnokaiként Pikler és Somló tanárokat, kiktől ifjaink tanulnak , s a vad düh immár nyilvános tüntetésekben, a kereszténység legszentebbjei ellen nyilvánuló meggyalázásokban lép fel az egyetem falai között is, az ifjúságnál is. Hová vezet ez? Bartha Miklós, ez a ragyogó tollú publicista, azt írta Tisza miniszterelnökről egyszer, hogy ő még ifjúkorában sem volt idealista. Talán évtizedek sem kellenek hozzá, és ugyanezt mondhatja el a világ az egész ifjúságról. Akkor pedig szomorú dolog következik be, mikor az ifjúság is elveszti, vagy meg sem ismerte az idealizmust, azt, amelyet még a szép, a nagy, a jó, a nemes, az eszmék még tudnak lelkesíteni, nem pedig egyedül a 8 órai munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás. Ez is szép, ez is kell, de hogy csak ez tudja lelkesíteni az embert, ehhez sivár lélek kell. Ki küzd manapság a szociálizmus ellen ? Ki annak társadalombontó törekvései ellen ? Egy olyan ember, mint volt XIII. Leo pápa, kinek — és a katir egyháznak — szociális programmjáról a berlini »Vorwärts«, a római »Avanti« a párisi j>Le Travoil«, a bécsi »Arbeiteizeitung«, a londoni »Sociology« — mind csupa elsőrendű szociális lapok — a legnagyobb elismeréssel adóztak, mint azt egyszer már említettük is lapunk hasábjain. Ki küzd? Egy olyan ember, mint ABU ATOMI !)ÉRT A R CÁJ A. DrILOA. i. Odri lent a sze>'l{e 2)una mellett S^ép !{is város' tellos közepén ; <£/ egy Kedves, rózsás arcú gyermel Csillagszemű égi tüneménij. Srte ho6yan szívem minden pereden, Srte élet üzdöt szüntelen . . . hogy hajóm a révben Horgonyt vessen S Hű szivemre öt feltűzhessem! 11. 0 mért Hozott Hát én elém a végzet, 3fa céltalanul lángol e szív érted? 3ia nincsen arra Hatalom e földön, 3 hogy leltünk szárnya együtt ég6e törjön! !"Maradtál volna világ6 ismeretlen,72em Háborogna oly nagy l[ín szivemben . £ s mégis Hogyfia — nem ismerHetnélef^ ... Ddlilij puszta lenne nélküled az élet! . Szendrői József: Magyar Remekírók. IV. Sorozat: Kuruc költészet ; Kisfaludy Sándor munkái, I. köt.; — Széchenyi István gr. munkái, I. köt . — Vörösmarty Mihály munkái, IV. köt. ; Tompa Mihály munkái, II. köt. — Kiadja a Franklin-Társulat, Budapest, 1903. Az a nagy és értékes gyűtemény, melyben a Franklin-Társulat összegyűjteni vállalkozott a magyar nemzeti geniusz legjelesebb alkotásait, ismét öt szép kötettel gyarapodott. Kapóra jelent meg a • Remekírók» e negyedik sorozata éppen Karácsony előtt. Mert aki könyvet szokott ajándékozni annak, akit szeret, vagy becsül, — ilynek sokan vannak — bizonyára nem talál maradandóbb becsű könyveket a «Magyar Remekírók «-nál. Ennek a negyedik sorozatnak, Kisfaludy Sándor, a Vörösmarty és Tompa a munkáinak egy-egy kötetén kívül két igen nevezetes, szinte azt mondhatnók: egyetlen kötete van. Az egyik : a Kuruc költészet, s a másik a Széchenyi István gróf válogatott munkáinak első kötete. Mind a kettő régen érzett hiányt pótol irodalmunkban, s éppen ezért különösebb figyelmünkre érdemes. A kuruc költészet — talán mondanunk se kell — a magyar nemzet szabadság-kultuszának hit tükre, s egyúttal a Rákóczy és Thököly dicsőségének örökös emléke. A mióta Thaly Kálmánba kuruc kornak fáradhatatlan búvára, és az ő nyomán Toldy és Erdélyi, a két jeles irodalomtörténet,író, fölkutatták és közreadták a vitézi énekek és elegyes dlok gyűjteményét, egyre jobban bebizonyosodott, hogy a «kuruc költészet' voltaképpen nem izolált fejezet irodalmunk tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos ba Iufly mint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál . A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szertainál, influenza után mi^Uott. Emeli az étvágyat és ajánltatik. köpetet a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4.— kor.-ért kapható. Figyeljünk hogy minden üveg alatt céggel legyen ellátva. F. Hoffmann La Roche & Co vegyészeti gyár BASEL Svájcz I