Bécsi Napló, 1984 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1984-01-01 / 1. szám
BÉCSI NAPLÓ 1984. JANUÁR-FEBRUÁR V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK KÉTHAVONTA ÁRA: 12- eS ERSCHEINUNGSORT WIEN P. b. b. VERLAGSPOSTAMT 1010 WIEN AZ ERDÉLYI MAGYAR HÍRÜGYNÖKSÉG JELENTI Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania) névvel feltehetőleg 1983 nyarán nem hivatalos tájékoztató szolgálat alakult Romániában. A Bécsi Naplóhoz (hitelt érdemlő személyek révén) eljuttatott mintegy húsz jelentés között a legkorábbi dátum szeptember 5, de ez a keltezés az EMH 7. tájékoztatóján szerepel. Korábbi kiadványokat nem kaptunk. A tudósítások helyenként arra utalnak, hogy a hírügynökség szerkesztőségébe futnak be a hírek, amit azonban aligha kell szó szerint venni. A szerkesztők önmagukat — érthető okokból — nem nevezik meg, az illetők számunkra ismeretlenek. Az alábbiakban kivonatos összeállítást közlünk az EMH kiadványaiból. (7/1983) Amint erről az augusztus 30-án kiadott jelentésünkben tudósítottunk, TÓTH KÁROLY-tól, az Ellenpontok című, erdélyi magyar szamizdat lap egyik szerkesztőjétől és feleségétől TÓTH ILONÁ tól a magyar hatóságok megtagadták a Magyarországra való emigrálás jogát. Most érkezett hírek szerint a Tóth házaspártól a román rendőrség is megtagadta a kivándorlási engedélyt. A negatív döntést szeptember 5-én, szóban közölték velük a nagyváradi rendőrségen, ugyanakkor tájékoztatták őket azon jogukról, hogy fellebbezéssel élhetnek. Értesüléseink szerint a Tóth házaspár élt is ezzel a lehetőséggel. • (8/1983) Augusztus hó folyamán, Romániában, egy szigorúan bizalmasnak minősített pártaktíva gyűlésen, melyen több magyar újságíró is részt vett, bírálat formájában elhangzott az az észrevétel, hogy miért nem foglalt az erdélyi magyar sajtó állást Lancränban: Cuvint despre Transilvania (Gondolatok Erdélyről) c. könyve mellett. Olyan híreket kaptunk, hogy a gyűlésen több magyar újságíró felháborodással utasította vissza ezt a bírálatot, s egyben azt a felszólítást, hogy lapjukban foglalkozzanak e munkával. Álláspontjuk alátámasztására Ceausescu pártfőtitkár véleményét idézték, aki állítólag, bár jónak és helyesnek, de a magyarországi pártvezetés kritikája miatt nem elég taktikusnak ítélte Landranjan könyvét. Ceausescu elnök véleményét idézve, úgy hírlik, néhány újságíró alkalmat látott arra, hogy felhívja a figyelmet Ländranjan könyvének alapvető veszélyességére, mindenekelőtt arra, hogy fajelméleti alapon a romániai magyarság megsemmisítésére bújtogatja a románságot. • (10/1983) Október 25-én és 26-án Marosvásárhelyen a román állambiztonsági szervek több házkutatást tartottak. Csak annyi bizonyosat lehet tudni, hogy az Igaz Szó c. magyar nyelven megjelenő irodalmi folyóirat néhány szerkesztőjénél, mindenekelőtt GÁLFALVY GYÖRGY-nél szerettek volna terhelő dokumentumokat találni. A házkutatásokat követő kihallgatásokon DURAY MILÓS Kutyaszorító c., New Yorkban megjelent könyvére és az Erdélyi Magyar Hírügynökség szerkesztőire vonatkozó adatokról kérdezgették az őrizetbe vetteket. Hírforrásaink egyértelműen állítják, hogy az állambiztonsági szervek semmilyen terhelő tárgyi bizonyíték nyomára nem bukkantak és a vallatások után mindenkit szabadlábra helyeztek. • (11/1983) Felfüggesztették állásukból A Hét c., magyar nyelven, Bukarestben megjelenő kulturális hetilap vezető szerkesztőit. A hatóságok e lépése már várható volt, hisz a romániai magyarság körében közismert dolognak számított, hogy e publikáció az, amely a legkövetkezetesebben védte nemcsak a kisebbségi érdekeket, de időről-időre módot talált arra is, hogy rejtett formában bár, de a lakosság kétségbeesett vagy a terrorral egyre inkább szembeszegülő hangulatának is kifejezést adjon. A szerkesztők leváltását a pártszervek, mint fegyelmi büntetést tüntették fel. Ugyanis a lap ezévi 43. számában, a második oldalon fordítva jelent meg Cella Grigoras Neamtu művésznő, Erdély és Órománia egyesülése előtt tisztelgő faliszőnyegének reprodukciója. Nemcsak az utal a hatóságok nyilvánvalóan szándékos bosszújára, hogy egy efféle ötödrangú kifogással menesztették a szerkesztőket, de főképp az, hogy állítólag —s e ténynek erdélyi magyar körökben minden kételytől mentes hitelt adnak —, a párt külön utasítására, a lap nyomdai kiszedése után, és a szerkesztők tudta nélkül történt módosítás a kifogásolt reprodukción. Az elbocsájtott főszerkesztő, HUSZÁR SÁNDOR (neves prózaíró, több regénye és novellája jelent meg) hírek szerint a Szocialista Kultúra és Nevelés Szervezetének lett alkalmazottja. HORVÁTH ANDOR volt főszerkesztő-helyettes pedig a rádiónál kapott munkát. Az új kinevezett főszerkesztő LÁZÁR EDIT.• (12/1983) Egyre jobban nyugtalanítja a romániai magyar kultúréletet és a tanügyi kádereket az a hír, hogy a pártszervek, ideológiai megbízhatóság és a románsággal szembeni lojalitás alapján, a magyar értelmiségiekről úgynevezett „kettős lista” összeállítását rendelték el. A „megbízhatatlanok listájára” való felkerülés, a hírek szerint egyelőre nem jelentené a személyi szabadságnak a megszokottnál egyértelműbb korlátozását, csak állásvesztéssel fog járni. (Példaként ma már erre mindenki A Hét c. lap szerkesztőinek menesztését említi, ami előrevetíti a többi magyar lap és folyóirat közeljövőbeni sorsát is.) A „megbízhatók listája” azoknak a nevét tartalmazná, akik a megüresedő bizalmi posztokra bármikor kinevezhetők lesznek. Jólértesült körökben tudni vélik, hogy minden fontosabb állásra két embert jelölnek: az egyik, aki betölti az állást, a másik pedig, aki potenciálisan bármikor betöltheti. • (15/1983) Az erdélyi EGERESen (Aghires) a nyáron több szabotázs történt a helyi gyárakban, különösen a mészfeldolgozó és építészeti kötőanyagokat gyártó üzemben. A szabotázsokat, amelyekre egyéni akciókként került sor, munkalassítással kombinálták, s az utóbbiakra már a teljes munkáskollektíva szervezett megegyezésének eredményeként került sor.• (17/1983) A romániai izraelita hitközségek, mint ahogyan testvérintézményeik szerte a világon, a JOINT tetemes anyagi támogatásában részesülnek. E támogatás célja, hogy a gyülekezetek tagjai mérsékelt áron jussanak bizonyos árucikkekhez, főképp olyanokhoz, amelyeknek beszerzése a mai Romániában megoldhatatlan. A JOINT-támogatás — a Románia és Izrael között fennálló taktikai külpolitikai kapcsolatok árnyékában — virágzó és emberiességi szempontok által is hitelesített, tisztességes üzletnek számított és mindenki megelégedésére szolgált. Ezt a jellegét hangsúlyozta a támogatott hitközségek ama humánus gesztusa is, mellyel a hozzájuk érkezett küldemények egy részét a testvéregyházak (katolikusok, protestánsok és görögkeletiek) helyi gyülekezeteivel megosztották. Az elmúlt nyolc hónapban ez a lehetőség megszűnt. A JOINT továbbra is küldi ugyan a segélyeket, de az érkező árucikkeknek és összegeknek, híreink szerint mintegy 60 %-át egy új, hivatalosan közzé nem tett rendelet értelmében „lefoglalják”. Panaszok érkeznek arról, hogy a megmaradó küldemények mennyisége ma már, maguknak a hitközségeknek a minimális szükségletét sem elégíti ki. Úgy értesültünk, hogy az ekként elrekvirált javak a párthierarchiát ellátó titkos raktárakba vándorolnak. Ugyanakkor szemtanúk beszámolnak arról, hogy hétvégeken, az egyes hitközségi raktárakból, nyitott járműveken szállítják el a kóser élelmiszereket, italokat és az Izraelből érkező déligyümölcsöt, közvetlenül az egyes pártszékházakba, mi több, a szekuritáté helyi központjaiba, ahol az említett intézmények alkalmazottai között, térítés nélkül szétosztják őket. Tudósítónk felkereste az egyik hitközséget, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy az élelmiszerek kiszolgáltatására közvetlenül a vallásügyi államtitkárságtól (Departament) kapta a szóbeli utasítást, s ezt azzal indokolták, hogy a hitközségeknek ezzel is ki kell venniük részüket az átmeneti nehézségek leküzdéséből” • (21/1983) A hatóságok a KÓS KÁROLY centenáriumra tervezett erdélyi rendezvényeket .irra defiliták Nemrégen két komoly irodalomtörténeti munka jelent meg Magyaroszágon. Az egyik Béládi Miklós szerkesztésében az Akadémiai Kiadó gondozásában, a másik Pomogáts Béla egykötetes munkája az 1945. utáni magyar irodalomról. Mindkét könyv külön fejezetet szentel a nyugati országok magyar irodalmának. A könyvek megjelenése előtt már riportok hangzottak el a rádióban, tanulmányokat hoztak folyóiratok a nyugati magyar írókról és műveikről. Úgy látszott, hogy végre megtört a hallgatás jege: Magyarországon eljutottak a nyugati magyar irodalom létezésének elismeréséig, az egyes szerzők és művek tárgyilagos értékeléséig. Az idáig vezető út meglehetősen hosszú volt és némi akadályokkal járt. Be kellett ismerni, hogy irodalmi alkotásokat nem csak a szocialista realista követelmények szerint lehet létrehozni, hogy a Párt irányítása nélkül is lehet irodalmi műveket alkotni, melyeket lehet ugyan kritizálni, de irodalmi értéküket nem lehet elvitatni. A magyar nyelvű irodalom határokat nem ismerő egysége már korábban is elvárta volna ezt az elismerést, vagy legalább tudomásul vételt, ennek ellenére örvendetes, hogy a magyarországi irodalomtörténetírás, ha késve is, de végre eljutott erre a pontra. Az említett két könyv és a különböző folyóiratokban közölt kritikák, ismertetések sajnos nem oldottak meg minden kérdést, sőt bizonyos tekintetben új problémák elé állítják az olvasóközönséget. Mi történik ugyanis, ha az irodalombarát elolvassa a nyugati magyar írók műveiről szóló értékeléseket és ezek alapján maga is kíváncsi lesz az ismertetett művekre? A nyugati országokban élő magyar író munkáit hiába keresi a hazai könyvesboltokban. Ott nem árulják őket. Legfeljebb barátai csempészhetnek be valahogy egy-két példányt, melyért az irodalombarátok nem ritka esetben csillagászati árakat is hajlandók megfizetni, többet, mint egy bibliofil ritkaságért. Ha Magyarországon már elismerik a nyugati magyar irodalmat, miért nem lehet ezeket a könyveket a hazai könyvesboltokban árusítani? A könyvterjesztő vállalatok a devizahiányra hivatkoznak és ez a varázsszó jó ürügy, melyet köteles lenne mindenki elfogadni. A kifogás sajnos nem biztos, hogy teljesen helytálló. Kétségtelen, hogy a nyugati magyar könyvek ára Magyarországon lényegesen magasabb lenne a hazai kiadású magyar könyvekénél. Az is igaz azonban hogy ez az ár minden valószínűség szerint még mindig sokkal alacsonyabb lenne a feketepiaci áraknál és így több ember hozzájuthatna a keresett olvasmányhoz. Mivel pedig a könyvbehozatal és terjesztés úgyis állami kézben van, az Állami Könyvterjesztő Vállalat is nyereséget könyvelhetne el az üzletből. Végeredményben mindenki jól járna. A nyugati magyar szerző is, aki komoly olvasótábort szerezhetne magá Ekként vették ki a Kós-megemlékezést a Kolozsvári Esték rendezvénysorozatából. Ugyanerre a sorsra jutott a kolzsvári Népi Egyetem tervezett előadása is. A Dolgozó Nő c. kolozsvári magazin már nyomába került Kós-anyagát a cenzúra utasítására megsemmisítették. A Korunk c. nemzetközi tekintélynek örvendő lap anyagának szerkesztését pedig, további intézkedésig felfüggesztették. Mint ahogy egy bukaresti kultúrpropagandista bizalmas „magyar” körben, felvilágosításképpen megjegyezte, mindennek magyarázata „Kós Károly jobboldali voltában keresendő”. Ugyanebből a forrásból szivárgott ki, hogy épp most folyik a pártvezetés és az állambiztonság (szekuritáté) számára Kós Károly 1940 c. írásának a román nyelvre fordítása, „mely hozzá fogja majd segíteni a pártvezetést, hogy új alapokra helyezze az erdélyi magyarsággal kapcsolatos hivatalos magatartás eddigi módszereit”. Ugyanez vonatkozik MIKE IMRE 1940—1944 között mondott parlamenti beszédeire is. . (22/1983) A Csíkszeredai (Miercurea-Cius) Traktorgyár vezetőségi gárdáját szeptember folyamán átalakították. Egyelőre meg nem erősített hírek szerint a vezetőségből minden magyart elbocsájtottak vagy alacsonyabb beosztásba helyeztek. nak, a magyar állam is, nem utolsó sorban pedig az olvasó is, aki hozzájuthatna a keresett könyvekhez. Az már másodrangú kérdés lenne, hogy ezek a könyvek drágábbak lennének, mint a hazai kiadványok. A vásárló ezt elfogadná, mint ahogy azt is elfogadja, hogy egy kiló narancsért többet kell fizetnie, mint egy kiló almáért. Az utóbbi években már néhány nyugati országban élő magyar író könyvét is kiadták Magyarországon. Miért kell tehát akkor a nyugaton kiadott könyvek előtt a határokat bezárni? Ne említsünk olyan könyveket, melyek kimondottan politikai jellegűek és a rendszert kritizálják, maradjunk csak azoknál a könyveknél, melyek irodalmi jellegűek, melyeket a hazai irodalomtörténetírás is tárgyilagosan értékelt. Talán nem tévedünk, ha a háttérben nem is annyira a devizaproblémát, hanem sokkal inkább be nem vallott pártpolitikai érveket sejtünk. Ha a nyugaton élő magyar író magyarországi kiadónál jelenteti meg a munkáját, a kézirat ugyanúgy áthalad a pártcenzúra szűrőjén, mint bármelyik hazai kiadású könyv. A külföldről érkező könyvek tartalmi ellenőrzése ezzel szemben talán nagyobb munkát jelentene? Több embert kellene a cenzúra apparátusába beállítani? Talán valami veszélyes dolog átcsúszna a szűrőn? Lehetséges. Magyarországon is jelennek már meg írások, melyek stílusa sokszor erősen bíráló hangú. A szerzők azonban odahaza élnek és csak addig mehetnek el a bírálatban, amennyiben erre hallgatólagos engedélyt kapnak. Akinek pedig pártpolitikai okokból nem jelentetik meg a munkáját, sem a szerzőről sem pedig az elsüllyesztett könyvről nem tudhat senki. Ezt nehezebb megtenni egy nyugati szerző munkájával, bár az előzetes vizsgálatot ott is meg lehet csinálni és ha nem felel meg, egyszerűen el lehet utasítani a terjesztést. A szerző és a nyugati kiadó semmit sem tehet az intézkedés ellen, elvégre a terjesztőnek nyugati országban is joga van elfogadni, vagy visszautasítani egy könyvet. Indoklásként elegendő annyi, hogy a szóban forgó könyvet nem tartja jó üzletnek. Pillanatnyilag sajnos ez a helyzet. A nyugaton élő magyarok zavartalanul olvashatják a hazai írók műveit, bármiről írnak, a magyar olvasók pedig bár már eljutottak odáig, hogy legalább a nevét ismerhetik a nyugati magyar íróknak, a könyveiket még nem vásárolhatják. Azért mert nincs deviza? Lehet, hogy azért, de lehet, hogy nem csak azért. Aki azonban Á-t mondott, annak B-t is kell mondania. Ha már lehet beszélni nyíltan is nyugati magyar irodalomról Magyarországon, ha lehet értékelni, kritizálni a nyugaton megjelent magyar könyveket, akkor talán eljutunk egyszer addig is, hogy ezeket a könyveket bárki nyíltan meg is vásárolhatja egy magyarországi könyvesboltban. VEZÉNYI PÁL Magyar irodalom itt és ott IO MA Y NE5 Jr.km.sy MX HYXGA H