Budapesti Hírlap, 1884. június (4. évfolyam, 151-179. szám)
1884-06-01 / 151. szám
151. szám. Budapest 5884. Vasárnap, junius I. IV. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: inkáin JONI Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utcza 16. se. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szánt ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. , forró évad előtt. A pünkösd ünnepe az a küszöb, amelyen 'M esztendő történetírója átlép a csöndes évadba, ha Mars vagy valamely más istenség meg nem zavarja a dolgok rendes és természetes fejlődését. Ez utóbbira egyelőre kevés a kilátás, a világ örvendhet a békének és munkáinak, erőszakosságok, romboló rázkódások nem fenyegetik az aratást. A fürdőidők diplomatizáló találkozásait megelőzi a politikai munkák utolsó felvonása, királyok és kormányok sietnek elvégezni a tavaszi programot utolsó pontjait. Hogy ez sincs itt fontosság, ott humor, másutt más jellemző tulajdonság nélkül, hogy néhol izgalommal is jár, az a dolgok természetében fekszik. Nem humoros jelenség e példának okáért, hogy a német birodalom központján a német parlamentház alapkövét akkor teszi le az öreg császár, amikor első és mindenható szolgája száz alakban üzen hadat magának a parlamentarizmusnak ? Bismarck vissza akarja terelni a porosz és német alkotmányt a majd 100 év előtti állapotába, s a császár „parlamentházat“ épít. Egy Incus lesz a non lucendo, ha . . . Bismarck megéri. De valószínű, hogy utolsó ellenségét, a halált, nem fogja legyőzni a vasember, a parlamentarizmus túl fogja őt élni s be fog ülni a palotába, amelynek első kövét Vilmos megütötte az ezüst kalapácscsal. Franciaország szerencsés hadjárata után a khinaiak ellen, egy új hadjáratot készül sikeresen befejezni az angol kabinet ellenében. Annak idején könnyedén mondott le egyiptomi befolyásáról , de az elvesztett presztízst viszszaszerzi neki Gladstone kudarca. Az egyiptomi konferencia létrejöttét csak a francia közi föltételekhez s az angol kormány oly helyzetbe sodorta magát, hogy kénytelen — minekutána mindenek megkérdezése nélkül bombáztatta Alexandriát—kénytelen mindeneket szépen megkérni, hogy jöjjön el a dologban egy kis konferenciára. Egy kis szatíra van abban, hogy Franciaország abban a pillanatban lép ilyen benső frigyre egy kérdésben Angliával, amidőn otthon végre hosszú és nagy küzdelmek után a szenátusa kimondja az elválás szabadságát a házasságra nézve. Épen tegnap szavazta meg a szenátus az illető előterjesztés első szakaszát, amely eltörli a törvényt, mely a francia házasság felbonthatatlanságát rendelte. Gladstone, Európa leghíresebb államférfiainak egyike, élő feje a liberális iskolának, akit tanításai a bukás szélére vittek. Túléli-e a nyarat, az bizony nagyon kétséges. Egyiptomi politikájának eredményei minden irányban megbotránykoztatók Angliában. Ha tehetségek dolgában egy hozzá méltó ellenfele volna a másik táborban, akkor Gladstone már ma sem volna miniszterelnök. De az angol konzervatívok közt még nem tűnt fel oly eredeti, önálló jelenség, aki többet is vinne magával a miniszteri székbe, mint pártja tradícióit és iskoláját. Európa többi államaiban már beállt a csöndes idő. Oroszország elvégezte ázsiai programmjának kitűzött pontjait s az uj terveket készíti elő; otthon addig is az időközöket nihilistáinak üldözésével és ebbeli dolgainak eltitkolásával tölti ki több-kevesebb sikerrel. Az apró államok déli határainkon nem vonják magukra különösebben a figyelmünket. Oláhországban diáktüntetések vannak, Szerbországban a szkupstinával kormánya hasznos munkát iparkodik inkább végeztetni, mint lármát csináltatni; Montenegro nemzeti színházat épít. Remélhető, hogy fog akadni játszó is meg darab is, sőt talán még néző is bele. Olaszország átadta magát a nyárnak és a salátafogyasztásnak ; Ausztria anarkhistákat perel és ebben az a nevezetes jelenség tárul elénk, hogy bírák, államügyészek és védőügyvédek vállvetve működnek össze abban az irányban, hogy valami ki ne derüljön a dologból. Az, ami ítélet alá került s a nyilvánosság elé jutott (nyilvános tárgyalás útján), amint nekünk mondják, csak kisebb és hozzá jelentéktelen része annak, aminek a hatóságok birtokában vannak. Egy részét ennek nem tanácsos, más részét a hivatalos dekórum érdeke tiltja nyilvánosságra hozni, s a két bűnös közül, aki a héten bíró előtt állt — Schaffhauser és Ondra — a kisebb elítéltetett, a nagyobb bűnös majdnem szárazon ment el a felsorolt okokból. Végre — Magyarország! A mi szép hazánknak e pillanatban két égető kérdése van: a választások és az időjárás. Híves idő jár néhány nap óta, hóharmat verődik le hajnalonként a lapályok tenyészetére s a legkényesebb pillanatban tartja rettegésben a gazdát. A májusi szokatlan szárazság a könnyebb földekben el is gyengítette a vetéseket; ahol jól állanak, ott meg most a A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Theatralia et alia. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Bécs, máj. 80. „Kellemes dolog a politikai élet küzdelmeinek és zivatarainak szemléletétől elfordulni a magánélet nyugalmas békéjéhez* — jegyzi meg mély bölcsességgel Dickens a „Pickwick Club“ egyik fejezetének elején, — és e nyomon indulva én is, habár nem is éppen a csöndes magánéletre vonatkozó, de mindenesetre a politikai élet küzdelmeitől távoleső tárgyakra óhajtom néhány percig irányozni a választási mozgalmak, kortesbeszédek, alkalmi vezércikkek s a képviselő választási időszak egyéb rendes hírlapi táplálékától elkábult olvasó figyelmét. Mi itt Bécsben már túlestünk a két nevezetes képviselőválasztáson és miután a parlament is szünetel, a nagyközönség bízvást elvethette a politikai gondokat (és sietett is felhasználni a kedvező alkalmat) és foglalkozhatik a Stadttheater jövő sorsának kérdésével, egyéb színházi dolgokkal, lóversenyekkel. S iberer úr legközelebbi léghajó útjával és egyéb eféle tárgyakkal. Hogy a Stadttheater eddigi helyén egyáltalában nem és egyhamar másutt sem épül fel, az ma már teljesen bizonyos. Az új statútum, melynek értelmében színházat csak oly helyen szabad építeni, melyen mind a négy oldaláról szabadon állhat, teljes szigorában alkalmaztatik a leégett színházra is, melynek tervezett felépítését az illető építési bizottság nem volt hajlandó rekonstrukciónak tekinteni, hanem teljesen új építkezésnek nyilvánította. Az alapítók társulatának tehát a két szomszédtelket is meg kellene vásárolnia a rajtuk épült négyemeletes házakkal együtt s ezeket le kellene bontatnia, hogy az építendő színház a tűzbiztosság érdekében alkotott szabályok követelményeinek megfelelhessen. Már pedig az alapítók társulata örül, ha e vállalatba fektetett pénzének egy töredékéhez jut, nem hogy újabb milliókat kockáztasson oly színházi vállalatért, melynek jövedelmezősége ily körülmények közt több mint problematikus volna. — A Stadterweiterungsfond szintén nem rendelkezik már az említett igényeknek megfelelő telekkel, hanem csak egyes házhelyekkel, melyek más házak közé vannak beékelve s igy a célnak meg nem felelnének. Minden körülmények közt egy egész házcsoport kisajátítása volna tehát szükséges, amit pénzügyi tekintetek lehetetlenné tesznek ez idő szerint, így hát Bécs mindenesetre egy időre visszavonhatlanul szegényebb lett egy színházzal. A Stadttheater egykori színtársulata maga is így fogta fel a dolgot. Tagjainak kiválóbb része már el is szerződött különféle színházakhoz, maga Bukovics, a volt igazgató, a Burgszínházhoz kötötte le magát tíz évre 8, 9 és 10,000 forint fokozatos fizetéssel, melynek élvezetében könnyen vigasztalhatja magát az igazgatói pálya dicsőségének, de egyszersmind pénzbeli kockázatainak múlandóságáért. E pillanatban csak két színházban tartatnak előadások Bécsben, a Burgban és az Operaházban, mert az úgynevezett Fürst színházat és a Konacher-féle bódét a legjobb akarattal se lehet rendes színházak közé sorozni. A Burg-színház a holt idény dacára még mindig zsúfolt házak előtt adja „A hol unatkoznak”-ot és valóban a remek előadás megkétszerezi a szellemes vígjáték értékét. Holnap egy drámai újdonság kerül színre, de nem a Burgszinházban, hanem az Operaházban. Wildbrandt igazgató fantasztikus színműve: „Az Untersberg regéje“, melyben énekrészek, énekkarok, zene és egyéb látványosságok is fordulván elő, a Burgszínház színpada kicsinynek és elégtelennek találtatott a saját igazgatója új darabjának befogadására. A népregeszerű színmű irodalmi értékéről és várható színpadi hatásáról, semmi se szivárgott ki színészi körökből. Mindenesetre ügyes gondolat volt ilyen liziko-dramatiko-fantasztikus látványossággal kissé felcsiklandozni a közönség lankadó kíváncsiságát és érdeklődését, mert annyi bizonyos, hogy az Operaházban történt legutóbbi kísérletek rendkívül alkalmasak voltak az érdeklődés lelohasztására. U d va r d y úr, ki egykor a budapesti nemzeti színház operájánál működött és jelenleg a königsbergi színház tagja, kétszer lépett fel — noha egyszer is sok lett volna. Hangja, mely soha se tűnt ki különös terjedelem és hajlékonyság által, teljesen elvesztette azt a csekély ércalapját is, melylyel valaha bírt, de a helyett rendkívüli hajlandóságot tanúsít az elbicsaklásra. Éneke, ha a hamis intonációval és a magas régiókban hamis hangvétellel nem boszant, teljesen hidegen hagyja a hallgatót, fényes játéka ellenben mulattatná a nézőt, ha időjártával idegessé nem tenné. Egyetlen jó tulajdonsága a szöveg érthető kiejtése, de ez bizonynyal nem elég arra, hogy a kényes bécsi közönség előtt való produkciót igazolja. Első felléptetése Raoul szerepében baklövés volt, második felléptetése Faust címszerepében pedig ráduplázás Mai számunk 20 oldalt tartalmas.