Budapesti Hírlap, 1884. szeptember (4. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-01 / 242. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP 242 sz. 1884. szeptember 1. sikerült reprezentálására. Okulhatna az orosz követség példáján, amely folytonos összeköttetésben áll azokkal az elemekkel, amelyekre számíthatni vél országa érdekében. Hanem persze, ha ilyen missziót szánunk a bukaresti követségnek, akkor nem Hoyos grófokat, meg Mayr bárókat kell az élére állítani. A belgrádi látogatásban újabb jelét látjuk annak, hogy Károly király idegenkedik a monarkhiánkhoz való csatlakozástól. Szerbia van hivatva arra, hogy központja legyen a balkánfélszigeten a magyar-osztrák-barát alakulásoknak. Akinek mi nem kellőnk, az bizonyára nem barátkozik a szerb királylyal sem, majd meglátjuk arra hivatott embereink miképen tudják kizsákmányolni ezt a kedvező hangulatot. Szokolay Kornél: A horvát tartománygyűlés bezárása. sók élénk kiáltásai közt a következő királyi leiratot olvasta föl: „Mi I. Ferenc József Isten kegyelméből Ausztria császárja, Csehország királya stb és Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia apostoli királya. A horvát-szlavón és dalmát egyesült királyságok egybegyült főrendjei és képviselőinek királyi üdvözletünket. Nemes, méltóságos stb. urak! Az 1881 augusztus 28-káról kelt leiratunkban, melylyel a horvát-szlavon és dalmát egyesült királyságoknak 1881. szeptember 27-re összehívott tartománygyűlését megnyitottuk és a horvát-szlavón végvidéknek Horvátországgal és Szlavóniával és ekként a magyar korona tartományaival történt egyesítését híveinkkel tudattuk, kiemeltük, hogy azzal híveink rég táplált óhaját teljesítettük és az ország közállapotainak üdvösebb fejlesztése iránt a feltételeket megalkottuk. Teljes joggal remélhettük tehát, hogy híveinek bölcs körültekintéssel és eszélyes mérsékléssel mindenha oda fognak törekedni, hogy királyi jóindulatunk emez újabb bizonyítékát atyai szándékunk értelmében és Horvátország és Szlavónia szeretett királyságaink valóban áldásos hasznára érvényesítsék. (Élénk zsivnókiáltások.) A horvát-szlavón végvidék egyesítésére vonatkozó rendeleteink becikkelyezése által önök, kedvelt híveink megfeleltek atyai szándékunknak, és ezen intézkedésnek üdvös következménye az volt, hogy a Végvidék képviselve jön a Horvátország, Szlavónia és Dalmácia egyesült királyságok tartomány gyűlésén és azt megelőzőleg amott a királyi biztosság működése is megszüntettetett. Horvátország és Szlavónia királyságaink történetében fölöttébb fontos emez események atyai szívünk nagy örömére egységes eljárásnak vetették meg alapját az említett királyságok egész területén, úgy a törvényhozásra, mint a törvények végrehajtására nézve, mely alapon az ország és a Végvidék egyesítésének még útjában álló minden akadály alkotmányos úton elhárítható lesz. (Élénk zsió kiáltások.) Önök, kedvelt híveink utóbbi időben tényleg dicséretre méltó buzgósággal és kitartással hatottak közre azon törvények megalkotásában, melyek a kitűzött cél elérésére irányulván, az egyesült tartományok igazságszolgáltatásának fejlesztésére üdvös hatással lesznek. Az ország két részének összeolvasztására a pálya megnyittatván, most csak az van még hátra, hogy ezen királyságok további történelmi fejlődésének megfelelő törvények segélyével az ország közügyei akként intéztessenek el, hogy a volt Végvidék lakosai egész teljességében élvezzék az alkotmányos élet jótéteményeit, és hogy az egész ország is erőt, és új alkalmat nyerjen az oly hosszú időn át elválasztott tartományok egyesítésének tényéből a haladás és a jólét fokozására. (Viharos zsiókiáltások.) Mivel a tartománygyűlés háromévi törvényhozási időszaka végére jár, reméljük, hogy az isten kegyelmével és híveink támogatásával sikeresen megkezdett munka, a jövő tartománygyűlés alkotmányos közreműködésével horvát-szlavón és dalmát szeretett királyságaink üdvére és hasznára fog befejeztetni. Ezzel Horvátország, Szlavónia és Dalmácia egyesült királyságok tartománygyülésének üléseit berekesztjük , magát a tartománygyülést pedig feloszlottnak nyilvánítjuk. Különben maradtunk stb. Bécs, 1884. augusztus hó 22-én I. Ferenc József, m. p. Khuen-Héderváry gróf bán m. p. Ezután a bán emel szót: „A császári és királyi apostoli felség és legkegyelmesebb királyunk nevében Dalmácia, Horvátország és Szlavónia egyesült királyságok tartománygyülését ezzel föloszlatottnak nyilvánítom. (Élénk zsidnó kiáltások), az adó bordáinak. Az Egyiptomból száműzött ex-khidiv éppen a napokban hangsúlyozta, igazán bajos volna megmondani, már hányadszor, hogy a Nilusvonal egész Ivkartumig mily rendkívüli fontossággal bír Egyiptomra nézve, miután ha az e vonalon fölállított Nilus-mérők nincsenek az egyiptomi kormány hatalmában, akkor soha tudni nem lehet, mikorra és mily mértékben várják az egyiptomiak a Nílus áradását, ami áldás, ha szabályozva van, de pusztulást hoz az országra, ha mint ismeretlen mennyiség tör az országba. Ez csak egyik oldala a szudáni kérdésnek, de ez már magában véve komoly megfontolást érdemel az angol kormány részéről. Meg lehet, hogy Gladstone is kezdi belátni, mily veszélyekkel járna a Szudán teljes elhagyása, de biztosat nem mondhatunk terveiről, mert azokat sűrű homály fedi. Az angol expedicionális hadsereg élére Lord Wolseey tábornok, ez időszerint a legjobb s legkipróbáltabb angol vezér állíttatott, ami mindenesetre garancia arra nézve, hogy az expedíció sikeresen meg fogja oldani feladatát, amely ha jelentéktelen volna, bizonyára nem bíznak Wolseleyre. A tábornok vezérkarával Bécsen és Grácon át utazik rendeltetési helyére, mert ez utóbbi helyen összejön Sir Evelyn Wood tábornokkal, hogy azután együtt menjenek Triesztbe s onnan Alexandriába. Wolseley tervei szerint az expedicionális hadtest november 7-én érkezik Dongolába. A csapatok szállítása nagyrészt a Níluson fog történni és pedig ott, ahol a víz sekélysége miatt gőzösök nem közlekedhetnek, evezős naszádokon. Baker basa erről a tervről igen megvetőleg nyilatkozott, de úgy látszik, annak dacára meg fogják valósítani, mert a kanadai kormányzó máris megkapta a távirati rendeletet, hogy haladéktalanul küldjön 600 evezős embert Amerikából egyenesen Egyiptomba. Azzal a tervvel azonban fölhagytak, hogy Szuakimot tegyék az operációk kiinduló pontjává. Az expedicionális hadtest 14,000 harcosból fog állani. Courcel báró berlini francia nagykövet látogatása Bismarck hercegnél európaszerte nagy feltűnést keltett. Nincs az a politikai kérdés, melyet ezzel a látogatással összeköttetésbe ne hoztak, vagy a lehetetlen kombináció, melyet ezzel a látogatással ne igyekeztek volna valószínűvé tenni. Fölmerült a német gyarmatosító politika, a khinai konfliktus, Németország közvetítése Khina és Franciaország között, Egyiptom, német-francia véd- és dacszövetség stb. stb. mint a varziai megbeszélések tárgya. Miután semmi megbízható eddig nyilvánosságra nem jutott Courcel báró látogatásának céljairól s eredményeiről, mi nem is feszegetjük, hogy vájjon miért találkozott a két államférfia. Csak figyelmeztetünk e találkozás rendkívüli fontosságára, mert ezáltal nyert először látható kifejezést Franciaország s Németország közeledése egymáshoz. S ha jelenleg még alig érett odáig a helyzet, hogy szó lehessen szövetségről a két állam között, annyi bizonyos, hogy múlófélben van az idő, mikor Franciaországban elég volt egy politikai ember tönkretételére csak a gyanú, hogy nem viseltetik kiolthatlan gyűlölettel Németország iránt. S ez lényeges fordulatot jelent az európai konstellációkban, melyeknek alfája s ómegája 14 év óta az volt, hogy Franciaország s Németország kibékíthetlen ellenségek. Jules Ferry megpróbálja szembeszállani ezzel a felfogással, s íme a franciák rettegett fölháborodása alig mutatkozik. A versengés Angliával Egyiptomért s egyéb tengerentúli érdekekért, háttérbe szorítja a Németország iránt táplált hazafias gyűlöletet s utálatot. Zágráb, aug. 31. A délelőtt 10 órakor megnyitott ülésben Mihalovics átnyújtotta Hrvat alelnöknek a királyi leiratot, melyet a ház tagjai állva hallgattak meg. A leirat igy hangzik : Mi I. Ferenc József, Isten kegyelméből Ausztriacsászárja, Csehország királya stb. és Magyarország, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia apostoli királya. Kedvelt hívem ! Miután Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyságok 1881. augusztus 28-ról kelt leirattal ugyanazon év szeptember 27-re egybehívott tartománygyülésének három évi törvényhozási időszaka az 1870. II. t. c. 2. szakasza értelmében végére jár, a tartománygyülés berekesztésére és föloszlatására vonatkozó leiratunkat ezennel átküldjük, és felhatalmazzuk önt, hogy ezen királyi leiratunkat a tartománygyülés 1884. augusztus 11-ki ülésében fölolvastassa, és magát a tartománygyülést föloszlatottnak nyilvánítsa. Egyszersmind utasítom önt, hogy a jövő tartománygyülésre a választásokat a törvény értelmében tűzze ki és ama határnapra nézve, melyen az uj tartománygyülés összeülhet, a megfelelő indítványt elém terjeszsze. Bécs, 1884. augusztus 22-én. I. Ferenc József, m. p. Bedekovics m. p. Khuen-Héderváry gr. bán m. p. A király leiratának felolvasása után Zsivkovics püspök vezetése alatt tizenkét tagú küldöttség ment a báni palotába a bánért, ki megjelenvén, a képvisenagy különbség; Kasfás merengő, magába szállt kedélyre, meghatottságra valló pillantása s Krisztus szelíd, megadó nézése, mintha rokonelemekből állana. Még négy alak ragadja meg figyelmünket kiválóan a képen Két tanácsos, kik a bakó és Kaifás közt lépnek el, a Kaifás előtt futó örökzsidó s a megtérő római tiszt. A két tanácsos egyike mély gondolatokba merülve távozik a kereszt alól, meglátszik őszszakállú arcán, hogy kételyek gyötrik. Társa élénken vitatja, hogy ami történt, az helyesen történt; a veszélyes újítónak halnia kellett. A megtérő lovastiszt a háttérből átszellemült arccal tekint a tömeg felett Krisztusra, s egyik kezét kinyújtja felé, míg a másikat szívére szorítja. íme, ezek a világhírű kép főalakjai. Kétanynyian vannak a mellékalakok, oly jelleges arcokkal s a kidolgozásban annyi tanulmányával, hogy lapokat lehetne róluk teleírni. Lehetne, de nyugodtan mondhatjuk — nem szükséges. Még a néző is jobban teszi, ha az összhatás kedvéért nem fordít rájuk túlságos figyelmet. Ez alakok legnagyobb része különben régi ismerősek a „Pilátus”-képről. Ami az összhatást illeti, kétségkívül sokan lesznek, kik összehasonlítást fognak tenni Munkácsy két Krisztus képe között s latolgatni fogják, hogy melyik múlja felül a másikat. Oly kérdés, melyben évtizedek múltával mondják ki majd talán a döntő szót. Ma csak annyit illik megjegyezni, hogy külső hatás tekintetében az újabb kép fölötte áll, úgy tárgyánál, mint művészi kidolgozásánál fogva a régibbnek, emez azonban, mintha drámaibb momentum volna a biró és a vádlott közt élére állított antitézis miatt, s mintha többet beszélne a képzelethez, mint a „Consummatum est“, és azért, mert már consummatum est. Déri Gyula, Zágráb, aug. 31. A tartománygyűlés tagjai a bán vezetése mellett a Szt.Márk templomba mentek, hol hála istentisztelet tartatott. A bán onnan a képviselők kíséretében a báni palotába ment, hol tőlök barátságosan elbúcsúzott. Angolország — minden jel oda mutat — most sokkal komolyabban készül az egyiptomi expedícióra, mint bármely korábbi alkalommal, még a szuakimi akciót sem véve ki. Gladstone célja Khartumot fölszabadítani, s Gordon basát megmenteni ; természetesen megint félmunkát fognak végezni az angol csapatok, ha azután Khartumot újból föladják és az egész Szudánt prédául odadobják a máhdi lá FŐVÁROSI ÜGYEK. Iskolaszéki tagok választása. A fővárosban ma választották az iskolaszéki tagokat. A választók általában nem nagy érdeklődést tanúsítottak az egész választás iránt s 30 szavazatot egy kerületben sem adtak be. Néhány kerületben a pártok politikai hitvallásuk szerint csoportosultak s jelöltjeiket sikerült is diadalra juttatniok. A külső Ferencvárosban a függetlenségi párt, a kiküldött elnök és küldöttségi tagok személyei miatt, teljesen tartózkodott a szavazástól s egyetlen szavazólapot sem adott be. A választások eredménye a következő: A várbei iskolaszék tagjaira 48 szavazatot adtak be s majdnem egyhangúlag megválasztottak: Dr. Appel Lajos, Dulovics Béla, Érez-