Budapesti Hírlap, 1885. február (5. évfolyam, 32-58. szám)
1885-02-01 / 32. szám
2 köszönet. Két veszély fenyegeti az intézményt, Scylla és Charybdis: az osztrák hadsereg örvénye, mely minden nemzeti hadszervezetet elnyelni szeretne és a nemzetiségi izgatás kőszirtje, mely a népfelkelésből Hóra, Húrban, Rajacsics vagy Jellacsics lázadást csinálhatna. Magyar állami, magyar nemzeti népfelkelés kell nekünk, ilyent ha tud szervezni a kormány jó, ha nem tud, hagyja abba. A szolgaságból is elég van, a nemzetiségi izgatásból szintén, ne adjuk magunkat annak békéiba egészen, ne adjunk fegyvert kezébe emelnek. A kormány jól fontolja meg, mily alapokra fekteti a népfelkelést? Csak magyar állami alapon építhet okszerűen. Hogy magyar intézmény legyen, arra ügyeljen. Ennek minden garanciáival a törvényjavaslatot az országgyűlés elfogadhatja. Budapest fejlődése. (Termek és végzések.) I. Négy új híd Budapesten. Míg a fővárosi egyesület csak a negyedik állandó híd létesítése ügyében kíván fellépni, s Habonay József erről szóló indítványát csak szakszerű megbeszélés céljából utasítá egy bizottsághoz, addig e bizottság sok tárgyalgatás fényes eredménye gyanánt nemcsak a negyedik, de a hetedik, s igy összesen négy új hídnak tervét dolgozta ki az egyesülethez beterjesztett jelentésében. A jelentés rövid visszapillantást vetvén a főváros negyedszázad előtti viszonyaira s a nagy nehézségekre, melyek közt az első Dunahid, Széchenyi lánchidja létesült, elmondja többek közt, hogy e hidat a főváros forgalmi viszonyainak sokkal megfelelőbben ott kellett volna építni, hol a két hídfő mindkét parton tágas tért s nagyobb útvonalat érint: ez a régi hajóhíd helye, a Deák-utcaöble s a budai várfeljáró közti partrész. Csakis a Duna mederviszonyai miatt voltak kénytelenek akkor más pontot választani. De ma, a technika fejlett eszközei legyőznek minden akadályt, s e pontok közt egy új híd építése által a forgalom a király- és Deák-utcákon át egyenes vonalban közlekedhetnék a budai oldallal, összeköttetnék Buda két elhagyatott városrésze: a váralja s a tabán a pesti belső körút életereivel. A bizottság tehát ide okvetlen akar egy hidat, egyelőre beéri azonban hajóhiddal is, mert a jelentés szerint Budapestnek — a jövőre való tekintetből — még két, sőt három új hid kell ezen kívül. Ennek megokolására felhozza a jelentés, hogy a főváros fejlődése a Margit-híd építésére kényszeríti a kormányt, de e híd a lánchídtól s a főváros zömétől oly távol esik, hogy a gyorsforgalomnak érdekeit nem szolgálja ki eléggé, különösen Buda fejlődését éppen nem mozdítja elő. Arra pedig a jelentés nagy súlyt vet, hogy a főváros e két partrésze lépést tartson egymással az emelkedésben, gyarapodásban, s e célt Buda elmaradottságán segítő hídépítési politikával kívánja elérni. Példákkal bizonyítván, mily hatása van a vállalkozási kedvre a hatósági iniciativa és mily rohamos a fejlődés ott, hol a magánvállalatok elől az akadály elhárittatik s a tér hozzáférhetővé tétetik, — egész lelkesedéssel állítja a jelentés, hogy a főváros egész uj lendületet vesz, ha a széles Duna a partterület hosszában az állandó és folytonos közlekedést — hidak épülvén — nem képezi akadályát. Elsősorban egy állandó kő- vagy vashidat a vámházkörút torkolata és a sárosfürdőnél torkoló kelenföldi és buda-eörsi utak közé kíván a bizottság építtetni, ezzel pedig párhuzamosan egy hajóhidat a fennemlített helyen. E két híd által a belső körút két végpontja Buda felé folytatást érne. A kerepesi út, a fővárosi forgalom ez egyik főere szintén kér ily folytatást a hatvani utcán át az eskütérnél Buda felé. E pont s a Rudasfürdő közé tervezi a jelentés a második állandó, tehát harmadik új hidat. E híd nemcsak a várba vezető feljárattal, de a Krisztinavároson átkanyargó új körúton keresztül a Margit-híd forgalmával is korrespondeálhatna. Utolsó híd terve a jelentésnek már egészen a jövő zenéje. A jelentés a külső nagy körút két torkolatát úgy akarná Buda felé hidakkal meghosszabbítni, mint a belső körúttal a vámház- és hajóhíd által tervező. Az egyik torkolat tényleg már meg van hosszabbítva a Margit hídon át a budai oldalig, s a másikra tán sor kerül a jövő században, mikor a külső körút ferencvárosi torkolata s vele szemben a „kelenföld“ városrész kiépülvén az új negyedik, s igy Budapesten a hetedik hídra ráutalva lesznek. Tartózkodunk most minden érdemleges tárgyalásától e terveknek; közöltük ismertetésüket, mint érdekes olvasmányt. II. A közmunkák tanácsa. A tanács tegnapi üléséről következő közérdekű határozatokat közöljük. Tudomásul vétetett, hogy a balparti vízmű végleges megállapítása ügyében szakértő gyanánt a londoni vízművek állami felügyelője , Sir Bolton Ferenc hivatott meg. A Lujza utcának a Teleky térig meghoszszabbítása tervét a tanács felülvizsgálni, esetleg módosítni kívánja, ezért az új utcarész megnyitásának ügye függőben marad. A Nap-hegy (Budán) szabályozási tervét a tanács elfogadta, s elvileg kimondta, hogy az ott levő telkeket csakis családi házak építésére 300 négyszörnyi parcellákban fogja eladatni. A házak a mészáros utcában zárt sorban, másutt szabadon állva lesznek építendők. A Spitzer-féle óbudai gyárnak egy az óbudai védőgát közelében levő utcaterületét megfelelő árért csak helyszíni szemle után engedheti át a tanács. A szemlére négy tagú bizottság küldetett ki. Több útépítési, kövezési és világítási részletterv jóváhagyatván, az osztrák-magyar államvasút nagy pályaudvara körül fekvő mély területek feltöltése ügyében elhatárza a tanács, hogy a déli oldalon a munkát maga elvégezteti, a nagy körút felé eső terület feltöltésére pedig, a költségek megtérítése mellett, a vasúttársulatot fogja felszólítani. A X. ker. új temető úthálózatához a tanács csak oly kikötéssel járul, hogy a temetőbe a közúti vasálya be ne vezettessék. A kiadott építési engedélyek közül kiemelendő: Ybl Miklós a VI. ker. hajós utcában négy emeletes ház, Kóer Napóleon VI. ker. Szondy- és Izabella-utcák sarkán négy emeletes ház, a főváros közönsége a nádor-szigeti fürdő kibővítése, Weiss Berthold V. ker. fegyvergyár és Pannónia-utcák sarkán ideiglenes toloncház építésére. A többi engedélyek földszintes házakra, javításokra stb. szólanak. Tisza Kálmán miniszterelnök Bécsből kapott értesülésünk szerint ma délelőtt ő felségénél kihallgatáson volt, délben pedig hosszabb ideig értekezett Kálnoky gróf külügyminiszterrel és Szögyényi osztályfőnökkel. Bedekovics miniszter ma reggel Bécsbe érkezett. Budapest főkapitányául — mint halljuk — Kormos Béla verseci kir. közjegyző van kilátásba véve, aki gróf Ráday működése alatt Szegeden, mint a biztosság egyik közege, kitűnő rendőrnek bizonyult. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása céljából összehívott értekezlet mai ülésében az öröklési jogra vonatkozó részben a hagyományokról szóló fejezet tárgyalását folytatva, a 295. §-ig haladt. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében a költségvetési törvényt tárgyalta. A bizottság a törvényt általánosságban és részleteiben változatlanul elfogadta. A jelentést Hegedűs Sándor előadó a kedden tartandó ülésben fogja a háznak benyújtani. Báró Fiáth Ferenc, ki Veszprém megyének másfél évtizednél tovább volt főispánja, az utóbbi időben meggyengült egészsége miatt felmentését kérte, melyet a kormány elfogadott. Utódja ifj. gróf Esterházy Móric lesz, kinek kinevezését legközelebb fogja közölni a hivatalos újság. Az 1885. évi költségvetés úgy, amint azt ma a pénzügyminiszter a részletes tárgyalás folytán megállapított szöveggel a képviselőházban előterjesztette, a következő mérleget mutatja: összes kiadások 337,940.264 frt, összes bevételek 326,056.501 frt, hiány 11,883.763 frt. Ez a hiány hitelművelet útján fedezendő. A költségvetési törvényjavaslat legutolsó olvasása legkésőbb a képviselőház pénteki napirendjére fog kitüzetni. Az appropriácionális vita, noha az ellenzéki pártok részéről több szónok behatóan fog a költségvetés ellenében szót emelni, előreláthatólag egy ülés folyamában befejeztetik. De a közönség feledékenyebb s egy évre rá, alig hiszem, hogy valaki emlékezett volna az én Loreleymre, az én reduti sikeremre. Szerencsére mégis volt egy ember, ki nem felejtett els e derék ember az öreg Erkel Ferencz, az opera igazgatója volt. Balázsné Bognár Vilma ugyanis erős indiszpozíció következtében lemondott a „Hugenották“-ban a királyné szerepéről, az öreg maesztro tehát felkeresett engem s kért, vállalnám el a szerepet — holnapra. Tudtam a szerepet s habozás nélkül igent mondtam. Az ősz mester atyailag figyelmeztetett, hogy nagy gonddal igyekezzem e szerepet játszani, mert — úgy lehet — ettől függ egész jövőm. Egész nap fülembe csengtek e szavak, lázas szorgalommal készültem játszani, hanem este-este elfelejtettem mindent. Egy kedves barátnőmnél ugyanis estély volt s mi már régebben oda ígérkeztünk. Röviden, mi elmentünk az estélyre s én csaknem reggelig folytonosan táncoltam. A mazur, a polka, a csárdás elfelejtete velem a klasszikus zenét, melyet másnap előadnom kellett. Hja 17 éves leány voltam! Mikor hajnalba haza mentem, torkomat oly konok rekedtség lepte meg, hogy egy félhangnak nem voltam ura. Azonnal orvost hivattunk. Ez röviden kijelentette, hogy itt nincs segítség, ma ezzel a torokkal nem lehet énekelni. Képzelhető, milyen kétségbeesés szállt meg. íme — dicsőségem küszöbén eljátszottam — nem eltáncoltam egész jövőmet. Borzasztó! Az orvos megszánt s tudtomra adta, hogy ha egész nap fekszem, s egy árva hangot nem szólok, akkor talán még énekelhetem a királynőt Úgy is jön. Én egész nap feküdtem s egy árva szó nem hagyta el ajkamat, mindaddig, migjelenésem következett. Mindamellett az első színpadi szereplés sikerével meg lehettem elégedve, a közönség rokonszenvesen fogadott, meg-megtapsolt s a sajtó másnap meleg, biztató hangon emlékezett meg rólam. Az igazgatóság (a művészek földi gondviselője) azonban — úgy látszik — csak mérsékelten volt elragadtatva e szereplésem által s jónak látta nem sietni szerződtetésemmel. Egy év telt el — egy hosszú, kínos év, csüggedésteli, melynek minden napján azon sötét gondolat kisértett, hogy sután maradok. De nem — a walesi herceg megmentett! Netalánt félreértések kikerülése végett sietek kijelenteni, hogy én ő fenségével soha egy árva szót sem váltottam, s mindössze annyiban volt ő az én megmentőm, hogy Budapestet meglátogatván, az igazgatóság „Hunyadi László”-t akarta neki bemutatni. Igen ám — de nem volt Gara Mária, egy csepp sem. Ismét eszébe jutottam tehát az agg szerzőnek, a direktornak. A direktorok általában udvarias emberek, hát még mikor meg vannak szorulva! Erkel Ferenc meglátogatott s a legnyájasabb, a leghizelgőbb szavakkal kért, hogy vállalnám el Gara Máriát. Mondhatom, hogy kedveskedése teljesen felesleges volt, én egy szóra kész voltam beleugrani. (Ez a valódi mít kifejezése egy szerep hirtelen elvállalásának.) Elénekeltem Gara Máriát, az opera tetszett a walesi hercegnek s én harmadnap szerződött tagja voltam a budapesti magyar operának. Sokan azt mondhatnák, hogy a véletlen juttatott hozzá, de én büszkén mondhatom, hogy kitartó, szívós szorgalmam, egész ifjúságom minden egyéb örömének feláldozása juttatott e szerződéshez. BUDAPESTI HÍRLAP (32. n.) 1385. február 1.