Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-01 / 239. szám
§ BUDAPESTI HÍRLAP (239. sz. 1885. szeptember 1. Végre a főispán ur pártvezérének segélyével győzött ! Győzött, mert ellenfelei méltóságuk alattinak tartván a helyzetet, odahagyták a tért és visszavonultak, elszomorodott szivvel tekintve a megye sorsára mikép bonyolódnak az ügyek gordiusi csomóvá. Meglehet, hogy egy néhány, ki e somókat olvassa, neveket is szeretne hallani, — de ne kivánd ezt tőlem tisztelt olvasó. Kímélni akarom a főispáni párt ama tisztességes tagjait, kik különböző körülményeknél fogva oda sodortattak, hogy utólag pirulni ne kénytelenitessenek, nomina sant odiosa. Hogy ily körülmények között a megye előre nem mehetett, hanem évekre visszavettetett amaz iszapba, a melyben most fetreng, — igen természetes. De csodáljátok tehát, ha térdig sárban járunk, ha útjaink oly állapotba jutottak, hogy különösen ti, csekélyebb földi terményeitekre utalt polgártársak, nem vihetitek azokat a kellő időben a piacra! ne csodáld te adóvégrehajtó, ha a végrehajtási jegyzőkönyvek halmaza fejed felett összecsap! ne rémüljön el Magyarország, ha hallja, hogy van oly megye is, hol az ínséges pénzek a főispáni pártfővezér zsebében találták meg rendetésüket; az árvák és szegény adózó polgárok fillérei évek óta sikkasztatnak, a hol egy a főispáni gárdához tartozó egyén — különben a béke és csend őre, a törvényhatósági testület tagja ellen bejelentett talán kriminális ügy, figyelmen kívül hagyatik! Ha egy pénztáros, kiszemelve az alkalmas pillanatot, félnyalából a pénztárból egy csomag pénzt és azzal tovább áll, ez oly cselekmény, melyet száz meg száz ellenőr is alig képes megakadályozni; de ha egy pénztáros, kinek múltját már amúgy is fátyol fedi, kit — mellesleg legyen felemlítve a főispáni pártfővezér helyeztetett akklamációval hivatalába — már évek hosszú során át sikkaszt és e sikkasztások leplezése céljából az ellenőrzésre hivatottak által, már napokkal a vizsgálat előtt tudtul adatik az időpont, amelyben a vizsgáló bizottság, a pénztár átvizsgálására a hivatalos helyiségekben, propter formám megjelenend, ha a pénztári átadás és átvételről egyáltalán jegyzőkönyvek nem vezettetnek és a százezreket képviselő vagyonátadás egyedül a vasszekrény kulcsának átnyujtása mellett történik, — ha ebből kifolyólag a beérkezett pénzek a megyei pénztár helyett illetéktelenek zsebeibe, mint fiókpénztárakba folynak és ha a megyei pénztárakra egész idegen privát egyének utalványozhatnak, kell, hogy minden — egy parányi erkölcsi érzülettel bíró egyén is undorral forduljon el a főispán alatt dívó és pártja által sohasem kifogásolt ily eljárás következményeitől. De minthogy borult napokra rendesen napsugár szokott következni, remélhetjük-e mi is, hogy a már egy évtizeden túl felhők által takart napja Barsmegyének jótékony sugarait ismét egész fényében ragyogtatva, megsemmisítendi azt a penészt, mely az eddigi borús napok alatt oly buján elterjedhetett?! Igenis ezt remélni merjük. A kormány élén, oly államférfiú áll, kinek igazságszeretetével és lovagias jellemével összenem egyeztethető az, hogy egy hajdan vezérszerepet viselt, a lehető legjobb hírben állott megyéjét az országnak, most az iszapban végkép elmerülni engedje. Mi bizton hisszük és reméljük, hogy a miniszterelnök úr addig is, míg a megyéknek, az ország hajdani erődeinek, de most már csakis romjainak várva várt reorganizációja bekövetkezend, más hasonló esetekben tanúsított erélyét nálunk is érvényesitendi és erőteljes hangon „ne továbbot“ kiáltva — uj, alkalmas, szenvtelen kezekkel tisztittatja ki azt a helyet, mely a megyebeli lap egyik találó kifejezése szerint — „patkány tanyává vált.“ Bilád, augusztus hó 31. Szentiványi Oszkár: SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (A nemzeti színháznál) a mai nappal minden szabadság idő lejárt. A betegek is felüdültek, s most már a teljes számmal együtt lévő személyzet egész erővel kezdi meg tervszerű működését. E hó 7-én lép fel P r i e 11 e Kornélia szabadság ideje után először, „Demselben ; 8-án G r i 11 né Csillag Teréz hosszas betegsége után először „Bozóti Mártádban; 9-én Nagy Imre másfél havi rekedtség után „Hamletiben, 13-án adatik először: „Antonius és Kleopatra“, ezt követi az újdonságok sorában Jókai „Fekete gyémánt“-ja október 2-án, még ugyanebben a hónapban kerül színre Csiky „Sötét pont“ című drámája és november közepén „Endre és Johanna“ történeti színmű Rákositól. További újdonságok „Zilah herceg“ Clarettetől, „Szakítás“ Dreyfus-tól, „Martin hercegnő“ Meilhactól, „Névtelen levél“ Cohen-től, „Ősz és tavasz“ Hetényi és Hevesi-től; új betanulással „Seigliere kisasszony“, Augier és Sandeau vígjátéka, „Egy pohár víz“ Scribe-től, Shakspere „IV. Henrik“-je Lévay fordításában. Még a tél folyamán kerül színre Teleki „Kegyenc“-e egész új szcenírozással, és Goethe „Faust“-ja. Molnárné levelet intézett a nemzeti színház igazgatóságához, melyben tudatja, hogy egészsége helyre állván, szeptember közepén újra elfoglalja helyét a nemzeti színháznál. * (A népszínházban) holnap kedden „Az árendás zsidó“ kerül szinre Hegyi Arankával. Szerdán „Hoffmann meséi“-t adják. * (Budai színkör.) Ritka élvezetben részesült ma a budai közönség. A népszínház két primadonnája : Pálmai I. és Hegyi Aranka asszonyok, Kassai és Kiss Pista urak ma adtak találkozót egymásnak, hogy a színköri társulat iránt együttesben róják le nemes jóakaratukat, nemcsak művészetükért, de jóakaratukért is tüntetve tapsolta őket — a nagyközönség. A „Nap és Hold“ került színre. S mondani se kell, hogy a vendégművészek — ismert szerepeikben — annál inkább excelláltak, mert maguk is lelkesülve voltak a lelkesült közönség viharos tetszésnyilvánulásai által. Zenekar, kórus jól működtek. — A színkör zsúfolva volt. * (Hegyi Aranka N.-Váradon.) Levelezőnk irja : F. Hegyi Aranka asszony volt színkörünknek legutóbbi és legkedvesebb vendége. Városunkban most játszott először, ezért a közönség roppant érdeklődéssel várta fellépéseit. Természetesen amint nagy volt az érdeklődés, oly nagy volt a várakozás is. Hegyi Aranka játéka felülmúlta várakozásainkat. Fellépett a „Lili“-ben, „Hoffmann meséi“-ben, „Árendás zsidó“-ban, „Gasparone“-ban és „Vereshajukban. Két utolsó fellépése alkalmával a szó szoros értelmében elhalmozták virággal, koszorúval, babérral és mindezek mellett még egy igen diszes ezüst koszorút is kapott. Volt bankett is a tiszteletére a „Bazár“ vendéglőben, a város előkelőségéből számosan vettek részt, szóval Hegyi Aranka kedves emléket vitt magával Váradról, szerdán Böönyi József országgy. képviselő házánál volt ebéd a művésznő tiszteletére. Megemlítésre méltó, hogy Hegyi Aranka két ízben járó fellépti díját a konzorciumnak engedte át, miután ezt még a szegedi tűzvész alkalmával megígérte a társulat igazgatóságának. * (Verdi hogyan komponálta) a „Troubadour“ híres Miserere áriáját, arról egy olasz író a következőket beszélt: Hetekig vajúdott a mester, igyekezvén egy pathetikus méltósággal vegyített szomorú melódiát komponálni. Hiába töltött hosszú téli estéket zongorája mellett, hiába gondolt vissza életének legszomorúbb korszakára és eseményeire, nem érzett inspirációt, teremtő ereje pauzáit, s nagy csüggedés fogta el. Ekkor egy haldokló barátjához hívták, aki neki mindig igen kedves volt. A haldokló barátjához hívták, aki neki mindig igen kedves volt. A haldokló arcának láttára összeszorult Verdi torka, sírni szeretett volna, de nem tudott. Ez kínos volt. De végre fájdalma utat tört magának. A szomszéd szobában állt egy zongora, a mester odasietett, s megszületett a Miserere, rögtönözve. Mikor befejezte, zokogásban tört ki. Kolozsvár nagy napjai. — Az erdélyi kulturegyesület megalakulása. — A kolozsvári kulturünnep első napjáról előttünk fekszik külön tudósítónk levele. A levél az ünnepen kívül számot ad az egyéni benyomásokról is, s ezekből az tűnik ki, hogy azok, akik valóságos nagy nemzeti ünnepre számítottak ez alkalomból, várakozásukban csalódtak. Fővárosiak és vidékiek kevesen rándultak le és be Kolozsvárra, s zajos demonstrációkra, nagyobb tömegek impozáns fellépésére, s az egész országot betöltő lármás ünnepre nem kínálkozott alkalom. És valljuk be őszintén, — jobb is igy. Évtizedekre szóló nehéz munkát gördített vállaira a kulturegyesület — mi kezdjük, s gyermekeink és unokáink is folytatni fogják, s folyni fog a munka még akkor is, mikor már ez az egész, s az utána következő generáció is a hant alatt pihen. Ezt a munkát férfias komolysággal kell megkezdeni, s majd az ünnepi örömzajt tartsuk fen akkorára, mikor pozitív eredménynyel állunk szemközt. Nem a bandériumok, lobogók, szőnyegek, s a torokból fölszakadó éljenek adják meg a kulturegyesület jelentőségét, hanem a komoly elhatározás a szívekben, az elhatározás áldozatok hozására, s kitartó dolgozásra. A kulturegyesület megalakulásán ott voltak mindazok a férfiak, kikre e nemzeti munkában hivatásszerű szerep vár. Senki se hiányzott a hivatottak közül, csak épen óriási néptömegek nem járták be zajongva és tüntetve a várost. Hát ez keretnek, vagy háttérnek jó lett volna, de a fődologhoz nem tartozik. Azt megcsinálják csöndben komoly férfiak, világos észszel, kiosztják a szerepeket, s azzal szétoszolnak — dolgozni, csöndben, ismét csak csöndben, de folytonosan kitartással, lankadatlanul. Nem a Niagara zuhataga kell ide a maga óriási robajával, — de kell a titkos, pici, makacs vízcsöpp, mely kérlelhetetlenül kivájja a követ. Üdvalkotó hofitársainknak a legszebb és legnehezebb nemzeti munka küszöbén. És most átadjuk a szót külön tudósítónknak. Kolozsvár, aug 30. Tegnap délután s ma reggel megszaporodtak a lobogók. Csupa trikolor leng a házakon, csak imittamott akad meg szemünk egy kék-vörös zászlón. Ezek Kolozsvár város színei. Az erdőigazgatóság lobogóját sokan nézik. Fehér mezőben zöld cserkoszorú s a zászló szélről pirossal van beszegve. A három szín is együtt van, de olyan különösen, hogy sokan nem is értik meg a kombinációt. A pályaudvar felé vezető Szamos-hidat egészen felöltöztették lombokba, nehogy az idegenek észrevegyék, mily kellemetlen a járás rajta azok részéről, kik szeretik életöket. A pályaudvar előtt csinos díszkapu áll, városi és nemzeti lobogókkal és címerekkel. Legszebb — illetőleg az egyedül díszített — épület a városban az, amely a városon kívül áll a pályaudvar. A vasúti tisztviselők igazán kitettek magukért. Száznyolcvan lobogót hozattak a szolnoki állomásról, s ezt mind kitűzték : egész zászlóerdő. Azonkívül lombfüzérek, nemzetiszinű magyar címeres lampionok függnek az épületen, s a pályaháznak perron-oldalán csergalyakból készült betűkkel áll az állomás neve : Kolozsvár. Mindegyik ablak közt egy-egy betű fogja el. Benn a városban, vagy legalább azon az utcán, amerre a vendégek bevonultak: szőnyegeknek, lombfüzéreknek szóval a lobogókon kívül valamiféle díszítésnek nyoma sem volt.* Vendégeink tegnap kezdettek érkezni. Azonban csak igen mérsékelt számmal. A fogadó bizottság tagjai — nemzetiszinű karszalaggal — alig kapták meg őket, hogy hazavihessék a kijelölt lakásokra. Kulturvendégek! Kulturvendégek! hangzott végig a pályaudvaron, s így sikerült összeszedni néhányukat, akiket azután diadallal behoztunk a készentartott kocsikon. Ma már többen jöttek, de az államvasutak által rendezett kéjvonatok — nos ezek fölöslegesek voltak. Mondjak-e még többet? úgy hiszem, elég ennyi is. A budapesti kétvonat hozott valami 15 embert, a brassói talán 50—60-at. Legszebb szállítmánya volt a szamosvölgyi vasútnak: Deésről 100 embert, Tordáról 40-et hozott. Némi szaladgálás és kisebb mérvű konfúzió után összegyűltek a vendégek és kölcsönös üdvözlő (Szász Béla egyetemi tanár) és köszönő (Orbán Balázs képviselő) beszédek után megindult a menet a városba. Élén '21