Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-01 / 59. szám
2 Budapest, febr. 28. A delegációk rendkívüli ülésszaka holnap nyílik meg és a közös kormány , mint értesülünk 52.500.000 írtra rugó rendkívüli hitelt fog kérni a közös hadsereg fölszerelésének sürgősen szükséges kiegészítésére, mert pénzügyi szempontból az utóbbi években a seregfölszerelésre oly öszszegeket irányoztak elő és szavaztak meg, melyek a tényleges szükséglet mögött maradtak. Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága a három közös miniszter által jegyzett kormányjavaslatot már szerdán megtartandó ülésében fogja tárgyalni. A közös miniszterek Kálnoky és Bylandt-Rheidt grófok, Steineck báró altengernagy és Smoka az osztrák képviselőház elnöke, ma délben érkeztek meg Bécsből. Tisza miniszterelnök ma már huzamosabb ideig konferált Kálnoky gróf külügyminiszterrel. — Mintegy bécsi lap budapesti levelezője jelenti, Kálnoky gróf a bécsi nagyköveteket meghívta a delegáció tárgyalásaira. A diplomaták valószínűleg le is jönnek Budapestre, hogy személyesen győződjenek meg a helyzetről. Korteskedés a fővárosban. A VI. kerüületi Bobula-párt ma Komócsy József egybehivása folytán a régi polgári lövőházban pártértekezletet tartott. A szervezkedés formalitásai után Komócsy József kifejtette a mai összejövetel célját, azután konstatálta, hogy eddig már igen sok választó írta alá a Bobula párt íveit. Az éljenzéssel fogadott beszéd után az értekezlet 120 tagú szervező bizottságot választott. Ezzel az értekezlet véget ért. A főrendek és a népfölkelés. A főrendiházi hivatal a következő felhívást küldte be hozzánk : A népfölkelési csapatok tiszti állomásainak betöltésénél a honvédelmi miniszter a törvényhozás tagjaira tekintettel lenni óhajtván, részükre március hó 15-dikétől kezdve rövid tiszti tanfolyamot rendez a délutáni órákban. Erről a távollevő méltóságos főrendek oly megjegyzéssel értesíttetnek, hogy abban az esetben, ha e tanfolyamban résztvenni óhajtanak, ebbeli szándékukat a főrendiház hivatalában — ahol a jelentkezési ívek is kitöltendők lesznek — azonnal személyesen bejelentsék. A magyar leszámítoló- és pénzváltóbank ma megtartott igazgatósági ülésén előterjesztettek és megállapittattak az 1886. évre szóló számadási zárlatok. Az összes kezelési költségek és adók levonása, valamint nagyobb leírások után e számadási zárlatok 765,394 frt 79kr. tiszta jövedelmet mutatnak ki. Az igazgatóság e jövedelem alapján elhatározta, hogy a március havában megtartandó közgyűlésen javaslatba fogja hozni, hogy a részvényesek közt 6 frt 50 kv. osztalék osztassék szét részvényenként, hogy a földrengés tüneménye ép akkor mutatkozott? Azt hiszszük, merészség azt mondani, hogy puszta véletlen. Talán az égitestek vonzóerejének összejátszó hatása az a „semmiség“, melyet föntebb említünk, ez billentette meg az egyensúlyt. Nem és lehetetlen, hogy belső forrongás, új üregek keletkezése, új vízbeszűrődés voltak a döntő okok, de a statisztika bizonyítja, hogy a hold befolyása nyilvánvaló. Ezért jónak láttuk jelezni ezt a különös összetalálkozást. A hamvazószerdai földrengés délről haladt észak felé. Az első mozdulatot Corsica szigetén érezték hajnali három órakor. Valószínű, hogy kiterjedése még nagyobb volt, mint azt eddig tudjuk s az majd csak a finom eszközökkel dolgozó meteorológiai állomások jelentéseiből fog kiderülni. Az 1884. karácsonyán Spanyolországot meglátogatott földindulást konstatálta a greenwichi csillagvizsgálótorony és a wilhelmshafeni obszervatórium is; az első 1650, az utóbbi 20-40 kilométerre van Granadától. A Spanyolország legdélibb részén jelentkező földhullámzásnak két perc kellett, míg mozgását a rétegek Angolország talajával köztik, és tizenegy perc, hogy elérjen a német birodalom tengeri kikötőjébe. Ami a mostani földrengést illeti : fájdalom, valószínű, hogy még ismétlődni fog , de remélhető, hogy nem oly erővel, mint az első roham, mely azt a gyönyörű, napsugárszerette vidéket gyászba bobtá. BUDAPESTI HÍRLAP, (59. sz.) 1887. március 1. A német választások hatása Parisban. Párisi levelezőnk ezeket írja : Megkönnyebbülten sóhajtottak fel a párisiak, mikor Bismarck győzelméről értesültek, mert reményük, hogy most már a háborús lárma véget ért, s a felzaklatott kedélyek valahára megnyugodhatnak. Az elszászi választások eredménye természetesen általános örömet keltett. Azt a meggyőződést merítik ebből, hogy mindig számíthatnak „az ellopott tartományok“ (mint itt nevezik) lakosságára. A mód, melylyel az elzásziaknak Franciaországra nézve kedvező szavazatát itt fogadták, bizonyítja, hogy e pillanatban Franciaország nem keresi a háborút, s nem is készül arra oly lázzal és zajjal, mint hiszik. Ellenben nem lehet tagadni, hogy az utóbbi időben bizonyos harcias hangulat uralkodik a francia szellemen. Franciaország sokkal inkább készül a háborúra, mint azt általában hiszik, s nem engedik magukat megcsalni az utolsó két békés áramlata által. Ignatiev az európai helyzetről. A „Daily News“ pétervári levelezője beszélgetést folytatott Ignatievvel, a hírneves orosz diplomatával s a beszélgetés leginkább Giersnek, a mostani orosz külügyminiszternek visszalépése körül forgott. Ignatiev szerint az orosz politikai viszonyok oly ziláltak,,, hogy senki sem óhajt Giers utódja lenni. Ő maga is csak a cár egyenes parancsára vállalkoznék erre. A levelező úgy vélekedett, hogy Ignatiev kinevezése aggodalmakat keltene Európában, mert őt a „tett emberé“nek tartják, aki nem rokonszenvez a németekkel. Ignatiev kijelente, hogy tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ha ő lépne Giers helyébe, ez fenyegetné az európai békét. Oroszország ép úgy rászorult a békére, mint bármely más állam; őrültség volna a háborúhoz fogni, mindaddig, míg a dolgok elintézése békés eszközökkel is lehetséges. Vannak ugyan országok, melyek előtte rokonszenvesebbek, mint Németország, ez azonban nem fogja a jó barátságot Orosz- és Németország közt megakadályozni. A Franciaország és Németország közt uralkodó feszültségre nézve úgy nyilatkozott Ignatiev, hogy Oroszország nem fogja engedni Franciaország megsemmisítését Ezt a hibát elkövette 1871-ben s következménye volt az 1878 ikiberlini szerződés. Az olasz kormányválságot mint Párisból félhivatalos forrásból jelentik, Franciaországban igen élénk figyelemmel kisérik, mert a kormány megalakítása körül felmerülő nehézségek némi bepillantást engednek Olaszország külügyi politikájába. Francia politikai körökben azt óhajtják, hogy Cairoli alakítsa meg a kabinetet. Franciaország élénken óhajtja az Olaszországgal való jó viszony fentartását és hogy ez lehetővé váljék, Cairolinak kellene a kormány élére állani. Kétségkívül a parlamentben is találna támogatásra, mert Olaszországban kezdik belátni, hogy a franciák nem viseltetnek ellenséges érzülettel az olaszok iránt, míg ellenben a franciák attól tartanak, hogy az olaszok német-francia háború esetén Nizza ellen fognak nyomulni. Ebben az esetben heves ellentállásra találhatnának és Olaszország érzékeny vereséget szenvedhetne, míg ellenben ha Olaszország és Franciaország szövetkeznének, ők uralnák a közép-tengert. Jakobini bíboros meghalt. Jakobini Lajos bíboros, a pápa államtitkára, ki már hónapok óta betegeskedett, mint egy római távirat jelenti, ma délben meghalt. Egyike volt a Vatikán legkitűnőbb és legszerencsésebb diplomatáinak és senki sem vitathatja el azt a nagy érdemét, hogy a legbonyolódottabb és legfontosabb diplomáciai kérdéseket sikerrel és a Vatikánra nézve kedvezően oldotta meg. Hogy a német egyházpolitikai kérdés ma már közel áll a végleges elintézéshez, az első sorban az ő érdeme és ép az utolsó hónapokban fejtett ki bámulatos tevékenységet a német választások előtt, hogy a vaskancellárt újabb és újabb engedményekre bírja. 1832-ben született Genzanoban, Albano közelében. A Romagna egyik előkelő nemesi családjából származott és e család több tagja szolgálta kiváló állásokban a pápai államot. Nagybátyja, Camillo Jakobini, IX. Pius pápa közmunkaügyi minisztere volt és mint ilyen építtette az aricciai vízvezetéket. Jakobini Lajos teológiai és államtudományi tanulmányait a Collegium Romanumban végezte és azután Franchi alatt a pápai államtitkári hivatal szolgálatába lépett. Tíz éves működése alatt kitűnő diplomáciai iskolában volt része ; leginkább konkordátum-ügyekkel volt elfoglalva és így alkalma volt tüzetesen és behatóan megismerkedni a legtöbb külföldi állm politikai viszonyaival. Rövid ideig a propaganda keleti osztályában működött és 1869-ben kinevezték a vatikáni koncilium második államtitkárává. Mint ilyen sokoldalú műveltséggel és éles észszel bíró diplomatának bizonyult. 1874-ben Pius pápa mint nunciust küldte Bécsbe. Ritka, sőt mondhatni a római diplomácia történetében példátlan eset volt, hogy egy ily kiváló és nagyfontosságú állásra, egy még alapilag fiatal kanonok szemeltetett ki. A pápa ez alkalommal kinevezte praelátussá és thessalonki érsekké. Ép ekkor folytak a tárgyalások a konkordátum ügyében Ausztria-Magyarország és a Vatikán között Jakobininek az a súlyos feladat jutott, hogy az akkori erős liberális áramlat dacára, megmentse a pápa és a Vatikán részére, amit lehet. Az ügyes diplomata sok szerencsével folytatta a tárgyalásokat az állam és a Vatikán között; az akkori vallásügyi minisztériumnak és a kúriának egyaránt nagy szolgálatokat tett. Bécsben csakhamar nagy tekintélyt tudott magának szerezni — a társaságban rendkívül szeretetreméltó és kedves modora, a diplomáciai világban rendkívül éles ítélő képessége, kollegiális s előzékeny modora, a kúriánál pedig rendkívüli szorgalma által. Jakobini igen gyakran s igen kimerítő jelentéseket küldött Rómába és ezeket a pápa mindenkor különös figyelemben részesítette. Felkeltötte a jelentések iránt a kúria érdeklődését is, különböző politikai kérdéseket vetett fel s elérte azt a célját, hogy a legfontosabb tárgyalásokat reá bízzák. Tevékenységének és buzgalmának volt is sikere. Jakobini csakhamar nemcsak a bécsi nunciusi hivatal ügyeinek vezetésére szorítkozott; ezekkel nem elégedett meg, hanem egyesítette kezeiben a pápai diplomácia összes szálait és egész Európával folytatta a tárgyalásokat. Ő nemcsak bécsi nuncius volt, hanem a kúria diplomatája egész Európára. A szentszék nevében ő tárgyalt Oroszországgal ama differenciák ügyében, melyek a Vatikán és Oroszország között fölmerültek. Ő volt az, ki figyelmét a Balkán államokra is fordította és később mint államtitkár megkezdte Montenegróval a tárgyalásokat, melyek konkordátumra vezettek. Miután Ausztria Magyarországgal befejezte a tárgyalásokat, a pápa kinevezte bíborossá. Jellemző, hogy Bismarck herceg, kivel Gasteinban gyakran találkozott a „szeretetreméltó Jakobini“-nek szokta őt nevezni. A német kultúrharcban is sok szerencsével és ügyességgel vitte több ízben a közvetítői szerepet és működése teljesen megfelelt XIII. Leó pápa szigorú, de mégis békés intencióinak. Még nagyobb és döntő befolyást gyakorolt a legfontosabb ügyekre 1880. óta, amikor a pápa Nina bíboros helyére kinevezte államtitkárává. Tudvalevő, hogy mig nehéz és súlyos feladat várt reá, midőn átvette az államtitkári hivatal vezetését és ismeretes, hogy e kiváló államférfiú rendkívüli tehetségeivel mily ügyes és biztos kézzel oldotta meg a bonyodalmakat és a német egyházpolitikai kérdést a békés és kedvező megoldás útjára terelte. Az elhunyt bíboros holttestét, mint egy éjjel érkezett római táviratunk jelenti, ma helyezték ráiivatalra. A temetés szerdán lesz. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, febr. 28. * (A nemzeti színház) műsorában Alszeg Irma rekedtsége miatt változás állott be : a márat hirdetett „Csőd“ helyett színre kerültek az „Attaché“ és „Egy kis vihar“. * (Paulay Ede,) a nemzeti színház igazgatója Temesvárra utazott egy terv érdekében, mely a temesvár-pozsonyi színügy egyesítését célozza, a nemzeti színház protektorátusa alatt. A temesvári képviselőtestület mai ülésén Tebisz polgármester jelente, hogy Paulay, a nemzeti színház igazgatója ott időzvén, kilátásba helyezte, hogy a temesvár-pozsonyi magyar színházi szövetkezés előnyösen fog létesülni a nemzeti színház és az opera erőinek támogatása mellett. Az intendatura Krecsányit jelöli ki színigazgatónak. * (Ziegler János tanítványai) március 6-án d. e. 10 órakor a VI. és VII. kerület dísztermében (Andrássy-út) zenészeti matinét rendeznek.