Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)
1887-10-01 / 270. szám
BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sz.) 1887. ék 1 1.-- ben, melyek szerint az 1885. év február havában megtartott képviselői értekezleten elfogadott programot a jelenlegi országgyűlés tartama alatt is föntartassék, illetőleg a szerb egyház és iskola autonómiáján érdeklő minden ügyben valamennyi szerb képviselő között a szolidáris eljárás megállapittassék. Rövid vita után, melyen Stojacskovics és Popovics képviselők vettek részt, elhatározták, hogy az értekezletet holnap délelőtt folytatják. A bányakerületi ág. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése. Ma délelőtt kezdődött meg a bányakerületi áff. hitv. ev. egyházkerület közgyűlése, melyen a világi elnök helyét, Fabiny Teofil miniszter távollétében, Sembery Imre legidősb esperességi felügyelő foglalta el; egyházi elnök Szeberényi Gusztáv püspök volt. Élesen voltak egyházi részről : Szeberényi Gusztáv, püspök, Belohorszky Gábor bács-szerémi, Aehim Ádám békési, Raáb Károly barsi, Herencsik Károly honti, Swehla János nógrádi, Moczkovcsák János Zólyomi, Baphát Dániel budapesti esperesek és több lelkész; a világiak részéről Szontagh Pál, Földváry Mihály, Sembery Imre, Dacsó Pál, Jeszenszky Dáné, Szontagh Tivadar, Skvdtéthy Ede, Cséry Lajos, Breznyik János, Tatár István, Bebka Gyula, Zsilinszky Mihály és mások. Sembery Imre néhány szóval üdvözölvén a jelen voltakat, a gyűlést megnyitotta. Utána Szeberényi Gusztáv püspök tette meg jelentését a kerület múlt évi egyházi életéről s a bánáti esperességben tett kánoni látogatásáról s végül örvendetes jelenségül említette fel, hogy magyar protestáns tudományos társaság van alakulóban s megindult a mozgalom az iránt, hogy felsőbb leányiskolák alapíttassanak. A püspöki jelentés után a napirend tárgyaira került a sor. Több adófelügyelőség a tisztán kulturális célokra tett alapítványokra tőkekamat adót rótt. Ezt a kerületi közgyűlés sérelmesnek találja s azoknak a módozatoknak megállapítása céljából, amelyekkel e sérelmek orvosolva lesznek, bizottságot küldött ki, amely, Szontagh Pál elnöklete alatt Havár Dániel, Krájnik Lajos, Moszkovcsák János, Achim Ádám és Cséry Lajos tagokból áll. A felsőbb leányiskolák ügye kerülvén tárgyalás alá, a közgyűlés örömmel járult hozzá Szeberényi püspök amaz indítványához, hogy a kerület ez intézetek felállítását szükségesnek és halaszthatatlannak tartja s bizottságot küld ki, amely a jövő kerületi gyűlésen fogja jelentését beterjeszteni. Időközben a bizottság megküldi dolgozatát az esperességeknek, amelyek a javaslatot tantó ismeretes modorában festett arckép látható a kiállításon. Skutezky Döme, a velencei magyar művész, két szeretetreméltó zsanért küldött, Tölgyessy Arthur pedig három munkával örvendeztette meg művészete számos barátját. Teepy Károlytól is látunk néhány kellemes, igénytelen képet. Maszák Hugóné asszony pedig Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia régibb arcképeit állította ki, amelyek a jó öreg Barabás puha, sima modorára vallanak. Csányi Gizella kisasszonytól több csinos pasztell látható, közöttük Bérczik Árpád arcképe. Benczúr tanítványai közül kitűnnek: Szirmai Antal („A kakas tekintélye“ ügyes, élénk zsánerrel) Tolnai Ákos, Koroknyai Ottó (arcképek és egy sekrestyejelenet), Burger Lajos (Ghyczy tábornok arcképe) stb Ébner Lajos Párisnél nagyobb művet küldött: „Vásári baleset“ cím alatt , mozgalmas jelenet, az alföld sárgás porában, a tehetséges művész nem rokonszenvetlen sajátosságaival. Böhm Pál vén cigány muzsikusa pompás humor szülötte. Figyelemre méltók Nadler Róbert szerény, lelkiismeretes utazási vázlatai Dél-Tirolból és Velencéből. Szembeötlik egy Weimarban tanuló fiatal magyar kezdő Knopp Imre foltozó csizmadiája is. Míg a kiállításra visszatérve, Aggházy, Spányi, Hargitay, Ba 11ó, Greguss stb. képéről részletesen szólnánk, azzal fejezzük be e katalóguskést, hogy a fiatal művészek között leginkább Temple János lepett meg a termeket sebten végig járó utunkban. Ez az ifjú magyar festő sokat ígért már évek előtt is, de amenynyit „Párbaj-jelenet“ című kompozíciójával most beváltott, az igazán váratlan. Nagy képeegy magtárban lefolyt vivótör-párbaj, mikor az "egyik fél átszűrt mellel rogy le, mig ellene nulmányozni ingják s véleményüket és ajánlatukat, a legközelebbi kerületigyűlésen terjesztik elő. A bizottság tagjaiul megválasztották : Szeberényi Gusztáv püspök elnöklete alatt, Földváry Mihályt, Kraisner Bélát, Budját, Dánielt, Zsilinszky Mihályt, és Falvasy Istvánt. A kerületet Szász Károly ref. püspök fölszólította, hogy lépjen be a magyar protestáns tudományos társaságba. A közgyűlés üdvözli az eszmét , 1 500 írttal alapító tag gyanánt lép be, ugyanez alkalommal a békési esperesség is bejelenti, hogy szintén 500 forinttal lép be az alapítók sorába. A kerületi pénztár megvizsgálására kiküldték, Skultézky Ede elnöklete alatt: Moravcsik Mihályt, Rexhert Benjámint, Bulykovszky Lajost és Vladár Viktort. A pénzügyi bizottság elnökségéről Fabiny Theofil miniszter leköszönvén, helyébe a közgyűlés Sárkány József kir. táblai tanácselnököt s esperességi felügyelőt választotta meg. A tanügyi bizottságba megválasztották: Zsilinszky Mihály elnöknek, Doleschall Sándort, Raáb Károlyt, Tatay Istvánt, Schranzt Jánost és Szeberényi Istvánt tagoknak. A Baldácsy-alap ezidei jövedelmére nézve elhatározta a közgyűlés, hogy Szeberényi püspök elnöklete alatt az espereseket és esperességi felügyelőket fölkéri, tegyenek javaslatot az ez évre esedékes 2500 forint felosztása iránt. A Baldácsy-alap bizottságának tagjaivá megválasztották Földváry Mihály elnöklete alatt, Achim Ádámot, Barkát Dánielt, Vladár Viktort, Halasy Gyulát, Sárkány Gyulát, Roth Károly. Megválasztották még az október hó 5-én kezdődő egyetemes gyűlésre a kerületi képviselőket, s ezzel, néhány kisebb jelentőségű ügy elintézése után, az ülést holnapra halasztották. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept. 80. A főváros és a kormány. A főváros törvényhatóságának működése, mert hisz a törvényhatóság is emberekből állt bizonyára nincsen árnyoldalak nélkül, így p szemrehányás illeti működésének lassúságáért, de ez a baj feltalálható minden alkotmányos szervezetben. A legkisebb községi képviselőtestülettől, föl a törvényhozó testületig, mind nehézkesen mozog. Az abszolút kormányzat és a közigazgatás nem szenved abban a hibában, mert abban csak egy-két embernek kell valamely dologra nézve megállapodni, hogy az rögtön végrehajtható legyen. Alkotmányos szervezeteknél ellenben nagyobb köröket kell hosszasabb tárgyalások útján egy nézetre terelni. Annak az az előnye, hogy gyorsan, ennek, hogy inkább a nagy közönség észjárása szerint dolgozik s ennélfogva nagyobb megnyugvást kelt. Az erős támadásokra azonban, melyek újabb időben a főváros döbbenve áll s a segédeken, orvosokon a legkülönbözőbb lélekmozgalmak fejeződnek ki fényes tehetségének, realisztikus erejének örvendetes bizonyítéka. Még csak a kiállított szobrok közül sorolunk föl néhányat. Lorántfi Antal Huszár Adolf márvány mellszobrát készíti el, mely portrénak kitűnő . Kiss György két apróbb jelentéktelen munkával van képviselve, az ifjabb Vastagh György egy ügyes szerecsenfő-tanulmányt állított ki, Gerenday Béla pedig egy abcugot kiáltó kis utcagyereket mintázott meg, hibás anatómiával, de nem humor nélkül. Charlier brüsszeli művésznek a Pán szobrához simuló Damisz a legértékesebb e sorban. A folyosón láthatók a „Segítség“ album eredeti rajzainak gyűjteménye, melyet a tűzkárosultak javára fognak kisorsolni. A kiállítást ma délután négy óra felé meglátogatta József főherceg egész családjával. Klotild főherceg és két leánya egyszerű őszi öltözékeket viseltek. József főherceg az előcsarnokba lépve, a portáshoz azt a kérdést intézte, hogy szabad-e a kiállítást meglátogatnia, minthogy holnap már elutazik. Az erről értesített Teepy Károly műtoros elősietett, hogy fogadja és kalauzolja a vendégeket. Egy óránál tovább időztek a műcsarnokban s különösen Firle, Verhas, Verstraete és Telepy festményei előtt nyilvánították tetszésöket. A kis főhercegek azonnal felismerték Ghyczy altábornagynak Burger által festett arcképét és Molnár Józsefnek a csorbas tavat ábrázoló tájképét. József főherceg azt a szándékát nyilvánította, hogy Mészöly Gézának egyik kisebb tájfestményét meg fogja vásárolni. A műcsarnok előtt összegyűlt nép élénken megéljenezte az öt óra után távozott magyar főhercegcsaládot, törvényhatóságának működése ellen intéztettek, az aligha szolgált rá, mert ha e támadások tényleg jogosultak volnának, abban az esetben hivatásának további betöltésére érdemetlen volna. Vannak esetek, mégpedig nem is igen ritkán, midőn a sok bizottság miatt egyikmásik ügy késik az egyes fórumoknak, ha nem is szándékos késése okozza ezt, amiért azután a felelősséget a hatóságra hárítják. Itt van pl. az úgynevezett végleges vízvezeték kérdése. Évek során át tartott a csendes harcjáték a fővárosi törvényhatósági bizottság és a közmunkatanács kiválasztott lovagjai közt, éveken át döngették kül- és belföldi szaktudósok segélyével egymás pajzsait, melyekre egyrészről „természetes szűrők“, másrészt a „mesterséges szűrők“ valának jelmondatkép fölírva. Midőn elvégre néhány héttel ezelőtt a „természetesek“ a „mesterségesek“ fölött diadalt arattak, annyira, hogyha egyelőre még nem is a szűrt víznek, de legalább a gyakorlati munkának megkezdését rövid időn remélni lehetett: jön egy leirat, amely a végnélküli fúrások, vegyelemzések és megfigyelések sorát egy újabbal, a tatai források tanulmányozásával rendeli megtoldatni; természetesen minden ebből netalán eredhető újabb késedelem jogosultságát előre is határozottan kizárván, és a főváros hatóságára bízva annak kieszelését, miképen lehessen oly számos forrás vizének az egészségre való hatását, bőségét és állandóságát megfigyelni, a létesítendő vezeték területének tulajdonjogi és lejtszini viszonyait tanulmányozni, valamint az óriási mű kiépítésének csak hozzávetőlegesen is alapos költségvetését elkészíteni s a többi tervekkel szemben mutatkozó előnyeit vagy hátrányait megállapítani a nélkül, hogy az ügy újabb halasztást szenvedjen. Egy másik és egy harmadik példa a stáció-utcai és köztemetői gőzvasut kérdése. A főváros, leküzdve amaz akadályokat, melyeket két egymással versenyző társulat huzakodása s a bizottsági retorták ez ügyek elé gördítettek, e vasutak létesítését elhatározta a határozatát fölküldötte hozzájárulás végetta közmunkák tanácsához. A közmunkák tanácsa azzal felelt, hogy a stáció utcai vasút kérdését külön tárgyalni nem kívánja, hanem igenis kívánja a főváros területén létesítendő összes vonalaknak egyidejű megállapítását, vagyis egy tökéletes és kimerítő közlekedési programmal a főváros területére s csak ennek elkészülte után fog a stáció-utcai vasút tárgyalásába bocsátkozni. A köztemetői vasútnak a Lindheim- Balázs-féle konzorcium által való kiépítését pedig ugyancsak a t. közmunkatanács döntő körei az által akarták — akaratlanul — tehetetlenné tenni, hogy a lóvonatu vasút kőbányai vonalának a köztemetőig való meghoszszabbitását indítványozták és pedig a nélkül, hogy e vállalat a halottszállitásra magát kötelezni hajlandó lett volna. Midőn végre mind e nehézségek a dolog természetéből folyó egyéb hátráltató körülményekkel együtt le voltak küzdve , fölbolygat a t. miniszter úr egy elvi kérdést az által, hogy megtagadja a főváros törvényhatóságának eddig tényleg gyakorolt jogát a közúti vasutaknak saját területén való engedélyezésére nézve. A törvény, melyre ez esetben a miniszter úr hivatkozik, kétségkívül csak országos vasutak és oly helyi érdekű közlekedési vonalak létesítése felől intézkedik, melyek több község, illetve törvényhatóság területén futván keresztül, csakis a kormány és törvényhozás által engedélyezhetek, minden jogosult érdeknek kellő figyelembe vétele és megóvása mellett. Iia nem így volna, ha a törvény egyúttal a városok, s különösen a főváros területén létesítendő közúti vasutak engedélyezését is a kormánynak kívánta volna föntartani, ebben az esetben alig maradt volna el ennek külön fölemlítése a törvény szövegéből. Végre is ha a törvény nem elég világos azt magyarázni, nem áll a kormánynak, hanem csakis a törvényhozásnak jogában. A hatóság pedig nem ócsárolandó azért, ha jogaihoz ragaszkodik , mert e jogok nem hasonlítanak a léghajó homokos zsákjaihoz, melyekből minél többet kell kidobni, hogy a hajó emelkedjék. Ellenkezőleg, a főváros "törvényhatósága biztosan sülyedni fog, ha ma a.” 3