Budapesti Hírlap, 1896. augusztus (16. évfolyam, 210-239. szám)
1896-08-01 / 210. szám
Budapest, 1896 XVI. évfolyam 210. sz. Szombat, augusztus 1. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 11 írt, félévre 7 frt, negyedévre 8 írt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő és lap tulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonparellte-számítással díjszabás szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Szocialista kongresszusok. Budapest, jul. 31. A francia szocialisták háborúja a francia patriótákkal a lillei szocialista gyűlésen és a szocialisták veszekedése az anarkistákkal a londoni nemzetközi szocialista kongresszuson pártoskodást és gyűlölködést árul el a szocialisták között s elárulja a polgárság nagy részének antipátiáját hozzájuk. De ez ítéletünkben még nem zavarhat akár a szociáldemokrácia jelentőségére, akár pedig a szocialista kongresszusok határozatainak tartalmára nézve. Lillében a nép tüntetett a francia szociáldemokraták ellen azért, mert országos gyűlésükön vendégül fogadták a német szociáldemokraták küldöttségét, mely Londonba átutazott; a nép meg nem bocsátotta nekik, hogy németek, ámbár Liebknecht két évig be is volt zárva, mert Elzász és Lotaringia bekebelezése ellen Németországba óvást tett. Mégis hamis a német — kiabálta a nép — még ha szociáldemokrata is s ha Elzász és Lotaringia visszaadása mellett is szavaz. A lillei tüntetés nagyon megmutatta a németgyűlölet feneketlen mélységét a franciák szívében. Konzervatív vonás a franciákban, hogy a szociáldemokráciát nemzetközisége miatt űzőbe vették. Viszont Londonban az angol szocialisták tanúsítottak konzervatív hajlamokat francia elvtársaikkal szemben, midőn a nemzetközi kongresszus többsége az anarkisták kizárását határozta el. A szociáldemokrácia a nyugati államokban oly erős lett, hogy nem akar forradalmi párt lenni, hanem alkotmányos utón s törvényes eszközökkel iparkodik és remél célt érni. E cél azonban mégsem egyéb, mint a társadalmi és állami forradalom. Balgaság volna az európai szocializmust magyar mértékkel mérni, vagy egyes tünetek és tüntetések szerint megítélni. A tények mást bizonyítanak; azt, hogy a szocializmus nyugaton nagy erőre és hatalomra kapott. Munkáspártból politikai párttá jön, mely elhagyta a sztrájkot és behatolt a községi tanácsokba s az országos parlamentekbe. A belga választások a szocialisták nagy elterjedését mutatják s Brüsszelben úgy, mint Berlinben és Párisban a törvényhozásba nyomultak s nagy politikai szerepet visznek a szocialisták. Ez országokban általános szavazati jog van, mely lehetővé tette, hogy Franciaországban Páris, Marseille, Toulon, Bordeaux, Nantes és Lillé nagyvárosok szocialista többséggel vannak a municipiumban képviselve és hogy száztíz kízségtanács a szocialisták kezében van, kik el is határozták, hogy jövő évben a szerjátusi választásokban is részt vesznek s benyomulnak képviselőikkel a francia felsőházba. Idáig munkásszakok szerint voltak a kongresszuson is képviselve, most községek és pártok szerint. A nagy és kis községek elfoglalása a szocialisták által Franciaországban s a nyugaton pedig nem azt jelenti csupán, hogy többségben vannak, hanem azt is, hogy programjukat a községi önkormányzattal kívánják keresztül vinni; elhatározták, hogy a községi munkáknál behozzák a nyolc órai munkaidőt és a munkabér-minimumot, melyet a községtanács az iparos testületekkel együtt határoz meg, nem tehát maga a munkaadó és maga a munkás. Rajta vannak továbbá, hogy a községek gondoskodjanak ingyenes orvosi kezelésről szállítsanak községi gyógyszertárakat olcsó orvosszerrel, szóval a kommün uralkodó eszméje újra kísért. A szocialista szavazatok száma növekszik és Franciaország a jövő választásokon a szocializmus és konzervatizmus között lesz kénytelen dönteni. Ami Londonban történt, szint oly nevezetes, mint a lillei határozatok. A veszekedés a szociáldemokrata kongresszusok sajátossága; ez talán minden forradalmi pártnál előfordul, de ez a rosz modor a határozatok jelentőségét csak kevéssé szállítja le. A londoni nemzetközi kongresszus feladata volt egyöntetűséget hozni a nyugati szociáldemokrácia törekvéseibe, e tekintetben valóságos internacionálé az egész mozgalom. Jellemző főmomentum a londoni kongreszszus határozataiban az, hogy az agrárpolitikára vetették magukat s a kis mezei gazdák és munkások nyomorát fölhasználva, a mezőgazdasági munkások fölbujtását és párttá szervezését célul tűzték s volt eszék, hogy nem állítottak föl egy agrárpolitikai sablont A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Találkozás a fürdőben. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Olyan átkozott meleg volt a fürdőhelyen, mint a sütőkemencében. És olyan unalmas élet folyt ott, mint az aszódi javító intézetben. Valamennyi fürdővendég közül két fiatal úr, név szerint Kálmán és Sándor úr, szenvedett legtöbbet a hőségtől és az unalomtól. Ők az ittenieknél hűvösebb napokhoz és mulatságosabb estékhez voltak szoktatva. Egy nap, midőn ketten a fürdői vendéglő előtt ültek, csodás jelek történtek, amelyek szebb jövővel kecsegtették őket és remélni engedték, hogy mulatságosabb, ha nem is hűvösebb napok fognak rájuk virradni. Sándor, akinek jobb szeme volt, mint barátjának, előbb vette észre a csodás jelt, mely egy, ama vidéken soha sem látott nagyságú és formájú női kalap alakjában tűnt föl a fasorben. Most pedig adj erőt, oh múzsa, a ki segítettél Homérosznak megénekelni a gyorslábú Akhilles pajzsát, hogy méltó hírmondója lehesse: ama kalapnak. Képzeljenek egy napernyőt, melyet kiford:' ' a tengereket korbácsoló orkán — nem!Rdjenek inkább egy nagy mosdó tálat, mei olajszinü plüssel vont be a kifogyhatatlan nényű divatárusnő ... A mosdótál tetején tengerzöld csipkéből készitett óriás hernyó ill, olyan, mint a leanderfa lombját pusztító féreg, de karvastagságú és két arasznyi hosszú. A csodálatos féreg hátuljából — ki látott valaha ilyet! — büszke structollak meredeznek égnek. De a tollak nem feketék, nem is fehérek, hanem — óh halandó, borulj le a teremtés kifogyhatatlan fantáziája előtt!de tollak rózsaszínűek. Volt azonkívül a kalapon virág, csillogó csatt, csipke, szalag és sok minden egyéb, minek a fölsorolásába belefárad az elbeszélő nyelve és a hallgató füle. Oly fölséges volt a kalap, mint a királyi hadi gálya, melyet ágyulövésekkel és üdvrivalgással üdvözölnek a parton. Elfelejtettem megmondani, hogy a kalaphoz egy hölgy is tartozott, egy csinos és kicsi kiadású női Atlasz, a kiderült méltósággal vitte terhét. . . — Nagy ég, kiáltotta e pillanatban Sándor — hiszen ez Sári! Katolnai Sári! — Sári ? Lehetetlen! Kálmán úr a monoklija után kapott, aztán őszinte elragadtatással mondta : — Veszszek meg ha nem ő az ! A jó kedv verőfénye ragyogta be a szürke kavicsos utat, midőn végigkopogott rajta Katolnai Sári táncra termett lába. Mintha most is egy pikáns kuplé ütemére sétálna, a szemében pedig száz bolondos, szeretetreméltó és szemtelen ötlet sziporkázik. Sándor úr fölkelt, hogy eléje siessen. — Mit akarsz ? kérdezte Kálmán úr. — Megszólítom. . . — Világos nappal ? Ennyi ember előtt ? — Bánom is én ! Ördög vigye a sok nyárspolgárát . . . Azzal mosolyogva sietett a monumentális kalap viselője felé. — Szervusz, Sári! De mi volt ez ? A hölgy keztyüs kezébe vette velencei láncon függő lorgnonját és előkelő hűvösséggel mérte végig Sándor urat. Nem szólt semmit. — Sári, hát nem ismersz ? Megint nem válaszolt. Csak végigmérte csodálkozó szemmel és hátat fordított neki. Aztán nyugodtan, mintha semmi sem történt volna, egy távoli asztalhoz telepedett és egy étlap tanulmányozásába mélyedt, melyet a vendéglős nyújtott át neki mély bókok kíséretében. — Nem rósz! mondta barátjához Sándor. — Ő nagysága nem akar ránk ismerni! — úgy látszik, van valakije, vélekedett Kálmán. • E pillanatban hozzájuk csatlakozott a fürdőorvos. — Éppen jókor, doktor! Várjon mi lelhette azt a bolondos leányt, hogy olyan különösen viselkedik? A doktor némileg zavartnak látszott. — Ismerik e nagyságát? — Hogy ismerjük-e? —nevetett Sándor. Mondhatok magának egy pompás történetet, hogyan ismerkedtem meg e nagyságával . . . számunk 16 oldal.