Budapesti Hírlap, 1897. március (17. évfolyam, 60-90. szám)
1897-03-01 / 60. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP. (60. sz.) vonása, ha ugyan a körülöttünk hullámzó közélet igazi arcát pontosan figyelhettük meg, a mindenben, mindenkivel való megalkuvás. Megalkuvással kezdődött és ez a nem ismeretlen, elég sokszor használt politikai dogma mai napig erejének, életének szinte egyetlen forrása. Bizonyára nem csupán ezért mutathat föl több sikert, számosabb alkotást, mert életkora már eddig szinte háromszorosa a Deák párti kormányok életének, hanem mert hathatósabb politikai eszközzel, szabadosabb módon, kiméretlenebbül, olykor egészen lelkiismeretlenül dolgozott. A siker tehát megvolna, ezt untalanul halljuk ; fejlődésünket, haladásunkat képtelenül gyakran, túltengő önérzettel jegyzik föl; de azt a fáradságot senki sem vette meg magának, hogy összeadta volna csak nagyjából is azt az árt, amin a szabadelvű párt sikereit, a fejlődést és a haladást a nemzet megvásárolta. Pedig ez a kalkulus volna a lényeg, a döntő dolog. Persze ez szolidság is volna, márpedig erre a szabadelvű kormánynak, az utolsó időkben kivált, nem volt szüksége és oka sem volt, ami rászorítsa. Parlamentáris életünk ez ideig két egyenlőtlen érára oszlik. Ha a mai évfordulón visszatekintünk, úgy találjuk, hogy az első időszakot, amely az átmenetek természeténél fogva, de egyéb okok miatt is, a küzdelmesebb rész, a bonyolultabb feladat, rideg szigorúsággal ítélik meg. A másik félnél azonban a rideg szigorúság egészen érthetetlen, módtalanul gyöngéd, nálunk szokatlan kíméletességgé enyhült. Míg amott minden merő árny, itt derűs verőfény, szemkáprázzátós ragyogvány minden. Éljövend azonban az idő, a mely ezt az atyafiatlan osztályt kaszszálni fogja, amely ama váltig ócsárolt korszakban találni fog legalább is őszinte és becsületes törekvést; míg a szabadelvű párt aurea aetes-ában ki fog deríteni tömérdek erkölcsi silányságot, önzést, dicsekvést és tehetetlenséget. Budapest, febr. 28. Fiume tanácsa és a kormány. Az újonan választott képviselőtestület tegnapi ülésén kerültek először folyó ügyek elintézésre. Kiemelkedő mozzanata az ülésnek az a konfliktus, amely a kormány és a város között máris fölmerült. A belügyminiszter többféle kifogást tett a kerékpárosokra vonatkozó szabályzat ellen, így nem approbálta a szabályzat 8. §-át, amely szerint a fiumei tanácsnak jogában áll bármikor megtiltani a kerékpárosok közlekedését olyan helyeken, amelyek ellen bárminemű kifogása van. A belügyminiszter e szakaszban a fiumei tanács hatáskörének túllépését látta, kétségtelen lévén, hogy például a kikötő területén megszűnik a város illetékessége. A miniszter ezen kívül elrendelte, hogy a módosított szabályzatot az olasz eredetin kívül magyar fordításban is beküldjék. Walluschnig Antonio hevesen kikel a miniszter határozata ellen, amelyben Fiume jogainak sértését látja. Kell — úgymond — hogy ragaszkodjunk a kifogással megtámadott szakaszhoz, mert jogunk van az utcánkhoz. A kormány előbb csak az ujjúnkat akarja, azután akar, majd egész testünk következnék. Smoquina kereskedelmi kamarai titkár javasolja, hogy újból terjeszszék fel a régi szabályzatot jóváhagyás végett, mert a szóban forgó szakaszra közbiztossági okokból szükség van. Javaslatát elfogadták, a magyar fordítás végzésére pedig a fiumei kormányzóságot fogják felkérni. A főrendiház március 5-én, pénteken d. e. 11 órakor ülést tart. Budapestvidéki tankerületi főigazgatóvá, mint értesülünk, legközelebb kinevezik Jarancsics Norbert volt győrvárosi képviselőt, benedekrendű áldozópapot s volt gimnáziumi professzort. A krétai háború. Budapest, febr. 28. Athénben és Konstantinápolyban ma, hétfőn nyújtják át a hatalmak együttes jegyzékét, mely Görögországnak négynapi határidőt szab arra, hogy hajóit a krétai vizekről és csapatait a szigetről visszavonja. Ha Görögország nem hajt a hatalmak szavára , pedig mindenünnen azt jelentik, hogy el van szánva az ellenszegülésre, sőt már tartalékosait is mozgósítja — akkor a hatalmak nyomban hozzálátnak a megtorláshoz. A fordulat a krétai válságban tehát péntekre várható. Kréta szigetén ezenközben folyik a vér, a keresztény és a török végső elkeseredéssel áll szemben egymással. Kánea, Betima és Kandia környékén háború folyik és falvak lángja festi pirosra az eget. * Itt adjuk táviratainkat. Az ultimátum. Sóma, febr. 28. A Stefani-ügynökség jelenti Londonból: A konstantinápolyi nagykövetek és az athéni követek immár megegyezésre jutottak a török és görög kormánynak átnyújtandó együttes jegyzékre nézve. Valószínűleg holnap, hétfőn nyújtják át a jegyzékeket. Megerősítik azt a jelentést, hogy az Athénben átnyújtandó jegyzék Görögországnak négy napi határidőt ad hajórajának és csapatainak Krétából való kivonására. Bécs, febr. 28. A hatalmak azonnal megkezdik a kényszerítő rendszabályokat, mihelyt Görögország hivatalosan kinyilatkoztatja, hogy nem hajt az ultimátum követeléseire. Athénben. Athén, febr. 28. Az 1891—92-ik évi tartalékosok behívására vonatkozó királyi dekrétumot kihirdették. A kamara tegnap sem tartott ülést. Az ellenzék teljes gyűlést tartott és elhatározta, hogy tiltakozással fordul a királyhoz, amelyben kijelenti, hogy tekintve a parlamenti sztrájkot, a koronának joga van úgy cselekedni, hogy az alkotmánynak tiszteletet szerezzen. Ellenkező esetben az ellenzéket a helyzet miatt felelőssé tenni nem lehet. Ezt a tiltakozást valamennyi ellenzéki vezér, Karapanosz kivételével, aláírta és este három képviselő átadta a királynak. A krétai harctérről. Kánea, febr. 28. Egy órányira Káneától reggel hat óra óta áll a harc görögök és basibozukok között. Nerokuru és Trikalaria községek lángban állnak. A török sebesülteket Káneába viszik. Egy török csapat a szomszédos községek védelmére ment. Délután 3 órakor, Malaxában, Trikalaria fölött a keresztények körülzárták a törököket, kiknek több nap óta nincs élelmiszerük. Kányából a törökök nizamokkal mentek oda, hogy a körülzártakat el- láthassák élelemmel. Összeütközés történt, melyben több török és nizam elesett. A szudai öbölben horgonyzó török fregatt két ágyúlövést tett a felkelőkre, de az idegen hajók parancsnokainak rendeletére a tüzelést abbanhagyta. Az élelmiszert vivő törökök kénytelenek voltak visszafordulni. Az ostromlók és ostromlottak között a harc tovább folyik. Trikalaria és Nerokuru községeket a basibozukok gyújtották föl. London, febr. 28. A Reuter-ügynökség jelenti Káneából . A zsidó lakosság nagy tömegben hagyja el a várost. Fegyveres muzulmánok vonulnak folyton keresztül a városon. A kormányzó állítólag még azután is, hogy a tengernagyok proklamációját közzétették, amely az ellenségeskedés megszüntetését követeli, fegyverrel látott el muzulmán önkénteseket (basibozukokat.) Ezek a rendes csapatokkal kivonultak, hogy a keresztény helységeket megtámadják, az így támadt összeütközésekben mindkét részről többen elestek. A muzulmánok visszavonulásuk közben több keresztény birtokot fölgyújtottak. Az állomáshajók parancsnokai tiltakoztak a kormányzónál. Róma, febr. 28. A Stefani-ügynökség jelenti Káneából mai kelettel. Tegnap Rétimétől egy órányira muzulmánok és keresztények összeütköztek egymással. A harcra, mely egész nap tartott, hír szerint a keresztények adtak okot. A muzulmánok visszavonultak. A jelenvolt két század török katona nem avatkozott bele a harcba. Kandia előtt újabb harc volt a törökök és Koraszka (Korakasz ?) kapitány vezérlése alatt álló felkelők között. A keresztényeket visszaverték. A törökök megtartották állásaikat. Pária, febr. 28. A Havas-ügynökség jelenti Káneából . Vasszosz ezredes megígérte, hogy a szelinói felkelőknél (a sziget déli részén) közbenjár, hogy az általuk elzárt mohamedánokat családjaikkal együtt akadálytalanul szabadon bocsássák. Az eredményt itt aggodalommal várják, mert a közbenjárás visszautasítása represszáliakat vonhatna maga után. A hajóparancsnokok ultimátumára a felkelők Reineck görög tengernagy útján Canevaro olasz tengernagynak választ küldtek, melyben kijelentik, hogy Kréta és a porta között minden kötelék megszakadt. Más megoldás már nincs és Kréta lakossága sem fogadhat el mást, mint az egyesülést Görögországgal. A Krétán fölállítandó nemzetközi csendőrség reorganizálására alakult bizottság ma délelőtt ülést tartott, de határozatot nem hozott. Hire jár, hogy a montenegróiak, attól való félelmükben, hogy fizetésüket nem kapják meg, szolgálatukat beszüntetik és hogy valószínüleg elbocsátják őket. 1897. március 1. A török mozgósítás. London, febr. 28. Mint a Reuter-ügynökség Szalonikitől jelenti, oda a portától parancs érkezett, mely elrendeli 72 redifzászlóaljnak a görög határra való küldésének megsürgetését. Konstantinápoly, febr. 28. Ali Muhiles basa dandárparancsnokot Edhem basa helyébe Aleppo és Adana kerül