Budapesti Hírlap, 1898. február (18. évfolyam, 32-59. szám)
1898-02-01 / 32. szám
Budapest, 1898. XVIII. évfolyam 32. sz. Kedd, február 1. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Előfizetési árak: Egész évre 8írt, félévre 7 főt, negyedévre 8 írt 60 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. IMitter- és hirdetés-fölvétel: Illusztzen ház Jóistf-körút 5. sz. a. oldalán. Apróhirdetések Ara : Egy ezer kr., vastagabb betűvel 4 kr. Hirdetések nonparolite számít&asai díjszabás szerint. A királynál, Budapest, jan. 31. Egy hónap eltelt, már csak három van hátra májusig, mikor a kiegyezést be kell terjeszteni. Ezért sietnek a kormányok folytatni tárgyalásaikat, melyekkel három esztendő óta nem birnak boldogulni. Mert még mindig nincsenek készen s minden miniszterválságnál, újra kezdik. Ezért jöttek le a múltkor Gautsch és társai tanácsosaikkal, hogy itt végezzenek a magyar kormánynyal a májusi előterjesztések dolgában, de mindjárt oly ellentétbe jutottak az eljárásra nézve, hogy a dolog érdemébe bele sem fogtak, hanem neheztelve összepakkoltak és visszamentek Bécsbe. Azóta mi történhetett ? Változott-e valami ? Csak annyi, hogy az osztrák kormány a cseh válságot valahogy elkerülte s igy lehetséges lesz az osztrák képviselőházat összehívni. Február 22-én az új ülésszak Bécsben megnyílik s egy hét alatt eldől, hogy megalakul-e a Ház s lesz-e obstrukció vagy sem. S mivel a közös ügyekre nézve egyik párt sem te-vesz- tette ki az obstrukciót, a kvóta-deputációt az osztrákok valószínűleg megválasztják, hiszen abban és az által követelnek Magyarországtól újabb nagy áldozatokat örök időkre. Már előbb meg fogja választani a kvótaküldöttséget a magyar országgyűlés, azonnal a költségvetés megszavazása után, ami talán egy hét múlva meg lesz. És igy márciusban üzenetváltásaikat kicserélhetik s jelentéseiket beterjeszthetik, mert ez kell a kormánynak, hogy azután a vám- és bankszerződésekkel jöhessen s az összes kiegyezési javaslatokat bemutassa, mivelhogy a junkumot a kvóta és a gazdasági kiegyezés között az osztrák kormány és képviselőház kimondotta. De ha nem ragaszkodnék is e határozatához s nincs is benne a törvényben, a dolog természete szerint kétségkívül összefüggésben van a kvóta a vámmal, melyet jelenleg a közös költségekre fordítanak s ami a vámjövedelem levonása után fedezetlen kiadás, azt osztják föl a kvóta arányában. Mindenesetre a kvóta az egész kiegyezési kérdés tengelye, mely körül forog a többi és még ez iránt a két ország tisztába nem jön, bajosan fognak megegyezni egyebekben. Tehát tudni akarjuk a kvótát. A föltevés, hogy az új kvótaküldöttségek szerencsésebbek lesznek s a két törvényhozás meg fog egyezni, nem komoly, mert nem hisz benne senki. Még ha a magyar küldöttség tágítana is, a Reichsrath követeléseit meg nem adhatná. De a törvényes formákat meg kell tartani s nem lehet és nem szabad a kvótaküldöttségeket mellőzni. Nagyon alkalmatlanok a kormányoknak ezek a bizottságok, mert késleltetik a dolgot és szeretnének mentői hamarább túlesni rajtuk, hogy azután a saját előterjesztésükkel léphessenek a törvényhozások elé. Utóvégre a provizóriumos törvény csak a vám- és bankszerződések előterjesztését követeli, a kvóta az év végéig el van döntve. De a törvényhozás nem fog bele a gazdasági és pénzügyi kérdések vitájába, míg a kvóta kérdése tisztázva nincs. Ez tehát égetővé vált, de sokkal inkább az osztrák minisztériumra, mint a magyarra nézve, mert az osztrákok fűzik azt a föltételt a kiegyezéshez, hogy a kvótát tetemesen fölemeljék s e nélkül Gautschnak nem lehet reménye, hogy bárminő kiegyezést keresztül vigyen a Reichsrathban. Ez lévén a helyzet, mit tartsunk a bécsi értekezletekről? Azt olvassuk, hogy azok a kvótára is vonatkoznak és azonkívül a szerződések némi módosítására, továbbá a követendő eljárásra és végül arra az eshetőségre, hogy mi történjék, ha a Reichsrath a kiegyezés alkotmányos elintézését lehetetlenné teszi. Hogy a kormányok a kvótára nézve alkudozzanak, ellenkezik a magyar közjoggal, az eddigi gyakorlattal és a Bánffy-kormány által nyilvánított nézetekkel. Mert idáig mindig azt hangoztatták, hogy a kvótára nézve a kormányok között nincs semmi egyezség . Bánffy kötelező ígéretet nem tehetett, mivel a törvény ezt magának az országgyűlésnek tartotta fönn. A kormányoknak csak azután engedett ebben a nehéz adóügyben szerepet és kezdést, ha már a törvényhozások eszközeiket kimerítették. Úgy, de most azt írják Bécsből, hogy nem is erről tárgyalnak éppen, hanem az adatokat állítják össze, melyek alapján a kvóta kiszámítaniló lesz s melyeket a kvóta-deputációknak elő fognak terjeszteni. Ez ellen alaki kifogást tenni nem lehet, mégis tartunk tőle, hogy ebben prejudicium rejlik, mert ha a kormányok megállapodnak abban, hogy minő alapokon történjék a számítás, úgy már ebben benne foglaltatik a kiszámításnak várható eredménye. Aki azt mondja, kétszer kettő, annak nem kell rámondani, hogy négy, mert ez magától értődik. Ha Bánffy és Lukács három nap óta a kvótának új adatait keresik, holott a régi adatokat a kvótadeputációknak rendelkezésükre bocsátották, akkor azt gyanítják, hogy magát a kulcsot is keresik,a melyre nézve maguk közt megállapodván — ha a kvótabizottságok jelentésüket beadták, hogy meg nem egyeztek — előterjesztéseiket meg fogják tenni. Éspedig egymás iránt kötelező alakban, hogy vagy keresztülviszik mindkét törvényhozáson, vagy ha Ausztriával az alkotmányos eljárás nem volna lehetséges, akkor is a magyar kormány ezzel a kvótával fog kedveskedni a magyar országgyűlésnek. Némileg aggasztanak minket az örökös audienciák. A királynak közömbös lehet, hogy a hadsereg millióit hogyan osztják föl maguk között Ausztria és Magyarország, csak a delegációk szavazzák meg és a kormányok fizessék be. Azonban az uralkodó atyai szive hasonlít a családapa atyai szivéhez, ki mindig annak a gyerekének kedvez inkább, a mely beteg és nyomorék s minthogy most Ausztria beteg, megnyugtatására törekszik s a monarkia egységét és erejét Magyarország nagyobb áldozatkészségétől s a magyar kormány és parlament engedékenységért Arja Gautsch beamtermihisztóriumának kényes helyzetét nem akarja az udvar megnehezíteni azzal, hogy Magyarországgal szemben se tudjon elérni semmit, sem a kvótának fölemelését, sem az őrlési engedelemnek azonnal való beszüntetését, sem a vámközösség biztosítását. De ha Gautsch azzal jöhetne a Reichsrathnak, hogy ő a Badeni-féle szerződéseken Ausztriának javított és a kiegyezést Magyarországgal rövidesen megkötötte s elfogadását nálunk biztosította, ez esetben remélheti, hogy az osztrák pártok nem fogják tőle megvonni támogatásukat. Talán el is fogadják a kiegyezést inkább, mintsem a szakítás és gazdasági válság veszedelmét fölidézzék. Simán Bécsben semmi esetre sem fog menni a dolog. Azonban a kormányoknak is el kell készülve lenniök arra, hogy a Reichsrath a rendes tanácskozást nem folytatja, szlávok és németek összevesznek s akkor a képviselőházat föloszlatják s a 14. szakasz segítségével, vagy pedig államcsíny útján kormányoznak tovább. Hogy ez esetben mi lesz a vámszövetséggel és a kvótával, ha május elseje elérkezik s a magyar kormány az önállóság alapján lesz köteles viszonyainkat Ausztriával rendbe hozni, ez a nagy probléma az, mely előtt állnak a két minisztérium és a király. Ez iránt inkább szeretnék, ha most nem tárgyalnának Bécsben, hanem mikor lejön az udvar három hét múlva, a magyar király magyar fővárosában Mai számunk 18 oldal.