Budapesti Hírlap, 1899. augusztus (19. évfolyam, 211-241. szám)
1899-08-01 / 211. szám
A tiltakozó osztrákok Bécsből jelenti tudósítónk . Az osztrákok tiltakozása a 14. paragrafussal való kormányzás és a cukoradó ellen egyre nagyobb arányokat ölt. Tegnap Ausztria igen sok vidéki városában tartottak tiltakozó gyűléseket, amelyeken élesen megtámadták Thun gróf miniszterelnököt és alkotmányos kormányzást követeltek. Ma este Bécsben a szociáldemokrata munkáspárt fölszólítására tizenhét helyen gyüléseztek a bécsi asszonyok. A gyűlések mindegyikén követelték a cukoradó eltörlését és elítélték a 14. paragrafussal való kormányzást. Úgy látszik most már Lueger és pártja is belemegy a tiltakozó mozgalomba. Vogler városi bizottsági tag ebben az ügyben két indítványt nyújtott át a polgármesternek. Ezeknek az indítványoknak a tárgyalására Lueger holnapra hívta egybe a városi tanácsot. A Petőfi-ünnep. — Saját tudósítónktól. — Budapest, júl. 31. Az ünneplés zaja még nem némult el, a ránk következő napokon még számos helyen rendeznek Petőfi-ünnepet. Ma Petőfi születése helyén, Kis- Kőrösön tartottak nagy ünnepet, amelyre számos író és művész is leutazott. A segesvári ünnepség küldöttei ma reggel érkeztek vissza a székvárosba két különvonaton; az egyik a két államtitkárt, a főrendiház, a képviselőház, a főváros és a Petőfi Társaság küldöttségeit hozta magával, a másik pedig az egyetemi ifjúságot s az egyéb testületek és egyesületek megbízottait. Tudósításainkat itt adjuk, Budapesten. Az egyesült asztaltársaságok középpontja tegnap este Baross utcai helyiségében rendezett Petőfiünnepet. Az elnöki megnyitót Biró János mondotta, mely után az asztalosok datosköre több hazafias dalt adott elő. Beszédet mondtak: Seffer László, Kovács Ödön dr.,f. Bárány Sándor és Mészáros Dániel. Székely Menyhért elszavalta a Talpra magyart, Bura Máté és Zempléni Gyula pedig saját költeményeiket szavalták. A szép ünnepet a Szózat hangjai zárták be. A kelenföldi II. Rákóczi-asztaltársaság augusztus 6-án üli meg Petőfi-ünnepét szavalatokkal, beszédekkel és dallal, így egy elmés, szeretetreméltó, érdekes, politikai vonatkozásaiban pikáns elbeszélést kaptunk tőle. A nemzeti irányregényt ezentúl várjuk. Mert reméljük, megmarad első szerelménél, a magyar nemzet dolgainál s nem követi elbeszélő társainak tömegét, a kik Franciaországba és Itáliába mennek inspirációért és képzelhetetlen torzalakokon viviszekciót gyakorolnak s ezt modern, analitikus regénynek nevezik. Nő. A posta- és táviróaltissték és szolgák köre tegnap este ,hat órakor ünnepelte meg a legnagyobb magyar költő emlékét a Petőfi-szobor előtt. Mintegy ötszáz díszruhás altiszt és szolga vonult föl a Petöfiszobor elé a kör zászlaja alatt a daloskörrel. Miután a daloskör Burghardt karnagy vezetésével elénekelte a Szózatot, Nagy Lajos elnök szép beszéd kíséretében megkoszorúzta a szobrot. Ezután a dalosok elénekelték a Talpra magyart és Koszorú István hatásos beszédben magasztalta a nagy költőt. A Himnusz hangjai zárták be az ünnepet, melyen mintegy ötezer ember volt jelen. A nemzeti demokrata munkáspárt a fővárosban közhelyiségében s azonkivül a hozzája tartozó szakszervezetekben ünnepelte Petőfi emlékét. A pártban Bemzse elnök mondotta az ünnepi beszédet, a beteg Szikora Zoltán pártvezér helyett pedig Löwinger Gyula mondott emlékbeszédet; több munkás Petőfi költeményeit szavalta. A gyűlés nagy lelkesedéssel elhatározta, hogy Petőfi szobrára érckoszorút fog készíttetni , a gyűjtést erre a célra a munkások körében megkezdi. Az időközben a pártba gyülekezett szakszervezeti tagokkal együtt mintegy 2000—2500 munkás vonult ki Petőfi-szobrához s arra hazafias, lelkes beszéd kíséretében helyezte el a nemzeti demokrata munkáspárt hatalmas nemzetiségű szalagos koszorúját. Ugyanez a párt egyidejűleg vidéken is és pedig Kecskeméten, Székesfehérvárott, Győrött, Csabán, Szegeden, Kaposvárott, Diósgyőrött, Temesvárott, Aradon, Baján, Kolozsvárott, Brassóban, Debrecenben, Nagykörösön és Orosházán rendezett ünnepeket, a vele közös, vagy hazafias alapon álló munkásegyesületekkel. Két apa. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. Este kilenc óra után jött haza a klubból. Nagyon fáradt volt, mert délután öt órától kezdve a kártyaasztalnál ült; boszankodott is, mert a felesége a cseléddel hivatta haza sürgősen s az ostoba szolga éppen akkor adta át neki az asszony levelét, mikor a kártya jól festett s ő megtette a bankot. Az ászra király,jött s azután még egy ász. Ő ez nemes játék, ez a huszonegyes ! Alig olvasta el azt a néhány sort, ami a névjegyen állott. Az asszony hívja haza, természetes dolog, különben nem zavarná éppen most. Valami van a kis Feriről is . . . Homályosan emlékszik, hogy Feri éppen ma négy esztendős. A kis bogár, olyan okos arcocskája és pajzán fekete szeme van. Eszébe jut az is, hogy ma délben a gyermek nem evett, meghúzódott a kis játszó asztalkája mellett s ebéd után kérte a papát, hogy vegyen neki ostort, mert Gyurika beejtette a másikat a pincébe s a házmesternő nem engedte meg, hogy onnan fölhozzák. Mindez, mondom, mind eszébe jutott az apának, mikor hazafelé ment, de mert a feje zúgott s mert önmagával is elégedetlen volt, (kicsit többet talált veszíteni, hogysem az mulatságnak megjárná) hát az ostorkáról megfeledkezett. Különben is melyik boltban talál Petőfi szülővárosa nagy díszszel ünnepelte meg ma dicső fia halálának ötvenedik évfordulóját. A Petőfi Társaság küldöttsége még délelőtt megérkezett. Délután pedig a különvonatok valósággal ontották a környék ünnepelni zarándokló közönségét. Különösen Halasról jöttek sokan. Az ünnep délután öt órakor istentisztelettel kezdődött s a templomban a luteránus lelkész emlékbeszédet mondott Petőfiről. A templomból a költő szobra elé vonult az ünneplő közönség s a szobor előtt a Szózat-ot énekelte. Azután Benedikty Andor a város nevében ünnepelte lendületes és költői szépségben gazdag beszédben a költő emlékét. A sok ezerre menő tömeg, amelynek soraiban túlnyomó volt a város és a vidék földmívesnépe, mély áhítattal hallgatta a beszédet. Utána Fésa Lajos tette le a Petőfi Társaság koszorúját a szobor talpára, rövid, de gyújtó hatású beszéd este kilenc órakor ostorkát........... Majd elfelejti a gyermek, aludni fog, mire az apa hazaér. Betért egy cukrászboltba s vásárolt egy forint ára cukorkát, azzal majd kibékíti holnap a síró gyermeket. A felesége várta a vacsorával, de várta egyéb hírrel is. — Ferike beteg . . . — Szép dolog! Miért nem írtad meg? — Megírtam, de úgy látszik, nem olvastad el. — Mindig baj! Mindig csak kellemetlenség ! Alszik a gyermek ? — Nem. Folyton az ostorkáról beszél, amelyet a papája hoz. ígértél neki ostort? — ígértem, de nem hozhattam. — Szegény kisfiú! Pedig úgy várja . . . Ma van a születése napja. — Hoztam cukorkát, az majd megvigasztalja. — Nem hiszem. az édes anya jobban ismerte a fiúcskát, mint az apa. Az édes anya nem szeret eljárogatni hazulról, egész nap játszik a gyermekekkel, mesélget nekik, gondjukat viseli. Ferike felült az ágyban, amint az apja hangját meghallotta: — A papa hozott ostort Ferikének ? . . . Hozott szép ostort? A hófehér vánkoson csücsülő beteg gyermek olyan volt, mint egy kis madárka a fészekben. Nem is volt halvány az arca, csak úgy lángolt a belső forróságtól. Nagy láza volt. Ó, ha most az apja átadta volna az ígért ostorkát, Ferike oda fektette volna maga mellé a vánkosra, betakarta volna szépen, beszélgetett volna a tarkanyekű ostorkával és megfeledkezett volna arról, hogy fáj a feje, hogy nagyon meleg a takarója, világért sem hányta volna le magáról, hogy az ostorka meg ne fázzék. . . De az apa nem hozott ostort, a drága, Áldott ez a nádas kunyhó, Hol Petőfi született! Örök lánggal öleli át A legégöbb szeretet. Millió szív zengi körül Hangos dobogással, Diadalát hordozza szét Messze földön által. Nem aranyból van födele, Nem márványból a fala, Mégis, mégis szebben ragyog, Mint a gyémántpalota. Csillagként hull födelére A nemzetnek csókja: Káprázatos tündöklését ■ A világra szórja. Innen szállt ki fecskeszárnyon, Mint az Isten madara! Ringatja a derengő ég Fölpirosló hajnala. Vissza-vissza száll fészkére Vígan csicseregve . . . Szerte csapong ágról-ágra, Berekről-berekre. Belehelli a virágos, Tarka mezők illatát, Megfürdik a délibábban . S égre csapja föl magát! S mint pacsirta, reménységet Dalolgat a népnek . . . Ereszkedik, mint egy kendő, Az égből az ének. Letörli a földmivelő Verejtékes homlokát . . . Majd kalászból fon fejére Gazdag arany koronát : „Ne félj, ne félj, drága vérem! finom cukorka nem kellett a kis betegnek. Oda rejtette fejét az édesanyja kebelére és sirt a születése napján. Az apa ott állott a kis ágynál és szégyelte magát.* Az is este nyolc óra után történt, hogy a villamos kocsiba a Baross utca sarkán fölszállott egy otromba, rongyos ruhájú, ripacsos képű ember. Valami kópos hajú, három-négy éves fiúcska csimpaskodott a nyakába. Nyilván a fia lehetett. A csúnya ábrázatú ember a lájbija zsebéből előkotorozta a jegy árát, a szivarcsutkát, melyet eddig az agyarán szorongatott, kidobta az ablakon, aztán egy kényes, selyemernyős úri asszony mellé telepedett, aki ösztönszerüleg elhúzódott a kellemetlen szomszédtól és gyakortébb szagolgatta finom csipkezsebkendőjét. Noiszen nem is törődött vele az én ripacsos képű, téglaporos zubbonyó emberem. A Karimás kalapu pöttöm-jószágot, aki az Andris névre hallgatott, felültette a térdére és lovagoltatta. Ezen közben pedig dudorászott neki furábbnál-furább nótákat s Andris akkorákat kacagott apjának a bohókás nótáira, hogy a selyem ernyős úri dáma mindjárt az első megállónál leszállott s másik villamos kocsira várt. No éppen ez kellett nékem. Rögtön átültem a zubbonyos apa mellé s hallgattam a következő párbeszédet: — Apóka, mind meg egyem a kiflit? — Mind hát . . . edd meg, azt neked hozta apóka. — Akkor Juliska és Jancsi sírnak otthon. Nekik is adok. — Juliska is kap, Jancsi is kap. Visz nekik apóka, mert megígérte . . . Három, edd meg a kiflit, mert leharapom az orrodat! . . . Gyi te huszár, gyihihi! . . . Kacagott Andris: BUDAPESTI HÍRLAP, (211. sz.) 1899. augusztus 1. A kiskőrösi ünnep kíséretében. Bródy Sándor Petőfiről mondott remek beszédének is nagy hatása volt. Biró Dezső Ábrányi Emil Petőfi című versét szavalta, Szabó István halasi polgármester pedig Halas város nevében hódolt a költő emlékének. A közönség azután Petőfi szülőháza elé vonult, ahol Feszty Árpád beszélt. Hatalmas, meginditó módon ecsetelte Petőfiben a népszabadság költőjét. Még Pósa Lajos szavalta el a mai napra irt gyönyörű versét s ezzel véget ért a szép ünnep. Pósa versét itt közöljük: Petőfi, szülőházánál.