Budapesti Hírlap, 1901. január (21. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
etem Anglia biztatásával és hozzájárulásával történt és hogy igy sikerült Ausztráliát mint testvérnemzetet az önkéntes és lelkes ragaszkodás szálaival magéhoz fűznie, a nélkül, hogy az elszakadás eszméje akár csak futólag is fölmerült volna. S ez a mellett, hogy Angliának sem szándéka, sem hatalma nem volna, hogy az egyszer megkisérlett elszakadást tényleg megakadályozza. India kivételével, amely meghódított koronatartomány, az angol gyarmatoknak viszonyát az angol koronához jól jellemezte 1900. év április havában mondott egyik parlamenti beszédében Chamberlain államtitkár, akinek nagy része van abban, hogy az új alakulás disszonancia nélkül létrejöhetett, a következő szavakkal: „A jelen helyzet az, hogy a nagy gyarmatok, ámbár tisztelik az uralkodó személyét s odaadóan lojálisak a koronához, mégis evvel a kivétellel független testvérnemzetek és segítségük, amelyet nekünk nyújtanak, önkéntes, mint ahogy most látjuk. De mi nem állítjuk, hogy volna hatalmunk e segítséget kikényszeríteni“. Az ausztráliai nemzet alakulásánál tehát Nagy-Britannia részéről a történelem tanaiból okuló angol nemzet legfényesebb hagyományai érvényesültek és normális viszonyok között ez a fenséges vonásokban bővelkedő tett nagyban emelte volna Anglia tekintélyét. Az angol államférfiak azonban, amenynyire ismerték az angol hagyományokat saját fajukkal és nemzetükkel szemben, annyira nem ismerik az idegen nemzeteket és ennek a nem ismerésnek a következése az az óriási hiba, a melyet Anglia Dél-Afrikában elkövetett s amely paralizálja az ausztráliai sikert. Ez a körülmény azonban csak Anglia szempontjából fontos és nem von le semmit a fönt vázolt esemény világtörténeti jelentőségéből. Egy uj, a boldogulás és műveltség, gazdagság és nagyság minden előfeltételével bíró nemzet emelkedésének vagyunk tanúi. Tanúi vagyunk az igazi angol-szaxon szellem egy újabb diadalának. Az a szellem az, amely uj és uj egészséges, munkás és gazdag, műveit s a mellett szilárd erkölcsi alappal biró nemzeteket adott a világnak, s a mely szellembe belemélyedni s belőle okulást meríteni egyebek között nekünk is nagy szükségünk van. Budapest, dec. 31. Franciaország és a Vatikán. Parisból táviratozzák. Az Echo de Paris-nak azt jelentik Rómából, hogy az egyesületi jogról szóló törvényjavaslat, amelyet a kormány legutóbb benyújtott, olyan fölháborodást okozott a Vatikánban, hogy a francia kormány és a Vatikán között valószínűleg teljes szakadásra kerül a dolog. A maros-újvári mandátum, Kemény Géza bárónak főispánná való kinevezésével megüresedett a maros-újvári kerület. A vöröspataki szabadelvű párt tegnap ülésre gyűlt össze, amelyen Ebergényi Sándor dr. főispáni titkárt jelölte képviselőnek. Alsó-Fehér vármegye közigazgatási bizottsága január 10-ére tűzte ki a választást. A BUDAPM HÍRLAP TÁRCÁJA A Japánt kert. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Tokió, november. Az idegent sok minden kellemetlen csalódás várja itt Japánban. Az éghajlat kellemetlen s az idegenre nézve lankasztó és fárasztó. Tikkasztó hőség s érzékeny hideg váltakozik napról-napra az év három negyedében, sőt még télen is, amikor különben átlag elég hideg van, nagyon gyakori és gyors a hőfok változása. Csak egy állandó, a rendkívüli nedvesség, amelynek következtében, különösen nyáron, minden romlik, penészedik és rozsdásodik. Még a néppel is elég baja van az idegennek, különösen, ha ideges és nem tud tűrni. A mi egész életünk óráról-órára, percrőlpeercre szabályozva van, időnk pénz, sietve megyünk végig az életen s nem tudjuk megérteni, hogy lehet egy népnek, mint a japáninak, annyi ideje. Ebédet rendelek egy japáni vendéglőben, sürgős az utam, kérem, hozzák hamar, s a japáni pincérnő a legszívesebb mosolygással mondja, hogy tadaima, mindjárt. Eltelik egy félóra, megint megsürgetem, megint egy mély bókolás, megint tadaima. Örülhetek, ha másfél vagy’- két óra múlva megkapom az ebédemet, s hozzá olyan ebédet, amelynek elkészítése nem telt öt percbe. Azalatt elmulasztottam a látnivalómat, s lekéstem a vonatomról. S hozzá az a tudat, hogy az én jó vendéglősöm ezt mind udvariasságból tette velem, mert illetlenség volna hamar elbocsátani a vendéget; azt hihetném, hogy nem látott szívesen. Ha európai vagyok, megbomol az idegzetem, de ha beletanultam Japán mosolygó filozófiájába, azt mondom, hogy shikata ga nai, nincs mit tenni, s belenyugszom a dologba. Mert hát a japáni nem haragszik, s nem is érti meg, hogyan lehet valamiért haragudni. Azután meg nekünk, európaiaknak, olyan furcsa és ferde nézeteink vannak bizonyos dolgokról s olyan csúnya és udvariatlan jelzőkkel illetjük az olyan embert, akinek állítása nem felel meg a dolgok állásának, vagy az olyant, aki az enyém és a tied fogalmairól szabadelvűekben gondolkozik s eme gondolkodása szerint cselekszik. Már most, hogy mit gondolunk mi odaát nyugaton, az nem számít, de ha a mi nyugati előítéleteinket ide hozzuk át a legvégső keletre, akkor ne csodálkozzunk, ha keserű csalódások várnak ránk. És a többi és a többi. Szóval, aki ideát nem akar csalódni, az először is ne legyen ideges, másodszor pedig legyen toleráns más nézetekkel szemben, még akkor is, mikor azok anyagi érdekével ellentétben vannak. Egy dologban azonban aligha csalódik bárki is, akinek szeme van a látásra , abban, ha szépet keres. Valóságos meseország ez ebben a tekintetben. Szép itt minden, kezdve az egész országon, folytatva a népen, házán, ruháján, százféle apró-cseprő házieszközén, mindenen művész keze nyomát látjuk. Igen, még az országon is. Másfélezer éves gondos, türelmes földművelés alakitottá át a fölszánét, különösen az alföldeken s egy futólagos tekintetre is lehetetlen észre nem venni, mily művészi érzé fe pán* .7kj4mn-esztülmenve, Ity Öntudattá ’kénként’kertbe. Kan kel nemtuc^»p^ij|^g OTgy nul-e, — párosította mindenütt a hasznosat a széppel. Mily ízlésesen vannak például kis ligetek keretébe foglalva a falvak a tokiói alföldön ; mily szép, egységes képeket alkotva váltakoznak és sorakoznak egymás mellé a rizsföldek, az erdők, a bambuszültetvények, akár csak egy mennyei kéz festette volna az egész tájat. A japáni mindig és mindenben művész s úgyszólván mindaz, ami Tokió tekervényes szűk utcáin szemünkbe ötlik, festői többékevésbbé, most azonban a sok szépség közül csak egyről akarok beszélni: Japán kertjeiről és virágairól. Tokió legnagyobbszerű kertje az aoyamai császári kert. Olyan szerencsés voltam, hogy bejuthattam, ami különben elég nehézséggel jár. A kert lehet úgy másfél kilométer hosszú és félannyi szélességű. Egészen japáni kert. A japáni kertészetnek fő titka az, hogy kicsiben utánozza a természetet oly értelemben, hogy kis területen összeállít egy nagy tájképet: hegyet, völgyet, folyót, vízesést, tavat, erdőt, mezőt, stb. Rendesen a japáni kert nagyon kis terjedelmű, s ilyenkor az egész egy egységes tájkép, míg ellenben az olyan nagy kert, mint az aoyamai, nagyon sok tájképre oszlik, s ez egyes tájképek elég nagy terjedelműek, majdnem természetes nagyságúak. A császári istállók vannak ama bejáraton belül, a melyen bementem s volt alkalmam szép angol telivéreket láthatni, a mi jól esik az embernek, ha naphosszat mást sem lát, mint nyomorúságos japáni lovakat, a melyeknek lóformájuk is alig van. Az istállók udvabeértem a tulajdonhegy-völgyes ’ képixeni vargos es BUDAPESTI HXRXcAP, (1. sz.) 1906. január 11 . dél-afrikai háború. Budapest, dec. 31. Az angol jelentések minden szépitgetése mellett bizonyos, hogy a burok az utóbbi időkben több győzelmet arattak. Helvécia mellett Transzvál északkeleti részében az angolok Kitchener lord saját bevallása szerint is igen súlyos vereséget szenvedtek. Ezt az erős hadállást, amely a Machadodorptól északra Lydenburgba vivő vasút kulcsa, tegnapelőtt hajnalban elfoglalták a burok. Az angolok részéről 58 ember esett el a csatában,míg kétszáz a burok fogságába került. Kitchener lord azzal vigasztalja az angol publikumot, hogy egy kis c csapattal nyomában van az ellenségnek, majd meg azzal, hogy a szomszédos Belfastból fognak menni csapatok Helvécia visszafoglalására. Az ilyen megjegyzések jobban csak arra, semmint egyébre valók, hogy az igen komoly és súlyos dolgokba egy kis komikus elemet vegyítsenek. Mire Kitchener Pretoriából vagy a többi angol csapat Belfastból Helvéciához ér, a burok apró, fürge lovaikon már más, messze határon járnak s meglepnek egy másik kis angol őrhelyet, a melyről Kitchener ugyancsak úgy fog megemlékezni, mint a helvéciairól, hogy: kis őrhely, de a mellett erős hadállás, tekintélyes számú elesettek és sok angol búr fogságban. Távirataink a harctéri eseményekről s a háborúval összefüggő dolgokról ma a következők : . London, dec. 51. Kitchener lord azt táviratozza, hogy a helvéciai angol őrhelyet, amely erős állásban volt a machadodorp-lyndenburgi vasút mellett, tegnap reggel elfoglalták a búrok. Angol részről 58 ember esett el, vagy sebesült meg, 200 ember pedig fogságba került. Kitchener azt jelenti, hogy egy kis csapattal nyomában van az ellenségnek. Helvécia visszafoglalását belfasti segítőcsapatok segítségével viszik keresztül. London, dec. 31. Kitchener lord Pretoriából tegnapról a következőket jelenti a brit őrségnek Helvéciában történt megrohanásáról: Az őrséget éjjeli félhárom órakor lepték meg. Az ellenség legelsőbb az őrség ágyúját rohanta meg, amelyet végül zsákmányul ejtett. 4 angol tiszt megsebesült, 11 ember meghalt és 22 megsebesült. Machadodorpból egy angol osztályt küldtek ki, amely azonban a rossz út miatt idejekorán nem érkezhetett meg a harc színhelyére. London, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail Kitchener legújabb vészes jelenéséről a következőket jegyzi meg : Egyre világosabb lesz, hogy délafrikai csapatainkat jelentékenyen kell szaporítani. Akármerre állítják katonáinkat, mindenütt bajba kerülnek. Még csak sejtelmünk sem lehet arról, hogy mikor lesz vége a háborúnak; csak azt tudjuk, hogy a burok még jobban előrenyomultak a Pokföldön déli irányban, ahol valószínűleg sok lázadó fog hozzájuk csatlakozni. Reméljük, hogy a mostani hadügyminiszter nem fog beleesni elődjének hibájába és haladéktalanul fog intézkedni, hogy legalább ötvenezer ember menjen, le Dél-Afrikába. London, doc. 81. Kitchener lord jelenti Pretóriából tegnapi kelettel. A Fokföldön a helyzet nem igen változott. A betört búr hadak közül a keletiek kis csapatokra oszlottak, míg a nyugatiak Delley-től és Tornecroft-tól üldözve, Carnar felé nyomultak előre. French tábornok megszállta Ventersdorpot. Clemens tábornok azt jelenti, hogy a Stustenburg felé vivő után elleniállásra talált. A kelet felé vivő vasúti vonalat Pan közelében levegőbe röpítették. A pangertoni vonalon