Budapesti Hírlap, 1901. május (21. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-01 / 119. szám
Budapest, 1906 XXI. évfolyam 119. sz. Szerda, május 1 Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fil. Egyes szám ára helyben 8 fil., vidéken 10 fil. Telefon: szerk. 64—63, kiadók: 65—95, igazg. 55—53. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kdadóhivatal, VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Kitetés- és hirdetés-Kitétel: Ugyane ház testi-körnt 5. n. a. oldalán. Apró hirdetések ára: B&y szó 4. ill.» Trastagabb betűjel 8 ill. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Németország külpolitikája. Budapest, ápr. 30. A német birodalom politikája gyökeresen átváltozott Bismarck visszalépése után. Az 1894. év nagy elvi irányváltozást jelez Németország politikájában : Németország átmenetelét világpolitikára. Bismarck alatt Németországnak még nem volt világpolitikája a szó igazi értelmében, a német politika teljesen a francia revanche-tól való aggódásnak a jegyében állott, sőt mi több, az orosz-francia együttes támadástól tartottak (hiszen ezért kötötték a kettős, később a hármas szövetséget) és az orosz-francia barátkozás eszméje teljesen uralkodott a német vezető államférfiak godolkodásán és a német birodalom külpolitikáján. Bismarck ugyan nagy unszolásra tapogatózó kísérleteket tett a gyarmati politikában, de óva óvakodott tőle, hogy sokat markoljon, mert nem akart viszályba kerülni a nyugati hatalmakkal, se Franciaországgal, se Angliával, mely utóbbi rossz szemmel nézett minden német próbálkozást a gyarmati politika terén. Így aztán Németország nem is törekedett nagy területi hódításokra, mert hiszen arra hajói sem voltak, tengerészete is készületlen volt, és Bismarcknak, aki mindig az oroszfrancia támadásnak a rémétől félt, „minél kevesebb Afrika, annál jobb“ volt. Németország külpolitikájában új korszak állott be, mihelyt megszűntek félni a francia boszu-háborútól. Ekkor kezdődik Németországnak nagy tengerentúli hatalmi és világpolitikai órája. Ez a politika homlokegyenest ellenkezik Bismarck és az öreg Vilmos császár politikájával. A mai német politikát a régivel nem is lehet összehasonlítani, mert más az irányelve, más a kiinduló pontja és mások a céljai. A nagy fordulópontot Németország külpolitikájában az jelzi, hogy II. Miklós cár német hercegnőt vett nőül. Ez a fejedelmi nász egyik legjelentősebbike azoknak a politikai házasságoknak, amelyeket a világtörténelem ismer. Ha már most Németország politikájának a lefolyt évtizedben az volt a legjelentősebb mozzanata, hogy a szerény védelmi politikától átment a hódító világpolitikára, az ember azt tenné föl, hogy ez a fordulat bizonyára egy rendkívüli cselekvő erejű és szenvedelmes tevékenységű kancellár alatt ment végbe. De ez nem úgy van. Németország tengerentúli nagyhatalmi politikáját az egészen nyugodt véralkatú, mondhatni, hogy politikailag színtelen Hohenlohe herceg kezdette meg, ma meg Bülow gróf folytatja. Ennek az utóbbinak a politikai művészetét pedig a legkiválóbb német irók akként jellemzik főképpen, hogy válságokat és viszályokat nagyon jól tud elkerülni. Ami különösen Bülowot illeti, mindhogy meg kell halnia, ha nem a csákányszegi kántor leánya lesz a felesége. Mágnás Tóth Istvánt majd hogy meg nem ütötte a guta abban a nagy csatában, amelyet a fiával e miatt megvívott, a győztes mégis csak a kántor leánya lett. De Tóth István nem volt ott a fia esküvőjén, a fia se azóta az apja házánál. A Sándor fiú esete még cifrább volt. Ennek meg azt parancsolta a szive, hogy a tulajdon béresgazdájuk lányát vigye haza asszonynak. Ezzel már nem is veszekedett az apja. Tudta, hogy úgy is hiábavaló minden. Ezt mondta a fiának: — Ha így van a dolog, áldjon meg az Isten, de ön tőlem ne kívánj ilyesmit. Választottál, vidd a párodat, odaadom az apját is ráadásul. Hanem mi többet nem ismerjük egymást, így azután egyetlen egy fia maradt Mágnás Tóth Istvánnak, Pali. A legcsöndesebb, a legszelídebb valamennyi között. Ezt azután kényeztette az apja, mint valami princer. Semmi se volt drága, semmi se volt hiábavaló, ha a fiúnak kedve telt benne. Hadd lássa a többi, hogy mit veszített. A kemény embernek nem volt tilalma, de még egy nehéz szava sem a fia ellenében. Dédelgette, engedelmeskedett neki, a kedvében járt és vigyázott a szívére. Éberen, soha el nem pihenő aggódással vigyázott. Akiért ez a szív megdobban, az ne legyen se parasztlány, se kántorkisasszony. Az valakinek a lánya legyen , aki kastélyból jön a kastélyba. Az a kastély pedig a szomszédban van. A Poroszlay hagyhatjuk, hogy tartózkodó, békéltető, nagy körültekintéssel párosult egyensúlyozó politikája a német közvélemény irányadó részének a helyeslésével találkozik. Említettük a minap, hogy Németországon még ma senki sem tudja, hogy Bülow a német gabonavámot mennyivel akarja fölemelni, de bíznak okosságában és békéltető modorában, nem kételkednek azon, hogy valahogyan csak el fogja simítani és egymással ki fogja békíteni a nagy ellentéteket a gabonavám kérdésében. Találkozunk ugyan egyes oly német véleménynyel is, amely azon a nézeten van, hogy Bülow mint birodalmi kancellár, ki elsősorban a külpolitikai viszonyokat tartja szeme előtt, nem méltatta eléggé azokat a nehézségeket, amelyeket a gabonavám kérdésem támasztani fog a német parlamentet Akadunk olyanokra is, kik nyíltan mondják abbeli véleményüket, hogy Bülow azzal, hogy a gabonavámot is föl akarja emelni, meg a külállamokkal kereskedelmi szerződést is akar kötni, nagyobb feladatot vállalt magára, mint amilyet megoldani majd képes lesz. De az ilyen vélemények csak elvétve merülnek föl, a német közvélemény túlnyomó részben bízik Bülowban és meg van győződve róla, hogy ő majd csak nyélbe üti ügyesen a vámkérdést. A német közvélemény ma már nem tűrné többé a lebunkózásnak ama politikáját, amely Bisságos úré. Vedlett is, romladozó is, de kastély. Különben is bárnak is, kastélynak is az adja meg a becsületét, ha régi. És a régi kastélyban párosával a szép lány. Bajos megmondani, melyik a szebbik: Irma-e vagy Bella. Gyönyörű mind a kettő. A Mágnás Tóth István fia választhat közöttük. Egy szóra odaadják neki akármelyiket. A vagyon ugyan nem igen szaporodik vele, de egyszerre atyafiságba kerül a megyei nagy famíliákkal, sőt magával a főispánnal is. Erre a szép tervére vigyázott aggódó gonddal Mágnás Tóth István, mikor a fia szive felett őrködött. Ezt a kedves ábrándját rajzolgatta maga elé a gondolatával. És nem is látszott semmi veszedelem. A Pali fiú szívesen átjárogatott a szomszédba és elmulatozott a kisasszonyokkal. Mágnás Tóth István bizalommal várt. Nem sürgette a fiút, hiszen ráér, még csak huszonöt esztendős. Hadd nyíljék ki nyugodtan lelkében a szerelem virága. Egy tavaszi estén Zsuzsánna néni, a Mágnás Tóth István szerencsétlen, özvegyasszony húga, akinek hályog nőtt mind a két szemén és ott élte a szegény vak életét a bátyja házánál, igy szólt István úrhoz: — Úgy látom az én vak szememmel, hogy a Pali meg az Ilonka jók értik egymást. Mágnás Tóth István rárivalt a vak asszonyra: — Micsoda Ilonkáról beszélsz ? ■ — Ejnye, hát a Fazekas Ilonkáról, a jegyző úr Ilonkájáról. Hisz nincs több Ilonka a faluban. A kevély ember a homlokához kapott. — A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Mágnás Tóth István. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Szőllősi Zsigmond. Éltesebb emberek még emlékeznek arra az időre, mikor még gyolcsban járt Tóth István, mint a többi paraszti sora ember. Arra meg a fiatalabbak is emlékeznek, mikor a feszes kéket fölcserélte a bő német nadrággal. E közben egyre nőtt a vagyona a kemény, ravasz és becsületes parasztgazdának, így lett valóságos nabob, úr és a Mágnás Tóth István. Ami mozgó föld a környéken akadt, az mind az ő erős kezébe került és a jószágával együtt nőtt a büszkesége is. Kevély ur lett a rátarti parasztból, gőgös és nagyralátó. Érezte, hogy ur és éreztette is. Csak urakkal cimborázott és ezek között gavallér volt. Nem számolgatta a garast. Van hála Istennek a nagyjából is elég. Megvette a Vaday kapitány kastélyát és üveges hintót is vásárolt. A három fiát urnak neveltette. Úgy élt mind, mint egy báró. Szelíd tekintetű, csendes szőke, fiú volt mind a három, akárcsak a szegény megboldogult anyjuk. Amit az apjuk természetéből örököltek, csak akkor ütött ki rajtuk, mikor a szívük megszólalt. Jobb, ha inkább meg se szólalt volna, mert csupa olyat mondott, amitől vérbe borult a szeme Mágnás Tóth Istvánnak. Istvánnak, a legidősebb fiúnak például azt mondta: Mai számunk 28 oldal.