Budapesti Hírlap, 1901. december (21. évfolyam, 331-360. szám)
1901-12-01 / 331. szám
3 árán erőszakkal szereznek külföldi gyarmatokat, ebben ne kövessük őket. Nekünk ilyen gyarmatok nem kellenek. Minden magyar, ki a külföldön él, egy kis Magyarországot képvisel. Háza, földje, üzlete, befolyása: a mi házunk, a mi földünk, üzletünk, befolyásunk. Örömében, bánatában osztozunk és segítjük, amint ő is egynek érzi magát mivelünk. Nagy jövő vár még nemzetünkre. Sokat és nagyot vittünk végbe a múltban, de még sokkal többre és nagyobbra vagyunk hivatva a jövőben. Minden nemzetnek megvannak a maga ideáljai. •s a miénk: szabadság, erő és hatalom, vagyis a férfias erények összessége. Ahogy a magyar nemzet e nagy ideáljaihoz egy évezreden keresztül törhetetlenül ragaszkodott, úgy a jövőben is ezt az ideált tartsuk legmagasabbra, akkor a távoli jövőben is mindig, mint szabad, erős és hatalmas nemzetről, tisztelettel és szeretettel emlékezik meg rólunk az egész világ. Vállalkozzunk! Széll Kálmán bécsi útja. A félhivatalos Bud. Tud. jelenti: Széll Kálmán miniszterelnök legutóbbi bécsi útja a sajtó egy részében különböző találgatásra adott alkalmat, amelyek kiváltkép a miniszterelnök utazásának okára és céljára vonatkoznak és valamiféle okozatig összefüggést igyekeznek találni ez utazás és a miniszterelnöknek szerdán a képviselőházban mondott beszéde közt. Mind e találgatásokkal szemben csak arra a körülményre kell rámutatnunk, hogy ez az utazás már a múlt héten elhatározott dolog volt, nevezetesen pedig már szerdán kellett volna megtörténnie, de mivel a felirati vita váratlanul hosszúra nyúlt, az utazás egy napi késedelmet szenvedett. Az utazás célja kezdettől fogva kizárólag a közös miniszteri tanácskozás volt, amelyet tegnap, pénteken, meg is tartottak. Annyi azonban áll, hogy Széll Kálmán miniszterelnök mindjárt beszéde után, amelyben — hallatlan támadás által provokálva — ő felsége szavait idézte, szerdán délután távirati után ő felségének kimentő jelentést tett, amely már csütörtökön reggel végleges elintézést nyert, tehát még mielőtt a A hiszékeny Gáspár. — Egy főszolgabíró elbeszélése. — írta: Sipulusz. Higgjétek el, hogy a hiszékenység nem egyenlő a butasággal. Sok geniális embert ősin értem, a ki borzasztó hiszékeny volt és sok ostoba embert, aki abszolúte nem volt hiszékeny. Az én Gáspár barátom hiszékenysége azonban már a nagyszabású, a klasszikus korlátoltság határait érintette. Örök kár, hogy Atoliére nem ismerte. Ha megírta volna valami vígjátékban, még több jogcíme volna a halhatatlanságra, mint így. A mi kisvárosi társaságunkban legendaszerű dolgokat csináltunk vele. Az a kis meleg világ, mely állott a kaszinóból, a patikából, a szolgabirói hivatalból és a sorházból (mert nálunk ezeken a helyeken zajlik a közélet), éveken keresztül elmulatott rajta, s ha mi a hivatalos kötelességeinket olyan komolyan csináltuk volna, mint a bolondságainkat, valamennyien sokkal előbbre volnánk, mint igy. n Egy este az ország évi tea- és rizstermeléséről beszéltünk. Gáspár nevetett rajtunk. — Ugyan, de tudatlanok vagytok, hisz az csak tropikus vidéken terem. _— Hisz éppen igy akarják Magyarországot tropikussá átalakítani, hiszen tudod, ha tanultál valamit, hogy a növényzet lassan kint átalakítja a klímát. Ha így halad a tea- és rizstermelés, húsz év múlva nem lesz hó és nem kell fűteni az országban. — Aztán jó üzlet az ? — kérdé Gáspár, mert akkor már hitt. —dó-e? Kitűnő! Különösen a tea. Jobbikovics Rezső dr. vágujhelyi ügyvéd, a tót nemzetiségi párt volt vágujhelyi jelöltje hozzánk írt levelében kijelenti, hogy Széll Kálmán miniszterelnököt rosszul informálták azok, akik azt mondták neki, hogy ő néppárti, vagy hogy a néppárt őt segítette volna. Ő tót nemzetiségi jelölt volt, de a magyar haza egységéhez, a magyar hazához és magyar nemzethez tántorítmint a dohány, meg a szőlő. Egy hold százszázötven forintot hoz tisztán. Mit gondolsz: a teát kilencvenöt napig hozzák Szibérián keresztül, teveháton. Jó drága szállítás. Már most az itthon termelt teával megtakarítjuk az egész szállítást, s az mind a te zsebedben marad. — Nagyszerű, de hát akkor miért nem termelik itt a mi vidékünkön ? — Mert a magyar ember tonnába . . . rosszul mondtam, búzába esett féreg, csak azt tartja igazi gazdaembernek, aki búzát termel. Merész újítók kellenének ide, akik új irányt szabnának a termelésnek. Gáspár egy darabig szétnézett, aztán bátortalanul szólt: — Hátha én megpróbálnám ? — Úgy fogadnánk, mint egy Messiást. Áldást hoznál az egész vidékre, mert jövőre már mások is követnek példádat. — Nohát megcsinálom, ha először szereztek egy dobozzal a magyar teából, hogy megkóstolhassam, másodszor, ha szereztek teamagot. Persze mind a kettőt megígértem neki. Egy doboz kitűnő angol teáról levakartam az angol vignétát és helyébe cédulákat ragasztottam, ilyen nyomtatott föliratokkal: Csekonics Endre gróf termése, Zsombolya. Aztán pár zsák herbatea-magot küldtem ki neki a birtokára, mely városunktól egy órányira feküdt. A patikusunk, Bodnár, éppen nála volt, ő aztán rábeszélte, hogy tekintettel a kínálkozó óriási haszonra, minél nagyobb területet vessen be. A boldogtalan bevetett a magyar hat hold régi dohányföldet. Persze a herbatea dúsan burjánzott, akár csak a keserű lapos Gáspár barátunk boldogan számítgatta a dús nyereséget. Még az aratás előtt leszedett néhány levelet, megszántotta, s beküldte nekem a vánét. Washingtonból jelentik. Az újságok részletes tudósítást közölnek Hengelmüller báró osztrák-magyar követnek Roosevelt elnöknél való fogadásáról. Az elnök Hengelmüllert a Fehérház kéktermében fogadta. A követ átadta az elnöknek Ferenc József király üzenetét és szerencsekivonatát és az Egyesült Államokkal való baráti jó viszonyon való megelégedését fejezte ki. Az elnök nagyon barátságosan és előzékenyen válaszolt a követ szavaira s ezzel megcáfolta azt a híresztelést, hogy az Egyesült Államok és Ausztria-Magyarország között feszültebb lett a viszony. Ez a híresztelés onnan eredt, hogy az osztrák képviselőház elmulasztotta Mac Kinley halálán való gyászát kifejezni s ezt Goluhovszki külügyminiszternek tulajdonították. Washingtonban azonban, ahol a dolgok igazi állásáról értesülve voltak, ez a híresztelés visszatetszést keltett. Hengelmüller látogatásáról az összes hivatalos körök nagy megelégedéssel vettek tudomást. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház pénzügyi bizottsága december 4-én és 5-én ülést tart, mindkét esetben délután öt órakor. A 4-diki ülés tárgya a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvényjavaslat, az 5-diki, tárgya az 1902. évi állami költségvetés. — A képvirosba, hogy kóstoljam meg. Megtettem. A legközönségesebb herbatea volt, aminőt csak valaha öreg parasztasszonyok faluvégén szedett fűből forráztak ki. Befogattam és kimentem hozzá.— Nos, nos, mi az eredmény? — kiáltott rám már messziről. Sötét arccal vonszoltam a szobájába! — Barátom, baj van. — Micsoda? — A te teád nikotintartalma. — Hát aztán? Ez talán rosszabbá teszi? — Nem éppen. — Hát? — Csakhogy ez részedről dohányjövedéki kihágást képez. Törvényeink értelmében csak a dohánynak szabad nikotintartalommal bírnia. Gáspár elsápadt. — Ez bizony baj. Azt is tudom, hogy történt. Dohányföldbe vetettem a teamagot. Adj tanácsot, mit tegyek. — Ezt mint szolgabiró nem tehetem. Az is sok, hogy figyelmeztettelek. Alert holnap újra kijövök az Írnokkal s a járási orvossal, fölvenni a jegyzőkönyvet, s fölterjeszteni a megyéhez. Szervusz. Másnap persze két kocsin vagy nyolcan kijöttünk.Már a birtokhoz közeledve, hatalmas füstfelhőket láttunk az ég felé szállni. Gáspár komor arccal az udvaron várt. Leszálltam, utánam az írnokom, egy óriási könyvvel. Alig fogadta a köszönésünket. — Ha úgy tetszik, Gazsikéra, megejthetjük a hivatalos eljárást. •— Már nem szükséges, — felelt röviden. — Akiért? — Az egész teatermést lekaszáltattam BUDAPESTI HÍRLAP. (331. sz.) 1901. december 1. miniszterelnök Budapestről eltávozott volna. Széll Kálmán miniszterelnöknek tehát semmi oka sem volt, hogy mostani bécsi tartózkodása alkalmával magánkihallgatásra jelentkezzék és azért a közös miniszteri értekezlet után, amely különben csak rövid tartalmú volt, visszatért Rátótra. Széll Kálmán miniszterelnök hétfőn visszaérkezik Budapestre. Összeütközés. A kormány által a közigazgatási bíróság egyik ítélőbírájának még a múlt évben utalványozott évi kétezer koronányi személyi pótlék egy kis összeütközést idézett elő a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök és az állami számvevőszék között. Az állami számvevőszék ugyanis észrevételt tett az említett személyes pótlék utalványozása ellen, mert, úgymond, a közigazgatási bíróság ítélőbirái részére az állami költségvetésben nem volt személyes pótlék engedélyezve , mert a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 : IV. törvénycikkely értelmében a biró nem részesíthető a törvényben meghatározott illetékeken és díjakon kívül egyéb javadalmazásban. A miniszterelnök ez észrevételekre az állami számvevőszékhez m. évi 656 m. elnöki szám alatt adott válaszában a kérdés érdemére nézve azt a véleményét fejezte ki, hogy a szóban forgó személyi pótlék engedélyezése nem ütközik az idézett 1869 : IV. törvénycikkely rendelkezéseibe, mert ez a törvény csak azt tiltja, hogy a biró vagánosától ne fogadhasson el „nyugpénzt“, avagy bárminemű adományt vagy javadalmazást; magát a költségvetéssel szemben mutatkozó eltérést pedig azzal okolta meg a miniszterelnök válasza, hogy az évi kétezer koronányi személyi pótlék az illető ítélőbírónak, hosszú közszolgálata s korábbi államtitkári állása méltatásaként, mindaddig engedélyeztetett, amíg elő nem lép az ötödik fizetési osztály első fokozatába. Az állami számvevőszék a miniszterelnök válaszát, anélkül, hogy ezúttal a kérdést elvi részében eldöntöttnek tekintené, abból a szempontból tudomásul vette, mert a kérdéses személyi pótlékról időközben az állami költségvetés útján gondoskodás történt s ily módon, valamint a múlt évi állami zárószámadások megokolásában is a pótléknak engedélyezése a törvényhozás tudomására hozatott. Tót nemzetiségi jelölt nyilatkozata. Marhatatlanul ragaszkodik. A nevelés, közoktatás, igazságszolgáltatás és közigazgatás terén való követelései az 1868. évi 44. törvénycikken alapulnak. Visszautasítja azt a vádat, mintha ő hazafiatlan nyilatkozatot tett volna és valótlan, hogy tót hivatalos nyelvet, vagy kizárólag tót adókönyvecskéket követelt volna. A vatikáni új nagykövet, Bécsből jelentik félhivatalosan. Megerősítik azt a hírt, hogy Szécsen Miklós gróf külügyi osztályfőnököt vatikáni nagykövetté nevezték ki. Szécsen Miklós gróf 1881-ben lépett a diplomácia szolgálatába. Konstantinápolyban, Rómában, Párisban, Pétervárott, Bukarestben és Drezdában, majd ismét Rómában működött, hat év óta pedig a külügyminisztériumban van. Helyébe első osztályfőnökké Lützow második osztályfőnököt, ennek helyébe pedig Mérey Kajetác követségi tanácsost nevezték ki. Pártértekezlet. A függetlenségi és 48-as Kossuth-párt ma este 6 órakor népes értekezletet tartott, melyen a gyöngélkedő Kossuth Ferenc helyett Barabás Béla elnökölt. Az értekezlet kimondotta, hogy az indemnitást ezúttal is bizalmi kérdésnek tekinti, ennélfogva megtagadja. A párt álláspontjának a képviselőházban való kifejtésével Komjáthy Bélát bízták meg. Egyúttal kimondotta az értekezlet, hogy ez alkalommal nagyobb vitát nem óhajt. Az osztrák-magyar követ Roosevelt elnök