Budapesti Hírlap, 1902. április (22. évfolyam, 89-118. szám)
1902-04-01 / 89. szám
2 szövetséggel. Jobb kezét Oroszország, bal kezét Franciaország tartaná fogva ... Ez az óriás erejű szövetség mégis meddő. Miért? Mivel a diplomácia mindkét részen tétlen. Az orosz diplomácia nem képes magáról lerázni Nesselrode hagyományait. Ideje azonban, hogy mi, oroszok, emancipáljuk magunkat ez idegen szellemtől. Azért elodázhatatlan szükséggé vált, hogy az orosz-francia szövetségben megnyilatkozzék az alkotó tettere és Loubet utazásával megszűnjék minden bizalmatlanság. Az óbudai takarékpénztár gyűlése Budapest, márc. 31. (Saját tudósítónktól.) Az óbudai takarékpénztár, amely nemrég válságos helyzetbe jutott, mert főkönyvelője sikkasztott, és igazgatója öngyilkosságot követett el, másodízben mára hirdetett közgyűlést, hogy beszámoljon a múlt évi üzleti eredménynyel. Ma aztán volt is közgyűlés, nem is. Az igazgatóság ugyanis nem csinált mérleget, hanem indítványozta, hogy e végből májusban tartsák meg a folytatólagos közgyűlést. Az igazgatóság jelentése nagyon gyászos. Kénytelen beismerni, hogy az intézetet nemcsak az eddig hirdetett negyvenkilencezer korona kár érte, hanem sokkal több. Az igazgatóság elhárítja magáról az anyagi felelősséget, amire aligha van törvényben gyökerező joga. A jelentés elmondja, hogy a betétek legnagyobb részét fölmondták. Ez bizony szomorú helyzetbe sodorta a takarékpénztárt, mert vagyona nehezen értékesíthető kis váltókban van elhelyezve. A válságot mindenesetre elodázza az a körülmény, hogy a budapesti nagy pénzintézetek tekintélyes öszszeget bocsátottak az óbudai takarékpénztár rendelkezésére. Maga az igazgatóság is nagyon kétségesnek mondja, vájjon megmenthető-e a takarékpénztár, midőn jelentésében ezt kérdi: „Nincs-e túl a lehetőség határán, hogy rövid két hónap alatt készpénzzé tegyük összes aktíváinkatUgyancsak pesszimisztikusan hangzik a jelentésnek ez a része: „Az, hogy az intézet miként fog kikerülni a rá szakadt válságos helyzetből, miként fog alakulni a jövője, elsősorban attól függ, hogy milyen lesz a betevő közönség magatartása." Erre rögtön megadja a választ a jelentés, mondván: „Betéteink legnagyobb részt föl lettek mondva.“ Az igazgatóság a jelentés végén azt javasolta, hogy a részvényesektől kérjék be a részvénytőkének még be nem fizetett ötven százalékát s hogy új részvények kibocsátásával gyarapítsák a részvénytőkét. A közgyűlés elfogadta e javaslatokat, sőt bizalmat szavazott az igazgatóságnak. Botrány nem volt, vihar nem kerekedett, mert az igazgatósággal s néhány részvényessel együtt alig voltak húszan a közgyűlésen. A mai közgyűlésen, amelyet a takarékpénztár Lajos utcai házában tartottak meg, Fálk Zsigmond lovag elnökölt. Mezei Mór dr. igazgatósági tag a következő jelentést olvasta föl: Tisztelt közgyűlés! A mai napra egybehívott közgyűlésen mérleg és üzleti jelentés nélkül jelenünk meg önök előtt. Könyvelőnk hirtelen eltűnése és ügyvezető igazgatónk öngyilkossága, mely két esemény között az okozati összefüggés nyilvánvaló, lehetetlenné tették azt, hogy e kötelességünknek eleget tegyünk. Az eltűnt könyvelőre nézve kiderített hamisítások szükségessé, teszik azt, hogy a betétvisszafizetéseket, évekre visszamenőleg, tételenként megvizsgáljuk, hogy olyan mérleget mutathassunk be önöknek, melynek helyességéért helyt állhatunk. Azzal a kéréssel fordulunk ezért önökhöz, szíveskedjenek megengedni azt, hogy az 1901. évi mérleg helyett, egy 1902 március 31-én záruló, tehát öt negyedévre terjedő mérleget terjeszthessünk önök elé, egy e végből mihamarább, de legkésőbben ez évi május hónapban egybehívandó újabb közgyűlésen. Hírlapi közlésekből bizonyára tudomást szereztek arról, hogy az eltűnt könyelő, Adler Károly által a betétek kifizetése körül elkövetett hamisítások következtében az intézet 49.750 korona 80 fillérre rugó kárt szenvedett. Ezt az összeget azoknak a bűnjeleknek alapján állapítottuk meg, melyekbe az Adler Károly lakásán megesett házkutatás folytán nyertünk betekintést. Nem állatjuk magunkat azzal a reménynyel, hogy ez az összeg kimeríti azt a kárt, melyet az intézet Adler Károly hűtlen eljárása folytán szenvedett. Mert nem lehet föltennünk, hogy Adler Károly lakásán megejtett házkutatás folytán mnisítványait, sőt józanul azt kell hinnünk, hogy fölhasználás után megsemmisítette vagy elrejtette azokat, és hogy azok, amelyek a házkutatás alkalmával megtaláltattak, csak valamely véletlen folytán maradtak Adler lakásán. El vagyunk azért készülve arra, hogy a teljes kár ennél a már kiderített öszszegnél is nagyobb lesz, de hogy az végösszegében mennyire rúg, azt csak akkor leszünk képesek önöknek megmondani, ha a most folyamatban lévő könyvvizsgálat be lesz fejezve. Az igazgatóság és a felügyelőbizottság egyik tagja a kiderített kárösszegből negyvenhétezer koronát az intézetnek megtérített,nem azért,mintha abban a nézetben lettünk volna, hogy az Adler Károly által okozott kár tekintetében minket valamely anyagi felelősség terhelne; ellenkezőleg, a kár természete minden ilyen felelősséget kizár. Megvalljuk, nem is igen tisztelt részvényeseink érdeke volt ez elhatározásunknál irányadó; kizárólag az volt indító okunk, hogy azt reméltük, hogy a megriadt betevőközönségre fog megnyugtatólag hatni, ha ebből is látják azt, hogy mi minden lehetségest elkövettünk a végből, hogy az intézet fizetőképességét fönntartsuk. Ezúttal pedig arra kérünk önöktől fölhatalmazást, hogy az Adler Károly által okozott kár még csak kiderítendő összegének azt a részét, mely ekként megtérítve nem lett,az intézet tartalékalapjából fidezhessük. Reméljük, hogy így tőkeveszteség nélkül fogjuk lezárhatni a mai napig terjedő mérleget. Az, hogy az intézet miként fog kikerülni a rá szakadt válságos helyzetből, miként fog alakulni annak jövője, elsősorban attól függ, hogy milyen lesz a betevő közönség magatartása. Betéteink legnagyobb részt föl lettek mondva. Nem panaszkodunk e miatt, természetesnek találjuk. A betevő közönség természete, mindenütt a világon, olyan, hogy könnyen ijed meg és hamar félti pénzét. Nekünk az volt a kötelességünk, hogy elkövessünk mindent, ami lehetséges, a végből, hogy a visszakövetelt betéteket akadálytalanul visszafizethessük. Az eddig lejárt betétek fejében e hónap 17-étől a mai napig kifizettünk 475.000 koronát. Ezt az intézet saját erejéből teljesíthettük, anélkül, hogy eddig bárminemű hitelt vettünk volna igénybe. A budapesti nagy hitelintézetek, melyek iránt mélyen érzett hálánknak ezúttal is kifejezést adni el nem mulaszthatjuk, váltótárcánk alapos átvizsgálása és értékének megállapítása után, igen tekintélyes összeget bocsátottak rendelkezésünkre, mely lehetővé teszi nekünk azt, hogy visszakövetelt betéteinknek kifizetését tovább is folytathassuk.. Milyen lesz a betevők magatartása a jövőben, enyhülnek-e az aggodalmak, visszatér-e a bizalom, és milyen mértékben, ennek megmondhatói nem vagyunk. Kincs-e az túl a lehetőség határán, hogy rövid két hónap alatt készpénzzé tegyük összes aktíváinkat, tekintve azt, hogy az általános gazdasági helyzet amúgy is kedvezőtlen és hogy a mi válótárcánk igen nagy része olyan természetű, hogy az adósok csak évnegyedenkinti, vagy évhamadonkinti részletekben törleszthetik tartozásukat? Ha adósainktól ezt a kedvezményt megvonni volnánk kénytelenek és ha végrehajtásokkal arra kényszerítenék adósainkat, hogy váltóikat a legközelebbi lejáratkor teljességükben váltsák be, ez olyan katasztrófa volna e városrész középsorsú lakosságára, mely a közérdek szempontjából sajnálatosabb volna ez intézet tönkre jutásánál. Őszintén bevalljuk, ezekben a válságos napokban igen tisztelt részvényeseink érdekeivel, magának az intézetnek érdekeivel csak harmadik sorban foglalkozhatunk. Gondoskodni egyrészt arról, hogy a betevő közönség minden veszteség nélkül nyerjen kielégítést, másrészt arról, hogy az intézet adósai a lehetőségig kíméletes bánásmódban részesüljenek, ez a kettős feladat veszi ma igénybe minden igyekezetünket. Ha a betevő közönség előzékenysége, visszatérő bizalma megadja nekünk az erre szükséges időt, nem fogunk késni azzal, hogy akár a mérleg előterjesztésével egyidejűleg, akár egy már korábban e régből összehívandó közgyűlésen, az intézet jövőjére vonatkozó javaslatainkat előterjeszszük. Az a szándékunk, hogy tisztelt részvényeseinktől be fogjuk kérni a részvénytőkének még be nem fizetett httven százalékát, ennek megtörténte után pedig foglalkozni fogunk azzal a kérdéssel, hogy új részvények kibocsátása útján fölemeljük a részvénytőkét, hogy az intézet megnagyobbított üj tökével és a helyi közönség bizalmát bírói új igazgatóknak vezetése alatt folytathassa működését. Emberek és intézmények értéke a megpróbáltatások napjaiban válik meg. Elismerést nem várva, ócsárlás által meg nem tántorítva, megteszszük azt, ami gyarló erőnktől telik! Kérjük, szíveskedjék ezt a jelentésünket tudomásul venni, és abban foglalt javaslatainkat elfogadni. A napirendre kitűzött választások tekintetében megjegyezzük, hogy Kund Endre igazárától társunlt megbízatása a folyó évi közgyűléssel lejár; minthogy azonban ma mérleget elő nem terjesztünk és fölmentést sem kérhetünk, arra kérjük önöket, hogy a jelenlegi igazgatóság megbízatását addig a közgyűlésig meghosszabbítani szíveskedjenek, melyen a mérleget be fogjuk mutatni; az Augenstein Samu halálával megüresedett helyet azonban méltóztassanak ma új választással betölteni, mivel az alapszabályok értelmében az igazgatóság tagjainak legkisebb száma: öt. Ugyanaz okból, melynél fogva az igazgatóság megbízásának maghosszabbítását kértük, javasoljuk, hogy a jelenlegi felügyelőbizottság megbízatását is a legközelebbi, a mérleget megállapító közgyűlésig meghosszabbítani szíveskedjenek. A választmányból ez idén, a választás sorrendje szerint, Cristofoli Fortunate nr lépne ki. Kívüle a választmánynak csak öt tagja lévén, miután az alapszabályok értelmében a választmányi tagok száma legalább hét, kérjük önöket, hogy ma legalább két választmányi tagot választani szíveskedjenek. 1 . Az igazgatóság jelentéséhez elsőnek Hirsch, István részvényes, a Lipótvárosi Bank igazgatója szólt. Elfogadásra ajánlotta s indítványozta, hogy szavazzanak köszönetet az igazgatóságnak, amely a mostani válságos időben szinte erején túl fáradozott az intézet érdekében. (Helyeslés.) Liebrich Vilmos indítványozta, hogy a betevőket minél előbb gyűlésre hívják össze, amelyen világosítsák föl őket a helyzetről s nyugtassák meg őket. Mezei Mór dr. igazgatósági tag szólt hozzá az indítványhoz. Azt mondja, hogy a betevőket egyedül a visszafizetéssel lehet megnyugtatni. A kétheti ostrom alatt kifáradt az igazgatóság s nem csoda, ha olykor kemény szavakkal illette az ostromlókat, de azért a betevők nem hallottak olyan szavakat, amilyeneket az igazgatóság kénytelen volt eltűrni az ő részükről. Mielőtt a betevőket gyűlésre hívnák össze, tudnia kell az igazgatóságnak, hogy mit mondjon nekik. Azt hiszi, hogy két-három nap múlva tiszta képük lesz az intézet helyzetéről, amely korántsem oly kétségbeejtő, mint gondolják. Ő is a mellett van, hogy a betevőket összehívják, de csak a célból, hogy egy kisebb bizottságot küldjenek ki kebelükből, amely aztán együttműködjék az igazgatósággal. (Helyeslés.) Szende Alajos humanitást kér a váltóadósok részére, mert tudomása van róla, hogy a minap egy váltóadóssal 20 százalékot törleszttettek és váltóját csak egy hónapra hosszabbították meg. Mezei Mór dr. megígéri, hogy a váltóadósokkal méltányosan fognak elbánni. Falk Zsigmond elnök, minthogy több fölszólaló nem volt, kijelenti, hogy az igazgatóság jelentését a benne foglalt javaslatokkal együtt egyhangúlag elfogadták. Végül egyhangúlag megválasztották az igazgatóságba Rotzenhardt János dr.-t és a választmányba Cristofori Fortunátét és Weisz Simont, amire az elnök bezárta a közgyűlést. Rotzenhardt János dr., az új igazgató szót kért, de már szétoszlóban volt a gyűlés. Mégis kijelentette, hogy nem fogadja el a megválasztást s bejelenti lemondását. Nyilatkozatát azonban már nem vették figyelembe. BUDAPESTI HIRLAP. (89. sz.) 1902. április 1. A szocialisták két kongresszusa. Budapest, márc. 31. A magyarországi szociáldemokraták két pártja: a régi és az újjászervezett párt husvétkor kongreszszust tartott. A régi párt Budapesten tanácskozott; különösebb eseménye nem volt ennek a nagygyűlésnek, mert csak a rendes szocialista tanokat hirdették s a megszokott követeléseket hangoztatták. Érdekesebb volt az újjászervezett szociáldemokrata párt Mezőtúron tartott kongresszusa, amelyen a földműves munkások, a kisgazdák és kisiparosok égető baja került tárgyalásra. Rendzavarás sehol sem történt, ami a munkásság komolyságáról tesz tanúságot. ATAteOTTrt? Mi ro!"“k’a u: A budapesti kongresszus. A magyarországi szociáldemokrata párt kongresszusa húsvét vasárnapján nyílott meg a városligeti Hermina-kerttől). Megválasztották elnöknek az első napra Holdner Adolf dr.-t (Budapest), Keresztes Mihályt (Hódmező-Vásárhely) és Urbán Pált, (Cegléd). Az igazoló bizottság jelentette, hogy 83 vidéki község küldött képviselőt a kongresszusra, Budapestrül pedig 45 szervezet képviseltette magát. Tóth Lajos rendőrkapitány követelte az elnöktől, hogy adja át neki a megjelentek névsorát, különben nem engedi meg a tanácskozást. Az elnök kijelentette, hogy ezt nem teszi, mert akkor a vidéki szocialistákat üldözné a hatóság. A rendőrkapitány, miután telefonon utasítást kért a főkapitánytól, elállt követelésétől. Weltner Jakab előterjesztette a pártvezetőség jelentését. Azt mondja, hogy Európában sehol sem gördítenek annyi akadályt a szervezkedés elé, mint nálunk. Örömmel konstatálja, hogy több községi választáson diadalmaskodtak a szocialisták. A múlt év legnevezetesebb eseménye az volt, hogy a szocialisták résztvettek a képviselőválasztás harcában. A pénztári és felügyelő bizottsági jelentéseket tudomásul vették. Fölolvasták az országból és a külföldről érkezett üdvözlő táviratokat. Több küldött panaszos beszédet mondott. Schmidt Jenő (Resica) azt mondja, hogy a vasúttársaság annyira üldözi a munkásokat, hogy kénytelenek tömegesen kivándorolni. Vasárnap este mulatság volt a Hermina-kertben. Ma, hétfőn Grossmann Miksa (Budapest), Németh István (Szabadka) és Galiczky Gergely (Orosháza) elnökölt. A mai tanácskozásra újabb küldöttek is jelentkeztek. A napirend első pontjához, a szervezkedéshez harminc indítványt adtak be, valamint a sajtó kérdéséhez is. Groszmann Miksa indítványára Langsfeld