Budapesti Hírlap, 1903. október(23. évfolyam, 269-299. szám)
1903-10-01 / 269. szám
den kívánatos, ma nemzeti követeléseknek nevezett járulékait másfelől. AB . „ Ehhez első föltétel a rend helyreállítása, a törvény uralma, a felség bizalmának megnyerése. Mindezt elkockáztuk, s fölhevülésünkben, lelkesedésünkben, ábrándjaink és vágyaink izgató hatása alatt nem vettük észre, hogy a bénító pártfegyelem által megkötött életből annak végletes ellentétébe csaptunk át: az elmék, a lelkek anarkiájába. Mindent immár véletlenségek kormányoznak. Sem kormány, sem pártvezér, sem párt nem tudja, mi fog történni holnap. Mindnyájan várjuk a csodát s a meglepetést és semmit sem tartunk már lehetetlennek, sem a nemzeti vívmányok teljességének megvalósulását, sem az abszolutizmust, sem Apponyi Albertet, sem Wekerlét, sem Tisza Istvánt, sem Széll Kálmánt, sem Héderváryt. Világos, hogy elvesztettük abbeli erőnket és képességünket, hogy az eseményeket irányítsuk. Tudunk még intrikálni és kiabálni, egyebet már nem tudunk. Zavar és fejetlenség van minden párton. Természetes, hogy ez átszármazik a nagyközönségre is, amely pedig hivatva van választani új képviselőházat. Milyen választás lesz az, ha nem tudunk arról gondoskodni, hogy rendbe szedjük s ne hagyjuk elzülleni a pártok példája szerint magát a nemzetet ! Azért ismételjük: a kilences bizottság ne nézze föladatának, hogy valamely kompromisszumos munkálatot csináljon, amelybe beletörődik Apponyi is, melyben megnyugszik Tisza István is, melyet elfogad Andrássy Gyula és melyet eltűr a király és magáévá tesz egy kormány. Csináljon programot , a hol utóbb egyetlen igazán szenvedélyes viszonyát kötötte, érdekelni kezdte valamennyire „egy hetvenezerrel bíró, jól nevelt, deli, barna leány, Thiesz kisasszony“. E hűtlenségért azzal vezekel, hogy pár nappal utóbb Skublicszrak a következőket írja: „Szegedy Rozinak írd meg, hogy én a külföldön is nagy tisztelője vagyok; ne nehezteljen rám, sőt inkább szánakodjék rajtam.“ Mindazáltal az „olasz asszony álbrázatok kellemesen csiklandozzák érzőit“. Milánó fellegvárában, a franciák ostroma alatt, a mikor se asszony, se könyv nincs a keze ügyében, Zalamedve, Bozi szép társasága naponként ezerszer is megfordult a fejében. A midőn hadifogolyként francia földre vitték, Páviá'ban,', basának egy napi veszedelmére, azaz egy napi koplalás árán vette meg „Petrárkát, a szerelemnek érzékeny éneklőjét, ezt a kellemes andalgót.“ Draguignanban, ahová internálták, szobája falán függött Petrárka Laurájának képe régi, XVI. századbeli olajfestésben . „Laura képét igen hasonlónak találja Szegedy Róza arcvonásaihoz“. Draguignanban ismerkedett meg Kisfaludy fegy. párisi francia leánynyal, d’ Esclapon Karolinával. „Ez egy valóságos szép lélek, a mellett hogy külseje is kellemes, okos, olvasott, tanult, világot ismerő személy, deákul nemcsak jól beszél, hanem különös indulatos tisztelője a római nagy lelkeknek, akik közül Virgil az ő kedveltje.“ Karolinával aztán összemérte a magyar szépeket. „Minálunk, ha egy leány egy pár románt olvasott és az embernek tudtára tudja adni, kénytelenek vagyunk őt, a nagy fogyatkozás miatt, szép léleknek mondani, mert inter vaccas bes est abbas. Szegedy Közi, akinek barátságát meg akarom magamnak szerezni, akármibe telsék, valóságos főnix hazánkban“. Kisfaludy csak a bucsúzáskor tudta meg, hogy ez a szép lélek szereti őt. Azt hitte, hogy amidőn a franciák a becsület parolására szabadon bocsátották, haza mehet Zalába, holott előbb Klagenfurtba, onnan a rajnai harctérre kellett mennie pár esztendőre. Klagenfurtban aztán nagyon víg életet nemzet számára. Programot, amely a nemzet feladatait kitűzi egy emberöltőre. Programot, amelyen a jók, a nemesek, a tiszteletreméltók, akik nem kenyérkeresetből politizálnak, bármely párthoz tartoznak, lelkesedjenek, programot, amelynek végrehajtásában a nemzet érdekei és felsőbbrendű nemzeti vágyai megvalósulásának feltételeit meglátja; programot, amelyért érdemes komoly, jellemes és munkás férfiaknak élni és halni. A programmal, amely így a nemzet számára készül, megmentheti magát egy nagy kormányzásra hivatott párt és a párt fog magának hozzá kormányt is találni, amely a programhoz emberi lehetőség szerint munkarendet készít. Héderváry nem a nemzet, hanem a király küldöttje volt. Legnemesebb, s el lehet tán mondani: önfeláldozó szándéka nem sikerült. Most hadd jöjjön a nemzet küldöttje és próbáljon szerencsét. A képviselőház ülése. A képviselőház október 3-án, szombaton délelőtt tíz órakor ülést tart. A hercegprímás a katolikus nagygyűlésről. Vaszary Kolos bíboros hercegprímás a követ-kező levelet küldötte Zichy János gróf országgyűlési képviselőnek, a katolikus egyesületek országos szövetsége elnökének: Méltóságos gróf, elnök úr! Köszönettel vettem méltóságodnak ez évi szeptember 15-én kelt megtisztelő sorait, melyekből örömmel értesültem a IV. országos katolikus nagygyűlés összehívásáról. Meg vagyok győződve, hogy ez a nagygyűlés is üdvös kihatással lesz az öntudatos hitből és irgalmas szeretettől fakadó katolikus társadalmi tevékenység élénkítésére és erősítésére. A fölajánlott fővédőséget készséggel elfogadom és legközelebbi körlevelemben papságomat és híveimet a nagygyűlésen való részvételre buzdítom. Fogadja méltóságod kiváló, tiszteletem őszinte nyilvánítását. Vaszary Kolosi bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. A kereskedelmi szerződések megújítása. "Bécsről táviratozzék lapunknak . A magyar-osztrák vám- és kereskedelmi konferencia a külügyminisz- tériumban néhány nap előtt Suzzaro osztályfőnök elnöklésével ülést tartott, amelyen a kereskedelmi szerződések megújításáról tanácskoztak. Szüksége mutatkozik az Olaszországgal való ideiglenes megegyezésnek is, minthogy lehetetlennek látszik, hogy, ez év végéig megkössék az új kereskedelmi szerződést. It BUDAPESTI BIRLAP. (269. tol.) 1903. október 1 élt a Kesergő szerelem érzékeny éneklője. Előbb egy bizonyos Terézzel volt viszonya, a kiről egyik levelében a következőket olvassuk: „az én kicsinyem halommal küldi a legszerelmesebb leveleket s olyan szerelmes, hogy nem is ismeri magát immár“. Azután egy Pepi grófné nevű hölgygyel ismerkedett meg, a kit „különös valóságára nézve a megőrülésig“ szeretett s a kivel, a midőn a franciák elől Sopronig kisérte, bár a férj is velük utazott — „a Gráciák és Ámorok rózsafátylat vonván közéjök, lelkükkel-testükkel a dühös szerelem gyönyörének tengerébe mennének“. Még a táborban is, pedig akkor már szándéka volt Szegedy Bozival „barátságos frigyet“, kötni, a „mindig szeretett, az imádott aszszonynak mézet és mérget nyújtó emlékezetével“ mulatta magát. Annyira vágyott látni őt, hogy meglátogatását elhatározta, ha „négykez-láb kell is magamat hozzája cepelnem“. „Lelkeinkez másnak valának teremtve, olvassuk ugyanabban a levelében, a sors későn hozott össze bennünket, már asszony ő“. És,ol emberi szív, abban a levelében olvassuk a következőket is: „Becsben van-e immár Szegedy Közi ismét ? Mit csinál? Azt kérdeztetem tőle, mitévő lenne, ha egy valaki úgy epedne érette, mint Himfy az ő kedveséért ? Ha tetszeni fog a felelete, hát Himfy kedvesének rajzolásában egészen őt veszem tárgyamnak. Pedig ne nevessen ám itt, mert hae mea Musa levis gloria magna (ez az én könynyű múzsám nagy dicsőség) lenne nektem. A felelet tetszhetett, mert Himfy szerelmének Lizája Szegedy Kézi. A XIX. század első esztendejében megvált a katonaságtól, hazajött és feleségül vette Lizát. Amikor már férj és feleség voltak, kisült, hogy házasságuk érvénytelen, mert harmadízen való rokonok és nem dispenzáltatták magukat. Bajzáik veszprémi püspök, dispenzációjával Közi nagybátyja, aki egyébként sokáig ellenezte ezt a házasságot, Szegedy János felső-őri prépost idegeskette őket még egyszer. Ekkor a vasmegyei Kantban laktak. A következő évben megjelent a Kesergő szerelem, Liza apoteózisa, magyar könyvnél adddig példátlan hatással. Majd átköltöztek Sümegre s 1807-ben a három első regével egyszerre megjelent, a Boldog szerelem is, a melyben Liza, már nemkönyörtelen szép,, testetlen sóvárgás, de boldog és boldogító feleség. Az ünnepeltleány, a költő múzsája átváltozott szorgalmas falusi gazdasszonynak, ki nem beszéltetett magáról. Házasságuk szerencsés és boldog frigy volt, üröm az volt benne, hogy meddő maradt. Kisfaludy most épp úgy imádta Közit, mint Pepi grófnőt egykor Klagenfurtban. Kilenc éves házasok, a midőn az utolsó nemes fölkeléssel táborba szállott, ahonnan olyan forró, ömlengő leveleket irt a feleségének, mintha csak hetek óta volnának együtt. Egyik levelében azt írja, hogy: „a házas ember, ha feleségét szereti, csak félkatona“; egymásban meg a következő fogadást teszi: „ha ismét ölelhetlek, sem a dicsőség, sem a hazafiság, semmi virtus, de még a mennyország, sem ragad ki többé karjaidból“. Szegedy Közi, akit „sokan kértek Kisfaludynál címesebb, dúsabb, kellemesebb“ vágytársak, amint a Két szerető szívnek történetében olvassuk, már leánykorában elbetegesedett; mint asszony pedig „előbb ritkán, aztán sűrűn, végül állandóan beteg volt“. Ócsárló dolgot, róla csak Berzsenyi egy Kazinczyhoz írott levelében olvasunk; szerinte Kisfaludy Sándor „felesége kevély, feszes, barátságtalan aszszony“. Ezt a benyomást Berzsenyire a helikoni ünnepen tette. A lényeg azonban a Szegedy Róza , életében nem az, hogy viselkedett a helikoni ünnepen, hanem hogy minő dalokat sugall Himfynek s minő boldoggá tette Himfyt. Kis-’faludy Sándor poézise a bizonyság, hogy a remek leány, példás hitvessé és asszonynyá formálódott át, a ki érdemeket szerzett arra, hogy hamvait az utódok kegyelete áthelyezze abba a sirba, a hol neki hitvese, irodalmunknak pedig egyik büszkesége aluszsza az örök álmot. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, szept. 30. .. Egy hónap leforgása alatt immár másodízben jelentette be lemondását Héderváry Károly gróf miniszterelnök a képviselőháznak. Vadéban, ez a politikus vállalkozásaiban nem volt szerencsés. Mikor először jött, az ambíció vezette, másodszori vállalkozása nehéz áldozata volt, de se ambíciójásnak sikere, se áldozatkész-!ségének eredménye nem lett. A körülmények olyan végzetes módon fordultak ellene, hogy még jótakarásának hitelét se tudta megszerezni, pedig, nyugodtés elfogulatlan elmével mérlegelvén, a cselekedeteit, ezek törekvésének jószándékuisága ’ mellett szólanak. De hiányzott Héderváry grófból,'a messziről jött politikusból, az itteni viszonyok, emberek és szokások ismerete, ' ez a járatlansága szerzett egész csomó meglepetést neki is, másoknak is, sok jóra való szán-' déka ellene fordult. így jutott a dolog odáig... hogy haragos kedvében az ellenzék ma még távo- zásának jelentőségét ■ is egy egyszerű incidens színvonalára akarta csökkenteni, aminek a dolgok menetére semmiféle befolyása sincs. Az ülésre jókora számban jöttek el a képviselők, főképpen a szélsőbaloldali lejtő volt igen népes. A kormány teljes számban jelent meg.' Apponyi Albert gróf' elnöki előterjesztések egész sorát jelentette be. A balmező szokatlan figyelemmel hallgatta ezeket a bejelentéseket, aminek az oka hamar nyilvánvalóvá lett. Mikor Szatmárnémeti város kérvényére kerülta sor, amely a három esztendőt kiszolgált katonák hazabocsájtását követeli, dörgő helyeslés riadt föl a hegyen." — Menjenek haza maguktól, ha nem eresztik őket! — tanácsolta nagy készséggel az öreg, Madarász József, Holló Lajos pedig indítványt tett, hogy a kérvényi bizottság negyvennyolc óra leforgása alatt intézze el ezt a kérelmet. Az indítványnak a--'- a--•'mélyről-'-t azonnal szavaztak, ■ nyolcvannyolc pártolója volt, ezek között vagy