Budapesti Hírlap, 1905. május (25. évfolyam, 120-149. szám)
1905-05-02 / 120. szám
2 «* . * kiegészítő része a közös hadseregnek. A paritásról szólva megjegyzi, hogy igaz ugyan, hogy a delegációban egyformán voltak a magyar és osztrák képviselők, de a magyar többség, sajnos, a delegációban kész volt . haza alkotmányának gyökereit megvagdosni. (Éljenzés.) Az eddigi kormányrendszer elítélése pedig nagyon is helyénvaló, mert alkotmányunkat megrontották, a király és a nemzet közötti viszonyt veszélyeztették. Most pedig, hogy a nemzeti ítélt fölöttük, hozzák-halaszszák a dolgot és oda akarják vinni a nemzetet, amit nemcsak kimondani, de elgondolni sem merek., A paritás megvan a törvénykönyvben,,de gyakorlatban soha sem használták. Indítványozza, hogy háromtagú bizottságot küldjenek ki, amely Fejérmegye föliratát megszerkeszti. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) " Fantusz Fülöp dr. mindenben hozzájárul Zichy Jenő gróf indítványához,, csak kéri, hogy öttagú bizottságot küldjenek ki.. Szavazásra került a dolog s a főispán indítványára, mintegy tizenketten szavaztak, míg Zichy Jenő indítványa mellett mintegy százharmincan. (Óriási éljenzés.) A fölirat megszerkesztésére Zichy Jenő gróf indítványára kiküldöttek: Széchenyi Viktor grófot, Manndorf Géza bárót, Brüts Artur megyei főjegyzőt, Kenessey Gyulát és Rosenfeld Henriket. Somogyi vármegye törvényhatósági bizottsága Tállián főispán elnöklésével ma tartott ülésén tárgyalta Heves vármegyének ismert átiratát. A közgyűlés az átiratot egyhangúlag elfogadta s elhatározta, hogy hasonló tartalmú feliratot küld a képviselőháznak. A közgyűlés azután elfogadta Baja város átiratát, hogy a törvényhozás március 16-ét nemzeti ünneppé avassa. . Győr vármegye mai rendes tavaszi közgyűlésén Heves és Zemplén vármegyék, továbbá Kecskemét város föliratához élénk vita után 45 szavazattal 38 ellen hozzájárult s elhatározta, hogy hasonló szellemű föliratot, intéz a képviselőházhoz. Az osztrákok a kiegyezés mellett. A legtekintélyesebb osztrák politikusok egyike, Ebenhach képviselő, Felső-Ausztria tartományi főnöke egy bécsi lap vasárnapi számában figyelmezteti az osztrák politikusokat arra, hogy ne izgassa őket az exaltált magyarok sovinizmusa, hanem maradjanak még azon az állásponton, hogy ha csak lehetséges , kössenek méltányos kiegyezést Magyarországgal. A sok osztrák fenyegetőzés után némiképpen meglepő ránk nézve az a fordulat, hogy Ebenhach így ír a válságról: .. Bizonyos, hogy nem Ausztrián és nem az osztrák parlamenten fog múlni az, hogy tartós és a szó legtágabb értelmében igazságos kiegyezést kössön a két állam, — olyat, mely egyik félnek sem biztosít hasznot a másik félnek a kárára, hanem mindegyiknek úgy állami, mint gazdasági életét föntartja, erősíti és gyarapítja. . Ha azonban Magyarország vonakodnék igazságos kiegyezést kötni Ausztriával, akkor a legkíméletlenebb szakításnak kell elkövetkeznie. Remelhető azonban, hogy erre nem kerül a sor és Hogy az osztrák parlament Dersatta-féle bizottsága elő tudja majd készíteni a régi kiegyezés rekonstrukcióját. A kiegyezés föntartása ugyanis nemcsak a monarkia nemzetközi helyzete érdekében szükséges, hanem az ausztriai császárságban egyesült népek gazdasági jóléte is megköveteli a Magyarországgal való katonai közösséget, valamint azt is, hogy minél nagyobb legyen az egységes vámokkal szabályozott gazdasági terület. Frencnek a National Review áprilisi számában megjelent cikkéről, ez alkalommal a következő megjegyzést teszi: „Lehetséges a magyarokatkedvelni, vagy nem kedvelni — ez utóbbi, a cseheknek nem nehéz — de lehetetlenség el nem ismerni, hogy a magyarok született államférfiak.Az Ausztriában dúló viharok egyik fő okának azt tartja, hogy az osztrák államférfiak azt hiszik, hogy lehetséges Ausztriában a német kisebbség hegemóniáját fönntartani, amint az Magyarországban lehetséges. Határozottan kijelenti, hogy a csehek sem Bécset, sem Budapestet nem szeretik, és erős reményét fejezi ki, hogy Csehországot nemsokára Prágából, nem pedig Bécsből kormányozzák. A magyar-osztrák monarkiára nézve a legjobb megoldásnak azt tartaná, ha a különböző nemzetek tág autonóm kormányzattal birkának és az egész birodalom egy monarkikus Svájccá alakulna át. Az osztrák vasúti miniszter fölmentése Bécsből jelentik nekünk. A hivatalos lap mai száma közölni fogja az uralkodó kéziratát, amelylyel Wittek vasúti minisztert fölmenti állásától és Wrba osztályfőnököt bízza meg a minisztérium ügyeinek ideiglenes ■ intézésével. A hármasszövetség ellen. Ludrovai Tóth István mérnök, csongrádi földbirtokos, nyomtatásban egy cikkelyt küldött be hozzánk, amelyben azt vitatja, hogy egész Magyarországnak talpra kell állania, a hármasszövetséget fölbontania és Franciaországgal szövetségre lépni. Csak ebben az esetben lehet Magyarország szabad és független. Pártértekezletek. Az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolcas párt május 3-án, szerdán délután hat órakor saját helyiségében értekezletet tart. A disszidensek köre e hónap 3-án, szerdán este fél hét óra saját klubhelyiségében (VIII., Kerepesiút 17. szám) értekezletet tart. Az országgyűlési, újpárt e hónap 3-án, szerdán este hat órakor Angol királyné szállóbeli klubhelyiségében értekezletet tart. A zsolnai választás Vasárnap délután választógyűlés volt Rajec főterén. A gyűlésen még a szomszéd vármegyék polgársága is megjelent. A szövetkezeti ellenzék részéről ott voltak Hammersberg László és Szatmári Mór országgyűlési képviselők. A gyűlést Benyovszky János nyitotta meg. Hammersberg László, Baross Károly esperes-plébános, Szatmári Mór, Pongrácz Lajos, Berczeny János dr. és Blazsek Lajos plébános beszéde után a kerület képviselőjelöltje, Smiálovszky Valér mondott nagyhatású beszédet. A választás holnap lesz. A csehek és a válság. Londoni levelezőnk írja: „Csehország és Magyarország-Ausztria között fölmerült konfliktus"“ címmel a Westminster Gazette-ben (a legolvasottabb ellenzéki napilap, mely déli 12-től esti 8 óráig öt kiadásban jeleniik, meg) érdekes cikk jelent meg tegnap Lützow Henrik gróf tollából. Lützow a római magyar-osztrák nagykövetnek testvére, ifjúkorában diplomáciai szolgálatban volt, később képviselő lett s pár év óta Angliábant él. Cikkelye tisztán cseh szempontból van írva s a most kitört viszályt, a magyar-osztrák birodalomra végzetesnek tartja. Kifejti, hogy a különböző nemzetek, melyeket csak a dinasztikus kapocs tart össze,, nem fogják soha elfelejteni a múltat , a közöttünk i fönálló antagonizmus nem egyenlíthető ki. Hosszasan foglalkozik az 1867-ik évben történtekkel s különösen Beust gróf politikai, szereplésével, akit, bár nem tart nagy tehetségnek, mégis sokkal nagyobb államférfinak mond, mint a mostani külügyminisztert. Általában szerencsétlenségnek tartja, hogy a monarkia külügyi tárcájának vezetői mindig közepes talentumok. (Andrássyról nincs említés). Benst nagy hibájának tudja be, hogy Csehország külön jogi helyzetét nem vette tekintetbe és csak Magyarország jogosálláspontját ismerte el a monarkiában. Az ISG7-iki kiegyezésrőlúgy nyilatkozik, hogy szinte bámulatos, hogy ez az egyezmény ilyen hosszú ideigfönnállhatott, bár már a megteremtés alkalmával magában foglalta mindazon kellékeket, melyek megsemmisülését elkerülhetetlenné teszik. Nagy elismeréssel nyilatkozik Kossuth F. BUDAPESTI HÍRLAP. (120. sz.) 1905. május 2. A velencei találkozó. Budapest, máj. 1. A velencei találkozónak vége van.. Tutoni ma utazott el a lagúnák városából, Goluhovszki gróf pedig még ma Bécsbe érkezett. Találkozójuk fontosságáról igen eltérők a vélemények. Alig némelyek úgy magyarázgatják a találkozást és nevezetesen a szombaton elhangzott pohárköszöntőket, hogy ez a „béke lelkes dala“, amely eloszlat bizalmatlanságot és félreértést, addig az olasz politikusok egy része egyáltalán nem lát fontos dolgot a találkozásban, amelyet azonban ők egészen más szempontból, az olasz-osztrák viszony szempontjából bírálgatnak. Barzilai Salvatore, az olasz köztársasági párt és az irredentizmus vezére szerint szükséges volna, hogy végre valahára helyreálljon a bizalom Olaszország és Ausztria között. Az olaszok nem feledkeznek meg arról, hogy míg Goluhovszki és Tittoni Velencében barátságosan felköszönti egymást, addig Ausztria lázas sietséggel erősíti meg déli határait és nagy gyakorlatot rendeza Trentinoban, Olaszország parlamentje pedig rendkívüli hitelt szavaz meg az ország keleti határának megerősítésére,, amelyet most csak az a darab papiros védelmez, amelyre a hármas szövetség okmánya van írva. Barzilai nem hiszi, hogy Ausztria Olaszország ellen támadást tervezne; szerinte a magyar-osztrák monarkiának az olasz határon, való rendkívüli fegyverkezése csak arra való, hogy itt lekötve tartsa Olaszországot, s így szabad keze legyen a Balkánon és Albániában. Bissolati Leonida, az olasz szocialista párt vezére, attól tart,, hogy a velencei találkozó csupán szertartásos aktus, amelynek semmiféle gyakorlati következménye nem lesz. Mindkét szövetséges érdekében szükség volna pedig, hogy egyrészről Ausztria megszüntesse az olasz nemzetiség elnyomását, Olaszország pedig az irredentizmust, amely Bissolati szerint nem komoly dolog, hanem csak eszköz arra, hogy az olasz parlament könnyebben megszavazza a katonai kiadásokat. Panetli volt külügyminiszter ellenben minden jót vár a velencei találkozótól, mely újabb megerősítése a szövetséges felek eddigi jó viszonyának. * fA két külügyminiszter velencei találkozásáról a következő táviratokat kaptuk: Velence, máj. 1. }| Szombaton este tíz órakor Papadopuli szenátor*, bár a külügyminiszter tiszteletére nagy fogadás volt,, amelyen Tittoni külügyminiszter, Lützow gróf nagykövet,Avarra herceg nagykövet, a hatóságok fejei, az arisztokrácia tagjai, a tudomány, művészet és irodalom képviselői voltak jelen. Vasárnap délelőtt Goluhovszki gróf külügyminiszter Tittoni külügyminiszter, Avarna herceg és Lützow gróf nagykövetek és Gagern báró kíséretében megtekintette a nemzetközi multialitást. Különös érdeklődést tanúsított Goluhovszki gróf a magyar kiállítás iránt, amelynél Radisics képviselő fogadta a külügyminisztert. Goluhovszki gróf egy megelégedésének és tetszésének adott kifejezést a kiállítás felett. A külügyminiszter Gagern báró kíséretében délután negyed háromkor Bécsbe utazott. A pályaudvaron megjelent Tittoni külügyminiszter, Arámi herceg és Lützow gróf nagykövetek, a prefektus, a polgármester és Macci de Celere gróf. A külügyminiszterek igen szívesen búcsúztak egymástól. Goluhovszki gróf ismételten azzal búcsúzott el Tittonitól: A viszontlátásra Goluhovszki grófot a pályaudvaron összegyűlt közönség igen tiszteletteljesen üdvözölte. Tittoni ma Milánóba és onnan Rómába utazott. Bécs, máj. 1. Goluhovszki gróf közös külügyminiszter ma reggel Velencéből ide érkezett. Velence, máj. 1. A politikai világ sokat foglalkozik a külügyminiszterek pohárköszöntőjével. A vélemény az, hogy az a benső őszinte megnyilatkozás, amely a pohárköszöntőkben kifejezést nyert, csalhatatlan bizonyítékaannak, hogy úgy a magyar-osztrák, mint az olasz vezető körök a két állam egymáshoz való eddigi viszonyát mind szilárdabbá és bensőbbé kívánják tenni. A Giornale Detalia ezt írja: Bármily új alakulást teremtsen is a diplomácia, Németország és Magyarország-Ausztriához való viszonyuknak változatlannak kell maradnia, mert az a legjobb és legbiztosabb alapja a békének. Ezért kötelessége mindkét állami,diplomáciájának a fönnálló szövetséges viszonyt föltétlen becsületességgel értelmezni és ápolni. Ezt az intencióterősítette meg tegnap Velencében újra a két állam kormánya. A Giornale di Venezia ugyanilyen értelemben nyilatkozik és arra a következtetésre jut, hogy a két diplomata pohárköszöntője a béke lelkes dala, amely elöl eloszlik a félreértéseknek és bizalmatlanságnak köde. A Matino Adriatico, Corriera dela Sera és a Popolo Romano csatlakozik ehhez a véleményhez. A Gazetta di Venezia árja: A velencei találkozás inti az Alpokon innen és túl levő kalandorokat, hogy adják föl játékukat és ne zavarják a kormányok komoly békemunkáját. Magyarország Ausztria és Olaszország külpolitikája megmarad régi medrében, Tittoni azonban nagy munkát végez, ha sikerül neki az olasz politikának a Balkánon érvényességet szerezni. Róma, máj. L A Popolo Romano a következőket írja a velencei minisztertalálkozásról: Merőben fölösleges annak okát kutatni, hogy az a kiváló férfiú, aki Magyarország-Ausztria külügyi politikájának vezetésében annyi tapintatot és tapasztalatot tanúsított, hogy joggal mondható Európa államférfiai egyik legkiválóbbikának, miét találkozott tevékeny külügyminiszterünkkel. A velencei összejövetel ama hangulatnak, mely a két ország közvéleményében több hónapja megfigyelhető, kedvező elősegítője. Ez a hangulat megteremti a kívánatos, kölcsönös, folyton gyarapodó bizalmat és elég hatalmas arra, hogy minden elkedvetlenedést, mely esetleges zavarokra adhatna okot és amely a népek közéletében gyakran előfordul, kiküszöböljön és hogy megerősítse a kormányoknak egyöntetű összeműködését fontos, népeik érdekeit illető kérdések megoldásában. A Tribuna a velencei pohárköszöntőkről szólva, azt állítja, hogy azok valamivel többet jelentenek, mint annak egyszerű megállapítását, hogy a szövetség Bécs és Róma között még mindig létezik. Konstatálták, hogy a szövetség szilárdabb és erősebb alapokon nyugszik, mint az írott szó: az egymáshoz való viszony belső szívességén és az eszmék közösségén. A Tribuna örvend ennek a körülménynek és azt is megjegyzi, hogy bár a béke-, nek újabb biztosítékokra nem volt szüksége, mégsem volt fölösleges a mostani időben kiemelni, hogy a hármasszövetségnek a nemzetközi életre való behatása egész erejével és egész jelentőségével tovább fog tartani. Az Ildiéazt mondja, hogy a Velencében elhangzott pohárköszöntökből kitűnik a két barátságos és szövetséges kormány egyetértése, valamint ama, mindkét részről fönnálló szándék, hogy a két ország között való viszonyban a legjobb akarat domináljon.