Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Trjf * Budapest, 1921. Ám 2 korona. XI. évfolyam, 1. szám Szombat, január 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. BMbratW Araki Kgín 4rr* 380 kor., fMArr* 140 k*v ■ 70 ktgj Mnpn 89 kor. ZfzM azára Ara misdenfkt 1 kor. HMetRooket Budapesten felvesznek mm Assses hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatási és kiadóhivatal: Vili. ker., József körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—24. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában. Hiszek egy isteni Őrök, igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen,* 1921. Itadapast, dec. 31. Olvastam ma a Budapesti Hírlapban egy ezert jósnak a prognózisát az új esztenonafikozóan, melynek küszöbére értünk, tót vagyok azon, hogy jósolttal tudakol a jövőt Ha valamit meg akarok róla hutni, legyek a mattba és leszállak a jelenbe, várnának a, melyből soha sem jövök teljesen üres kézzel De habár így van, elolvasom a jövőoromandó jóslatait is s abban dobog a szivem, ha kedvezőt tud ki. Istenem, a beteg ember, a kiről leik az orvosprofesszorok, a karuzslókhoz, asszonyokhoz fordul és bizony néha siker nélküli pedig most nagybeteg vagyunk. Szorgasztasunk, hogy nagybeteg, halálosan vergődik az egész világ. És — ohotság! — komzsló tudósok kezetik a s a nyavalya egyre súlyosabb lesz. háborút befejezték és összeültek Flance, Anglia, Amerika vezérszellemei békét a világnak. És müven békét szereztek?ogilag emberileg belátható időre kol- Kobálta'k'-teram nemzeteket. Európában az érvényes, a föratekulások ciatn érkényes új határokat szabtak Malája a gyűlöletnek, a boszuállásnak és minakoró emberi indulatnak. Ebből legyen az emberiség számára béke? Ha Érisz istennő az irigység és visszavonás istennője elnökölt volna a békekötés tanácskozásain, nem lehetett volna jobban biztosítani Európa bizonytalanságát Ezt az örökséget hagyja a haldokló 1920 a ma éjjel születendő 1921-re. És — kárhozat, mint Hamlet mondja — hogy nekünk jutott, akik átlépünk az egyik évből a másikba, helyrehozni ezt a sarkából erkölcsileg és anyagilag kifordult világot Mi, Magyarország, aránylag csak kicsiny szög vagyunk ebben a kontár, rozoga óriási alkotásban. De sok laza szög van benne, — tán nincsen erősen ülő egy se — és tudnivaló, a legremekebb gépezet is megakad, ha egy-egy szög kifordul a helyéből. Az új év hátborúsan, köszönt rá Európára, tán az egész világra. Résen legyenek azért azok, aki fenök erejére és lekiismeretére egy-egy ország sorsa bízva van. Mikor a polgárok sorsa a nékülözés, a szenvedés, a lemondás, a tűrés és a munka, akikor a vezérek erényének az önfeláldozásnak kell lennie. A vezérállásokból ki kel lökni az önzőt, a hiútó hatalom betegét a ki azt hiszi, érette van a hatalom és a künhwég s nem a közönségért van maga is. Hidegre kell tenni a népbolonditót, a ki a tömeg tudatlanságára és szenvedelmeire építi a maga karrierjét és exisztenciáját Vezeklésre kell küldeni a képmutatót akár Krisztus palástjában, akár a felséges nép bórakorában áll a fórumra, hogy a mellét verve mondja a szentírásbeti farizeussal, hogy: hálát adok neked, Uram, hogy nem vagyok olyan, mint az a publikálnia. Egyformák és egyenlők vagyunk. Vigyázzunk azonban, hogy ne bűneinkben, hanem erényeinkben legyünk egyenlők. Hogy hogyan fordul a világ, mily rengéseket hoz az uj esztendő, se nem tudjuk, sírtját nem vághatjuk. De hogy a házunkban tisztaság, becsület és rend legyen, az tőlünk függ magunktól. És rám nézve kecsegtetőn kezdődik ez az uj esztendő. Hogy miért, elmondja egy alábbi cikk, amelyben olvasható, hogy egy fiatal, tisenkaene raes mágnás, egy Esterhály-ivadék, hallván a válságról, amely a magyar tudományt , benne a nemzeti kultúrát fenyegeti, egy negyedmillió koronát ajánlott fel az Akadémiának a magyar tudomány szolgálatára. Ez a testben és lélekben viruló, a legszebb magyar történeti hagyományok glóriájától körüliungárzott fiatalember jelképezi nekem az új esztendőt. Kedves, serdülő, ép és szép gyermeknek szokták ábrázolni az új évet Mintha ez a reményt hozó fia toppant volna elénk a fiatal Esterházyban. Nem kel csüggedni, itt v»., gyünk mi, fiatalok, nj nemzedék, a kft. át fogjuk venni a hazát az ó-esztendőid, és nem; jövünk sem üres szívvel, sem üres fejjel, sem a*® — kézzel. Tudimre áldozni, tudunk dolgosai és készek is vagyunk rá, a hazáért. És e fiatalember levele is ér annyit, netán nagylelkű adománya. Hitvalás elevő, egyszerű, póztalan, józan és mégis megható. Ez a lélek, ez az út viszi a nemzetet a feltámadáshoz. Üdvözlöm az uj esztendőt, üdvözlöm az új nemzedéket, mely a fiatal Esterházy érzelmeinek, gondolkozásának és cselekedetei- nek az utján keresi a nemzet boldogságát. Mint Jákób... —. 1910 Szilveszterin. — Irta Papp Váry Elemérné. Pusztulásnak szörnyű éjjelén, itt Jákób, én le harcolok Veled, nem ereszttek addig el Uram, mig csak meg nem áldasz engemet.,i gyár vagyok, a csonka nyomorult, ig csúfjára összetört remek, ek teste roncs, vére elfolyott én ha mégis harcolok Veled, reolok Veled a Te fegyvereddel kémmel, a mit Te adtál nekem,colok Veled az én földemért Te adtál, hogy magyaré legyen. — Kém e föld és én azt nem adom, ő adom oda senkinek Uramra Te kívánnád tőlem venni el, ced is azt nyögné a végszavam: n tehetem, nem adhatom Uram, nem Uram, Te nem kívánod ezt... őrs az, a mely ellenemre tört. őrs, melyet a poklok vak dühe, emberek bűnéből összeszőlt. n országát dönteni meg vele, nékem elég, elég volt Uram, r ilyen sors szörnyű csapásibul, n hajtom többé igába fejem, hol jármát tovább nem viszem. Lerázom, letépem a láncokat, Leszek harcoló és leszek szavad; S ha tagjaimban nincs hozzá erő, Lelkemben van, s az meg nem törhető. A porba csúszva nem könyörgök már, Eszeveszett gőg hegymorzsáiért, Könnyem se lássa többé senki sem, De a mi enyém, azt visszaveszem! Harcolok, mig erőm meg nem szakad, Megrázom, mint rengés a földiekét Leszek vihar, tűz, tomboló elem, De úrrá leszek ősi telkemen! Apáim sírja, fiam bölcsője A poklok kohójában nem vesz el És Néked Uram, magyarok Ura, Te neked engem segíteni kell! Egyedül állok rémek éjjelén, Magyarok Ura, Téged hívlak én. Erődet kérem poklok ellenébe, Áldásod kérem népem küzdelmére. Te légy a pajzs, a vért, a kelevéz, A hitványakat porbasujtó kéz. Te légy vezérem, égi csillagom, Uram — hiszen hazámat akarom! Ha rám sújt ezért bosszús menyköved, Félelmet én akkor sem ismerek. Hazámat kérem, hazám keresem, Az üdvösségnél drágább ez nekem. Mit ér nekem ég, föld és menyország, Ha nincs hazám, Ha nincs Magyarország!!! ----■* n m .1-7...............................................-a , « , A pusztulásnak szörnyű éjjelén. Mint Jákob, én is harcolok Veled. És nem eresztlek addig el Uram. Mig meg nem áldod magyar népemet A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal fiiért vannak rosszak a világon? Írta Szent-Imrey György. Megint lefolyt egy év. Nem az idő folyik, csak a dolgok benne. Az idő nem változik, csak az események váltakoznak. Ezek megszűnhetnek, de az idő soha. A változó sem vesz el teljesen. A változás a létezés egy utódja, mely azon egy dolog létezésének másik módjára következik- Az őrök a mulandón épül föl, a lélek a múlttól izmosodik, élményei értemétől érik meg. A világot a változandóság jellemzi, az ember lényegét a végtelenség. Ezt mondja ez a téli évszak is, a nedves köd, a növekvő árnyék, a fényét félig vesztett napsugár s a sárbaliport fonnyadt falevél. Mert nem ezek busók, de a mi lelkünk az, amikor a külső világ változó zenéjének minden hangjával együtt rezeg. Az ember az állandóságra tör, az ember a világgal harcban áll. E világban annyi a rossz! Gondoljunk csak az átélt napokra. Mennyi bánat jellemi azokat. Szólnak nekünk csalfa játékokról, tűnő örömökről, be nem telt vágyakról, bántó zavarokról, vonagló szivek önvádjairól és elszállt