Budapesti Hírlap, 1922. február (42. évfolyam, 26–48. szám)
1922-02-01 / 26. szám
líra 3 korona* Budapest, 1922. XLII. évfolyam, 28. szám Szerda, február 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Arak Kge*. tm *60 K, f.l.0. 140 K. »*ry*d4rt* 170 K, •ej hónapra 60 K. Zgr** »**«■ arak korona. Austriában a kor. OItAíUmM Sadaf.staa (alrtiuik aa Oaaaoa kMitid Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker. József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23- 84. ■ ■ ■................... ■ ------------------------------------------------------------------------^ Tisztelettel kérjük igen vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. C^sonkítás, Budapest, jan. 31. Holnaptól számítva még éppen tizenötnapi élete van ennek a nemzetgyűlésnek, amely ez alatt el akarja intézni a választójogi, a főrendiházi törvényt, a tisztviselők javadalmazásának fölemelését, a mostan tárgyalás alatt levő törvényt az ipar elleni, azután legalább is néhány tucat interpellációt, mentelmi kérdéseket, valószínűleg néhány párbajt, a lakáshivatal ügyét, és egyebek mellett a kormány által ma beadott négy novellát a minap készült honvédelmi törvény módosítására. Ha jól vesszük, nem is sóik egy testületnek, mely két év alatt semmit sem csinált meg abból, amiért létezik, de rögtönzött egy más korszakos reformot abból, ami az alkotmány helyreállítása után helyesen a jövendő országgyűlés feladata lett volna. És hogy mily komolyan fogja fel ezt a helyzetet a nemzetgyűlés, mutatja az a vidám jelenet, amely a mai tárgyaláson lefolyt. A féltucat véres párbajt eredményező minapi patetikus jelenetek után szinte megkönnyebbül az ilyen vígjátéki fordulatokon. Szterényi, mint kiváló szakember, nagy beszédbe kezd az iparról. Akárki mit tartson róla, azt, hogy a legkompetensebb emberek közé tartozik ezen a téren, még ellenségei is (fia vannak) kétségbe nem vonják. Azt mondja Szterényi: — Jöhet egy liberalizmus. — Erre Ereky: — Mely a kapitalizmust védi. Szterényi: Soha olyan kapitalizmus, mint az önök irányzatában. Idézhetnék a lapjaikból. Ereky: A beszédeinkből idézzen! Szterényi: Abból is, mikor a pénzügyi kormányt támadta a monopóliumokért. Ereky: A háborús maradványokat támadtam, melyeket ön csinált. Szterényi: Én nem csináltam monopóliumokat Ereky: Csinált, a háború alatt. Szterényi: Kacagnom kell ezen a nagy tájékozottságon. Ereky: Én is tudok személyeskedni és tízszer gorombább tudok lenni, mint ön. Szterényi: Meg vagyok győződve, hogy jobban tud corombázskodni. Ereky: Nem tűröm, hogy leckéztessen. (a vadot veri.) Szterényi: Aki engem támad, annak én visszavágok. Ereky: Ön fog majd sirat. Jövök a nagy fasróval. Szterényi: Vagyok olyan acélból, hogy beletörik a fúrója. Gaál Gaszton elnök itt már közbevág. Szterényi: Köszönöm az elnök úr fWplmezte■féséfc Nem fogom többé zavarni a közbeszólót. Ezután folytatta Szterényi a komoly beszédét, de míg ez a kedves jelenet lejátszódott, egymásután jött be a Házba négy miniszter, mint négy halottbamondó, egy-egy parte cédulával a hóna alatt. A partékon annak a magyar hadseregnek a végzete volt megírva, melyről a minap csináltak törvényt. Négy katonai javaslatról van a szó, melyet beljebb egy másik ellik ismertet. Régen a katonai javaslatok újoncmegajánlást, kamrámra, hadiiskola építését és ágyút, puszi ~-----------------kát jelenítettek. Most azt jelenti ez a négy, nem amit muszáj adni, hanem azt, amiről muszáj lemondani. Hogy csak ennyi honvédet, csak ennyi csendőrt, csak ennyi rendőrt, csak ennyi erdőőrt szabad tartanunk, többet nem, katonai iskolát pedig egyet sem. Milyen ideális állapot volna, ha ezt Szerbiának, Romániának, Csehországnak, vagy éppenséggel Franciaországnak is megparancsolná Európa hatalma. De mindezek állig fegyverben állanak, egymással katonai szövetségeket kötnek ellenünk, nekünk pedig megtiltják, hogy annyi katonát tartsunk, hogy valamiképpen sikerrel próbálhassuk meg határaink védelmét. Gondoskodnak arról, hogy amit tőlünk raboltak, békében meg is tarthassák, hogy ne is gondolhassunk arra, hogy valamiképp megpróbáljuk visszaszerezni. Elsőbben körül nyirbálták szép határainkat; azután nekimentek alkotmányunk integritásának; majd következett szent koronánk megcsorbítása; most honvédelmünk integritását támadják. És a legszebb mindebben az, hogy velünk magunkkal végeztetik férfiasságunknak mindezt az öncsonkítását. Nekünk kell róla szép magyar nyelvünk elárulásával törvényt csinálni, magyar miniszterek hozzák be gyászos arccal, néma komorsággal a tisztelt Házba s a nemzetgyűlés megszavazza s oda iktatja a trianoni szerződés mellé. A gondviselés pedig kárpótol bennünket olyan vidám jelenetekkel, minőket rendez Erekv úr, akinek ambíciója nem fér bele se egy pártba, se egy országba (igaz, hogy csonka), se a bőrébe, hanem kitör, gorombaságokkal fenyegetőzik és fúróval dolgozik. A pártok pedig ez alatt disputálnak a választójog homouzionján és homoiuzionján, mint a görög papok és a görög politikus utca, maga török ostromló kossal döngette Bizánc falait. Mikor és hogyan lesz ennek vége, és ki az a félisten és hol késik, aki véget vet neki, azt én nem tudom, más meg tán rá sem is gondol A lálasssféjog! reform. A választójogi bizottság ma este kezdte meg a kormány választójogi törvényjavaslatán..!. tárgyalását. Az ülés délután 5 órától késő éjszakáig tartott. A sajtónak nincsen módjában, hogy ebben az országos jelentőségű alkotmányjogi kérdésben feötelességszerűen híven tájékoztassa a közvéleményt, mert a bizottság minden eddigi gyakorlattal ellentétben hivatalosan jelentést nem adott ki, sőt tagjainak a sajtótájékoztatását határozatával megtiltotta. A múltban ugyanis minden bizottsági tárgyalásról hivatalos jelentést adtak ki, a legutóbbi választójogi javaslatnak bizottsági tárgyalásairól pedig 1018-ban a sajtó a legkimerítőbb, részletes és pontos hivatalos gyorsírói feljegyzések alapján készült jelentést kapott. A bizottságnak mai határozata, amely az eddigi gyakorlattal szembehelyezkedik, annál feltűnőbb, mert előzetesen már intézkedés történt, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel részletes gyorsírói jegyzetek alapján készült hiteles tudósítás adassákki s azt a sajtóval közöljék. A bizottság többsége azonban végül is úgy döntött, hogy a nyilvánosság tájékoztatását mellőzi. Ebben a tárgyban az országgyűlési tudósítók szindikátusa holnap, szerdán délelőtt 11 órakor a képviselőházban ülést tart. A Budapesti Hírlap mai száma 19 oldal FöltiBank a biztosítviselőik rendkívüli szükségét. A pénzügyminiszter a nemzetgyűlés mai ülésén törvényjavaslatot terjesztett be a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak anyagi helyzetének javításáról, a létszámcsökkentésről s az erre szükséges fedezet biztosításáról. A javaslat felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől, hogy a köztisztviselők és egyéb alkalmazottak (beleértve a nyugdíjasokat, özvegyeket és árvákat, valamint a nyugdíjas katonákat és hozzátartozóikat) eddig engedélyezett rendkívüli drágasági segítségét a jelenlegi összeg száz százalékával felemelhesse, mely célra 850 millió korona hitel rendelkezésre bocsátását is kéri. A javaslat intézkedéseket tartalmaz a magyar lárákri honvédség, csendőrség és áramrendőrség, folyamrendőrség, folyamőrség és vámőrség tagjai részére engedélyezett átszervezési, karhatalmi és készenléti együttes pótdíjakról is. Ezeknek újabb megállapításához és a szükséges intézkedésekhez az 1921—22. költségvetési évnek hátralevő 5 hónapjára összesen 1000 millió koronára van szükség, ami azt jelenti, hogy ezek az illetményjavítások egy évre átszámítva 2-10 millió koronát tesznek ki. Felhatalmazást kér a javaslat a közoktatásügyi miniszter számára, hogy az állami segítséget élvező tanári, tanítói és óvónői állásokat felülvizsgálja abból a szempontból, hogy állami segélyezésük és állásuk fönntartása megalkolt-e, amennyiben pedig nem megokolt, az adott államsegélyt 1022. június hó végével megszüntethesse. A hadviselt tisztviselők kívánságait honorálja aenyújtott javaslat hatodik szakasza, mely megengedi a kormánynak, hogy a világháborúban résztvett olyan állami, államvasúti és vármegyei tisztviselőknek, akik 12 hónapot töltöttek le fronton vagy hadifogságban, vagy rokkantakká váltak, abban az esetben, ha 1920. január 1-e óta nem neveztettek ki nagyobb fizetési osztályba, 1922. január 1-től nyugdíjba is beszámítható átmeneti személyi pótlékot engedélyezzen. Ennek összege 600 koronától 3600 koronáig terjedhet. • A javaslat ugyanakkor, amikor a tisztviselők ellátásáról igyekszik gondoskodni, komoly intézkedéseket tartalmaz a tisztviselők létszámcsökkentéséről is. Erre nézve a javaslat úgy intézkedik, hogy hivatalból, szabályszerű ellátási díjakkal nyugalomba kell helyezni azokat, akiknek az elbánás alá vonás napjáig számítva, legalább húszévi tényleges szolgálati idejük van. Saját kérelmükre nyugdíjazandók azok, akiknek ugyan nincs húsz eltöltött szolgálati évük, de van annyi, hogy nyugdíjra jogosultak és e mellett oly testi vagy szellemi fogyatkozásokban szenvednek, mely őket szolgálatuk ellátásában akadályozza, vagy korlátozza. Hivatalból, vagyis az illetőknek kérelme nélkül végkielégíteni kell azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiknek a szabályszerű elbánás alá vonás napjáig számítva húsz évnél kevesebb tényleg eltöltött szolgálati idejük van. A végkielégítés összege a szolgálati idő tartalma szerint az összes illetmények félévi összegéből, egészen négy évi összegéig terjedhet. A tisztviselő nyugdíja helyett is kérhet végkielégítést, ez azonban a legutóbb élvezett éri fiizetés ötszörösénél több nem lehet.