Budapesti Hírlap, 1922. július (42. évfolyam, 147–172. szám)
1922-07-01 / 147. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési iraki Egész évre 1100 K,félévre 860 K, negyedévre 380 fő, egy hónapra 100 korona. Egyes szám ára 5 korona. Ausztriában egy példány ára 120, vasárnap 200 osztrák korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Arab korona. Budapest 1922. XLII. évfolyam, 147. szám Szombat, július 1. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Miniszteri szónokok. Budapest, jan. 30. Szó sincs róla, szépen beszélt Bethlen István gróf is, Kállai Tibor is, de a legszebb beszédet mégis ma egy pár szóval Friedrich István mondta, azzal, hogy kijelentette: ma nem politika, hanem kenyér kell a magyarnak. Alig találunk egy-két olyan pontot Bethlen István beszédében, amely ellen állást kellene foglalnunk. De boldog Isten, megint csak programmot ad, hogy béke kell a pártok között, hogy rendet kell teremteni, ez az előföltétele boldogulásunknak. E szerint még most is az előföltételek előtt vagyunk. Úgy szeretnék mindenkit rábeszélni, hogy béküljön ki a kormánnyal, ne kiabáljon közbe, ne hánytorgassa sérelmeit, hanem hallgasson férfiasan és követelje, hogy cselekedjék, de gyorsan a kormány. Ne argumentumokkal, ígéretekkel, szép szándékokkal, hanem tettekkel hallgattassa el ellenfeleit. Én részemről céltalan okvetetlenkedésnek tartom, hogy holnap szükség és haszon nélkül exlexbe viszik az országot. Elvégre egy hét vagy két hét múlva végre is megszavazzák az indemnitást. Mi jó származik vigasztalan állapotunkban abból, hogy a kormány fizet és adót szed törvénytelenül két hétig? A képviselő, a tisztviselő, aki holnap felveszi a fizetését, törvényt sért és a kormányt törvénysértésében támogatja. Miért? Erre senki sem tud elfogadható feleletet adni. Mert semmit sem nyerünk vele, csak tüntettünk, reputációnkat rontjuk és a drága időt vesztegetjük, aztán megszavazzuk az indemnitást. De könnyebb-e a lelkünk attól, hogy elkésve szavazzuk meg? Nekünk csak két dolgot lehet helyesen cselekednünk, hogy országunk épségét helyreállítsuk. Mert hiszen ez a végcélja minden munkánknak, minden áldozatunknak. Vary fegyvert fogunk, ha van katonánk és fegyverünk, pénzünk és halálra szánt lelkesedésünk; vagy ha mindez nincsen, mint ahogy minden jel szerint nincsen, akkor rávetjük magunkat minden felhajtható erőnkkel és képességünkkel a gazdasági élet fölélesztésére. De nem főrendiházi reformokkal, hanem a társadalmi és felekezeti osztályok közt két év óta mesterségesen készített szakadékok eltüntetésével, a kereskedelmi világnak in integrum való nyílt restitúciójával, a visszavonást és békétlenséget szító alakulatok feloszlatásával, vagy a gyümölcsös hazafi munka terére való szorításával és így tovább. Mindennap jöhet a kormány valami üdvös javaslattal ezen a téren, ha a pártja szilárd és megbízható. Ha pedig nem az, akkor apró személyi és dologi koncessziókkal, új minisztériumok kreálásával tartósan úgy sem takarhatja el állapotát. Kállay pénzügyminiszter beszéde rendes időkben okos, józan és termékeny expozé lett volna. De adóemeléseket bejelenteni és egyben megszüntetni, vagy megszorítani az őrlési adót, ez nem tesz komoly benyomást. A mai rendkívüli viszonyok között azok az eszközök, melyeket a pénzügyminiszter mozgósít, nem elégségesek ezek a pénzügyi kormányzat békebeli sablonjai. Elődei mind éltek valamennyivel, bár nem ilyen rendkívüli mértékben. De ezek a felfújást nem bírják el a mai viszonyok rendkívüli voltáig, hanem csütörtököt mondanak s megpukkadnak. Rendkívüli idők bajainak orvoslásához rendkívüli eszközök kellenek. A pénzügyminiszternek ilyenkor fantáziára van szüksége. Szérumot kell feltalálnia. Eszébe juthatna, hogy, az őrlési adó annak idején Olaszországban valósággal ilyen szérumnak találtatott fel a lerongyolódott olasz valuta ellen, és megmentette a lírát. Nagyatádi Szabó István azt mondta a minap, azért kellett elejteni, mert antiszociális. Hej, ha mindazt el találnák ejteni, ami a mai rendszerben még antiszociális, nem tudom, mi maradna meg az egészből. Iszonyú lárma volt Olaszországban is annak idején azért, hogy a szegényebb osztályt sújtja ez adónem. Mert még a gesztenyelisztről is szedték az őrlési adót. Nos, az akkori miniszterek nem ijedtek meg, Budapest, jan. 30. A régi költségvetési fölhatalmazás ma jár le, az újat ma kezdte tárgyalni a nemzetgyűlés. A politikai viharmadarak úgy a sajtóban, mint a pártkörökben és a folyosókon még egyetlen indemnitági vitának sem harangoztak be olyan vérfagylaló jóslatokkal, mint a mostaninak. E baljóslatok szerint az ellenzék a választási atrocitások miatt mint felbőszült hika fog nekimenni helyzetnek, kormánynak és mindennek, ami útjában áll. A pénzügyi bizottság tárgyalásai az indemnitási javaslatról már rácáfoltak e hangulatos híresztelésekre; a bizottság sárost ülésen keresztül nyugodtan, szakszerűen foglalkozott a javaslattal, amiért Kállay pénzügyminiszter ma külön köszönetet mondott neki, azzal a hozzáadással, hogy a tárgyalásokon megszűntek a pártellentétek. Az indemnitási vita bevezető napja szintén rácáfolt a vészmadarakra. Hallottunk egy szakszerű előadói beszédet Jundy Bélától, aki új ember a parlamentben, két jelentős miniszteri beszédet Bethlen István gróf miniszterelnöktől és Kállay Tibor pénzügyminisztertől, továbbá egy érdekes beszédet Friedrich Istvántól, kinek újabb szereplését főként azok nem akarják megérteni, kik fegyvertársnak kívánták megnyerni. Mi sem áltatjuk magunkat azzal, hogy a vita oly komoly csendben fog tovább folyni, mint ahogyan ma kezdődött, mert hátha, választások után vagyunk és keserű utóhatásuk mindig érezteti magát a parlament tárgyalásain. Amennyiben a parlamentben mégis légköri depressziót érzünk, annak okát nem ott keressük, ahol sokan mások keresik, tudniillik a kormány és egyes ellenzéki pártok közeledési kísérleteiben, melyeket az érdekelt felek szorgalmasan cáfolgatnak, hanem az ország súlyos pénzügyi és gazdasági helyzetében, a társadalomnak az élet nehézségeivel való szinte reménytelen küzdelmében, az ebből táplálkozó rettenetes elkeseredésben. Ezek az ijesztő jelenségek együttvéve a politikát háttérbe szorítják a politikai sérelmek fontosságát, legyenek akár egyéniek, akár pártbeliek, lefokozzák, a politikai harci kedvet leszerelik, a szereplési viszketeget feszélyezik, a lelkiismereteket pedig felébresztik és magukba szállásra késztik a legdühösebb fegyvercsörtetőket is. Az ország helyzete, akár Bethlen, akár Kálly szavai után induljunk, egyáltalán nem megnyugtató. Amikor a kormány feje állapítja meg, hogy a belső béke és a békés munka még nem állott helyre az egész vonalon és hogy az állampolgári áldozatkészség éppenséggel nem ideális, akkor még nagy erőfeszítésekre kell elkészülnünk. Az egész Ház helyeselt a miniszterelnöknek arra a felhívására, hogy valamennyi társadalmi osztály, párt és felekezet egyesüljön a közös munkára, mert csak így térhetünk át a még mindig átmeneti állapotból a normálisra. A kormány maga is minden áldozatra kész a parlament munkaképességének biztosítása érdekében. A kivételes hatalom tárgyi, időbeli és hatalmi korlátozásába hajlandó messze elmenni, de nem nyithatja meg a börtönök ajtajait, nem adhat kegyetlenül szedték az adót, és alkalmat adtak Olaszország legszegényebb osztályainak arra, hogy megmentse az olasz pénz becsületét és hazája üzetőképességét. Ki haragszik ma még ezért az egyesült olasz királyságban. Mikor a vízbefutóra kötelet vetnek, sőt esetleg horgot vágnak a testébe: ki fog azon jajgatni, hogy a kötél lehorzsolja a bőrét s a horog megszabdalja a hasát. A fődolog, hogy a fuldoklót kihúzzák a vizből akárhogy. A bőre majd megújul s a sebe, majd begyógyul. A fő, hogy kihúzzák és éljen az emigránsoknak egyformán amnesztiát, ahogy a szociáldemokraták kívánják és gazdasági téren sem mondhat le minden beleavatkozási jogról, mert a párisi békék következtében a gazdasági élet hullámzása ma szeszélyesebb, örvénylőbb, mint volt a háború alatt. Hegedűs Lóránt távozása óta az államháztartás rendbeszedésében bizonyos szünet állott be, de ütött az utolsó óra, hogy áldozatkészséggel és ha lehet, külföldi kölcsönnel a pénzügyi egyensúlyt megteremtsük. E nélkül Ausztria sorsára jutunk. A reparációk dolgában a győzők még nemfogadták el a kormánynak azt az álláspontját, hogy a magyar nemzet nem képes fizetni, de ez nem tarthat bennünket vissza a pénzügyi egyensúly érdekében hozandó áldozatkészségünktől. Ebben a meggyőződésében a kormány a bejelentendő pénzügyi javaslatokkal áll vagy bukik. A miniszterelnök szülött még az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításáról, a főrendiházi reformról és bejelentett egy csomó kész törvényjavaslatot valamennyi resszortból, a fő hangsúly azonban a pénzügyi javaslatokon nyugszik. Bethlen Istvánt nagy figyelemmel hallgatták és hasonlóképpen fogadták Kállay pénzügyminiszter beszédét is. Kállay az utolsó évek balul kiütött pénzügyi és gazdasági kísérleteinek tanulságait vonta le. Maga mondta, hogy nincsenek csodaszerei, de vannak határozott szándékai és főképpen adójavaslatai, kiváltképp az egyenes adók fokozására. Nagyon kevés kisgazda volt jelen és ennek következtében nem észlelhettük a földadó bejelentett emelésének a hatását. Minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy 3—5 év alatt az államháztartást rendbeszedjük, mert különben lehetetlen helyzetbe jutunk és ha nincs kibontakozás, a bolosevizmus leselkedik ránk. Amit a reparációkról mondott, mutatja, hogy a kormány serényen gyűjti az adatokat és érveket annak bebizonyítására, hogy Magyarország nem tud fizetni, különben is már 16 milliárd aranykorona értéket szedtek el tőlünk, a románok által okozott károkon kívül. Beszédét a szociáldemokratákhoz intézett lendületes szavakkal végezte. Friedrich István a tőle megszokott közvetetlenséggel beszélt. Az indemnitást megszavazná, de mivel politika is van benne, nem szavazza meg. A választási hadjárat alatt sokat tanult, a többi közt azt, hogy ránk nézve a gazdasági problémák a fontosak és nem politikaiak. Az új idők új harctérre utalják a nemzetet, a gazdaságra, itt dől el az integritás, a konszolidáció, a társadalmi béke kérdése. Hiába az új választási jog, az új főrendiház, előbbre való új kenyér. Osztrák és orosz rémek kisértik, ezért mérsékli ellenzéki hangját, nem pedig azért, mert lepaksizott volna a kormánnyal, őt ellenzéki képviselőnek választották meg és ellenzéke a kormánynak. Neki más a programja. A szegény keresztény társadalmat akarja kiemelni a gazdasági sülyedésből. Ahogy aztán visszavezesse a nemzeti királyságra. A keresztény szolidaritást hirdeti, a mi ellen a zsidóságnak isem lehet kifogása, hiszen a/ 5 szolidaritásuk viláhíres történelmi fejlemény. A választási atrocitásokat nem hajlandó elhallgatni. ___________ ~ Kormányprogram és pénzügyi expozé. — A nemzetgyűlés ülése. — Bethlen miniszterelnök a társadalmi, felekezeti és politikai békéről, az alkotmány jogfolytonosságáról és a reparációról. — Egy csomó új törvényjavaslat. — Kállay pénzügyminiszter az államháztartás egyensúlyáról. — A reparáció, az adózás és a földadó. — A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal.