Budapesti Hírlap, 1922. augusztus (42. évfolyam, 173–196. szám)

1922-08-01 / 173. szám

1922 augusztus 1.3 Budapesti Hirlap (173. sz.) "Magyarország ellen, mint eddig, nem vagyok haj­landó vele szóbaállani. "(Zajos taps a jobboldalon.)­­ Magyarországba mindnki hazajöhet, semmi akadálya nincs, hogy jöhessen és csak azok nem jönnek, a kik érzik, hogy nekik nem tanácsos. (He­lyeslés a jobb- és szélsőbaloldalon.) Propper képvi­selő úr azt mondotta, hogy már csak a kis bűnösök jutnak és ezek is csak azért, mert az amnesztia-ren­­ti esetet nem hajtották végre. Ismét kérdezem, miért fájnak­ önöknek a kommunisták? Az igazságügymi­­niszber éppen most olvasott fel kimutatást arról, ho­gy 27.000 esetben hajtották végre az amensztia­­rendeletet. Ugyanez az amnesztia­rendelet kimondja ezt is, hogy a­mennyiben öt évnél hosszabb időre ítéltetett is el valaki, ha arra érdemesnek mutatkoz­nék,­­egyénenként külön amnesztiát kaphat. Felkiáltás a szociál­emokrata párton: És a gyil­­­kosok? Bethlen István gróf: Bocsánatot kérek, — jó, hogy szóvá méltóztatott tenni — akkor, a mikor "27.000 a megkegyelmezett boluseviki bűnösök száma, ugyanakkor felháborodás mutatkozik a másik gidafon a miatt, hogy nem is száz esetben amnesztiá­ban részesültek olyanok, a­kik bolonddá váltak a­­szőrös uralom után és azt hitték, ők vannak hivatva a megsebzett jogrend helyreállítására. A kivételes hatalom.­­.­ . , írvj a Bethlen István gróf. Áttérek ezek után azokra, a amiket a szociáldemokrata képviselő urak a kivé-teles hatalomra vonatkozólag mondottak. Önök a tvételes hatalom azonnali megszüntetését követe­lik. Ismételten kijelentettem és kijelentem most is, hogy semmi sem állott távolabb a kormánytól,­­mint az a törekvés, hogy a kivételes hatalmat ok­os cél nélkül meghosszabbítsa, különösen most, a­mikor kötelezettséget vállalt, hogy azt hat hónapon belül megszünteti. Szeretik a kivételes hatalmat úgy­­feltüntetni, mint magyar specialitást, pedig az egész­­Középeurópában fennáll. Nem akarok Szerbia vagy­­Románia példájára hivatkozni, mert azok . Balkán-' 'államok. Csehországban, a­hol a szociáldemokraták irannak kormányon, a kivételes hatalom igenis meg­van. A német birodalm­i kormány felhatalmazza­­a tirodalmi elnököt, hogy a birodalmi alkotmány­­megfelelő, cikkeiben meghatározott alapjogokat rész­­ben vagy egészben hatályon kívül helyezze. Ilyen alapjogok a személyes szabadság, a sajtószabadság, a levél posta, az egyesülési és gyülekezési szabadság, tehát olyan jogokat is érint a kormány kivételes hatalma, a­melyeket nálunk nem érintenek. Egy hang a szociáldemokratáknál­. Az a köz­társaság védelme. ‘ A kivételes hatalom megszüntetésének köve­telése elveszti komolyságát, a­mikor itt a parlament­ben azt talán ugyanazok követelik, a­kik a bizottsá­gokban követelik az ár megmaximálását és a lakás­­rendelet megszüntetését, a­melyeket mind csak­ a ki­­­yéretes hatalom alapján lehet megtenni. (Taps a kormánypárton.) Vázsonyi Vilmos: Nem tesz különbséget köz­lés magánjog között. (Zaj az egész Házban.) Uv Bethlen István gróf: A kormány nem hajlandó Hozzájárulni ahhoz, hogy a vasutasok szakszerve­zeti alapon szervezked­jenek, mert a fegyelem na­gyon fontos és a szakszervezeti szervezkedés vesze­delmes lehetne.­­Az elbocsátott tisztviselők ügyének Tevimójára vonatkozólag van egy miniszteri határo­zzat,, a­mely szerint revízióról lehet szó, ha a minisz­­tee­r meggyőződik, hogy akár igazságtalanság,­­akár áras­­,eljárási hiba miatt történt az elbocsátás. Válasz Rassaynak.­ ­ "Ezzel búcsúzom a szociáldemokrata párttól­­és- áttérek a liberális pártok kívánságaira. A libe­rális­ képviselők közül elöl jár Rassay Károly, a­ki azt mondotta, hogy mi felcsírni csináltunk forradal­mat, államcsínyt, mert törvényellenesen adtuk ki­­választási rendele­tünket és ezzel meghamisítottuk a nemzet szabad akaratának érvényesülését A kép­­ivfsel S­ ur. nem tudott argumentumokat felhozni állí­­­tásának bizonyítására. Nem volt jogfosztás.­­1 .Foglalkozni akarok azonban a jogfosztás­­kérdésével részletesebben. Igaza lenne a képviselő­tárnak abban az esetben, ha mi szűk választójogot­­statuáltunk volna. Az a választójog azonban, a­­mellyel mi választottunk, nagyon is általános. Itt több polgár kapott aránylag választójogot, mint­­Franciaországban, a népességnek nagyobb százaléka jutott választói joghoz, mint Angliában. , És ha el­ismerem is, hogy voltak bizonyos megszorítások,­­azok csak a nők választójogára vonatkoztak. A fér­­­fiak­ választójoga terén alig történt valami kis redü­­elés is. Figyelmeztetni kívánom arra is a képviselő hogy az ellenzékkel való tárgyalás folyamán Ún maga mondotta, hogy a miniszterelnök messze­­jői­nek előrehaladást tett, s bár megelégedve a javas- hattály nincsen, de azt erőszakos eszközökkel meg­­taka­dályozni nem akarja. (Mozgás a baloldalon.) Pázsonyi Vilmos: Ez az ő privát véleménye ■votc .­­ Bethlen István gróf: Mi is az az állítás, hogy jog­fosztás? Közjogi téren nincsen jogfosztás, mert sze­r­­­zettjoga nincsen senkinek. Kénytelen vagyok,figyel­­ésmit írtu.. a „kipviselő urat­,arra is, hogy a­ Friedrich-­ féle választási rendelet csak a múlt nemzetgyűlésre volt érvényes. Csak erre az egyetlen nemzetgyűlésre volt statuálva. Maga a nemzetgyűlés mondotta ki, hogy új választói törvényt kell statuálni. De hangoztat­ták a képviselő urak azt is, hogy az csak szűkebb lehet, mint volt a Friedrich-féle választói rendelet. Maga az ellenzék sem zárkózott el attól, hogy a választói jog szűkíttessék, csak az volt a baj, hogy ahányan voltak az urak, annyiféleképpen akarták a választójogot megvalósítani. Rendeleti után csak azt léptette a kormány életbe, a­mire az ellenzékkel megvolt a megállapodása. , A választások. A választási küzdelem során bennünket a királygyilkosoknak állítottak oda. A vallási fanatiz­mus kérdését vetették be a kortesbeszédekbe. Azt mondották, hogy legfelsőbb helyen a katolikusokat a protestánsok el akarják nyomni, hogy a katoli­kusok nyakára protestáns királyt akarnak ültetni. Lehetetlen lesz — hangoztatták — a katolikus val­lás érvényesülése a jövőben. Volt ezenkívül osztály­­elleni izgatás, tulajdon elleni izgatás is bőségesen. Megalakították például egyes kerületekben a­ szegé­nyek és a szegénység pártját, a­melyek olyan, ter­rort fejtettek ki éppen a kisgazdák ellen, a­mi való­sággal hallatlan. Azzal fenyegették őket, hogy javai­kat felgyújtják. Egészen eltekintve attól, hogy, ha az egész országban titkos lett volna a választás, akkor­ is el­térés lett volna a városi és falusi kerületek eredmé-­ nyei között, még más idény is bizonyítja, hogy­ az eredmény titkos szavazás esetén sem lett volna ránk, nézve hátrányosabb. A városokban más a polg­á­rok világnézete, mások­ a politikai irányok. Engedjék meg, hogy nyers számokkal stigm­atizáljam az ered­ményeket. A titkos kerületek eredményeiből ugyan­is leszámítom a szociáldemokratákra esett mandá­tumokat. A városokban ugyanis a szociáldemokra­táknak szervezett ipari munkástömegek államaik­ ren­delkezésükre. Ezeket a szervezett ipari munkásokat faluhelyen nem találjuk. Ha már most összehasonlí­tást akarok tenni a titkos és nyílt kerületek ered­ményei között, úgy a tény az, hogy a tizenhárom törvényhatósági joggal felruházott titkos választó­­kerületek közül tíz olyan képviselőt választottak volna, a­ki a kormányt támogatja, hármat pedig olyat, a­ki az ellenzékihez tartozik.­­A falusi, tehát a nyílt kerületekben tíz kormánypárti képviselőre négy ellenzéki esik, tehát okoskodásuk itt is­ éppen fordítva áll. A­mi Budapestet illeti, ez nem lehet fokmérő, ígért itt­—­ talán taktikai hibából — az egységes párt nem i­­s állított­­ elet­tét. Egy taktikai hibából ne csináljanak odaát ellentéteket A mi meggyőződésünk szerint ennek a parlamentnek, ennek a többségnek megvan az, az erkölcsi presztízse, a­melyre támaszkodva érvényes t­örvényeket hozhat, a­melyeket a nemzet kötelező­nek ismer el magára nézve. Ebben a tekintetben­ azonban teljes tisztelettel bár, de megjegyzem, hogy a legkevésbé fogadunk el kitanítást Ralsay Károly képviselő úrtól, őrá nézve meg kel mondanom, hogy az az út, a­melyen jár, nem az, a­melyen eddig járt és a­melyet eddig hirdetett. Rassay Ká­roly tisztelt képviselő úr liberalizmusa mögött nem is liberalizmus, hanem egész közönséges modern radikalizmus rejlik. . . Rejtett repnbHkanizmas . , . Teljes tisztelettel bár, de mégis bocsánatot kell kérnem Apponyi Albert gróftól, mert én azt hiszem, hogy­­ő félreértette Rassayt, a­mikör Rassay állásspontja összehasonlítva a mi álláspontunkkal, szinte boldogan mondta, hogy ez milyen gyönyörű álláspont és szinte gusztust csinált nekünk is ahhoz, hogy ezt az álláspontot elfogadjuk. De én azt hi­szem, hogy Apponyi egyébként is félreértette Alasay képviselő urat, mert ő nem a legitimizmus és a sza­bad királyválasztás kérdésében való döntést akarta a népre bízni, hanem az államforma tekintetében kí­vánta a népszavazást. Ez nem egyéb, mint rejtett repu­blikanizmus, Jászy Oszkár Rassayékról. Nézzük meg egyébként Rassay Károly tisz­telt képviselő úr pártjának összetételét. A pártnak alig van tagja, a­ki az októberi forradalomban va­lami jelentős szerepet ne játszott volna. S ha itt optikai csalódásban lennénk, akkor ugyanebben a csalódásban van Jászi Oszkár is, a­ki erről a kérdés­­ről cikket írt a Bécsi Magyar Újságban. A cikkben többek között úgy ír, hogy véleménye szerint ter­roron és kurzuson túl a liberális ellenzék taktikája is hozzájárult a balsikerhez. ,A liberális ellenzék túlzott óvatosságot tanúsítva nem­ vallotta az ok­tóberi programmot oly mértékben és olyan határo­zottan, a­mely megfelelt volna az ország jelenlegi közhangulatának. (Gúnyos derültség a jobb­oldalon és a középen.) A­­ másik hiba, a­melyet a liberális ellenzék elkövetett, az volt, hogy túl közel.. relá­ciókba került a keresztény ellenzéknek ellenzéki, de kapitalista , és latifundiumos csoportjával. E mellett _ a régi levitézlett álliberálisokkal —■ ez Vázsonyi — (Nagy derültség.) . . . való kooperáció szintén ..sí£U*lath.. liberális ellenzék helyzetét a radikális polgári elemek előtt. Vázsonyit tehát én, im­már mint Jászi — miem tekintem liberálisnak. Vázsonyi Vilmos: Soha nem is tekintett! (Nagy derültség.) Bethlen István gróf: A választások után a Ras­­say-párt maga állapította meg, hogy az Andrássy— Friedrich-féle demagógia őket háthatása adta és a legtöbb helyen a keresztény ellenzék a kormánnyal szövetkezett ellenük. S Rassayék igy, 40—50 kerüle­tet veszítettek. De ha az én okfejtéseim szerint a közvélemény f­elött nem álltak a liberálisok elég októberista alapon, hogyan magyarázható meg a Batthyány—Buza-csoport legteljesebb veresége. Elő­ször is Búza Barna nem az októberistákhoz, hanem, a Rassay-párthoz tartozik, de itt keményen expo­nálta magát az októberizmus mellett. Bukása csupán annak tulajdonítható, hogy a gazemberek — köztük t. i. én . (Nagy derültség­ az egész Házban.) ki­toloncolták őt a kerületéből. Batthyány Tivadar ál­lítólagos októberizmusa még sokkal óvatosabb, mint Rassayéké. Batthyányék állították fel a nemzeti és nemzetközi októberizmus közötti hajszálfinom disz­tinkciót, a­mely különben Károlyi Mihály gróf ellen irányult. Itt tehát egy szakértő állapítja meg . . . (Nagy derültség az egész­ Házban. Taps a jobbolda­lon.) ... egy szakértő rajzolja­­ meg hovatartozan­­dóságát és természetrajzát annak a pártnak, a­mely Rassay vezetése alatt áll. Én sajnálattal állapítom meg ugyanezeket. Rassay Károly nem szorul rá arra, hogy levitézlett és kompromittált irányok az ő vál­lán keresztül emelkedjenek újból, magasra. A radikalizmus forradalmi felelőssége. Azért hoztam föl, t. Nemzetgyűlést, ezt a kérdést, mert ha az országba a radikalizmust, mint dugáru kisgazda lobogó alatt újra be lehetne csem­pészni, ezért a magyar kormányt is felelőssé lehetne tenni. Akárhogyan gondolkodjunk is a liberalizmus­­ról, kétségtelen, hogy elkövetett súlyos hibákat a nemzettel szemben, de mégis nagy és hatalmas té­nyező volt ötven éven keresztül ebben az országban. A radikalizmus ennek a liberalizmusnak satnya fattyúhajtása, ez csak rombolni tudott és a nemzet szellemét megmételyezni tudja. Azt tartom, hogy a Szociáldemokrata Pártot csak másodsorban terheli felelősség az összeomlásért. Náluk nagyobb bűn ter­heli a radikálisokat, mert szervezeteikkel, propagan­dájukkal, agitációjukkal a forradalom ágyát ők ve­tették meg. ők voltak azok, a­kik az első különít­­ményt létesítették, mert a fjállib­i­ kör is különítmény volt. Ők voltak azok, a­kik titkos szervezettel dol­goztak, mert egyik-másik szabadkőmives­ páholy az ő szervezetük volt. "­­ Azt kérem Ralsay képviselőtársamtól, hogy re­videálja álláspontját, mert a radikalizmus nem a magyar talajból nőtt ki. .­­. Felelet Andrássyéknak. Ezután a miniszterelnök arra a kritikára tér át, a­melyet a keresztény ellenzék ,hangoztatott. Andrássy Gyula gróf ugynis azt­ mondotta, hogy a kormány forradalmi alapon áll és reakciós­ politikát folytat. Mi nem állunk forradalmi alapon, mi az 1920. I. törvénycikk alap­ján állunk, a melynek léte­sítés élyen. Andrássy Gyula gróf is résztvett. Az a"­­törvény a királykérdés elintézés­ét későbbre kívánja halasztani­ a Békekötés utánra", a­mikor is a nemzet fen­tartja magának a jogot, hogy ebben a kérdésben intézkedjék. A képviselő úr és társai a­ törvény fel­rúgásával arra törekedtek, hogy fegyveres hatalom­mal a kezükben a törvényes kormányt kiemeljék és helyébe magukat tegyék. Nyugodtan bízom a ma­gyar közvélemény és a történelem megítélésében, hogy ki áll e kérdésben forradalmi alapon. (Taps: Rakovszky István valamit a miniszterelnök felé kiált, de nem lehet hallani.) Ezeknek a bekövetke­zett eseményeknek volt a következménye a detroni­­záció. Nem állunk forradalmi alapon, hanem azon az alapon, a­melyet­ az események elkerülhetetlenné tettek, és a­melyet­ részünkre a nemzet érdekei pa­rancsoltak. Hajós Kálmán: Tizenöt éve látom már. A" császári demagógia. " Bethlen István gróf: Egy vonatkozásban igaza van: ha álparlamentarizmusnak tartja azt az időt, a melyben a kormány és a kormányzat mereven szembehelyezkedett nemzeti törekvésünkkel, király­­vétóval állottunk szemben, azt az időt senki sem­­ sírja vissza. Azonban ezek a törekvések nem titok­ban burjánzottak föl, negyvenéves parlamenti csap­­­ákat vívtak meg és a nemzet túlnyomóan ezen a követelésen állott. "A radikális választójog követelé-i­­sét, a­melynek­­ Andrássy egyik szószólójává szagoz-i­dött, a császári demagógia vitte bele a közéletbe, a­­mikor a nemzeti törekvésekkel már nem tudott­­ szembeszállani. Ezt a radikalizmust felülről iniciál­­ták Ferenc Ferdinánd trónörökös által és Ferenc József hanyatló korával, a­mikor közeledett az­ idő,­­­ hogy Ferenc Ferdinánd lép , a trónra, egyre sürüb­,­ben jelentkeztek olyan politikusok, a­kik felismer­­j­­ék a­ radikalizmusukat. Én ezzel az irányzattal­­ szemben mindig a fokozatos haladás és fejlődés poli­tikáját képviseltem. A nép millió-Kossuth Lajost­ nem­ az általa létesített ilyen vagy olyan intézmé-­­nyeértel istenítik, hanem­ azért,­ mert_ felzabantotta.

Next