Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetés ára’* : Egy hónapra 400 korona, negyedévra 1120 korona. Egyes szám ára 20 korona. Ausztriában egy példány ára 1OOO osztrák kor* Jugoszláviában egy példány ára 0 jugoszláv korona. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc fira2©k©p©wa. Budapest, 1923. XLII. évfolyam, 48. szám Csütörtök, március 1. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. dun® ntmet Amcellär MSfiSsfienzara ssissssispsisti tflapiapsszamaa*a NémetOrSzág és R^sgvapopszáp gazdaság® összeantiködéséről. Berlin, február.A birodalmi kancellár ur szives volt egy beszélgetésre fogadni. A megbeszélés kizárólag gazdasági kérdések körül forgott. Különösen arról volt szó, hogy miképp támogathatnák és fejleszthetnék egymást Németország és Magyarország gazdasági erői. „Úgy hallom, hogy Ön hazájának közgazdasági érdekeiből tartózkodik most nálunk, Berlinben.“ Ezekkel a szavakkal fogadott a birodalmi kancellár úr. „Igenis, feleltem, mi is törődni kezdünk már gazdasági ujrafelépitésünk■kel. Ehhez tanulságokat a nemzetgazdaságilag fejlettebb népeknél kell keresnünk, mert ezeknek segítsége nélkül nem volnánk képesek gazdaságilag megfelelő módon megszervezkedni. Ezt a segítséget keresem Németországban. Németországnak élelmiszerekre és ezeknek fejében gyártmányainak vevőre van szüksége, mi tehát megfelelő üzletfele lehetnénk Németországnak.“ Az eszmecserénk folyamán megtárgyalt általános jellegű, valamint konkrét természetű kérdésekre vonatkozóan a birodalmi, kancellár úr a következő megjegyzéseket tette :— Vitathatatlan tény, hogy a világgazdaság egy egységes szervezet(organizmus), amelyből egyes szerveket nem lehet kikapcsolni az egész szervezetnek kára, nélkül. A háború és a háború utáni idők minden országnak gazdasági egyensúlyát többé-kevésbé felforgatták, úgy hogy ma az egész világgazdaság súlyos beteg. Egy nemzet, egy ország önmagában a legnagyobb önmegerőltetés árán sem lehet képes a maga megzavart gazdasági rendjébe a normális viszonyokat visszahozni, mert minden nemzet és ország benne van az összes nemzetek és államok kölcsönös gazdasági viszonylatában. A népeknek e gazdasági szolidaritásából következik, hogy a megbetegedett gazdasági szervezetek orvoslása csakis az öszszes gazdasági erők összefoglalásával sikerülhet. Fájdalom, hogy ezt a gazdasági szolidaritást ma politikai ellentétek annyira befolyásolják, hogy az összes népek együttműködését a gyógyulás céljaira fölhasználni ma még nem lehet. Ez a tény azonban nem zavarhatja a józanul gondolkodó gazdasági politikust abban, hogy az összes gazdasági erők lehető összefoglalására törekedjék. Kísérletek ebben az irányban egyelőre természetesen elsősorban azon országok és népek között ígérhetnek sikert, amelyeknek egymás közti viszonylata nincs politikailag terhelve és a melyeknek közgazdasága bizonyos fokig egymásra van utalva. Ámde ilyen előfeltételek mellett is annál eredményesebb lesz két országnak gazdasági összeműködése, mennél inkább kiegészíti egymást gazdasági szerkezetük. Ebből a meggondolásból kiindulva, egészen jól elképzelhetem magamnak, hogy Magyarország és a Német Birodalom között aképp lehet a gazdasági viszonylatokat kidolgozni, hogy azok lényegesen hozzájáruljanak mindkét ország újrafelépítéséhez. Én ismerem Magyarországot és tudom, hogy közgazdasági alapzata föltétlenül ép és egészséges. Földje összehasonlíthatatlanul jobb a mienknél, aminek megfelelőleg többet is produkálhatna. Mindamellett a magyar föld a békében félannyit sem termelt, mint a német föld. Ennek oka az volt, hogy a német mezőgazdaság a tudomány és az ipar legmodernebb vívmányait termelésének szolgálatába szegődtette, ami által termelésének hozadékát lehetőleg fel tudta fokozni. Kézenfekvő ennek alapján, hogy a magyar mezőgazdaság rendkívüli magaslatra tudná emelni termelését, ha a németekéhez hasonló módszereket és eszközöket alkalmazna. A mezőgazdasági termelést Magyarországon a legalkalmasabb gépek, a megfelelő trágyázás és a nemesített vetőmeg segítségével anynnyira fel lehetne fokozni, hogy az export számára nagy termésfölöslegei volnának az országnak. Meg vagyok arról is győződve, hogy Németországnak vannak számos érdekelt körei, akik szívesen készek volnának a magyar mezőgazdasággal ebben az irányban összeműködni, különösen ha a német ipar is megfelelő munkateret nyerhetne. Ilyen gazdasági vállalkozásokat természetesen a magánérdekeltségeknek kell kezdeményezniük, de az ilyen irányú törekvéseket mindkét ország kormánya bizonyára lehetőleg támogatni fogja, mert hiszen ezek a törekvések végelemzésben a közérdeket szolgálják. Magyarország mezőgazdasági iparát sokféle elágazásaiban a számbajöhető német körökkel létrehozandó kapcsolatok útján bizonyára szintén ki lehetne építeni és termelőképesebbé tenni. De természetesen erre hivatott szakértőknek kellene ezt az összeműködő gazdasági munkát szervezniük és tervszerűleg kiépíteniök. Minden ilyen irányú kísérlet a gyakorlati gazdasági összeműködésre a jövőben meghozná a maga gyümölcseit és esetleg hasonló összehangolt munkára ösztönözne más országokat is. Arra a kérdésére, hogy miképp gondolkodom a márka jövőjéről, röviden azt válaszolhatom, hogy a mi márkánk jövője véglegesen csak akkor fog eldőlni, ha módunkban lesz újra zavartalanul dolgozni és termelni. Mi azt reméltük, hogy a német, de az egész európai gazdasági helyzetre ráfekvő és azt a leghátrányosabban befolyásoló reparációs kérdést nemzetközileg szabályozhatjuk, és ezzel egyidejűen valutánkat is rendbehozhatjuk. Minthogy azonban ez a politikai alakulás miatt lehetetlenné vált, ezért saját erőnkből kell megkísérelnünk valutánkat az adott viszonyok között lehető határokban értékállóvá tenni. Ezért határozta el a birodalmi bank a birodalmi kormánnyal egyetértésben, hogy a márka részére-támogató akciót szerveznek, ami annál is inkább kecsegtet eredménnyel, mert a külföld is bizalommal kíséri. Abban a bizalomteljes reményben élek, hogy a birodalmi kormány és a birodalmi bank egyesült törekvésének sikerülni fog a márka kurzusának és ezzel az áruk árainak ingadozásait elviselhető határok közé szorítani. A birodalmi kancellár úrnak e kijelentései olyan értékesek a magyar közgazdaság részére, hogy azokat a legteljesebb örömmel és bizalommal fogadhatjuk. A mi több termelésünk alapja a magyar föld, melynek tudományos módszerekkel való iparosítását elméletben eddig is értették nálunk némelyek, csak — fájdalom — hogy eddig nem volt még idejük és alkalmuk vezető köreinknek, legjobb szándékuk mellett sem, ezt a rendszert meg is szervezni. Új kilátások útjait nyitják meg Cuno kancellárnak kijelentései, a melyek ugy kormányának, mint az érdekelt német gazdasági köröknek közreműködését megígéri az egyetlen egészséges alapon — a kölcsönös gazdasági érdekek alapján. Pályi Ede dr. Hailay pémügyminiszter expozéja. — S3k 1©22—23-ik évi fcSStségsísíés» — SS deficit 4©.® miileiárri. — ftpffifias «R&r. — Tizenhét infspgreSIAeső. — A loarmányzó Sátogatácsa a Stádhiisa ngoimEáis&n. — fl fecSiagyssresniszter a horvmémyzö Föl. — IPSSiaros Jehmefeh. — A háború kitörése óta nem került rendes költségvetés a parlament elé. Pénzügyi és közgazdasági hangadóink folyton sürgették a költségvetést, mert nem tudtak eligazodni az egyiptomi sötétségben. Káltay Tibor pénzügyminiszter végre megcsinálta és tíz füzetben és egy harmadfélórás beszédben ma a nemzetgyűlés elé terjesztette. Az esemény nem történt minden ünnepélyesség nélkül. A képviselők a szokottnál nagyobb számban jöttek el, a miniszterek is csaknem mind ott voltak, a karzatok is megteltek. Kállay pénzügyminiszter egy kis ibolyabokrétával a kezében jelent meg a folyosón néhány perccel az ülés megnyitása előtt. A csengettyű szóra azonnal bement az ülésterembe, mert mindjárt az ülés elején mondotta el expozéját. Ettől kezdve nem láttuk az ibolyabokrétát, csak óriási számok kápráztatták a fülünket. Kállai nagyot haladt mondanivalójának megszerkesztésében és előadásának világosságában azóta, amióta elmondta első pénzügyminiszteri programját. Költségvetésről lévén szó, a számokat természetesen nem mellőzhette. De nem pályázott a szám akrobata dicsőségére; a milliók helyett neki is szokatlanok a milliárdok. Hogy túlessen a legnehezebbjén, már első mondataiban bevallotta, hogy 40,6 milliárd a deficit. A házon mintha egy mély sóhajtás suhant volna végig. A deficit elemezése után a költségvetés jellemzésére szolgált az az észrevétele, hogy az aranykoronára való átszámítás nem ad precíz képet. Még nagyobbat néztek a pénzügyi szaktekintélyek, mikor azt mondta, hogy a költségvetés jelen formájával nem azonosítja magát. Mégis előterjesztette, hogy minden tételét megvitatva „oly alapot találjunk, mely megfelel nehéz pénzügyi és közgazdaságihelyzetünknek". Csak aztán ugy ne járjon a nemzetgyűlés, mint a szorgos háziasszony, aki néhány hónappal előbb csinálta meg a nyaralási költségvetést, de mire elérkezett a nyár minden számvetése halomra dűlt. A kiadási tételek rettenetesen megnőttek, de hála az új adórendszernek és, a mellétött adóügyi adminisztrációnak, a bevételi tételek is lépést tartottak velük". Nekünk minden csontunk ropog az új adónemektől, de Kállay elégedetten mutatott, rá az eredményekre. A forgalmi adó előirányzott bevétele 34 milliárd, a földadó bevétele 10 milliárd, a jövedelmi adóé 8 milliárd. És Kállay még mindig tett fejlődési lehetőségeket.“ Egyáltalán nem célja a megnyugtatás és az elaltatás. Figyelmezteti a társadalmat, hogy még nincs minden rendijén, hogy a pillanatnyi törekvésekről le kell mondanunk és nagyon meg kell néznünk, hogy milyen reformokra költekezzünk, nehogy az történjen velünk, ami Ausztriával történt. A nagyközönséget, a községeket, a tisztviselőket, a kereskedőket és mellesleg a sikereket igen közelről érintik a reformok, melyeket Kállay ma bejelentett Az első benyomásunk, hogy a fiskális szempontok inkább érvényesülnek bennük, mint a szociális és gazdasági érdekek. Újszerűen hangzott, amit a tisztviselő kérdésről mondott. Egyebek közt az a véleménye, hogy a nagyobb kvalifikációjú fogalmazói alkalmazottak számát korlátozni kell. Lehetetlen, hogy nálunk mindenki miniszteri tanácsos akar lenni. A mai apparátussal egy nagy világbirodalmat is el lehetne kormányozni. A miniszternek ez az álláspontja, sajnos, egyelőre csak vélemény. Az ő adóügyi közigazgatásának megszervezése is óriási személyzetszaporit. " Beszéde közben Kátay szünetet kért, hogy aztán fáradhatatlanul folytassa a pénzügyi helyzet és kívánalmainak megrajzolásait. Ő maga ismételten sírásnak jellemezte a lélyzetet, mindazáltal finom és gyöngéd kézzel ültette el a reménység palántáit. Talpra állhatunk, de csak lemondással, verejtékkel, okossággal és kitartással- Kállaynak joga van így, beszélni, mert élete fedezi szavait. Egyike azoknak az óhazában, akik legtöbbet dolgoznak. Be-P A Budapesti Hírlap mai száma 12 oldal