Budapesti Hírlap, 1923. június(43. évfolyam, 122–145. szám)
1923-06-01 / 122. szám
1923 június 2. (122. sz.) Budapesti Hírlap s rálőttem Kövess Lőrincnére. A golyó talált , Kövessné összeesett. A tizenhat éves Kövess Gyula a tragédia láttára ki akartfutni a házból, de én utána futottam, az ebédlő ajtajában elfogtam és közvetetten I közelből halántékon lőttem. A fiú pár pillanat múlva meghalt s ekkor az öreg Lachmann Andrásáéval tanakodtunk azon, hogy miként tüntessük el a két holttestet. — Az öregasszony, aki férjének meggyilkolása miatt nem mert ellentmondani, segédkezett abban, hogy a holttesteket elrejtsem. A fiú holttestét az ebédlőben rejtettük el a díván alatt, Kövess Lőrincné számára pedig még az éjszaka a villa lejárata előtt levő virágágy helyén mély gödröt ástam. A holttestet azután éjszaka egy kötél segítségével levonszoltam és elföldeltem. Másnap — mondotta további vallomásán Tóth József — bement a fővárosba és a Baross-utca és József-utca sarkán levő bádogosmühelyben egy nagy bádogdobozt rendelt zsir szállítására. A bádogdoboz négy nap alatt elkészült s akkor kivitte a János-utcai villába, belegyömöszölte az öreg asszony segítségével Kövess Gyula holttestét, fölásta az udvari házikónak földjét s a bádogkoporsót, beforrasztása után, gödörbe helyezte és elföldelte. A gyilkosság után néhány napra történt, hogy ugyanettől a bádogosmestertől még egy bádogfödelet is vitt ki Rákosszentmihályra, újra fölásta Kövess Lőrincné sírját, letakarta a bádofödéllel s újra elföldelte. A holttestek eltüntetése után az öreg Lachmann Andrásné maga maradt a villában, de őt most már könnyen rávette, hogy költözzék ki Amerikába, ottmaradt fiához. Az asszony megbízta őt, hogy szerezzen neki amerikai útlevelet és adja el a villáját. Az asszony készült is az amerikai úíra s bejött lakni a fővárosba, a Hunniaszállóba, János utcai villájába pedig beköltözött a Kanozsay-házaspár. Ez alatt az idő alatt történt a villa átírása az új tulajdonosokra, Molnár Tóth Józsefre és a Kanozsay- házaspárra. Tóth József azonban nem tudott az asszonynak amerikia útlevelet szerezni s ezért elhatározta, hogy most már Lachmann Andrásáéval is végez, hogy bűnének egyetlen tanúja se maradjon. Február 5-én fölkereste az öregasszonyt Hunnia szállóbeli lakásán és fölszólította, hogydélután menjen ki a rákosszentmihályivillába, mert Kanozsayék ki akarják fizetnia bútorok árát. Lachmann Andrásné délélután ki is ment a villába, de Kanozsayék nem voltak otthon. Lachmanné az ebédlőben leült, hogy megvárja őket s ekkor TóthJózsef elővett zsebéből egy zsineget, amelyet már előre elkészített s fojtogatni kezdte az öreg asszonyt. Ebben a pillanatban érkezett haza Kanozsay, belépett aSzobába s látta, hogy mi történik, de nemavatkozott bele a dologba, úgy hogy ő előtte fojtotta meg az öreg asszonyt. Lach- Imanné holttestét azonban nem tudta elrejteni, mert ekkor már kertészek dolgoztak a villa kertjében s ezért Kanozsayval napokig rejtegették a fürdőszobában. Végre is — mondotta Tóth — Kanozsay ment be most az ismert bádogosmesterhez, ő rendelt meg egy pléhládát, mint a milyenben ■Kövess Gyulát eltemették. Mikor a pléhláda elkészült, beletették az öreg asszony holttestét, annál légmentesen elzárták s hetekig a szobában őrizték, mert nem tudták, mit csináljanak vele. Május 9-én azonban át kellett adni a villát az uj tulajdonosnak, Szabó budapesti gyárosnak s ekkor a bábékoporsót több bútordarabbal együtt fölrakták egy kocsira, behozták Budapestre s a Kőris-utca 4. számú ház padlásán rejtették el. Onnan néhány nap múlva tovább vitték a koporsót Kispestre, a Rózsa-utca 34. számú házba, egy Szegi Margit nevű munkásasszony lakására. A munkásasszonynak 50.000 koronát adott azért, mert megengedte, hogy kamrájának földjébe eláshassa a pléhládát. A holttestek kiásása. Eddig tartott a gyilkos vallomása, mire a nyomozást vezető főkapitány kiadta a parancsot az áldozatok exhumálására. A rendőrség emberei munkásokkal felásatták a János utcai villa fáskamráját, s a fal mellett a mécses alatt alig félméternyire a földben megkövesedett mész között megtalálták az öreg Lachman András holttestét. Majd fölásták a villa főbejárata előtt lévő virágágyat, ahol elég mélyen megtalálták Kövess Lőrincnének bádogfödéllel letakart földi maradványait. Ugyancsak a rendőrség intézkedésére munkások mentek ki a rendőri bizottsággal Kispestre a Rózsa utca 34. számú házba, ahol Szegi Margit fáskamrájában ásták föl a földet. Mintegy másfélméter mélységben akadtak rá a bádogko,parjára, amelyet azonban nem emeltek ki íó földből, szépiáit, májfoltok stb. ellen. ■Főraktár: Torok József r.-t.ervógyszertára, Budapest, VI. kerület, Király utca 12. szám* Kihallgatások. A középponti nyomozó hivatal Nádorutcai helyiségében a késő éjszakai órákban is folytatták azoknak a személyeknek a kihallgatását, akik a bűnüggyel bármiféle vonatkozásban vannak, így kihallgatták Szegi Mária munkásasszonyt és anyját, Szegi Antalnét, aki, a mint ismeretes, kispesti lakásukban elrejtették az egyik holttestet. A két asszony egyöntetűen elmondotta, hogy Tóth Józseftől 50.000 K-t kaptak azért, hogy a két ládát őrizzékmeg. Az egyik egy beforrasztott láda volt, a másikban különböző holmik voltak bezárva. Tóth József arra kérte őket, hogy a beforrasztott ládát ássák el, minthogy azt hitték, hogy a ládában kincs van, ezt meg is tették. A két asszony vallomását hitelt érdemlőnek tekintik. Kihallgatta továbbá a rendőrség Zieher Gyuláné bádogos üzlettulajdonosnőnek üzletveztőjét, Oprics Miklóst. Az üzletvezető jegyzőkönyvbe mondta, hogy az első dobozt, 1922. december 12-én rendelték és azt mondották, hogy ebben zsírt fognak szállítani Csehországba. Kevéssel később egy bádogfedőt is rendeltek, még pedig azért, mert az első bádogfedél állítlóag nem illett a dobozra. Később 1923. február 5-én egy másik űr jelent meg az üzletben és egy hasonló dobozt rendelt. Majd áttértek Böhm Imre magántisztviselő kihallgatására, akit Tóth József, amikor a csendőrtől megszökött, arra kért, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Elmondotta, hogy ő 3 millió koronát kapott Tóth Józseftől kölcsön, egy házvétel céljából, 6 százalékos kamatra. A kölcsönt hat héten belül kellett visszafizetni, ezért volt ő lekötelezettje Tóth Józsefnek. De rögtön gyanút fogott és a rendőrségre sietett. Az esti órákban ismét kihallgatták Tóth Józsefet néhány részletkérdésre vonatkozóan. Tóth József vallomásában elmondotta, hogy sógorát is beavatta a bűnténybe, amikor arról értesült, hogy Lachmannt az asszony és leánya eltették láb alól. És megegyezett sógorával abban, hogy áldetektívként, mintha valami titokzatos bűnügyben nyomozna, fölkeresi Kövessnél. Sógora a megegyezés értelmében járt el és minden alkalommal pénzt csalt ki az asszonytól, úgy hogy ezek a szereplések busásan jövedelmeztek. A rendőrség ma délután házkutatást tartott Tóth Józsefnek a Kőris utca 10. számú lakásában, ahol egy pisztolyt és egy véres zsebkendőt találtak. Tóth János azt mondotta", bár ugyanolyan, mint az a pisztoly, amelyet a tett elkövetése alkalmával használt, mégsem ugyanaz. Ő azt a pisztolyt csak hogy szabaduljon tőle, a Dunába dobta. A nyomozást vezető Czövek Béla helyettes főkapitány holnap délelőtt fogja kihallgatni a gyilkosságban való részességgel gyanúsított Kanozsay-házaspárt. A rendőrség igen sokat remél ettől a kihallgatástól. A boncolás. A délutáni órákban Kenyeres Balázs törvényszéki orvos felboncolta az öreg Lachmann holttestét. A boncolás megállapította, hogy Lachmann halálát is revolverlövés okozta. A golyó a szívét járta át, bizonyos, hogy pár perc alatt meghalt. A másik két áldozat holttestét holnapután fogják felboncolni. mennyiben a változott viszonyok és a drágaság esetleges emelkedése következtében szüksége mutatkoznék, akkor a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni akként, hogy azok már a következő hónap elsején életbe is fognak lépni. Bizonyos társadalmi alakulatok és egyesületek rendezésében egy legutóbb megtartott gyűlésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyalták a tisztviselői kérdést, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnak, hanem azt, hogy politikailag mennyire lehet kihasználni a kérdést bizonyos frakciók és pártszempontok részére. Amilyen fontosnak tekinti a kormány ezt a problémát és amilyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatandónak és elvntélendőnek tartja azt a törekvést, amely minden áron politikumot óhajt ebbe a kérdésbe belevinni. A minisztertanács ebből kifolyóan elhatározta, hogy amennyiben a jövőben a legutóbbi gyűlésen történtekhez hasonló események és jelenségek fordulnának elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni. Mivel a csütörtöki minisztertanácsnak a tisztviselőkérdésben hozott határozata és a Magyar Távirati Irodának idevonatkozó közlése az ellenzéki polgári képviselők körében félreértésre adott alkalmat, amenynyiben a minisztertanács határozatát többen úgy értelmezték, mintha a minisztertanács elébe szándékozott volna vágni az ellenzéki polgári képviselők indítványának, illetve a nemzetgyűlés állásfoglalásának, erre vonatkozóan illetékes helyen a Magyar Távirati Iroda útján a következőket jelentik még ki: A csütörtöki minisztertanács konkrét határozatot csupán annyiban hozott, amennyiben a rendkívüli segélynek egy hónapi időtartamra leendő fölemelését rendelte el. Egyidejűen elhatározta a minisztertanács azt is, hogy a kormány a tisztviselői kérdés■ általános rendezése céljából a nemzetgyűléstől fölhatalmazást kér és az annak alapján megejtendő munkálatok során behatóan mérlegelni óhajtja a polgári ellenzék részéről a nemzetgyűlésben felhozandó inditóokokat is. NAPIHÍREK. SS möivész®sföis©i* ssiv®. — Levél a szerkesztőséghez. — Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Nem szoktam napilapokba irogatni, pedig itt-ott volna mondanivalóm. Más, ezer az én dolgom, és „még ma, a Beöthy László jubileumának előestéjén nem tudom megállani, hogy le ne írjam a nyilvánosságnak orvosi életem egyik kedves, engem mélyen megható epizódját, amit nem egyszer elmeséltem tanítványaimnak is, amikor az orvosi pálya töviseiről, örömeiről beszéltem. Az ember lelkének-szívének világába nem a hosszú megfontolás szülte cselekedet, hanem a pillanatnyi elhatározás megnyilatkozása világít be legjobban! Az átkozott Károlyi-uralom keserves telének egyik kora hajnalán telefonon hívtak távollakó szülőnőhöz. Kikelek a meleg ágyból, kezembe veszem megrakott műszertáskámat s elindulok a József-körúton kocsit keresni a sötét éjszakában. Minden kocsiállomás üres, kihalt az utca, keresztezem a Rákóczi-utat, sehol semmi vehikulum. Cipelem tovább a fehér táskát, amikor a Dohány-utca felől öreg konflis kocog át mellettem az Erzsébet-körútra, egyszerre megáll s férfihang kiált felém: — Tanár úr, várjon csak s azonnal vegye át kocsimat, ön bizonyára beteghez, szülőnőhöz igyekszik, én meg szórakozásból, kártyázásból jövök hazafelé! S ezzel kiugrik a kocsiból Beöthy László Szabadkozom, nem tágít, végül megegyezünk, elviszem előbb őt közeli lakására s így folytatom utamat. Ha tudta volna Beöthy László, milyen nehezen várt engem az a vajúdó asszony, milyen hosszú, milyen drága volt minden perc, akkor érezte volna csak, milyen nemesen cselekedett. Ilyenre csak művészember képes! Ez a bohém szív! Ezért szeretem én annyira, ezért nézem én más szemmel a művészembereket. Tisztelettel Tóth István dr., egyetemi tanár, egy ország akár oly kicsi, mint Semmelweis hazája, balsorsban sínylődik. Beszédét viharos tetszésnyilvánítás kísérte. Strassburgban, ahol Pasteur az ötvenes években mint fiatal tanár működött, nagy ünnepség között leleplezték a Pasteur-emlékművet. Ezen az ünnepségen Preisz Hugó dr. egyetemi tanár beszélt a magyar kormány és a budapesti egyetem nevében. A Pasteur-jubileum alkalmából Strassburgban június hónapban nemzetközi kiállítást rendeznek. A kiállítás egyik osztályán bemutatják a szőlő betegségeit. Ennek az osztálynak tiszteletbeli elnöke, Viala francia nemzetgyűlési képviselő, az Institut tagja, azzal a kéréssel fordult Istvánffi Gyula műegyetemi tanárhoz, hogy küldje el a kiállításra egész tudományos anyagát, amely a szőlőnek betegségeire vonatkozik. Az osztály egyben tiszteleti tagjává választotta meg a magyar tudóst. (Tízmilliós adomány újságírók javára.) Az Újságírók Kórház- és Szanatórium-Egyesülete, a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete és a Magyarországi Újságírók Egyesületének vezetősége ünnepi vacsorát rendezett Csema Endre dr. ezredes, a clevelandi Szabadság főszerkesztője és tulajdonosa tiszteletére. Salusinszky Imre, a kórházegyesület elnöke, bejelentette, hogy bár Cserna Endre hivatalos minőségben, mint az amerikai Vöröskereszt középeurópai jóléti intézményeit tanulmányozó főmegbízott jár Budapesten, időt szakított magának, hogy az újságírók helyzete iránt érdeklődjék. Felkereste az újságírótestületek vezetőit és magánvagyonából akkor adományt bocsátott a karitatív egyesületek rendelkezésére, amelyre eddig még nem volt példa. Cserna Endre hosszabb beszédében bejelentette, hogy 10 millió koronás adományt tesz újságírók javára. Ebből az összegből 25 százalék a nyugdíjintézetnek, 20 százalék a Kórház- és Szanatórium- Egyesületnek, 10 százalék pedig az állástalan újságíróknak jut, a 45 százalék pedig mint a Clevelandi Szabadság Rákosi Jenő üdülőháza alapítványa kezelendő és ebből minden évben egy újságíró és egy újságíró özvegye az üdülőházban ingyen nyaralhat. A fennmaradott összeg az üdülőtelep fenntartására fordítandó. Az újságírót és az özvegyet Rákosi Jenő. jelöli ki. Cserna Endre a 10 millió első részleteként 2 millió koronáról szóló csekket letette az asztalra. Körülnézett, látta a nagy nyomort, melyben az írók és újságírók szenvednek és ezért tette az alapítványt. Másrészt pedig elhatározta, hogy a Szabadság olyan szépirodalmi mellékletet fog adni, amelyben a magyar írók eredeti írásait fogják közölni. Ezzel a Szabadság ismét úttörő munkát végez, mert a többi amerikai magyar lap ebben is követni fogja. A meleg éljenzéssel fogadott beszéd után Hoitsy Pál, a nyugdíjintézet elnöke, köszönte meg a nagylelkű adományt, amely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasok az életviszonyoknak megfelelő rendszeres nyugdíjpótlékot kaphassanak. Márkus Miksa és Bónitz Ferenc fölszólalása után ismét Cserna Endre emelkedett szólásra, akit, mint mondta, «ny- — (Az időjárás.) A Meteorológiai Intézet jelenti: Az időjárási helyzet nem változott lényegesen: a légnyomás maximuma még mindig északnyugaton van, a minimum pedig Finnország tájékán. Nyugat- Magyarország fölött is van egy sekély depresszió és Szardínia környékén is aránylag nagy a légnyomás. Az idő a kontinensen változóan felhős, helyenként esős, nyugaton hűvösebb, keleten meleg. Hazánkban elszórtan zivataros eső volt (Tokaj 25 milliméter); a hőmérséklet még emelkedett, jól a normális fölött van; a maximum az Alföldön a legtöbb helyen meghaladta a 30 C. fokot. Időjóslat: Továbbra is helyi zivatarok várhatók a hőség csökkenésével. (Franciaország Pasteur-ünnepe.) Párisból jelentik: Impozáns arányokban ünnepeli Franciaország Pasteur születésének századik évfordulóját. A francia kormány meghívására mintegy ötszázan gyűltek egybe az idegen államok és egyetemek képviselői, akiket a köztársasági elnök fényes est keretében fogadott. A magyarok iránt való rokonérzés mindenütt megnyilvánul. Huzella Tivadar dr. egyetemi tanár, a debreceni egyetem képviselője a Versaillesben tartott ezerszemélyes banketten beszédet mondott, amelyben hangoztatta, hogy Pasteur tanítványai, az orvosok hivatottak a közvéleményt meggyőzni arról, hogy az egész világ kultúrája és minden ország lakossága előbb-utóbb megsínyli, ha tettük és fizetjük — „ — -.A«»* EzüstértS0-1GOK-ig. Hamisfo?a kértOOOK-ig iatn Ion mann sach Arpif at Csio Sí riiLllílílSert# GcISért Testvérek. Eötvös ueea fi! politSBia fair&i. fi tisztuiselőlte és’dSs a kormány előtt. — A tegnapi miniszteri tanácskozás. — Jelentettük már, hogy az a rendkívüli miniszteri tanácskozás, melyet Bethlen István gróf miniszterelnök a jóvátételi bizottság döntése ügyében Úrnapjára összehívott, a köztisztviselők fizetése, illetve segítsége rendezésével is foglalkozni fog. A miniszteri tanácskozás a párisi döntés letárgyalása után valóban foglalkozott is a tisztviselőkérdéssel és elhatározta, hogy a köztisztviselők rendkívüli segítségét még e hónap folyamán ötven százalékkal felemeli. A kormánynak erről a döntéséről a következőket jelenti a MTI. A kormány tagjai tegnap déli 12 órakor Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével rendkívüli miniszteri tanácskozásra ültek össze, amelyen fontos határozatokat hoztak a tisztviselőkérdés rendezése tekintetében. A kormány a KANSz. memoranduma alapján és a miniszterelnök távollétében egyes képviselők által megindított akció folyományaként elhatározta, hogy a tisztviselők rendkívüli segítségét még e hónap folyamán 50 százalékkal fölemeli és ugyancsak még ebben a hónapban a parlamenttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselői kérdés generális rendezésére vonatkozóan. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hónap második miniszteri tanácskozáson automatikusan foglalkozni fog a tisztviselői fizetések kérdésével és a 3