Budapesti Hírlap, 1923. június(43. évfolyam, 122–145. szám)

1923-06-01 / 122. szám

1923 június 2. (122. sz.) Budapesti Hírlap s rálőttem Kövess Lőrincnére. A golyó ta­lált , Kövessné összeesett. A tizenhat éves Kövess Gyula a tragédia láttára ki akart­­futni a házból, de én utána futottam, az ebédlő ajtajában elfogtam és közvetetten I közelből halántékon lőttem. A fiú pár pil­lanat múlva meghalt s ekkor az öreg Lachmann Andrásáéval tanakodtunk azon, hogy miként tüntessük el a két holttestet. — Az öregasszony, a­ki férjének meg­gyilkolása miatt nem mert ellentmondani, segédkezett abban, hogy a holttesteket el­rejtsem. A fiú holttestét az ebédlőben rej­tettük el a díván alatt, Kövess Lőrincné számára pedig még az éjszaka a villa le­járata előtt levő virágágy helyén mély göd­röt ástam. A holttestet azután éjszaka egy kötél segítségével levonszoltam és elföldel­tem. Másnap — mondotta további vallomá­sán Tóth József — bement a fővárosba és a Baross-utca és József-utca sarkán levő bádogosmühelyben egy nagy bádogdobozt rendelt zsir szállítására. A bádogdoboz négy nap alatt elkészült s akkor kivitte a János-utcai villába, belegyömöszölte az öreg asszony segítségével Kövess Gyula holttestét, fölásta az udvari házikónak föld­jét s a bádogkoporsót, beforrasztása után, gödörbe helyezte és elföldelte. A gyilkosság után néhány napra történt, hogy ugyan­ettől a bádogosmestertől még egy bádog­födelet is vitt ki Rákosszentmihályra, újra fölásta Kövess Lőrincné sírját, letakarta a bádofödéllel s újra elföldelte. A holttestek eltüntetése után az öreg Lachmann Andrásné maga maradt a villá­ban, de őt most már könnyen rávette, hogy költözzék ki Amerikába, ottmaradt fiához. Az asszony megbízta őt, hogy sze­rezzen neki amerikai útlevelet és adja el a villáját. Az asszony készült is az amerikai úíra s bejött lakni a fővárosba, a Hunnia­­szállóba, János­ utcai villájába pedig beköl­tözött a Kanozsay-házaspár. Ez alatt az idő alatt történt a villa átírása az új tulaj­­­donosokra, Molnár Tóth Józsefre és a Ka­nozsay- házaspárra. Tóth József azonban nem tudott az asszonynak amerikia útleve­let szerezni s ezért elhatározta, hogy most már Lachmann Andrásáéval is végez, hogy bűnének egyetlen tanúja se maradjon. Feb­ruár 5-én fölkereste az öreg­asszonyt Hun­­nia­ szállóbeli lakásán és fölszólította, hogy­­délután menjen ki a rákosszentmihályi­­villába, mert Kanozsayék ki akarják fizetni­­a bútorok árát. Lachmann Andrásné dél­­­é­lután ki­ is ment a villába, de Kanozsayék nem voltak otthon. Lachmanné az ebédlő­­ben leült, hogy megvárja őket s ekkor Tóth­­József elővett zsebéből egy zsineget, a­me­lyet már előre elkészített s fojtogatni kezdte az öreg asszonyt. Ebben a pillanat­ban érkezett haza Kanozsay, belépett a­­Szobába s látta, hogy mi történik, de nem­­avatkozott bele a dologba, úgy hogy ő előtte fojtotta meg az öreg asszonyt. Lach- Im­anné holttestét azonban nem tudta elrej­teni, mert ekkor már kertészek dolgoztak a villa kertjében s ezért Kanozsayval na­pokig rejtegették a fürdőszobában. Végre is — mondotta Tóth — Kanozsay ment be most az ismert bádogosmesterhez, ő ren­delt meg egy pléhládát, mint a milyenben ■Kövess Gyulát eltemették. Mikor a pléhláda elkészült, beletették az öreg asszony holt­testét, annál légmentesen elzárták s hete­kig a szobában őrizték, mert nem tudták, mit csináljanak vele. Május 9-én azonban át kellett adni a villát az uj tulajdonos­nak, Szabó budapesti gyárosnak s ekkor a bábékoporsót több bútordarabbal együtt fölrakták egy kocsira, behozták Buda­pestre s a Kőris-utca 4. számú ház padlá­sán rejtették el. Onnan néhány nap múlva tovább vitték a koporsót Kispestre, a Ró­zsa-utca 34. számú házba, egy Szegi Margit nevű munkásasszony lakására. A munkás­asszonynak 50.000 koronát adott azért, mert megengedte, hogy kamrájának föld­jébe eláshassa a pléhládát. A holttestek kiásása. Eddig tartott a gyilkos vallomása, mire a nyomozást vezető főkapitány kiadta a parancsot az áldozatok exhumálására. A rendőrség emberei munkásokkal felásatták a János­ utcai villa fáskamráját, s a fal mellett a mécses alatt alig félméternyire a földben megkövesedett mész között megta­lálták az öreg Lachman András holttestét. Majd fölásták a villa főbejárata előtt lévő virágágyat, ahol elég mélyen megtalálták Kövess Lőrincnének bádogfödéllel letakart földi maradványait. Ugyancsak a rendőrség intézkedésére munkások mentek ki a rend­őri bizottsággal Kispestre a Rózsa­ utca 34. számú házba, ahol Szegi Margit fáskamrá­­jában ásták föl a földet. Mintegy másfél­­­méter mélységben akadtak rá a bádogko­­,­parjára, amelyet azonban nem emeltek ki íó földből, szépiáit, májfoltok stb. ellen. ■Főraktár: Torok József r.-t.­ervógyszertára, Buda­pest, VI. kerület, Király utca 12. szám* Kihallgatások. A középponti nyomozó hivatal Nádor­utcai helyiségében a késő éjszakai órákban is folytatták azoknak a személyeknek a ki­hallgatását, a­kik a bűnüggyel bármiféle vonatkozásban vannak, így kihallgatták Szegi Mária munkásasszonyt és anyját, Szegi Antalnét, a­ki, a mint ismeretes, kis­pesti lakásukban elrejtették az egyik holt­testet. A két asszony egyöntetűen elmon­dotta, hogy Tóth Józseftől 50.000 K-t kap­tak azért, hogy a két ládát őrizzék­­meg. Az egyik egy beforrasztott láda volt, a másik­ban különböző holmik voltak bezárva. Tóth József arra kérte őket, hogy a befor­rasztott ládát ássák el, minthogy azt hitték, hogy a ládában kincs van, ezt meg is tették. A két asszony vallomását hitelt érdemlő­nek tekintik. Kihallgatta továbbá a rendőrség Zieher Gyuláné bádogos üzlettulajdonosnőnek üz­­letveztőjét, Oprics Miklóst. Az üzletvezető jegyzőkönyvbe mondta, hogy az első do­bozt, 1922. december 12-én rendelték és azt mondották, hogy ebben zsírt fognak szál­lítani Csehországba. Kevéssel később egy bádogfedőt is rendeltek, még pedig azért, mert az első bádogfedél állítlóag nem illett a dobozra. Később 1923. február 5-én egy másik űr jelent meg az üzletben és egy ha­sonló dobozt rendelt. Majd áttértek Böhm Imre magántisztvi­selő kihallgatására, a­kit Tóth József, a­mikor a csendőrtől megszökött, arra kért, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Elmon­dotta, hogy ő 3 millió koronát kapott Tóth Józseftől kölcsön, egy házvétel céljából, 6 százalékos kamatra. A kölcsönt hat hé­ten belül kellett visszafizetni, ezért volt ő lekötelezettje Tóth Józsefnek. De rögtön gyanút fogott és a rendőrségre sietett. Az esti órákban ismét kihallgatták Tóth Jó­zsefet néhány részletkérdésre vonatkozóan. Tóth József vallomásában elmondotta, hogy sógorát is beavatta a bűnténybe, a­mikor arról értesült, hogy Lachmannt az asszony és leánya eltették láb alól. És megegyezett sógorával abban, hogy áldetektívként, mint­ha valami titokzatos bűnügyben nyomozna, fölkeresi Kövessnél. Sógora a megegyezés értelmében járt el és minden alkalommal pénzt csalt ki az asszonytól, úgy hogy ezek a szereplések busásan jövedelmeztek. A rendőrség ma délután házkutatást tar­tott Tóth Józsefnek a Kőris­ utca 10. számú lakásában, a­hol egy pisztolyt és egy véres zsebkendőt találtak. Tóth János azt mon­dotta", bár ugyanolyan, mint az a pisztoly, a­melyet a tett elkövetése alkalmával hasz­nált, még­sem ugyanaz. Ő azt a pisztolyt csak hogy szabaduljon tőle, a Dunába dobta. A nyomozást vezető Czövek Béla helyet­tes­ főkapitány holnap délelőtt fogja kihall­gatni a gyilkosságban való részességgel gya­­núsított Kanozsay-házaspárt. A rendőrség igen sokat remél ettől a kihallgatástól. A boncolás. A délutáni órákban Kenyeres Balázs tör­vényszéki orvos felboncolta az öreg Lach­mann holttestét. A boncolás megállapította, hogy Lachmann halálát is revolverlövés okozta. A golyó a szívét járta át, bizonyos, hogy pár perc alatt meghalt. A másik két áldozat holttestét holnapután fogják fel­boncolni. mennyiben a változott viszonyok és a drá­gaság esetleges emelkedése következtében szüksége mutatkoznék, akkor a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni akként, hogy azok már a következő hónap elsején életbe is fognak lépni. Bizonyos társadalmi alakulatok és egye­sületek rendezésében egy legutóbb megtar­tott gyűlésen olyan hangnemben és olyan tendenciával tárgyalták a tisztviselői kér­dést, a­mely nyilvánvalóvá teszi, hogy itt nem az elérhető konkrét eredményeket és a kérdés lényegét tekintették fontosnak, ha­nem azt, hogy politikailag mennyire lehet kihasználni a kérdést bizonyos frakciók és pártszempontok részére. A­milyen fontos­nak tekinti a kormány ezt a problémát és a­milyen jóindulattal kívánja felkarolni az államkincstár teljesítőképességének határai között a tisztviselői kar jogos és méltányos igényeit, annyira kárhoztatandónak és el­­vntélendőnek tartja azt a törekvést, a­mely minden áron politikumot óhajt ebbe a kér­désbe belevinni. A minisztertanács ebből kifolyóan elhatározta, hogy a­mennyiben a jövőben a legutóbbi gyűlésen történtekhez hasonló események és jelenségek fordulná­nak elő, azokkal szemben a legnagyobb eréllyel és határozottsággal fog fellépni és eljárni.­ Mivel a csütörtöki minisztertanácsnak a tisztviselőkérdésben hozott határozata és a Magyar Távirati Irodának idevonatkozó közlése az ellenzéki polgári képviselők kö­rében félreértésre adott alkalmat, a­meny­nyiben a minisztertanács határozatát töb­ben úgy értelmezték, mintha a miniszter­­tanács elébe szándékozott volna vágni az ellenzéki polgári képviselők indítványának, illetve a nemzetgyűlés állásfoglalásának, erre vonatkozóan illetékes helyen a Magyar Távirati Iroda útján a következőket jelen­tik még ki: A csütörtöki minisztertanács konkrét határozatot csupán annyiban hozott, a­mennyiben a rendkívüli segélynek egy hó­napi időtartamra leendő fölemelését ren­delte el. Egyidejűen elhatározta a minisz­tertanács azt is, hogy a kormány a tiszt­viselői kérdés■ általános rendezése céljából a nemzetgyűléstől fölhatalmazást kér és az annak alapján megejtendő munkálatok so­rán behatóan mérlegelni óhajtja a polgári ellenzék részéről a nemzetgyűlésben fel­hozandó inditóokokat is. NAPIHÍREK. SS möivész®sföis©i* ssiv®. — Levél a szerkesztőséghez. — Mélyen tisztelt Szerkesztőség! Nem szok­tam napilapokba irogatni, pedig itt-ott volna mondanivalóm. Más, ezer az én dol­gom, és „még­ ma, a Beöthy László jubi­leumának előestéjén nem tudom megállani, hogy le ne írjam a nyilvánosságnak orvosi életem egyik kedves, engem mélyen meg­ható epizódját, a­mit nem egyszer elmesél­tem tanítványaimnak is, a­mikor az orvosi pálya töviseiről, örömeiről beszéltem. Az ember lelkének-szívének világába nem a hosszú megfontolás szülte cselekedet, ha­nem a pillanatnyi elhatározás megnyilat­kozása világít be legjobban! Az átkozott Károlyi-uralom keserves te­lének egyik kora hajnalán telefonon hív­tak távollakó szülőnőhöz. Kikelek a meleg ágyból, kezembe veszem megrakott mű­­szertáskámat s elindulok a József-körúton kocsit keresni a sötét éjszakában. Minden kocsiállomás üres, kihalt az utca, keresz­tezem a Rákóczi-utat, sehol semmi vehiku­­lum. Cipelem tovább a f­ehér táskát, a­mi­kor a Dohány-utca felől öreg konflis kocog át mellettem az Erzsébet-körútra, egyszerre megáll s férfihang kiált felém: — Tanár úr, várjon csak s azonnal vegye át kocsimat, ön bizonyára beteghez, szülő­­nőhöz igyekszik, én meg szórakozásból, kártyázásból jövök hazafelé! S ezzel kiugrik a kocsiból Beöthy László Szabadkozom, nem tágít, végül megegye­zünk, elviszem előbb őt közeli lakására s így folytatom utamat. Ha tudta volna Beöthy László, milyen nehezen várt engem az a vajúdó asszony, milyen hosszú, milyen d­rága volt minden perc, akkor érezte volna csak, milyen nemesen cselekedett. Ilyenre csak művészember képes! Ez a bohém­ szív! Ezért szeretem én annyira, ezért nézem én más szemmel a művész­embereket. Tisztelettel Tóth István dr., egyetemi tanár, egy ország akár oly kicsi, mint Semmel­weis hazája, balsorsban sínylődik. Beszé­dét viharos tetszésnyilvánítás kísérte. Strassburgban, a­hol Pasteur az ötvenes években mint fiatal tanár működött, nagy ünnepség között leleplezték a Pasteur-em­­lékművet. Ezen az ünnepségen Preisz Hugó dr. egyetemi tanár beszélt a magyar kor­mány és a budapesti egyetem nevében. A Pasteur-jubileum alkalmából Strass­burgban június hónapban nemzetközi ki­állítást rendeznek. A kiállítás egyik osztá­lyán bemutatják a szőlő betegségeit. Ennek az osztálynak tiszteletbeli elnöke, Viala francia nemzetgyűlési képviselő, az Institut tagja, azzal a kéréssel fordult Istvánffi Gyula műegyetemi tanárhoz, hogy küldje el a kiállításra egész tudományos anyagát, a­mely a szőlőnek betegségeire­ vonatkozik. Az osztály egyben tiszteleti tagjává válasz­totta meg a magyar tudóst.­­ (Tízmilliós adomány újságírók ja­vára.) Az Újságírók Kórház- és Szanató­rium-Egyesülete, a Magyarországi Hírlap­írók Nyugdíjintézete és a Magyarországi Újságírók Egyesületének vezetősége ün­nepi vacsorát rendezett Csema Endre dr. ezredes, a clevelandi Szabadság főszer­kesztője és tulajdonosa tiszteletére. Salu­­sinszky Imre, a kórházegyesület elnöke, bejelentette, hogy bár Cserna Endre hiva­talos minőségben, mint az amerikai Vö­röskereszt középeurópai jóléti intézmé­nyeit tanulmányozó főmegbízott jár Buda­pesten, időt szakított magának, hogy az újságírók helyzete iránt érdeklődjék. Fel­kereste az újságírótestületek vezetőit és magánvagyonából akkor adományt bo­csátott a karitatív­ egyesületek rendel­kezésére, a­melyre eddig még nem volt példa. Cserna Endre hosszabb beszédében bejelentette, hogy 10 millió koronás ado­mányt tesz újságírók javára. Ebből az összegből 25 százalék a nyugdíjintézetnek, 20 százalék a Kórház- és Szanatórium- Egyesületnek, 10 százalék pedig az állás­talan újságíróknak jut, a 45 százalék pe­dig mint a Clevelandi Szabadság Rákosi Jenő üdülőháza alapítványa kezelendő és ebből minden évben egy újságíró és egy újságíró özvegye az üdülőházban ingyen nyaralhat. A fennmaradott összeg az üdülőtelep fenntartására fordítandó. Az újságírót és az özvegyet Rákosi Jenő­. jelöli ki. Cserna Endre a 10 millió első részle­teként 2 millió koronáról szóló csekket letette az asztalra. Körülnézett, látta a nagy nyomort, melyben az írók és újság­írók szenvednek és ezért tette az alapít­ványt. Másrészt pedig elhatározta, hogy a Szabadság olyan szépirodalmi mellékletet fog adni, a­melyben a magyar írók ere­deti írásait fogják közölni. Ezzel a Sza­badság ismét úttörő munkát végez, mert a többi amerikai magyar lap ebben is követni fogja. A meleg éljenzéssel fogadott beszéd után Hoitsy Pál, a nyugdíjinté­zet elnöke, köszönte meg a nagylelkű ado­mányt, a­mely lehetővé teszi, hogy a nyugdíjasok az életviszonyoknak megfe­lelő rendszeres nyugdíjpótlékot kaphassa­nak. Márkus Miksa és Bónitz Ferenc föl­­szólalása után ismét Cserna Endre emel­kedett szólásra, a­kit, mint mondta, «ny- — (Az időjárás.) A Meteorológiai Inté­zet jelenti: Az időjárási helyzet nem vál­tozott lényegesen: a légnyomás maximuma még mindig északnyugaton van, a mini­mum pedig Finnország tájékán. Nyugat- Magyarország fölött is van egy sekély de­presszió és Szardínia környékén is arány­lag nagy a légnyomás. Az idő a kontinen­sen változóan felhős, helyenként esős, nyu­gaton hűvösebb, keleten meleg. Hazánkban elszórtan zivataros eső volt (Tokaj 25 mil­liméter); a hőmérséklet még emelkedett, jól a normális fölött van; a maximum az Alföldön a legtöbb helyen meghaladta a 30 C. fokot. Időjóslat: Továbbra is helyi zivatarok várhatók a hőség csökkenésével.­­ (Franciaország Pasteur-ünnepe.) Pá­risból jelentik: Impozáns arányokban ün­nepeli Franciaország Pasteur születésének századik évfordulóját. A francia kormány meghívására mintegy ötszázan gyűltek egybe az idegen államok és egyetemek kép­viselői, a­kiket a köztársasági elnök fé­nyes est keretében fogadott. A magyarok iránt való rokonérzés mindenütt megnyil­vánul. Huzella Tivadar dr. egyetemi tanár, a debreceni egyetem képviselője a Versail­­lesben tartott ezerszemélyes banketten be­szédet mondott, a­melyben hangoztatta, hogy Pasteur tanítványai, az orvosok hi­vatottak a közvéleményt meggyőzni arról, hogy az egész világ kultúrája és minden ország lakossága előbb-utóbb megsínyli, ha tettük és fizetjük­ — „ — -.A«»* EzüstértS0-1GOK-ig. Hamisfo?a kért­OOOK-ig iatn Ion ma­nn sa­ch Arpif at Csio Sí riiLllílílSert# GcISért Testvérek. Eötvös ueea fi! politSBia fair&i. fi tisztuiselőlte és’dSs a kormány előtt. — A tegnapi miniszteri tanácskozás. — Jelentettük már, hogy az a rendkívüli miniszteri tanácskozás, melyet Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök a jóvátételi bizott­ság döntése ügyében Úrnapjára összehívott, a köztisztviselők fizetése, illetve segítsége rendezésével is foglalkozni fog. A miniszteri tanácskozás a párisi döntés letárgyalása után valóban foglalkozott is a tisztviselő­kérdéssel és elhatározta, hogy a köztisztvi­selők rendkívüli segítségét még e hónap fo­lyamán ötven százalékkal felemeli. A kor­mánynak erről a döntéséről a következőket jelenti a MTI.­ A kormány tagjai tegnap déli 12 órakor Bethlen István gróf miniszterelnök elnök­lésével rendkívüli miniszteri tanácskozásra ültek össze, a­melyen fontos határozatokat hoztak a tisztviselőkérdés rendezése tekin­tetében. A kormány a KANSz. memoran­duma alapján és a miniszterelnök távollé­tében egyes képviselők által megindított akció folyományaként elhatározta, hogy a tisztviselők rendkívüli segítségét még e hó­nap folyamán 50 százalékkal fölemeli és ugyancsak még ebben a hónapban a parla­menttől törvényes felhatalmazást fog kérni a tisztviselői kérdés generális rendezésére vonatkozóan. Ettől függetlenül azonban a kormány minden hónap második miniszteri tanácskozáson automatikusan foglalkozni fog a tisztviselői fizetések kérdésével és a 3

Next