Budapesti Hírlap, 1923. szeptember (43. évfolyam, 196–220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
Budapest, 1923. XLIII. évfolyam, 196. szám. (Ára 250 kor.) Szombat, szeptember 11 Megjelenik hétfő kivételével mindennap. EtőSzettel ára is : Ejgy hónapra 5000 korona, negyedévre 15.000 korona. Ausztriában egy példány ára.hétköznap 1500 o. kor., vasárnapon 2000 o. kor. Egyes szám ára, hétköznap 250 korona, külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajjthay Ferenc Szerkesztőség: VIli. kerület, Bükk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal, Vili. ker., József-körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—34. Politikai istemlogia: Budapest, aug. 31. A jelentések, melyeket mostanában a meteorológiai intézet közrebocsát, mintha nem is az európai időjárásra, hanem a politikára volnának szabva. Hőemelkedés, hősülyedés, közbe zivatarok és csapadék. Ezeket a szókat permutálják a légtüneti változások figyelői. Minálunk Bethlen István gróf holnap indul második argonauta útjára — nem Keletnek, hanem — Nyugatnak, de igenis azért, hogy a kölcsön aranygyapját elnyerje. És csodálatos pontossággal ez utikészülődéskor, megint lelepleződik egy, az Ébredő Magyarok égisze alatt korcsmában szervezett öszszeesküvő társaság, melynek veszedelmes és bűnös, országrontó voltáról a belügyminiszter tartott előadást a nemzetgyűlés mai ülésén. A Ruhr-kérdésben enyhébb húrokat pengetnek az elsősorban érdekelt hatalmak — s ez a besülyedést jelenti, — de közbe megdördül a Mussolini által Görögországra küldött ultimátum s a nyugati hatalmak rémülve sietnek Görögország segítségére platonikus fenyegetőzéssel. .Sok is hírnek és szenzációnak egy napra. Minket, ha tán nem is legjobban izgat, de bizonyosan legjobban érdekel Bethlen útja, amely kül- és belföldi hírek szerint sokkal kedvezőbb körülmények közt megy végbe, mint első kísérlete. Akkor nagy erkölcsi sikere volt mindenütt s azt hiszem, jogosan tehetjük fel, hogy ez a siker csendesen tovább harapózott az elmékben s nagyban hozzájárult, hogy mostani útját optimisztikusan itélik meg mindenfelé. Hiszen azóta esett meg, hogy az angol külügyminiszter nyílt parlamenti beszédben rótta fel a franciáknak, hogy ügyünket a jóvátételi bizottság akkor leszavazta. Angliában egyáltalán nagy tért hódított az érdeklődés is, meg a szimpátia is irántunk, az olasz kormány is határozottabban lépett fel, különösen legutóbb Benes római látogatásakor a magyar érdekek mellett. Hozzá az egész külföldön igen kedvező benyomást tett Bethlen pártjának megtisztulása azoktól a politikusoktól, akiket nem ok nélkül lehet meggyanúsítani azzal, hogy a társadalmi békét és a közrendet nyugtalanító elemekkel összeköttetést tartanak fenn. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a koronánk Zürichben, bár elég rosszul áll, de legalább pár hét óta stabilnak mutatkozik, ami nyilván egyben ok is, okozat is. Okozata kedvezőbbre fordult viszonyainknak s oka, hogy kölcsönügyünket barátságosabban ítélik meg. Végül, de az sem utolsó dolog: jó termésünk is hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb bizalommal ítéljenek meg benninket. Hiszen éppen Svájccal kötöttünk már szerződést búzatermésünk feleslegéről. Az emberek hiába mindjárt mosolygósabbak, ha valahol a jólét, a gazdagság forrásait valóságban szemlélhetik. Ezek a felsorolt tények és jelenségek egyengetik az elsőnél simábbá Bethlen István gróf második útját. Ezek mellett a reális dolgok mellett Valóban visszataszító az a parasztfurfang, melyet ma valamelyik helyi lapban olvastam s mely azzal akarja a miniszterelnököt elgáncsolni nyugatra való útjában, hogy ellentétbe állítja vele Mussolinit, aki Olaszországban talpra állította a nacionalizmust, melyet ellenben Bethlen itthon üldözne. Bethlen István gróf nemzeti érzéseinek és álláspontjának tisztaságához itt ugyan nem fér szó. De ha valaki nacionalizmus, hazafiság és fajvédelem alatt a Gsicsó bácsi csapszékében és a Hétkapás korcsmában konspiráló kétes célú társaságok munkáját érti, és e társaságok egyes alakjainak a rendőrség bűnügyi osztályával való ismételt kényszer-érintkezését, akkor Mussolini kézzel-lábbal fog tiltakozni az ellen, hogy ezek a kétes exisztenciák a maguk uraságoktól levetett nacionalizmusát az övével azonosítsák. Remélnünk kell, hogy Olaszországnak legújabb konfliktusa Görögországgal és szövetségeseivel, akik fel vannak háborodva Mussolini ultimátumának élességétől, a mi ügyünket érdeklődés dolgában hátra nem szorítja. Izgató dolog volna összehasonlítani az osztrák és magyar, Berchtold-féle ultimátumot, melyet a hatalmak annakidején szintén nagyon keménynek ítéltek, még az akkori Olaszország is, ezzel a most Görögországra bocsátott ultimátummal. Az bizony ehhez úgy hasonlít, mint a kakaskukorékolás az oroszlánbőgéshez. Pedig akkor ennek a volt kettős monarkiának a trónörökösét és feleségét gyilkolták meg. A hatalmak akkor túlkeménynek mondották azt a szelid ultimátumot, de szinte mintha csak azért tették volna, hogy vissza ne lehessen vonni. Mert ők már hosszan készültek a háborúra s végül mind a gyilkosok mellé álltak. Persze, az akkor volt. Mert akik a Ruhr-ultimátumokat írják és az olaszok is nyilván másképpen ítélnek a maguk ultimátumáról! A máséról mind másképp ítélnek. Természetesen, nagy európai zavar támadhatna abból, ha váratlanul háború lenne az olasz-görög konfliktusból, mely ismét feje tetejére állítaná Európa híres tűzfészkét, a Balkánt. És nem szabad felejteni, hogy a Balkán súlyosan megnagyobbodott a Magyarországtól elcsatolt óriási területekkel és hogy Magyarországnak sztratégiai határai nincsenek, és hogy Németország politikai területe alá van aknázva s minden szikrától felrobban- hat. És nem utolsó dolog az is, hogy a békekötések nagyban gyártották az elégedetlenséget s a gazdasági állapotok züllöttsége, válságai, terhei és nél-külözései szinte erővel tolják a nemzeteket a kétségbeesés karjaiba, kalandorok, szerencsevadászok s lelketlen néptribunok bűvös, mert mindent ígérő, befolyása körébe. A híres különítmények, egyéni akciók, melyek mind hon- és fajmentő zászlókkal toborzották épp úgy a naiv jóhiszeműeket, mint a pályatévesztett vagy munkakerülő elemeket; az éjjeli botrányos igazoltatások, bombamerényletek, utcai tüntető felvonulások és mindenféle titokzatos vállalkozások, amelyek nemzetünk jóhírét kegyetlenül adták Európa szájára, ma már bizonyos korlátokat éreznek maguk körül. A legújabb eset, amely tegnap került a rendőrsség kezére, itt is, a belügyminisztériumban is, oly fogadtatásra talált, hogy enyészni látszik boldog korszakuk, amelyben minden vizsgálat, a legfelháborítóbb esete is, hamarosan holtpontra jutott. Kapkodás és ijedtség látszik ez elemek pártfogóin is úgy, hogy talán szabad kapcsolatba hozni ezt a jelenséget azzal a pártválsággal, mely az egységes pártban a minap lezajlott és a fajvédéssel hivalkodók kiakolbilitásával végződött. Elvégre Magyarországról lemúlt Ausztria prepotens nyomása; van neki szabadon választott szuverén nemzetgyűlése, van választott kormányzója, van egy mindenkitől a maga belső kormányzásában független magyar kormánya; vannak egyetemei, közép- és népiskolái, melyekben a közszellemet maga neveli, van egy kis magyar katonasága: ha mindezek nem tudják kellően megvédeni a fajt, akkor öt vagy tíz képviselő, egy-két elég ízléstelenül szerkesztett újság és ötödrendű csapszékekben tanyázó borozó kompániák arrogálják maguknak a faj és kereszténysége védelmét? Ez csak a züllött idők habja, sem nem a kor maga, sem nem a nemzet méltó védője, sem nem faj, sem nem magyar, sem nem kérész-tény, hanem komolyabb foglalkozásra, nemzeti munkára nem alkalmas pol-gári kalandornép, melynek, sajnos, sok naiv, tapasztalatlan, clalált fiatal ember kerül a hálójába. Ezeket a fészkeket valahára ki kell szedni, az ilyen fantasztikus vállalko- zásokat lehetetlenné kell tenni. Ennek keltett volna régen uzsorabíróságot ki-: találni gyorsított eljárással. Mert ezek a gyanútlan lelkeket, a tudatlan elme- ket és az ártatlan hiszékenységet uzsofrázzák ki, a mellett foghagymás ros-télyost esznek és karcos bort isznak hozzá lebujokban és csapszékekben. Az olasz ultimáái&im frsatp©m pontiét. — Az ultimátum ifa a Sáasa ArigSsálaaira és Franciaországban. Anglia nem fcösveSs'i. — I Vierssolmi nem enged. — Az olasz EiaeSíiSB és Sta készenlétben. — Kopfu megszállásának a Se^v®. — Görögország elég hamarosan felelt az olasz ultimátumra, de attól kell félni, hogy ez a válasz az olasz kormányt és közvéle- ményt nem fogja kielégíteni. Mussolini ultimátuma nagyon kemény és szigorú, de az olasz közvéleményben egyetlen hang sem találkozik, amely ne helyeselné a szigorú szavakat. Országszerte gürögellejies tüntetésekben tombolja ki magát az olasz nép megbántott önérzete és a görög válasz, amely nem hódol be teljes egészében az olasz kívánságoknak, előreláthatólag csak olaj lesz a tűzre. Mindenesetre el lehet mondani, hogy Európa számtalan tűz- fészke közül egy ismét kigyulladt és kérdéses, hogy az önként felkínálkozó tűzoltókat hozzáeresztik-e a nagyobb tűzveszedelem elhárítása végett a tűzhöz. Angliában és Franciaországban az olasz követelések hallatára fedezték csak fel a helyzet komolyságát. Láthatólag nem számítottak arra, hogy Mussolini ilyen gyorsan és erélyesen fog cselekedni, hozzá még egészen a maga szakállára. A sajtó ennek megfelelően bármennyire el is ítéli a Görögországban történteket, elég éles bírálat alá veszi az olasz ultimátumot. Az azonban kizártnak tekinthető, hogy Anglia és Franciaország még csak gondolatban is hajlandók volnának a világháborúra vezetett eljárásukat ezúttal megismételni. Görögország ugyan máris kérte Anglia közvetítését, de az angolok ezt kereken visszautasították, ami annál könnyebb volt számukra, mint hogy a görög forradalmi kormányt az angolok eddigelé még el sem ismerték. Angliai azonban, noha az egyik és másik oldalon való tényleges beavatkozást kerüli, reméli, hogy az olasz-görög viszályt a két közvetettenül érdekelt fél kezéből kiveheti azzal, hogy a népszövetséget fúrja fel döntőbíróül. Ez a terv még mielőtt konkrét formát öltött volna, máris megbukottnak mondható. Sok minden egyébtől eltekintve, azért is, mert ez olyan hosszadalmas eljárást igényelne, melynek bevárására az olasz nép vérmérséklete mai feltüzelt állapotában egyáltalán nem alkalmas. Mussolini és kormányában egyébként sincs meg a hajlandóság, hogy ebben az ügyben meghátráljon. Egy új háború kitörése bizonyára nem valami kívánatos dolog senki előtt, mégis bajos elképzelni, hogy Mussolini, ha kimondta az út, ott megálljon vagy még azt is viszaszívja. Az egész olasz hadiflotta készerdésben van és csak várja a parancsot, amely hír szerint, néhány görög sziget, köztük Keifi szigetének is megszállására fog irányulni. A görög kormány válasz® az olasz ultimátumra. Atén, aug. 31. (Sajtóiroda.) A görög válaszjegyzéket ma este adta át a külügyminisztérium politikai osztályának főnöke az olasz követnek. A jegyzék kijelenti, hogy a görög kormány az olasz szóbeli jegyzéknek azt a megállapítását, mely szerint Olaszország súlyos megsértéséért a görög kormány a felelős, igazságtalannak tartja. A szóbeli jegyzék 4., 5. és 6-ik pontjában megszabott feltételeket, amelyek Görögország becsületét és állami szuverenitását érintik, lehetetlen elfogadnia. Mivel azonban a gyalázatos merénylet görög területen, barátságos nagyhatalom állampolgárai ellen történt, akik nemzetközi misszióban jártak el, a görög kormány kész a következőkre: 1. A görög kormány hivatalos és legmesszebbmenő formában kifejezi sajnálkozását az olasz kormánynak. E célból az aténi térparancsnok meg fogja látogatni az olasz követet. 2. A görög kormány a merénylet áldozataiért az aténi katolikus székesegyházban misét mondat, amelyen a kormány valamennyi tagja részt vesz. 3. Ugyanezen a napon az olasz zászlónak a következőképpen adják meg a tiszteletet: „Az aténi helyőrség egy szakasza az olasz követség elé vonul és az előírt tiszteletadás megadása mellett az olasz zászlót üdvözli. 4. Prevesában a holttesteknek olasz hajóra való szállítása közben az áldozatokat ünnepies formában és katonai tiszteletadásban részesítik. •, A görög közmánty ezenkivül kijelenti, hogy méltányossági okokból hajlandó az áldozatok családjának jogos kártérítést adni s szívesen látja Peronne őrnagy közreműködését, amelynek az a célja, hogy célszerű tájékoztatások segítségével a büszösök kinyomozását támogassa. Mussolini elfoglelt'tatatlészszsakra?lr ra a választ. Raina, aug. 31. A Stefani-ügynökség jelenti: Mussolini miniszterelnök ma közölte a minisztertanáccsal a görög válaszjegyzék szószerinti szövegét. A miniszterelnök elfogadhatatlannak mondotta a választ és bejelentette, hogy már meghozták a megfelelő határozatokat. A tengerészetügyi és a hadügyminiszter ezután részletes felvilágosításokat adott. Az olass kosás-starray felhívása a sápéhoz. Róma, aug. 31. A Chicago Tribune jelenti lapjának: Az olasz közvélemény szerint Mussolini követelései nem sértik Görögország szuverénitiását. Általában azt mondják, hogy Görögország jól tenné, ha időveszteség nélkül elfogadná a jóvátételi követeléseket, ha őszintén óhajt békében élni Olaszországgal..