Budapesti Hírlap, 1926. március (46. évfolyam, 49–73. szám)
1926-03-02 / 49. szám
3 got a fazdasági célkitűzésektől, a szint valló, erős meggyőződésű férfiaktól. Inkább féljünk attól a tökéletes elvtelenségtől, amely a meggyőződést helyettesíti; attól az opportunizmustól, amely a célok mellett való hajlíthatatlan kitartást helyettesíti és az önzésnek attól a pátoszától, amely rejtett egyéni érdekekben láttatja a közérdeket. Én a tökéletes emberektől félek, akik szeretik az egész emberiséget, anélkül, hogy csak egyetlen embert is igazán szeretnének, akik szeretik a hazát, anélkül, hogy a hazának egy megfogható részéhez ragaszkodnának és akik merészek szóharcot vinni általános emberi eszmékért, de nem tudnak erős és bátor védői lenni a maguk tűzhelyének. Mert csak a legközelebbi embertársakon, a hivatáson és a tűzhelyen keresztül lehet szeretni igazában mindazt, ami ezek után következik. Bethlen genfi útjának végleges dátuma: szerda. Clinchant francia követ Bethlennél. — Bethlen útja független Briand holnapi válaszától. — Apponyi egyelőre nem szólal fel a frankügyben. Politikai szempontból az új hét nem kezdődött nagyobb meglepetésekkel. A folyosókon ugyan a déli órákban izgalmas hangulat alakult ki és arról beszéltek radikális oldalon, hogy Clinchant budapesti francia követ kormánya nevében szigorú hangú demarsot nyújtott át Bethlen István gróf miniszterelnöknek, amelyben bizonyos, a pótnyomozás során fölmerült és eddig tisztázatlan részletekre vonatkozóan kért a magyar kormánytól fölvilágosításokat. Sőt olyan híreket is terjesztettek, hogy Bethlen genfi útja még nem pozitív, mert minden attól függ, hogy Briand francia miniszterelnök holnap milyen választ ad Leon Blum szocialista képviselőnek éleshangú interpellációjára, amelyet a francia kamarában terjeszt elő és amelyben azt kérdezi Briandtól, hogy hajlandó-e Franciaország delegátusa egy asztalhoz ülni Magyarország miniszterelnökével, aki, ha nem is volt részese a frankhamisításnak, nem tett meg mindent annak megakadályozására. — Ezekkel a híresztelésekkel szemben illetékes helyen a következő kijelentéseket tették a Budapesti Hírlap munkatársának: — Clinchant francia követ úr ma délben azért kereste Bethlen István gróf miniszterelnököt, hogy tőle bizonyos fölvilágosításokat kérjen a franküggyel kapcsolatban. Ezek a felvilágosítások azért szükségesek, mert tudvalévően Briand francia miniszterelnök holnap válaszol a kamarában a frankügyben benyújtott interpellációra és ezért volt szüksége bizonyos kiegészítő fölvilágosításra. Azok a hírek, mintha a francia követ demarsot nyújtott volna át, egyáltalában nem felelnek meg a valóságnak. A francia követ a kért fölvilágosításokat már meg is kapta és még a mai nap folyamán távirat útján továbbította Párisba. Hasonlóképpen rosszakaratúak és minden alapot nélkülöznek azok a hírek, mintha Bethlen genfi utazása a francia kamarában holnap elhangzandó francia miniszterelnöki nyilatkozattal van összefüggésben. Bethlen István gróf utazásának végső időpontja szerda délután öt órára van kitűzve is egyáltalában nem függ attól, kül a zongorához. A zongora! A muzsika! Szent vigasztaló! Még befejezi a szimfóniát. Egypár halk akkordba belesikolt a szíve vérző, friss sebe. Azután föláll és mosolytalanul, sápadtan meghajtja magát. Azok ketten kipirult-lázasan kérdik tőle, hogy ki irta ezt a gyönyörű dalt. Hiszen ennél szebb virág még nem termett a muzsika kertjében. Hidegen odatárja eléjük a kottát az idegen muzsikus nevével. Azután a remegő lábakkal az ajtó felé indul. A hahotázó, csámcsogó zvarvendégeken keresztülvágja magát. Az előszobában magára kapja a télikabátját. Kis zöld kalapját a fejébe nyomja és kimenekül a hús téli estébe.* A következő zsuronyi zongorás vette át a régi szerepét. Egy szünetben, mikor a tánctól elfáradt embereik belezuhantak az öblös karosszékekbe, a szőke baba keze ott motoszkált a zongorán. — Igen, ez az! — sikongta ujjongva. — Ezt játssza! És előszedte a kottát, az ismeretlen szerző művét. — Ezt itt fele ilelte a művész, aki ön előtt játszott nálunk! Ezt játssza, kérem! Nagyon szép! Én ismerem! És itt sejtelmesen, melegen mosolygott a hosszú tiura. De a szimfónia, az egyszer hallott gyönyörű dal sehogysem akart kibontakozni a zongorán. Mintha elbújt volna, tréfát űzne a hallgatókkal. Vagy meghalt talán a dal? Igen, meghalt. Egy muzsikus temette el a lelke titkos, fájdalmas mélyén. Mint egy szeretett, gyönyörű gyermeket, kit első kacagása közben fojt meg a halál, hogy Briand milyen választ ad holnap León Brupi interpellációjára. Mint jól informált forrásból értesülünk, Bethlen párisi útja annál kevésbé függhet Briand válaszától, mert a francia miniszterelnök kijelentései minden tekintetben kedvezőek lesznek Bethlen István gróf személyére és a magyar kormány politikai felelősségének szempontjából. Apponyi nem mond beszédet Ma délelőtt kellett volna Apponyi Albert grófnak a frankügyben elmondania nagy érdeklődéssel várt beszédét, ami azonban elmaradt és maga Apponyi is kiéjelentette, hogy egyelőre nem szándékszik részt venni a frankvitában. Ennek okairól azonban nem volt hajlandó Apponyi nyilatkozni. Legitimista körökben azt mondották, hogy Apponyi azért állott el ideiglenesen a szótól, mert a miniszterelnök genfi útja előtt nem akarta Betlhen helyzetét megnehezíteni és egyébként is be akarja várni a genfi tárgyalások eredményét és csak a miniszterelnöknek hazaérkezése után fogja eldönteni, hogy egyáltalában elmondja-e beszédét, vagy sem. Egyesek Apponyi beszédének elmaradását összefüggésbe hozták azzal, hogy Hadik János gróf tegnap fölkereste Apponyit lakásán és hosszabb tanácskozást folytatott vele, amelyben lebeszélte arról, hogy a frankügyben hallassa szavát a nemzetgyűlésben. ÚmkFiángvúlM iy*e március 2. (4-9. sz.) Hadik János gróf Bethlenről. E hírekkel kapcsolatban Hadik János' gróf a következő 'nyilatkozatot tette': —• Egy' hétfői lap azt a hirt közli, hogy én a franküggyel kapcsolatban megkíséreltem „Apponyi Albert grófot leszerelni." Ez a tényeknek meg nem felelő híresztelés a közvélemény előtt már csak azért sem találhat hitelre, mert széles ez országban bizonyára nem akad senki, aki tisztában ne volna Apponyi Albert gróf államférfim egyéniségével és elhinné azt, hogy reá jobb meggyőződése ellenére bármilyen állásfoglalást rá lehetne oktrojálni, avagy, bármilyen szándékolt akciót bárki is ,,leszerelhetné". A cikk további állítása, hogy én a kormány és Apponyi gróf között közvetítettem volna, nem felel meg a valóságnak, mert ebben az ügyben személyemmel kapcsolatban a közvetítésnek terve fel sem merült. — A frankügyben legutóbb tett nyilatkozatom megjelenése óta a közvélemény tisztában van azzal, hogy erre vonatkozó állásfoglalásomnak kizáróan az volt a célja, hogy úgy a közvéleménynek, mint minden illetékes tényezőnek figyelmét felhívjam azokra a súlyos konzekvenciákra, amelyekkel a jelenlegi viszonyok között Bethlen István gróf távozása, vagy pozíciójának meggyöngítése az országra nézve járna. Ezt az álláspontomat, amely minden pártszemponttól menten, kizáróan az ország gazdasági jövője iránti aggodalmamból ered, nemcsak említett nyilatkozatomban hangoztattam, hanem azt természetszerűen kifejezésre juttatom a személyes érintkezések során is. Egyes lapok arról is hírt adtak, hogy Zichy János gróf sem fogja elmondani beszédét. Ezzel szemben Zichy János gróf úgy úgy nyilatkozott, hogy beszédét minden körülmények között el fogja mondani, előbb azonban mgvárja, hogy milyen helyzet alakul ki és meg akarja azt is hallgatni, hogy milyen beszédek hangzanak el a nemzetgyűlésben. Megdöbbenés Friedrich egy nyilatkozata miatt. Politikai körökben nagy megdöbbenéssel tárgyalták Friedrich Istvánnak egy nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy Windischgraetz herceg már 1922-ben megmutatta neki a hamis frank kliséjét. E nyilatkozattal kapcsolatban olyan kijelentések hangzottak el, hogy legalább is a legnagyobb fokú könnyelműségre vall, hogy Friedrich négy éven keresztül nem tartotta szükségesnek, hogy erről jelentést tegyen az illetékes hatóságoknak és most csak félvállról tesz ilyen kijelentéseket, amelyekből kiderül, hogy ő már évekkel ezelőtt tudott Negyedik napja folyik a nemzetgyűlésben a frankvita, amely azonban távolról sem kelt olyan érdeklődést, aminőt vártak tőle. Kárma és zaj van ugyan az ülésteremben, de ezen már senki sem lepődik meg, hiszen az menne meglepetésszámba, ha a nemzetgyűlésnek egy ülése a nélkül folyna le, hogy az elnöki csengő erős hangja többször ne figyelmeztetné a képviselőket és a karzat közönségét arra, hogy a törvényhozás csarnokában vannak. Meg kell azonban állapítani, hogy a frankvita során eddig tapasztalt zajos jelenetek nagyon is kényszeredettek és mintha csak a becsület kedvéért eresztenék bele a terembe a szocialista képviselők a népgyűléseken megedzett öblös hangjukat. Csak négy napja folyik a frankvita és máris nagy fásultság és fáradtság tapasztalható a t. Házon. Érdeklődésben ugyan nincs hiány és a folyosói mindennapos izgalom is megvan, a radikálisok gondoskodnak róla, hogy minden napra kerüljön valami kis pecsenye, amelyről másnapra ugyan kiderül, hogy nem is pecsenye, hanem Csak zöldség, de az ülésterem legtöbbször nagyon is árva. A legszorgalmasabb hallgató Bethlen István gróf miniszterelnök, aki türelmesen hallgatja végig a távbeszédeket, olykor-olykor egy-egy megjegyzést is tesz, de a képviselők jobban érzik magukat a folyosókon, ahol érdekes dolgokról beszélhetnek és nem kell Rothenstein Móric közjogi fejtegetéseit meghallgatni arról, hogy mennyiben terheli a kormányt felelősség azért, hogy néhány kalandor hazafias jelszavakba burkolódzva frankot hamisított. . Holnaptól kezdve nyolcórás ülések lesznek és az ülésteremben még fáradtabb és még unalmasabb lesz a hangulat. Bár holnapra várnak újabb meglepetéseket, Pallavicini György őrgróf szólal föl és hír szerint érdekes leleplezésekkel fog szolgálni. Hogy igazak-e a hírek, azt a holnapi nap fogja eldönteni. Egyébként a helyzet az, hogy a Ház három-négy szónok felszólalását várja csak érdeklődéssel, a többieket csak elszenvedi anélkül, hogy nagyobb figyelmet fordítana rájuk. A nyolcórás ülések nagyon kifárasztják a t. Házat és ha nem következnék be e héten a miniszterelnök genfi útja miatt a nemzetgyűlés elnapolása, valószínűen nem lenne szükség a klotár alkalmazására, mert a meglehetősen vérszegényen induló vita végelgyengülésben magától is kiszenvedne.A mai ülés iránt egyébként a karzatokon, nagyobb volt az érdeklődés, t mint az ülésteremben. Feltűnő kevesei hallgatták végig a szociáldemokraták új vezérszónokának , Farkas Istvánnak a beszédét és csak olykor-olykor hangzott el egy erélyesebb, vagy kevésbé erélyes ellenkezés, mondván: Beszélhetsz jó vitéz, senki sem hallgat rád. Farkas beszéde egyébként a tények beállítását illetően, ugyancsak rossz- akaratú volt. Utána az egységespárti Orsfg Imre beszélt és igen helyesen kifejtette, hogy a parlamenti bizottság nem oldhatta meg feladatát, mert hiszen a politikai felelősség tekintetében nem dönthetett és az egységes párt csak azért járult hozzá a bizottság kiküldéséhez, mert a pillanatnyi fél szült politikai helyzetet akarta lecsöndesíteni. Kimutatta, hogy Windischgraetz hallgatásából nem lehet a kormány bűnösségére következtetni, mert Windischgraetznek a kormány megbuktatása volt a célja és magatartásából is arra lehet következtetni, hogy ezt a célt szolgálja. Az ülés' utolsó szónoka Pikler Emil szociáldemo-krata volt, majd személyes kérdésben való felszólalások és napirendi vita következtek, amelynek során Rakovszky Iván belügyminiszter részletesen ismertette Vázsonyi egyik inzultálójának, Vonnay Lászlónak szerepét a Duna—Tisza közén történt állítólagos toborzásokkal kapcsolatban. A vitát holnap folytatják. Három szónok a frankvitában. Ellanyhul a vita. — Holnaptól nyolcórás ülések lesznek. arról, hogy bűnjelek vannak. Politikai körökben követelik, hogy Friedrich e nyilatkozata ügyében induljon meg a vizsgálat. Szerdán napolják el a Házat. A nemzetgyűlés holnap már nyolcórás ülést tart, de csak két napon át fog nyolcórás ülésekben folyni a vita. A Házat ugyanis szerdán, egyes ellenőrizhetetlen hírek szerint azonban már holnap, kedden elnapolják a miniszterelnök genfi tartózkodásának idejére. Fölmerült ugyan az a gondolat, hogy Bethlen távollétében is tartsanak üléseket, melyeken Vass József képviselné a miniszterelnököt, ettől a tervtől azonban Bethlen határozott kívánságára eloltottak Ellentétek egy nyilatkozat körül. Teleki Pálgróf megkérte a Magyar Távirati Irodát annak közlésére, hogy a Fővárosi Tudósítónak, amelyre való hivatkozással egyes lapokban apokrif nyilatkozata jelent meg, semmiféle intervút nem adott; a szóbanforgó közlemény, amelyben többek közt Teleki grófnak, valamely a frankügyre vonatkozó állítólagos slágeréről lett volna szó, egy újságíróval folytatott folyosói beszélgetésének tendenciózusan kiszervezett elferdítése. Teleki Pál grófnak csakis a szombati napon a Magyar Távirati Iroda útján közzétett nyilatkozata autentikus. Ezzel a nyilatkozattal szemben a Fővárosi Tudósító kijelenti, hogy Telekd Pál gróf a nyilatkozatot több egységespárti képviselő jelenlétében Neményi Imre, a kőnyomatos politikai munkatársa előtt tette. Igaz, hogy a nyilatkozat közlésére Teleki Pál gróf fölhatalmazát nem adott, de Teleki Pál grófnak tudnia kell, hogy a újságíróban magánérdeklődés és privát kíváncsiság nincsen. A kőnyomatos sajnálja, hogy Teleki Pál grófnak kényelmetlenséget szerzett, közleményét azonban föntartja. Különös összhang a szociáldemokraták és Leon Blum között. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója és pártvezetősége ma délelőtt értekezletet tartott, amelyen kijelölték azokat a szónokokat, akik a párt részéről a frankvitában részt fognak venni, majd Peyer Károly referált a politikai helyzetről és azt állította, hogy a kormány magatartása mindennap újabb megalázásokban részesíti az országot. Ezután határozatot hozak, amelyben követelik a kormány lemondását és tiltakonak az ellen, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök és kormánya képviselje a genfi népszövetségi tanácskozásokon Magyarországot, mert az országra mérhetetlen kár háramlik abból, ha a miniszterelnök a saját személyes presztízsét többre becsüli az ország érdekeinél. Politikai körökben a szociáldemokratáknak ez a határozata nagy megdöbbenést keltett. A magyarországi szociáldemokrata párt ugyanis a genfi tanácskozásokkal kapcsolatban pontosan azt követeli, mint Leon Blum francia képviselő a francia kamarádban és így kétségtelenül megállapítható, hogy összhang van a francia szociáldemokraták és a magyar szociáldemokraták működése között, noha ezt eddig váltig tagadták. Sőt nagyon alapos a gyanú aziránt, is, hogy Leon Blum interpellációját Magyarországról rendelték meg. Politikai körökben elkeseredéssel mutatnak rá arra, hogy a szociáldemokraták milyen eszközöket használnak föl, hogy akár az ország érdekei árán is, saját maguknak vélt helyzeti előnyöket biztosítsanak. A szocialistáknak ezt a különös eljárását a parlamentben is szóvá fogják tenni. Az ülés lefolyása. Fél 12 után nyitja meg az ülést Scitovszky Béla elnök. Napirenden a parlamenti bizottság jelenésének tárgyalása szerepel. Farkas István: A régi kormányzati rendszeren a Bethlen-kormány nem változtatott,, sőt intézményesítette. (Ellentmondások a jobboldalon.) Titkos utasításokra hivatkozik, amelyeket különféle szervezetekre vonatkozóan miheztartás végett küldtek ki minisztériumok a hatóságoknak. A frank- ügyre áttérve azt állítja, hogy a kormány két és fél hónapon keresztül tussolta az ügyet és ezzel kompromittálta Magyaror,szagot az egész világ előtt. Felemlíti itt a’ Károlyi Imre gróf vallomását, amely Teleki Pál gróf szerepét világítja meg. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Károlyi gróf vallomása alapján kiderült, hogy Teleki csak akkor állott el a frankügyben való további résztvételtől, amikor a technikai előkészületeket már befejezték. (Élénk ellentmondó-