Budapesti Hírlap, 1926. augusztus (46. évfolyam, 172–196. szám)
1926-08-01 / 172. szám
árvam Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Kifli*,té.lánki Egy hónap.. 90.000 koron*, negyedén. 139.000 kanna. Ausztriában agy példány ára hétköznap 30 Gronelien, vaaárnapon 40 ITraarkan Egyaa kánána hétkSxnap 2000 kor. KffliSldra az nlSfixaláa káténaaaaa Blrdetéeakat Bndapestoa fairara allédra blrdaUlrada. Főszerkesztő: Csajthay Ferenc. Felelős szerkesztő: Sándor Tivadar. Vasárnapi szám ára 4000 korona Budapest, 1926. XLVI. évfolyam, 172. szám. Vasárnap, augusztus 1. Budapesti Hírlap Szerkesztőség: VIll. kerület, Rükk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József-kurut 5. sz. Telefonszámoló: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Levélcím: Budapest 4. Postafiók 55. Lesz és lehet-e nemzetközi büntetőtörvényszék? írta Faluhelyi Ferenc dr. pécsi egyetemi tanár. A Temps mai száma közli a brüsszeli nemzetközi büntetőjogi kongresszus határozatát. Létrejöttében nincs semmi része a volt központi hatalmaknak és Svájcnak sem, amelyek még mindig tüntetően távoltartják magukat az ezen kongresszust rendező, és egyoldalú politikai célok szolgálatában álló Nemzetközi Büntetőjogi Egyesülettől. Hogy ez a magatartás fölötte megokolt volt, kiderül a kongresszusnak alább egész terjedelmében közölt határozatából, amely élével megint a volt központi hatalmaik ellen fordul. A jelentés szerint a kongresszus szerdán azt a kérdést tette megvitatás tárcsává, vájjon van-e helye nemzetközi büntetőbíráskodásnak és ha igen, miként kellene azt megszervezni. A kongresszusnak több tagja felszólalt ebben a fölötte jelentős kérdésben; nevezetesen M. Donnedieu de Vabres, az egyik francia delegátus, aki a büntetőbírói hatáskört a hágai nemzetközi bíróságra kívánta átutalni, úgyszintén Pellat román és Rolin belga delegátus, akik egy véleményen voltak. Az ő közös fogalmazásukban született meg aztán óriási többséggel a kongresszus határozata, amely mindenekelőtt is megállapítja a tételt, hogy a nemzetközi büntetőbíráskodásnak igenis helye van. Már maga ez az alaptétel is rendkívül veszedelmes megállapítás, de még súlyosabbak a részletmegállapítások. Ezek során ugyanis ki van mondva az, hogy a felállítandó nemzetközi büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik az államok részéről elkövetett minden igazságtalan támadás és a nemzetközi jognak minden megsértése. Ez a bíróság hivatott megállapítani az egyéni felelősséget is az ilyen állami nemzetközi bűncselekmények elkövetéséért és köteles elbírálni az azokkal összefüggő minden fajta bűntetteket és vétségeket. Végül pedig ennek a bíróságnak hatáskör A Budapesti Hírlap mai száma 24 oldal. * Forradalom Felsőpalojtán. írta Maróthy Jenő. Nem olyan falu ez a Felsőpalojta, mint a többi. Nagy-Zólyom megye (ez is akkor lett nagy, mikor a többiből meg négy országot csináltak) széltében-hosszában kivakaródznak már a tótok becsületes zsupfedeles házaikból: itt is, ott is büszke cseréptető emeli a porta tekintélyét, holott pedig annál csak az eternitpala nagyobb fényűzés, hanem azzal legfeljebb Rothschild fedezheti a házát, ha ugyan maradt neki pénze a háború után. Felsőpalojta elfordítja szemét a korszellem hegyeket lépő lábnyomától s nem enged a szalmatetőből. — Mit? Hogy az unokák rosszabbak legyenek, mint a nagyapáik? Ki hallott már ilyen bolondot? — Hiszen igaz: a tűz nehezebben kezdi ki, a szél nehezebben bolygatja meg a cserepet, de hát ugyan mikor volt utoljára tűz, vagy említést érdemlő szélvihar Felsőpalojtán? — Vagy huszonöt év előtt. Egészen más az, ha például Dacsólamon cseréppel fed az utolsó zsellér is, mikor ott minden házban három gyújtogató lakik. Felsőpalojtán csak a mennykő gyújtogat, azt pedig ki- játszani se nem szabad, se nem illik, mert olyan helyről jön, ahol kétszer is meggondolják, kinek üssenek vele a nyaka közé. Már ha valahol ilyen gyermeki bizalommal néznek a Gondviselés szemébe, ott az elemek is megemberelik magukat s félreállanak, nehogy magukra haragítsák a gazdájukat. Az a huszonöt év előtti tűz vajmi kevés kárt tehetett a faluban, mert ma már nyoma se látszik. A falu végéről nézve olyan észrevétlenül finom színátmenettel sorakoznak egymás mellé a szoros időrendben épített házak zsuptetői, mint valami családfa lombjai. A legelől állók szalmája sárga, mint a búzavetés, a sárga szín csendesen átmegy a dohánybarnába, hogy még hátrább helyt adjon a jól kiszitt cseréppipa szépia szikének. Odább deresedő foltok ütköznek elő a sötét alapból, kezdődik az öregkor, őszülnek a házak s bizonyára meg is fognak halni, de ahhoz még egy kőhajitásnyi út kell; mire megtesszük, az ősz szalmaszálak helyét ragyogó zöld moha lepi be s az a néhány ház, mely a hegy lábához lapulva valamikor falut inditott magából, mélyen csüngő, roskatag, smaragdszin ereszével alig különbözik a temető sirdombjaitól. Van aztán valami egyéb is, ami meszsziről figyelmezteti a járókelőket, hogy rendkívüli helyre tévedt. Az utcára néző muskátlis ablakok szemüldöklve között sima kőtáblára vésve ott áll a tulajdonos neve, fölötte pedig egyegy gyümölcsnek, állatnak vagy használati tárgynak domborművű képe, aszerint, hogy a ház építője mit választott családi szimbólumául, így került a százhúsz holdas Kulik Palyo piros betűs neve fölé a Vénusz-alma, Kapuszta Gyúró pléhtáblás ablakai közé pedig a hurkatöltő. Az egyik — Felsőpalojta heraldikusai szerint — azt jelenti, hogy Palyót suhanckorában almalopáson érte a jegyző s úgy elpáholta, hogy két hétig min tudott ülni. Ez alatt az idő alatt szállt annyira magába, hogy elhatározta, miszerint vagyont gyűjt s almát élete végéig csak a saját fáiról kóstol. Sikerült is neki fogadalmát megtartania s most övé a legnagyobb gyümölcsös a faluban." Kapuszta Gyúró esete már kényelmesebb természetű. Nagybátyját, Kapuszta Janót, az esküvője előtti napon hurkatöltés közben megütötte a guta. A vagyon Gyúróra szállt, hatökrös gazda lett belőle, azonban a kegyeletes ember létére nem felejtette el, hogy szerencséjét egy rozsdás hurkatöltőnek köszönheti. Hanem mindezeknél több erkölcsi bátorságra mutat Sztrapacska Miso példája, aki vastagnyaku kétliteres üveget pingáltatott a háza elejére s mikor a szomszédok nagy fejcsóválva más jelvényre akarták kapacitálni, türelmetlenül legyintett. — Ejh, sohse povedáljatok nekem, barátaim, — hiszen hiába mázoltatnék ökröt vagy szamarat az üveg helyébe, azért csak mindenki tudná közületek, hogy két liternél kevesebb bort az orrom alá se viszek. Ezt csinálja Miso után a Gótai Almanach . . . Pedig amiben igazán nehéz volna Felsőpalojtát utánozni, az csak most következik. Ez pedig szerényen mondva, se több, se kevesebb, minthogy a kovácsműhelytől a hegyoldalba épített ökörisájtóig nincs ember a faluban, aki ne járna el vasárnaponkint a templomba. Mintha maga Gábor arkangyal lebegne a csillagbuzogányos torony fölött, kora reggeltől kezdve ünnepi ruhába öltözött emberrajok tódulnak egymás sarkát taposva a szentelt falak közé. Ámde ne gondolja azt senki, hogy például Katusin Palyo aranyozott búzakalászokkal díszített kalapját tarkójára vágva, akkor állhat be a menetbe, amikor neki tetszik. Ohó! Első az öregasszonyok csoportja. Azok ébrednek a legkorábban s jog szerint is övék az elsőség, mert legközelebb állván az örök álom küszöbéhez, annyi ájtatosság gyűlik össze bennük, hogy reggeli hat órától déli tizenkettőig is alig győzik a Mindenható zsámolya elé teregetni. Már a második éneket húzzák Kulkainé irányítása mellett, mikor úgy hét óra tájban megérkeznek az aggastyánok. Csupa 60—80 éves férfi, kék-piros virágokkal kihányt báránybőr ködmönben (kánikulában venni annak igazán hasznát), rezes arcokkal, cserzett nyakakkal, melyeken egy-egy akkora repedés vonul végig, mint szárazság idején a Hruskár-hegy vörös agyagján. Utánuk következik a falu gerince, a javakorabeli aszonyok s férfiak tábora s mire a toronyban elsőt harangoznak, betódul a nyugtalan fiatalság is. Az marad utoljára, bizonyára azért, mert ők még csak most követik el a bűnöket, amiket később majd le kell vezekelniük. Hanem aztán meg is hallgathatja akárki azt az éneket, amivel a hatféle hangnemből álló vegyeskar a templom gerendás padlását ostromolja. Borotvaélnél vékonyabban sikít a szoprán, szélvészként üldözi a tenor, a basszus pedig, akárcsak valami elszabadult titán, bőgve rázza a hegyeket alattuk mind a két változatban: öregek és fiatalok ajkán tombolva, hogy az orgonaszó, mint a kelepcébe került róka, hol előre szalad, hol közöttük kullog, hol hátul maradozik s behúzott farkkal menti nyomorult életét erősebb vetélytársai elől. Akkor aztán egyszerre csend lesz. A szószéken megjelenik Dereczkey tisztelendő ur, felolvassa az igét s kivág egy olyan 5500 Magyarország gazdasági jövője, irta Hadik János gróf. Budapest, jul. 31. A háború, a forradalom, a megszállás és reánk nézve katasztrofális békekötés az ország gazdasági életét alapjaiban rendítette meg. Felbomlott az évezreden át kialakult gazdasági helység, Csonka-Magyarországnak a nemzetközi gazdasági helyzetbe való beilleszkedése is elvesztette régi harmonikus voltát. Az a sok csapás, amely érte az országot, ráadásul az amúgy is gyenge magyar tőkeerő nagy részét is elpusztította. A gazdasági romlást okozta még a kommunizmus letörése utáni években folytatott és a helyzeteket ki nem használó helytelen pénzügy-gazdasági politika. Ezek a tények okozták azt, hogy az ország gazdasági élete a teljes összeomlás előtt állott. Egész új utakat kellett keresni az ország gazdasági életének megmentésére és újjászervezésére. Téves az a hit, mintha az ország pénzügyeit és gazdasági életét a nemzetközi tőke igénybevétele nélkül rekonstruálni lehetett volna. Mert ha volt is a szanálás megkezdése előtt olyan időszak, amikor ez talán szkrétföld segítsége nélkül lehetséges lett volna, ez azért nem történhetett meg, mert elmulasztottunk olyan intézkedéseket, amelyek alkalmasak lettek volna a belső hitelélet terén a megszűnt bizalmat helyreállítani. Enélkül önerőből egészséges ,pénzügyi és gazdasági politikát folytatni nem lehet. Az első feladat mindenesetre a megrendült állami pénzügyek helyreállítása volt. Ez 1924-ben a Népszövetség támogatásával meg is indult. Bud János pénzügyminiszter ezt a nehéz, nagy munkát teljes sikerre vezette. E siker elérését a nemzet nagy áldozatkészsége és Smith Jeremiás népszövetségi főbiztosnak irányunkban tanúsított példátlan jóakaratú támogatása biztosította. Az államháztartás egyensúlyának és pénzünk stabilitásának biztosításával párhuzamosan meg kellett indítani a magángazdaságok rekonstrukcióját is. Ez irányban komoly lépések történtek. Az, hogy már a múlt év költségvetésében sikerült a pénzügyminiszternek 180 millió aranykorona, és az idei költségvetési évben a július közepén közzétett beruházási program szerint mintegy 115 millió aranykorona hasznos beruházást biztosítani, ez oly tény, mely alkalmas arra, hogy a nagy tőkehiánnyal küzdő országban a gazdasági vérkeringést megindítsa. Ezek a beruházások megindítják a mintegy tizenegy év óta sínylődő gazdasági élet rekonstrukcióját, fokozzák ezúton a munkaalkalmat és a hitelélet alátámasztására új tőkeképződéseket tesznek lehetővé. Az állam pénzügyeinek rendezése az ország felé irányította a külföldi tőke bizalmát, így sikerült a pénzügyminiszternek megoldania a hosszúlejáratú mezőgazdasági hitel kérdését, a vidéki városok kölcsönügyét és a vármegyék kölcsönének kérdését is. gazdasági életet alátámasztó ezernyt a hitelakciókat megfelelő körültekintéssel folytatni kell, mert csak a hiányzó tőke pótlásával lehet megteremteni azokat az alapokat, amelyeken a gazdasági élet egészséges fejlődése biztosítható. Arra kell törekedni fejl, hogy hiteléletünkben mielőbb normális kamatpolitika érvényesüljön, mert a mai kamatterhek a gazdasági élet fejlődését megbénítják. A külföldi tőkén kívül előmozdíthatja ez a belső tőkeképződést is, amely már megindult és amely kívánatos, hogy minél erősebben fokozódjék. Az ország jövő sorsa a termelésen nyugszik. Minden eszközt fel kell használni a termelés előmozdítására. De e kérdésben csak akkor lehetne igazi sikereket elérni, ha úgy a mezőgazdaságot, mint az ipart illetőleg tervszerű program dolgoztatnék ki. Az ily program tenné lehetővé annak megítélését, hogy mit lehet a magángazdaság saját erejéből, mit az állam támogatásával és mit a külföldi tőke bevonásával beérni? A legnagyobb súlyt kell helyezni az ország érdekeit szolgáló kereskedelmi politikára. Minden akadályt el kell hárítani a kereskedelmi élet szabad mozgása elől. Nagy érdek a külállamokkal való kereskedelmi szerződések megkötése. Magyarország kész is erre, amint azt az eddig megkötött szerződések igazolják, azonban nem jöhetnek létre szerződések olyan államokkal, amelyek egyoldalú áldozatokat követelnek tőlünk. Ha az itt kifejtett gazdasági elvek fogják irányítani Magyarország politikáját és ugyanakkor anélkül, hogy az államháztartás egyensúlyát kockáztatnánk, az adóterhek jelentékenyebb csökkentésén fogunk dolgozni, akkor az ország regenerációja elé bizalommal nézhetünk