Budapesti Hírlap, 1929. január (49. évfolyam, 1–26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
k dr. Wander féle SVOMál.liNE erőt ad, fokozza a szervezet ellenállóképességét az élet megpróbáltatásaival szemben, megedzi a szervezetet a mindennapi élet izgalmainak könynyebb elviselésére és tartalék energiát, tartalék tápanyagot halmoz fel a szervezetben. Aki a létért való nehéz küzdelemben helyt akar állni, a mindennapi reggeli és uzsonnatejhez 2—3 kávéskanál OVOMALTINE-t tegyen Ara a doboz nagysága szerint 5, 2-80 és 150 pengő. Mintát és ismertetést ingyen küld a kh. Wil, der gyógyszer- és tápszergyár rt., Budapest, 100. postafiók. X., Keresztúri út 30. Budapesti Hírlap 1929 január 1. 11. sz.) A lillafüredi vadászat Sztranyavszky Sándor államtitkár — Lillafüred jövőjét öt A karácsony és újév közti csöndesebb napokban kétnapos vadászatot rendeztek Lillafüreden, a Bükk-hegység erdős oldalán. A vendégek, akiknek sorában ott volt Bethlen István gróf miniszterelnök is, túlnyomóan budapesti lakosok; nagy meglepetés volt számukra a Mátra-vidék téli fehérségben pompázó képe, az érintetlen havas táj kristályosan tiszta és éles levegőjével, miután a fővárost ködben, sárban, pocsolyában hagyták el A vadászat mind a két napon délelőtt 9 órától a délutáni szürkületig tartott. Az eredmény: négy vaddisznó, ebből Bethlen István ejtett el kettőt egy szép duplalövéssel, a harmadikat Szűcs András lőtte le, a negyediket Almási László. — A vadászat, — mondja Sztranyavszky Sándor államtitkár — kellemes és vidám volt, mint mindig, amikor olyan emberek vesznek benne részt, akik szeretik a természetet és felüdülnek, ha közel jutnak hozzá. A társaság természetesen megnézte a fürdőtelep építkezését is. Erről Sztranyavszky államtitkár a következőket mondta munkatársrunknak: — Én harmincadikén reggel érkeztem Lillafüredre, ott találtam már Bethlen István grófot, Mayer Jánost, Almásy Lászlót, Tasnády Szüts Andrást, Kállay Tamást, Mikszáth Kálmán és Zsoldos főispánokat, Takáts Gézát, Pfeifer és Grabovszky miniszteri tanácsosokat, több urat a miskolci erdőigazgatóságtól, Pávai Vajna geológust. Ezeknek egy része a vadászaton vesz részt, mások az építkezés körül voltak elfoglalva. — A Bükk vidéke, mint mindig, most is mély hatást tett rám, mert hiszen egyedül álló pontja, a Tátra elveszítése után, csonka országunknak, Lillafüred a téli sport számára is ideális hely. Ma, amikor Budapestet köd és sár borítja, Lillafüreden a legcsodálatosabb téli táj fogadott bennünket. Tiszta, szűzi hó födte az utakat, a hegyeket, az erdőségeket, Lillafüred tehát télen-nyáron egyaránt alkalmas a pihenésre, üdülésre és szórakozásra és ezért teljességgel megokoltnak találom a kormány intézkedését, hogy választása erre a vidékre esett. Lillafürednek fekvése, klímája, de a tervek és maga az építkezés is megfelelnek annak a célnak, hogy olyan magaslati üdülőhely létesüljön itt, mely nem marad mögötte a külföldi elsőrangú üdülőhelyeknek. Én remélem, hogy a magyar társadalom méltányolni fogja a Bükk szépségeit, megszereti és fel fogja karolni Lillafüredet. Az építkezéseknél fontos, hogy minden tekintetben megfeleljenek a modern igényeknek és a kényelem szempontjainak. Vétek lenne most már takarékoskodni a berendezéssel, mert ezzel kockáztatnánk az eddig befektetett összegeket. Különösen fontosnak tartanám, hogy mire a Palota-szállót átadják a forgalomnak, akkorra nyissák meg a Bükkön átvezető eger-lillafüredi utat is, mert Lillafüred nem startolhatna szerencsésen, ha az út elkészítését későbbre halasztanák. Maradandó hatással lesz úgy a belföldi, mint a külföldi automobilistákra, ha majd szép, jó karban tartott, vadregényes úton juthatnak el Lillafüredre, amint hogy e nélkül nem is valószínű, hogy elmenjenek oda. — Szerintem tehát a legnagyobb mértékben megokolt a bizakodó várakozás, mely Lillafüred megnyitásához fűződik , megokolatlan az a pesszimizmus, amellyel más oldalról kísérik ennek a szép üdülőhelynek a fejlesztését. Ezt a pesszimizmust nem is magyarázhatom mással, mint a magyar ember természetével, amely eleve lekritizál mindent, ami terv, vagy alkotás, ahelyett, hogy örülnénk a tervező- és alkotóképesség minden megnyilatkozásának, ami ebben a kis országban még megmaradt. Nem tartom szerencsésnek azt a vitát sem, mely a lillafüredi mélyfúrás körül indult meg, sőt a lesújtó kritika akkor sem volna helyénvaló, ha már befejezett tényekkel állanánk is szemben. Azon az állásponton vagyok ugyanis, hogy tervezés, alkotás közben érheti csalódás az embert, mert hiszen ettől csak emberfeletti lények volnának mentesek. Még óvatosabbnak kellene azonban lennie a kritikának akkor, amikor, — mint ebben az esetben is, — végképpen kialakult helyzetet még az új esztendő hajnalán. Megrázkódásokkal és gazdasági krízisekkel ítélt 6 év után ne csüggedjünk el, ne veszítsük el életkedvünket. Az élet legsúlyosabb válságain is átsegít a jó egészség, munkakedv és munkabírás. Ezeknek az alapfeltétele pedig az, hogy a rendes táplálékon felül jól emészthető, kellemes izű erősítő tápszert vegyünk magunkhoz, amely fokozott munkateljesítmény elvégzését, az idegek megfeszített izgalmának elviselését lehetővé teszi Ilyen természetes erősítő tápszer az OVOMALTINE, amely magában foglalja a maláta, friss tej, tojás és a legfinomabb hollandi kakaó legnemesebb tápanyagait és vitaminjeit/ ÓVOM AI.TINE, de csakis ! nem látunk és így esetleg a legnagyobb károsodással járhatna az, ha a tervezőt, az alkotót elkedvetlenítenék, vagy elgáncsolják. Lillafüreden máris van bőséges víz, mely az egész szállót és a létesítendő fürdőt el tudja látni. Ennek a hőfoka 25 fok., most azért fúrnak tovább, mert szakembereknek az a véleménye, hogy esetleg melegebb, talán értékes alkotórészeket is tartalmazó vízre bukkanhatnak. — A nagyszálló nyersen készen áll, működőben van már hűtő- és világítókészüléke és vízvezetéke. A szobák belső berendezése most folyik. — Nekem az az impresszióm, hogy Lillafüredet nem lehet egy lekicsinylő gesztussal, vagy tájékozatlan kritikával elintézni. Igenis, nagy bőségben rendelkezik olyan föltételekkel, melyek azzal biztatnak, hogy a hozzáfűződő legszebb várakozások is teljesedni fognak, szerepét és aki a sajtótbántja és nem érti, vele szemben rideg és elzárkózott vagy esetleg szeges korbácsot vesz kezébe, az nem tud felemelkedni arra a magaslatra, amelyen meglátná, hogy a sajtó termérdek széttagoltságában, tarkaságában tulajdonképpen e nagy és elengedhetetlen értéknek megteremtésére hivatott. Meg kell tehát becsülni. „Atra cura" — De ha ez így van, — és most megint a társadalom felé beszélek, — akkor a társadalomnak valóban meg kell értenie, hogy a legelsőrangú munkának munkásait, a sajtó munkásait, meg kell szabadítani az atra curától s olyan helyzetet kell teremtenie, hogy a sajtó embere, a tollnak férfia, egyedül üljön saját szellemi nyergében és ne legyen ott mögötte az atra cura, mert ketten ülvén a nyeregben, természetesen nem tud szárnyalni. Ezért fogtunk össze valamennyien, hogy az újságíró rendnek nyugdíjegyesületét a társadalom segítségével is rendbe hozzuk. Ez a munka még nincs elvégezve. A magyar sajtó, amelyet hárfához hasonlítottam, a nemzet kezében van. Ez a hárfa szélesen húrozott, de kell, hogy az elpattant, a gyűrűkbe sodródott húrok róla eltávolíttassanak. Kell, hogy gyengéd simogató kéz kisimítsa s elhelyezze őket az élet nyugodt révébe. A társadalomnak meg kell ezt érteni. S én, amikor itt állok előttetek, s az egész magyar társadalom előtt, kaptákban állok kalaplevéve és meghajtom fejem egy nagy névnek, nagy tradíciónak nemes örököse, a fiatal Eszterházy Pál herceg példája előtt. Vass József a sajtó fontosságáról — a nemzeti öntudat kiépítésében A Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete, valamennyi újságíró-intézménnyel együtt, vasárnap délben testületileg tisztelgett a Nyugdíjintézet elnökénél, Botas József dr. népjóléti és munkaügyi miniszternél és az évforduló alkalmából a magyar újságírók újévi üdvözletét tolmácsolta. A minisztert, aki Dréhl Imre államtitkár jelenlétében fogadta a küldöttséget minisztériumában, Salusinszky Imre szerkesztő köszöntötte. Azt hangoztatta, hogy az újságírórend jó szívvel hozza el jókívánságait annak az előkelő férfinak, aki bőtitkárnak, jéges kézzel ajándékoz az újságíróknak. Szokatlan jelenség ez, mert az újságíró legtöbbször a hálátlanságot látja. Ezután az újságíró hivatásáról és felelősségéről szólott, nehéz, fárasztó munkájáról, amely megköveteli, hogy az újságírót az anyagi gondoktól mentesítsék. Köszönetet mondott a népjóléti miniszternek, hogy a társadalom figyelmét felhívta az újságírók támogatására és maga is jelentősen támogatja. Végül az újságírók háláját és legjobb kívánságait tolmácsolta a miniszternek, valamint a jelenlévő Dréhl Imre állam I Vass miniszter a társadalom feladatairól és a sajtóról Hosszantartó viharos taps és lelkes ünneplés követte az üdvözlő szavakat, majd Füss József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter válaszolt a következőképpen: — A sajtó fontosságát — mondotta a többi között a miniszter — Szent Ágoston maga is említette már, de nem erről kívánok szólani tulajdonképpen, hanem inkább a társadalomról, vonatkozásban a sajtó munkásainak lelkével és a sajtó munkájával. A társadalom élete nálunk Magyarországon, valahogyan még nem tudott kifejlődni, a társadalom specifikus öntudata nem virágzott még ki oly mértékben, mint nyugaton más régebbi kultúrával rendelkező államokban. Pedig a társadalomnak sokkal nagyobb a fontossága, mint az az első pillanatra látható volna. A társadalomnak vissza kell foglalnia olyan tevékenységi tereket, amelyek eddig vagy gondozatlanok voltak, vagy amelyeket törvényhozók vagy kormánytényezők vettek saját munkaterületük közé. Amikor nálunk arról van szó, — természetesen nem akarok politizálni, — hogy a kormány hatalma túlteng, hogy mindenhatósága annyira megy, hogy a függő egyéniségek száma szinte ijesztően szaporodik, akkor magyarázatként szembeállítom ezzel azt a másik tényt, hogy a magyar társadalom nem ébredvén fel saját rendkívüli nagy feladatának öntudatára, s nem végezvén el ezeket a feladatokat, természetes, hogy a gondoskodó kormánynak nem szabad ölhetett kézzel néznie azt, hogy ezek a fontos munkaterületek gondozatlanul maradjanak. Ha a magyar társadalomnak volna annyi öntudata, mint például a „Vereinsmeierei“ okán sokszor gúnyolt német társadalomnak van, akkor a kormányhatalomnak túltengéséről ilyen értelemben nem kellene panaszkodni és a magyar társadalom által oldatnának meg olyan feladatok, amelyek eddig vagy nem helyesen, vagy nem a maguk helyén, vagy egyáltalában nem oldattak meg. A nemzeti öntudat kiépítése — A társadalom öntudatát azonban, amely latens módon megvan, csak az a baj, hogy rejtett, fel kell ébreszteni. Már most ki legyen ennek felharsonázója? Itt kapcsolódom a sajtó munkájához, mert sem a templomi szószék, sem az egyetemi katedra, sem a parlament magas mivolta nem alkalmas arra, hogy a társadalomban az öntudatot eme helyes irányban fel tudja ébreszteni. Egyetlenegy eszköz van erre, s ez a sajtó. A sajtárnak tehát ez az ijesztően vagy fontossága vaan a nemzeti öntudat kiépítésé-ben. Mindenekelőtt egy dolog kell, hogy kiépüljön a társadalom lelkében, mint az öntudat első fundamentuma, a nemzeti egyetértés és együttérzés, hogy ebből azután a nemzeti egység gondolata fel tudjon épülni és meg tudjon erősödni. Egyetérezni! Valamelyik karácsonyi cikkemben írtam, hogy a revízió gondolatán kívül talán egyetlen téren sincs meg a nemzetben az egyetértés és az egyetakarás. Itt látom a magyar sajtónak rendkívül nagy MA NEM HÚZUNK MA MI IS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK OUTMANN J. Ét TÍA Budapest, Rákóczi-út 16 Spiritus vivus — Egyesületünk elmúlt éve gazdag volt az eseményekben, mindezeket az eseményeket mellőzöm, hiszen a sajtó számot adott róla, de szeretném kiemelni az intézmény életében azt a spiritus vivust, melynek szélvészét érzem az intézményben és az újságíró rend lelkében. Az újságíró rend is hibás volt az előző években abban, hogy nem karolta föl saját intézményét úgy, mint kellett volna, de ime a spiritus vivus, az élő szellem szélvésze megfogta valamennyiünk Lelkét nemcsak a fővárosban, de a vidéken is szeretetnek és a ragaszkodásnak ez a szélvésze a legjelentősebb momentum az intézmény életében. Ernek eredménye volt az is, hogy a kormányzó úr efőméltóssága fogadta intézményünk küldöttségét, kinyújtotta acélos jobbját a magyar sajtó felé és mondott felejthetetlen szavakat, amelyek rajta keresztül a nemzet lelkéből zúgtak a magyar sajtó felé. — Az érdeklődésnek ezt a szélvészét, amely megvan az újságíró rendben intézménye iránt, köszöntöm és kívánom, hogy az a maga len-