Budapesti Hírlap, 1929. november (49. évfolyam, 249–273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
ma RÁDIÓ-MELLÉKLEt Ára 24 fillér Budapest, 1929 XLIX. évfolyam, 249. szám Péntek, november 1 Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap Szépirodalmi főmunkatárs: Főszerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Előfizetési árak: VUL kérőjét, József-körút 5. szám Egy hónapra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 HU. Külföldre az előfizetés kétszerese. Herczeg Ferenc Csajthay Ferenc Telefonszámi 1. 444-04-től 444-09-ig Levélcím: Budapest 4, Postafiók 55 Tiszaji ISTVÁN GRÓF azzal, hogy elenezte a háborút, jogcímet fiagyott nekünk a revízióra Klebelsberg Kunó gróf nagyszabású emlékbeszédében új és meglepő történelmi adatokkal világítolta meg Tisza István egyéniségét, politikáját és tragikumát A közönség, hölgyek és férfiak, a legnemesebb magyar kultusz ápolói, elfogódottan és ünneplő lélekkel lépték át ma délután az egykori nemzeti munkapárt, a mai Tisza István Társaskör küszöbét és foglaltak helyet a történelmi falak között, ahol a magyar közelmúlt dicsőségében fenséges és válságaiban oly tragikus napjai lezajlottak. Ez a közönség nem ismeretlen itten, azzal az elborulással, mely ma megüli kinn a természetet és itt benn a szíveket — látja viszont a meghitt termeket, egykor oly sok aggodalomnak és bizakodásnak színhelyét és szinte agnoszkálni véli lábanyomait annak, aki itt hordta némán roppant felelősségének súlyát és megrágalmazott igazságának tudatát. Ma volt az évfordulója Tisza István mártírhalálának. A Tisza István Társaskör és Emlékbizottság ünnepe egyszerűségében is, emelkedett komolyságával és szinte magasztos tónusával méltó volt ahhoz a kultuszhoz, amelynek közvetlen ápolása a gondjára van bízva és amely örök értéke, ki nem apadó erőforrása marad a nemzetnek. Klebelsberg Kunó gróf emlékbeszéde magában is kiváló alkotás, nagyívű lendületével, politikai okfejtésével, újszerű adatainak meglepő bőségével és nemes szubjektivitásával pedig egyik értéke marad a Tisza István történelmi irodalmának. Az ünnepet Beöthy László rövid megnyitója vezette be. Tömör, plasztikus veretű szavak, melyek néhány sorban állami és társadalmi korszakok történelmi ívelését fogják össze. A régi romokon új élet támad, az élet, átváltozásaiban: örök, így fog új életre kelni Tisza István szelleme is, hogy átvegye a vezetést a magyar lelkeken. Egyéniségéből és sorsunk kényszerűségéből folyt, — mondotta Beöthy — hogy a vihar, miután meghajlítani nem tudta, derékban törte ketté. Klebelsberg gróf emlékbeszédének rendkívüli hatása volt. Ezt a beszédet nem mondhatta el más, csak aki oly soká és oly közvetlenül élt Tisza István mellett, részese volt bizalmának és államférfiúi munkájának. Der Staatssekretär des Grafen Tisza, — Klebelsberg grófnak ez volt a neve Bécsben a háború alatt, ahol Tisza kívánságára sokszor jelentős megbízatásokat kellett elvégeznie. Rendkívüli hatása volt, amikor Klebelsberg szinte megjelenítette a halott vezért, kinyújtott kézzel rámutatott a terem egyes részeire: itt állott, itt biztatta, bátorította híveit — és az ünnep közönsége tudta, hogy ez a kinyújtott kéz volt az, amely 1918 október 31-én, a Roheim-villában, Tisza Istvánt — a koporsóba helyezte. — Kinn az őszi eső verte az ablakot és Klebelsberg gróf kinyújtott kézzel, döbbenetes csendben állott... Az emlékbeszéd gondolatmenetével, az ünnepisíméi tartalmával mai vezető cikkünk foglalkozik. Ahogy az emlékbeszéd felvázolta Ferenc Ferdinánd fenyegető, sötét árnyképét a magyar horizontra, az események vészes szárnyalását, a monarchia haláltusáját, abból megdöbbentő erővel hangzott ki a sors kerekének dübörgése és lépett elő Tisza István gránitalakja... — Az ünnep díszes közönsége, a két beszéd hatása alatt annak a mélységes átérzésével távozott, mit jelent Tisza István emléke a magyar jövőnek, az ő igazsága — a magyar igazságnak. Emlékünnep a Tisza-Körben A Tisza István Társaskör és a Tisza István Emlékbizottság a körnek Károly körúti helyiségében este hat órakor tartotta meg emlékünnepét. Tisza István gróf halálának évfordulóján politikai, társadalmi életünk számos előkelősége jelent meg. Ott volt: Wlassics Gyula báró, a felsőház elnöke, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Scitovszky Béla belügyminiszter, Szurmay Sándor, Hazay Samu báró, Rakovszky Iván, Skerlecz Iván báró, Kálmán Gusztáv, Vojnich Sándor báró, Szinyei- Merse István, Vay László gróf, Nagy Pál, Ravasz László, Ripka Ferenc, Jánky Kocsárd, Soós Károly, Perényi Zsigmond báró, Teleki József gróf, Kaas Albert báró, Lukács György, Pogány Frigyes, Farkas Elemér, Nadányi Emil dr., Tors Tibor, Mándy Sámuel, Zelovits Kornél, Söpkéz Sándor, Maróthy-Fürst László, Biró Pál, Chorin Ferenc, Magyary Zoltán, Andréka Károly, Petry Pál, Hegedűs Pál, Grósz Emil, Jeszenszky Sándor, Wolffner András báró, Ullmann György báró. Tisza István emléke Október 31-ike hazánkban nemcsak Mindenszentek ünnepének és halottak napjának előestéje, de évfordulója történelmünk egyik legszomorúbb napjának is. Tizenegy esztendeje zúgott fel a főváros utcáin az októberi forradalom, hogy végigseperve az országon, megfossza azt ellentállóképességétől és beledöntse a legsúlyosabb kataklizmák egyikébe, amelyből mind a mai napig nem volt még tökéletes feltámadás. Ennek a napnak mártírja volt Tisza István. Úgy pusztult el, mint a magyar nemzeti elszántság és nyugalmas harcikészség megszemélyesítője, aki együtt hull el azokkal az eszmékkel, amelyeket egy életen keresztül képviselt. Ezen a napon a Tisza István Társaskör évrőlévre gyászünnepet rendez. Úgy érezzük, hogy a kegyeletnek ez a szomorú aktusa nemcsak Tisza Istvánnak és az ő tragédiájának szól, de gyászünnepe annak a szomorú októberi drámának is, amelyben az ország összeomlása vette kezdetét. A Tisza István emlékét őrző társaskör termében ilyenkor megjelennek sokan olyanok is, akik ameddig élt, nem tartoztak táborához, eszméinek talán ellenzéke is voltak. Most jelenlétükkel kifejezésre juttatják, hogy Tisza István mártírhalálával egyidőben pusztult el a nemzet is s az ő halála nemcsak volt párthiveinek gyásza, de az egész nemzeté. A mai emlékünnepen Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mondott emlékbeszédet. Előadása gondolatokban bővelkedő, okfejtésben gazdag történelmi tanulmány volt, amely nemcsak Tisza István egyéniségét és életét állította hallgatósága elé, de rávetítve az immár történelemmé vált események sugárkévéjét, Tisza István tevékenységének történelmi horderejét is élénk világításba helyezte. Klebelsberg Kunó gróf Tisza életének eseményeit két csoportba osztotta. Beszélt azokról a küzdelmeiről, amelyek ma már elmúlt problémáknak szóltak, és beszélt azokról a cselekedeteiről, amelyek most is tovább élnek és a mai korban is befolyást gyakorolnak közéletünkre. A történelemre tartoznak Tisza Istvánnak azok a küzdelmei, amelyek a paritásos dualizmus fenntartásának szóltak. Nem közjogi formákért való harc volt ez, hanem a nemzet jövendő boldogulásának érdemi tartalmáért való munka. Tisza István tudta, hogy Ferenc József halálával hazánknak a nemzetközi életben elfoglalt helyzete kockára kerül és jövőbe látó tekintetével állapította meg, hogy az általa védelmezett államjogi forma megszűnése az országra tragédiát jelent. Az azóta bekövetkezett események gyászosan igazolták látnoki álláspontját. Ma ugyancsak a történelem perspektíváján keresztül látjuk Tisza Istvánnak a parlamentarizmus sértetlenségéért folytatott önfeláldozó és heroikus küzdelmeit. Itt sem külső formákért küzdött, de erősnek és egységesnek akarta látni nemzetét, hogy a jövendő ködében kibontakozó veszedelmes támadások erőt ne vehessenek rajta. Ezért szállt síkra minden rendbontás ellen, ezért félt a nemzet erejét elforgácsoló erők korlátlan felszabadításától. A forradalom és az utána következő események aggodalmainak szintén gyászos bizonyítékot szolgáltattak. A mai kor eseményeire is mélységes hatást gyakorol Tisza Istvánnak a háború megakadályozására irányuló akciója, ő tudta, hogy hazájának a béke munkájára van szükség. És tudta, hogy nemzetünknek a háborúban nincs mit nyernie, de mindent elveszíthet. Józan és a dolgok lényegét meglátó ítélőképességével ezért félt a háborútól, és ezért tett meg mindent annak megakadályozására. Hogy helyén maradt, csak azért tette, mert tudta, hogy az események folyását úgysem tudja feltartóztatni, de a háború nehéz napjaiban az ő energiájára, becsületességére és önfeláldozó munkaerejére a világháború zivatarába sodródott nemzetünknek szüksége van. Fellépése azonban mentesíti a nemzetet a háború felelőssége alól. A Tisza István élete munkájából még ma is milli"bécsben lévő erők között sorolta fel Klebelsberg gróf azt a nemes bátorságot is, amellyel mindennek összeomlása után férfias nyugalommal várta a halált. Példát adott ezzel, — abban a korban, amelyben annyian elhagyták veszéllyel körülvett pozíciójukat, — arra, hogy politikai küzdelmekben, amikor a nemzet létérdekeiről van szó, nem szabad meghátrálni, de állni kell a végső konzekvenciákat is. Mi úgy érezzük, hogy Tisza István nagysága egyformán nyilatkozik meg azokban a harcokban, amelyek ma a történelemre tartoznak és azokban is, amelyeknek közvetlen hatását még ma is látjuk. A dualizmusért folytatott küzdelme emlékeztető lehet ma is, hogy nemzetközi helyzetünket bölcs önmérséklettel kell megítélni, a cselekvésben azonban kitartónak és állhatatosnak kell lenni. A belső rend fentartásáért való síkraszállása számunkra ma is például szolgálhat, mert változott viszonyok között is tragikus lehet az országra, ha erőt vesz rajtunk a rendbontás. A háború megakadályozására kifejtett működése pedig erős fegyver a mai generáció kezében azok ellen, akik a háborús uszítót illető megtorlással akarják illetni a nemzetet. Klebelsberg gróf ezt a gondolatot úgy fejezte ki, hogy a Tisza háborúellenes fellépésére vonatkozó okmányok nyilvánosságrahozatalából a trianoni ítélet ténymegállapításainak hamis volta tűnik ki. A hamis tényekre alapított ítélet pedig minden jogszerető ember előtt revízióra szorul. Halálának példájával minden időkre belevéste a nemzet emlékezetébe a küzdelem során mutatott erő, az ideális eszmékért folyó harcban szükséges elszánt akarat dicsőséges voltát, amely őt halála után legnagyobbjaink közé emelte és amelyért a nemzet örök hálája és hervadhatatlan tisztelete jár neki. A forradalom kitörésének évfordulóján megemlékezvén Tisza Istvánról, élete folyásának és halálának tanulságai tanítanak meg bennünket arra, hogy meggondolatlanul lángra gyújtott szenvedélyek csak pusztítást okozhatnak, nemzeti értékeket azonban csak a lelkek megbékélése és az ország ügyéért való törvényes és elszánt küzdelem hozhat létre.