Budapesti Hírlap, 1930. október(50. évfolyam, 223-249. szám)
1930-10-01 / 223. szám
Budapest, 1930. évfolyam 223. szám Szerda, október 1 Vagjelenik mindennap !hétfökivételével. Előfizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre X0 pengő 8 fillér. — Artlföldön ezeknek az feszegeknek a kétszerese &2 előfizetési díjBudapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC Szerkesztőség és kiadó* hivatal: VIII. kerület, József-körút 6. Telefonszám: József 444—04- től József 444 — 09-ig. Levélcím: Budapest, 4. Fostaflók 55.—Kiadja* Budapesti Hírlap K.-T. Közmunkák országszerte Áll-e még Széchenyi Hitelének dantei megállapítása: „Az ország sok tájékán zsíros fekete, vagy ragadó agyagföldeken ásatik öt-hat, ölre egymástól két mély árok s az áldott termékeny föld árkok közé domboltatik fel, száz meg száz szekér, ezer meg ezer ember mozog s a ráfordított fizikai arrogátum iszonyú; mennél magasabb a töltés, annál jobbnak vélik az utat némely várnagyé és szabad királyi városbeli útkészítők s mennél domborúbb a víz lefolyására, annál helyesebbnek; midőnazonban a magasb töltésnek közönségesen csak azon haszna szokott lenni, hogy a kocsi, mely dűl, nagyobbat dűl s az utazó benne kékebbre üti a testét, a domború út pedig arra hasznos, hogy a ráhányt .föld mélyebb, a sár nagyobb s így a süllyedés bizonyos.“ Ha Széchenyi élne s látná a legújabb országszelő főútjainkat, boldogan nézne reájuk, az ő útépítő agitációjának félsikerét látná. De ha túlnézne a főutak aszfaltos sávján, ma is a legtöbb helyen azt látná, amit száz évvel ezelőtt látott. Széchenyi szellemében is azt kell tehát mondanunk, nem csupán a szociális éhség nevében: építsünk utakat. A vidéki közmunka, amelyről most annyi komolysággal tanácskoznak, itt kezdődik: jó utakat az országnak, de ne csupán autós főutakat, h hanem az öreg gabonásszekér számára való megyei és községi utakat is, hogy a kévék dűlőútjairól porban, sárban felmerülő megrakott szalmáskocsik káromkodásai helyett a vidám ügetés csattogása halljék ezután. „A munkát a népnek“ jelszó azonban nem merülhet ki utak csináltatásában. Elvégre ehhez is irtózatosan sok pénz kell és se az állam, se a város, se a község pénztára nem bírja ma a nagy iramot. Ezt az időt, amikor százezernyi dolgos falusi munkáskéz kínálkozik olcsó munkára, az utak megcsinálásán felül más gazdasági alkotásokra is fel kell használni. Vármegyében mehet végig ma is az ember, egyebet nem látni, mint lecsapolásra váró óriási mocsarakat. Fejér megyét tavasszal úgy elönti az olvadás vizével egyesült talajvíz, hogy a Nílus sem csinál különb mutatványokat. Az ország első megyéjének, Pest vármegyének tekintélyes része mocsár, a Tapló s egyéb folyók környékén majdnem ugyanaz a világ van, mint amit Jókai A magyar nábobban ír le. Végig a Balaton somogyi partján, fürdőhelyek tövében, ősvilági lápok, még lidércfényből is kaphatsz ízelítőt s Zamárditól Fonyódig száz és száz és ezer holdnyi remek terület vár kiszárításra, tavasszal vízben álló villák terén tanúságot róla, hogy előbb való a lecsapolás és csak azután az építés. A Hanság költői mocsaraitól, melyekben ott dacol a kultúrával az ősvizek égerfája, a Nagy Alföld rengeteg ingoványáig mennyi százezernyi hold mocsár, amiből néhány szélességi körrel lejebb Mussolini lángoló tettereje már remek szántóföldeket varázsolt. Nincs közmunkaalkalom az útcsináláson kívül? Csapold le fél Magyarországot s foglalkozást adtálmilliónyi kasza-kapa embernek anélkül, hogy megterhelted volna az államkincstárt, mert hiszen a kincstár a végén megkapjaa költséget attól, aki mint boldog tulajdonos először szántja fel a tegnap mocsarát. Férfiaknak való közmunka lenne mindez. De az asszonynépnek s a leányoknak is adhat a nemzeti találékonyság őszi és téli közmunkát és pedig gazdagon. Levedlik már a háborúban szerzett selyemszoknya és cipellő helyett csizma dagad az asszonylábon, megint itt van a háborús falusi tündérálom után a robot, dolgoznia kell lánynak, asszonynak. S itt eszünkbe jut a kereskedelmi minisztérium háziipari osztályának alig hároméves falusi akciója, amely máris sok helyen törte meg a falu tunyaságát és játékos, csipkés ipart parancsolt a kukoricafosztások mellé. Ilyenkor menynyit segíthet a falu leánya és asszonya az égre is már kétségbeesve néző férjén. Megtoldhatja sanyarú keresetét a maga munkájával, mert bűnös babona az, hogy csak a kecskeméti parasztasszony tud Svédországig elutazni egy kis barackexportra egyesegyedül, csak magyar szó csengésével, az élelmes falusi magyar nép könnyen találhatná meg maga az utat csipkéi és játékszerei számára a külföld városaiban és fürdőhelyein s kiszoríthatná a rengeteg külföldi játékszert elsősorban Magyarországról. A közmunkának ez a propagandája állandó magyar valutaöregbedést jelenthet s a télen pihenő dologtalan milliónyi magyar asszony helyébe a falvak asszonynépét a nemzeti termelés tényezőjévé teheti. A vidék, a falu, a tanya, a kisváros, mind-mind reászorul most a kormányzat jóindulatára. A falu népét a lehetőség határáig el kell látni most munkával, mert az ipari munkásnak s a kubikosnak, meg a napszámosnak az építési ciklus adhat munkát, de ezzel még nincs elintézve az ország többsége, a falvak és tanyák népe. Ezt a vidéki, forróan magyar s a trianoni viszonyoktól dalért óriási népességet fel- karolni, ma egyenesen nemzetmentő miszsziót jelent. Aki ehhez a mentőakcióhoz okos, kibírható, pénzügyileg megvalósítható gondolatokkal járul, az vérünket a pusztulástól menti meg. A vidéki közmunkák megindulása sok falu és város népének boldogságát fogja jelenteni. Sajnos, a viszonyok, a gabonaárak tragikus alakulása s a munkaalkalmak soványsága nem teszik lehetővé mindenkinek egyetemes boldogságát. De lehetővé teszik sokak boldogságát s boldogulását. S ez is valami a nyomor európai óceánjának kellős közepében és ezért várhatjuk bizalommal annak a nagyszabású akciónak az eredményét, mellyel a kormány a vidéki közmunkákat megindítja. Apró házak és nagy autóbuszok városa Írta Ferenczy Valér Első látogatás Angliában. Hozzá kiadós látogatás. Lehetetlen tehát, hogy ne hozzon érdekes tapasztalatokat fokozott mértékben annál, aki — mint magam is — mindig előszeretettel foglalkozott angol dolgokkal. Olvasmányok révén egy életen át érdeklődéssel fordulni egy ország kultúrája felé és aztán kijutni: különleges élmény és mindenesetre olyan, mely Ugyancsak magában rejti az illúzióvesztés veszedelmét.em vagyok kíváncsi természetű, de Angliára már valóban nagyon kíváncsi voltam. Bosszantott például amikorGalsworthy könyveiben, nevezetesen a Forsyte Saga háború utáni folytatásában oly sokat kellett olvasnom London utcáiról, melyeken a regény alakjai végigautóbuszoznak, anélkül, hogy eleven képem lenne róla. Általában régi anglomán "Voltara. Mint ilyen „megelőztem koromat“. Érdeklődésemben, olvasó kedvtelésemben nem zártam be azt az angol orientációt, mely hazánkban ma tagadhatatlan. Hisz nem kell egyéb, mint egy budapesti, vagy akár kolozsvári újságot fellapozni: tele van angol dolgokkal mindegyik és mondhatom, Londonban a magyar hírlapírás útján olykor jobban informálódtam az angol politikáról, mint az angol lapokból. Nem is adnám ,a mi publicisztikánkat az angol sajtóért, amelytől csak a gyönyörű nyomást és finom papírt irigyelem, no meg a nagy tőkét, szervezettséget, mely többek közt a mi fogalmaink szerint nagy honoráriumokban, valamint kitűnő szedésben nyilvánul. (Egy angol szedőmunkás heti öt-hat fontot keres.) És: parturunt montes, et nascitur ridiculus mus. Ez a szédítően nagyipari sajtóapparátus nagyrészt hihetetlenül silány lapokat termel; az angol lapok nagy része alig áll ki egyébből, mint jelentéktelen napihírekből, pl. válóperek, mozisztárok és boxbajnokok erőltetett magándolgaiból, amelyhez olykor egy eszmefuttatás járul a házasság intézményének válságáról — egy férjhez nem ment írónő tollából. Az angoloknak maguknak van egy rövid és kíméletlen kifejezésük az ilyen triviális tartalmú lapra, avagy könyvre: trash (szemét). Innen ered a „trashy": szemét-féle. Még egy kedves kifejezés a „brain-rotter“, , agyvelőrohasztó. Ezzel szemben a, „komoly“ kategóriába sorolt lapok, elsősorban a Times, valóban rengeteg információt adnak és , igazán elsőrangú, bámulatos fénykép-reprodukciókat, mindössze csekély két pennyért (22 fillér). Valóságos könyv egy ilyen Times-szám. És azt olvastam, hogy a napilap tartalombősége még fokozódni fog; a nyilatkozó sajtópotentát úgy véli, hogy nincs jövője annak, amit pedig sokan mint üdvös változást óhajtottak; a „tablói” netespaper”-nek pasztillaszerűen összesűrített lapnak. íme, a sajtó indusztrializálódása elemi erővel halad előre... Első impresszióm egyike Londonban ez a nagymérvű modern elipariasodás, határtalan tradicionalizmussal beverve. Ez a sajátságosan hibrid jelleg adja meg London karakterét. Szűk, ósdi, a modern forgalomhoz nem mért utcák, városrészek, amelyek még nem is oly régen különálló falvak voltak és most a világ egyik legnagyobb városává sűrűsödtek, tele az autóknak s autóbuszoknak egyre nagyobbodó sokadalmával és a föld alatt keresztüli kasul szántva egy olyan vasúthálóaattal, amely az utcák, házsorok ósdisága mellett valóban úgy tűnhetik fel, mint valamely testet öltött Jules Verne-fantazmagória. Itt láthatjuk London tükörképét az angol ember gyakorlati érzékének és hagyományszeretetének, amely két tulajdonság különösen keveredik össze az angolban. Lehet, hogy nem is annyira nemzeti jelleg ez a modern, praktikus irány, inkább a mi ipari, technikai korunk általános tünete, mely azonban itt szembeszökőbb, éppen mert az angol oly hihetetlen mértékben híve a réginek, hogy az már sok tekintetben valóban lomhaságnak, Pató Pálszerű nemtörődömségnek mondható, így például sehol sem láttam még olyan összevisszaságot az utcanevekben, házszámokban, mint Londonban. Az utcaneveket illetőleg ugyan magam is a régi híve vagyok, azt tartom, hogy a régi nevek oly jellegzetesek, sokszor oly hangulatosak, hogy bár azokat ■— mint ahogy Budapesten nem egy ízben történt, — egyszerre csak dekrétum útján átkeresztelni. Londonban sok ilyen pittoreszk ősi utcanév van, akárcsak Velencében, patinás, kedves, olykor komikus utcanevek, aminek többek közt az az előnye is van, hogy az ily utcanevet könnyebben megjegyzi az ember. Ára az már kevésbbé kellemes, hogy Londonban egy s ugyanazon utcanévből olykor öt-hat is van a város különböző kerületeiben s így például levélcímzésnél okvetlen oda kell írni az utca s házszámon kívül a kerület kezdőbetűit, mert menthetetlenül elvész a levél, ha elfelejtettük, hogy a címzett — például — a „W. C.“-ben (West Center) lakik. De tovább megyek. Megesik nem egy esetben, hogy három egymás mellett fekvő utca viseli ugyanazt a nevet. Ez a három utca ilyenkor voltaképpen egy utca s csupán azt kell ily, esetben tudni, hogy „az utca“ hányszor változtat derékszögben irányt! Mintha nálunk, teszem a Kombach-utca és a Kazinczy-utca egyként „Dob-utca“ nevet viselne, a házak számozása három utcán folytatódik s így aztán, kivált ha az ember ezt nem tudja, bizony nehéz egy adott címre ráakadni. Ezt senki Londont járt ismerőstől sem hallot-tam, magamnak kellett megszenvedni érte. Van azonban sokkal általánosabb jellegű, szembeszökő sajátsága is az angol fővárosnak, amelyről soha senki egy szót sem ejtett, annak jeléül, hogy sokszor épp azt felejtik el az emberek megmondani, ami mindennél jellemzőbb. Sokat hall s olvas az ember London szépségeiről, a nagy kiterjedésű, a város belsejében elterülő, valóban gyönyörű parkokról, a Temzepartról, a parlament épületéről, arról azonban mélyen hallgatnak a források, hogy bizony London, egyes szépség-oázisoktól eltekintve, javarészé A törvényhatósági városokban azonnal megindulnak a közmunkák Csak olyan közmunkákat végeztetnek, amelyeknél sok munkást lehet foglalkoztatni . Ezeknek a közmunkáknak a terve holnap kerül a miniszterelnök elé A belügyminisztériumban ma délben is folytatták a vidéki közmunkák kiadására vonatkozó tárgyalásokat és értesülésünk szerint döntő jelentőségű elhatározásra jutottak. Az eredeti tervnek megfelelően tudvalévően e tárgyalásokon sorba vették az egyes városokat és az eredeti elgondolás az volt, hogy miután az összes törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok közmunkáiról véglegesen megállapodnak, akkor mindezek a közmunkák egyszerre, egyidőben fognak országszerte megindulni. A ma déli tanácskozáson azután, amelyen részt vett többek között Scitovszky Béla belügyminiszter és Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszter, az eredeti tervet megváltoztatták s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy miután a tizenegy törvényhatósági város közmunkátervezeteit már letárgyalták, ezeknek a közmunkáknak a kiadásával nem vannak addig, amíg a most sorra kerülő megyei városok terveit is elbírálják, hanem már most javaslatot tesznek az említett tizennegy törvényhatósági város közmunkáinak a megindítására. Úgy tudjuk, hogy ez a javaslat már holnap Bethlen István gróf miniszterelnök elé kerül és így alkalmasint nem lesz semmi akadálya annak, hogy a törvényhatósági városokban a munka mielőbb meginduljon. Klebelsberg és Scitovszky miniszterek azért határoztak így, nehogy az időből kifogyjunk, és várni kelljen addig, míg az egész vidéki közmunkakomplexumot letárgyalhatnák. Mindezeket a tárgyalásokat két főszempont irányította: az egyik az, hogy mindenütt csupán okvetlenül szükséges és lehetőleg gyümölcsöző munkákat fognak elvégeztetni, másodszor pedig olyan munkákat, amelyeknél minél több munkáskezet lehet foglalkoztatni. Ennek az utóbbi szempontnak az érvényesülését mutatja az, hogy a már elhatározott közmunkák-nak csaknem nyolcvan százaléka földmunka, amelynél tehát az embereknek igen jelentékeny tömege találhat elhelyezkedést. Ára 16 fillér