Budapesti Hírlap, 1930. december (50. évfolyam, 275-297. szám)
1930-12-02 / 275. szám
Budapest, 1930 L. évfolyam 275. szám Kedd, december 2 MM kiTétesÍT«U E15- Ewtéki árak: agy hóra «peog«, negyedárral« p«rgő 80 Ulte — A külfölden ezek sokaa Bassegeknek a kéthatat ax «lCCzeténi díjBudapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatársi HERCZEG FERENC • Főszerkesztő: CSAITHAY FERENC Dauknaatfedc hUate kivatal: Tin. kardiét, Józaal-körút 5. Telefonévik: József 44—04- 161 Józaal 444—00-ig. I-,»Tilalmi Budapost, A. l’pataflek 55__Kiadja» lradapeatl Hírlap B.-X. ■ Napfelkelte „A magyar testvérek száműzetésbe parancsolt millióinak felszabadítása még teljesülésre vár, de én hiszem, hogy kikerülhetetlenül, mint az isteni igazságszolgáltatás, egyre jobban közeledik, és olyan bizonyos, mint a holnapi napfölkelte.“ Ezek a nagyszerű szavak a brilliáns fényével és keménységével szikráznak annak az üzenetnek az aranyfoglalatában, melyet Rothermere lord küldött és amelyet kiváló munkatársa hirdetett ki vasárnap Rákosi Jenő szobortalapzatáról. A lord hasonlata, amily bátorító és megkapó, oly szerencsés is, mert a magyar igazság feltámadását az örök és meg nem másítható erőknek kényszerű rendjébe állítja be. Ez a mi hitünk is. A magyar jövő legerősebb záloga, hogy azokat a vasbilincseket, amelyeket a magyarságra raktak, a dolgok békés fejlődése fogja letörni, mert minél inkább óhajtják a földrész megnyugvását, politikai és gazdasági rendjét, annál alaposabban és annál sürgősebben kell elhárítani azokat az akadályokat, amelyeket ennek a fejlődésnek az útjába raktak. Megrabolt államokkal, szétszabdalt néprajzi egységekkel, mesterségesen gyártott gazdasági és földrajzi képtelenségekkel, végül: győztesekre és legyőzöttekre kategorizált hatalmi elosztással lehet meglenni ideig-óráig, amíg egyáltalában lehetséges szuronyok hegyén rendet, életet és civilizációt fenntartani, amíg alul nem kerül az a beteg és vérgőzös mentalitás, hogy’a’rideg erőszak, világtörténelmi faszámok és tévedések tartósan lebirhatják, az életets fogva tarthatják annak eleven erőit. Azonban Európa nyomora, kétségbeesése és egyre fokozódó és kiputtogó életproblémái mutatják, hogy a győzelmi mámornak ez a deliriumos álma máris nem zavartalan, egyre hánykódóbb, nyugtalanabb , „és riasztó, képeidre ítelik meg azok számára, akik fejüket nem az igazság párnájára hajtották le. . A párizsi békék még állanak, de hamis f "díszeik hervadtak és alig van valaki, aki még e szerződések „szentségéről és érinthetetlenségéről“ azzal a hittel és zsolozsmás álszenteskedéssel beszélne, mint korábban. Egyre közelebb van az idő, amikor e hazug frázisokon az élet pozitív prózája lesz úrrá, mely arra figyelmeztet, hogy a történelem alig egyéb, mint meg nem tartott, megszegett, megváltoztatott, vagy idejük múltán sutba dobott szerződéseknek végtelen sora és hogy semmiféle szerződés nincs önmagáért és nincs az örökkévalóság számára. Rothermere lord a holnapi nap fölkeltének bizonyosságával várja a magyar igazság érkezését ésaz ő jóstehetsége már eddig sincs igazolás nélkül. Amikor itt jártnálunk, éjszaka volt s amikor Magyarország számára először követelt helyet a nap alatt, a nap vigasztalan távolságra járt tőlünk, nem sokkal azelőtt pedig sarkvidéki homály borult ránk. A nap tüzes szekere még ma sem robogott fel egykori hegyeink,ormája, de rózsás útjainakfénye, kétségtelenül ott dereng már a magyar horizonton. A revízió egyre közelebb vall ahhoz, hogy nem problémája, de tengelye legyen, az európai politikának és az eldöntő sorskérdések súlyával nyomuljon az előtérbe. Akkor egy még , ott tartottunk, hogy a rajtakapott bűnöst akarták agnoszkálni bennünk, ha igazságos törekvéseinknek i hangot adtunk és nem a lehetőségét, de a jogosultságát tagadták annak, hogy egy kifosztott ország és megcsonkított nép helyzetének a megváltoztatására törekedjék. Ma már a Népszövetségtermének díszes falai, sem remegnek bele, ha a magyar megbízott a revíziót említi, a revízió kérdése egészen kétségtelenül tárgyi jogosultságot nyert arra, hogy írjanak, beszéljenek, nyilatkozzanak róla és e követelés sokkal nyíltabb, sőt egyes részleteiben tisztázottabb is, semhogy minden megnyilatkozástszükségszerűen diplomáciai akcióknak és magyarázatkérésnek kellene követniök. A revízió márnem az ajtó előtt, hanem az ajtón belül van, lehet támadni és támogatni, csak egyet nem lehet tudomást nem venni a jelenlétéről. Mint Apponyi mondta tegnap: a művelt nemzetek közvéleményének közhelyévé vált. A revíziós gondolat előrehaladásának újabb jeleként kell tekinteni Poincaré mai cikkét, mely a szerződések, revíziójának technikai feltételeivel foglalkozik. Ezek a feltételek lehetnek jók, rosszak, teljesíthetők, vagy teljesíthetetlenek, de már megfogalmazásuk ténye arra mutat, hogy a francia államférfi is revideálta a szerződések megváltozhatatlanságának elvi lehetetlenségéről korábban elfoglalt álláspontját. Az igazság térfoglalásának többféle útja van : betör, vagy beszűrődik, de ellenállhatatlan. • A revízió pedig nemcsak a mi kérdésünk és a mi mozgalmunk, hanem más, velünk együtt megszenvedett népeké is, de bizonyos, hogy mi minden erőnkkel és kitartásunkkal helyt állottunk érte és amint szívós diplomáciai és felvilágosító munkánk nyomán megnőtt országunk közismertsége, terjedt nevének tisztessége, vele hódított a párizsi szerződések tarthatatlanságának belátása is. Mert szárnya kel annak a jelmondatnak, amit Amerika népe vezetett egykor a Srossuth-émekre és amellyel Rothermere lord üzenetét zárja: Kijelentem az örök igazság nevében és mindannak nevében, ami szent és drága ember előtt: mióta az emberiség történelme fel van jegyezve, nem volt igazságosabb ügy, mint Magyarország ügye. Koporsó mögött írta Bethlen Margit A gyászoló rokonság lassú lépésben baktatott az elől döcögő koporsó mögött. Részint kegyeletből, másrészt spórolásból mindahányan gyalog mentek. Nagyobbára kisfizetésű hivatalnok-családok tagjai voltak, süknél egy-két órai taxihasználat tekintélyes kiadásnak számított. A koszorúk, csokrok mérete és kvalitása is ezen, inkább szűkös, pénzügyi viszonyokhoz idomult. Csak a halottaskocsi legtetején pompázott egy óriási, vérvörös rózsákból font koszorú, a szorosan, a koporsó mögött haladó férj bánatának és szerelmének égő, vérző ■szimbólumaként. Ahányszor az elől haladó rózsapompa belevilágított a gyászoló gyülekezet valamelyikének szemébe, az öntudatlan büszkeséggel emelte föl fejét, azon homályos érzéstől áthatva, hogy íme, most ő is részt vesz az élet színpadán lejátszódó egyik komor, de megrázóan fenséges tragédiájában, a szerelem és halál játékában, amely mindig új, kétségbeejtően, és fölemelően új, akárhányszor is lejátszódott már előttünk. De valahogy úgy érezték, mintha ez az eset a rendesnél is valamivel megrézóbb éstragikusabb lett volna. Alig néhány évi boldog szerelemben eltöltött esztendő után, ily siirteen, váratlanul... kétnapi tüdőgyulladás, szívgyöngeség és az egész délibábos álomból semmi sem maradt, csak a vérvörös rózsakoszorú, amely a meghalt asszony iránti szerelem izzó fáklyájaként imbolyog előttük. Szegény ember! Ahogy sápadtan, szintetangába roskadtan megy a koporsó mögött, nem csoda, ha a gyászoló gyülekezet szíve megesik rajta. Néhányan, kizárólag a nőneműek közül valók, annyira megszánják, hogy homályos terveket szőnek, miként is lehetne szegényt e szörnyű bánat sötét völgyéből újra kivezetni a boldogság napsugaras ormaira. Ami többé-kevásbbé tisztán lebeg előttük, mint az újra megtalált boldogság fénylő szimbóluma, az természetesen egy menyasszonyi ruhába öltözött női lány, ki vagy az illető jószívű hölgy, vagy valamelyik közeli rokona, esetleg leánya vonásait viseli. A koporsó lassan, döcögve halad előre. A férj előszedi zsebkendőjét és megtörli izzadt homlokát. Aztán szinteönkénytelenül szeméhez emeli, bár semmi szükség sincs, rája. Nem mintha nem búsulna szegény Jolán után, dehogy. Hiszen még ha nem is szerette volna úgy, ahogy tette, akkor is embertelenség volna, ha nem rázta volna őt meg ez a hirtelen, váratlan, szinte a semmiből lecsapó elmúlás . . . csak valahogy most, hogy a betegséggel járó izgalom, a halál utáni sok szükséges intézkedés, szaladgálás, párosulva a szinte bénítólag ható megdöbbenéssel elmúlt, most oly fáradtnak, igen, úgyszólván közömbösnek érzi magát, hogy semmi egyéb vágya sincsen, mint hogy vége legyen ennek az idegölő hercehurcának és ő otthon, csendben, egyedül ülhessenvégre,távolra kíváncsi, sajnálkozó, részvéttől csöpögő, emberektől. Különös ezt elmondani, de szinte úgy érzi, hogy az emberek részvéte páncálköntössá zsugorodik körtje, amely bánatának aző általuk megszabott formát kölcsönzi és amelytől, bár az őt nyomja, kínozza, szabadulni mégsem tud. Csak már otthon volna! Otthon senki sem lesz körülötte, senki, aki zavarhatná, fárasztaná, feszélyezné, aki ráerőszakolná gondolatait, érzéseit; egyedül lesz, szabad, egészen szabad . . . még Jolán sem lesz ott .. . A férfi hirtelen összerezzen. Hogy lehet az, hogy eza gondolat, ahelyett hogy kétségbeejtse, majdnem megkönnyebbülést jelentsen számára? Hiszen szerette Jolánt, boldogan éltek együtt... vagyis... igen, hogyne, hiszen úgyszólván sohasem veszekedtek. Igaz, hogy nem is igen volt rá alkalmuk. Reggel, amikor ő a hivatalba indult, az asszony rendszerint még öltözködött. Ebéd alatt éhes volt és így nem sokat beszélt, — az ebéd mindig jó volt. Jolán háziasszonysága ellen nem lehetett kifogás, — azután ő aludt, délután ki-ki ment a maga dolga után... legalább is ő elment, hogy Jolánja alatt mit csinált, azt ő nem tudja, arra sohasem gondolt,— este pedig lehetőleg bement a kávéháziba kártyázni, kivéve amikor nagyritkán vendéget hívtak. Jolán az ellen igazán nem szólhatott, egészen olcsó partiéban játszott, egy negyedfilléres alapon és valami szórakozása csak kell legyen az embernek. Most esetleg magasabb partréba is beállhat, az mulatságosabb és utóvégre telik a konyhapénzből, amit eddig Jolánnak adott havonta. A szakácsnőt elküldi, ő egyedül olcsóbban kosztol a kocsmában. Ismerős akad mindig egy-kettő és vidámabb is társaságban étkezni, közben elbeszélgetni, tréfálni, mint szótlanul nyelni le a falatot. . Furcsa, hogy ők ketten Jolánnal úgyszólván sohasem beszéltek. Vagy ha igen, úgy legfeljebb a legszükségesebbet." Pedig eleinte... igen jól emlékszik, azért is szerette ráég, mert oly derült, örökké csicsergő madárka volt. Különös. Nem is emlékszik, mikor kezdett átváltozni azzá a csendes, szolid, szótalan asszonnyá, amellyé az utóbbi években vált. Alig felelt, ha az ember beszélt hozzá, mintha gondolatai mindig másfelé járnának. Igaz, hogy ő sem igen próbálkozott... olyan kényelme-sen megvoltak így. . A férj felemeli fejét és pillantása a rózsakoszorúra esik. Égő, vérző rózsák, vérző szívének jelképe... igaz, ezért rendelte így és abban a pillanatban úgy is érezte, hogy valami megszakadt... abban a rettenetes, üres pillanatban, amikor azt mondták, hogy Jolán meghalt. , -Meghalt. Milyen különös szó. Olyan, mijttt hó, mindent eltakar és nem tudhatjuk, hogy mi van alatta. Hideg, fehér, mozdulatlan. A férj úgy érzi, hogy valami végtelen távolság választja őt el a halott asszonytól, akiről,azt akarja vele elhitetni a gyászoló gyülekezet, a ■pan, mindenki, hogy most is a legfontosabb számára a világon. Most is? Hát ezelőtt az volt? Mikor? A hivatalban, amikor nem látta? Este, kártyázás közben? Vagy otthon, amikor, bár jelen volt, de ő, a férj, nem gondolt reá? Mi a közösség közte, aki él, él!‘és az asszony között, aki végérvényesen, visszavonhatatlanul , elment az~élők* közül?.- Meghalt, meghalt, meghalt. A koporsót leeresztették a sírgödörlre. A jelenlevők bánatos arccal hintenek reá egy kevés földet, azután kezet szorítanak a nyitott sír mellett álló férjjel. „Részvétemet... részvétemet",mondják egymás után és talán van olyan is közöttük, aki azt valóban érzi „Köszönöm ... köszönöm.. .‘‘ feleli a férj, a megkövesült fájdalom szobraként állva a nyitott sír mellett, amelybe e pillanatban eresztik be a vérvörös lángban égő rózsakoszorút. • Francia és angol démars Moszkvában Az ipari per során elhangzott vádak miatt Franciaország követének visszahívásával fenyegetődzik . A moszkvai angol nagykövetet erélyes tiltakozásra utasították PÁRIZS, dec. 1. Jól informált körök szerint a francia kormány Moszkvában felszólalt az iparpárti vádlottak perének tendenciózus franciaellenes vezetése ellen. A moszkvai követ utasítást kapott arra, hogy emlékeztesse a szovjetorosz kormányt, hogy a vádlottak vallomásai, amelyek felelős állásban volt francia államférfiak ■kompromittálására alkalmasak, bebizonyítottál hamis okmányokon alapulnak és ferdítések. A francia kormány követeli, hogy a szovjet kormány ebben az ügyben oly módon foglaljon állást, hogy Franciaország teljes elégtételt kapjon. Ellenkező esetben a francia kormány kénytelen volna, követét Moszkvából visszarendelni. LONDON, dec. td "A francia kormány után most már az angol kormány is cemarsot nyújt át Moszkvában a Ramsin-per főtárgyalásán elhangzott vádaskodások miatt. A moszkvai angol nagykövet tiltakozni fog az ellen, hogy az angol kormányt olyan alaptalan vádakkal illessék, mint amilyenek az ipari per fölállogatásán elhangzottak. Mendelsen külügyminiszter az alsóház hétfői ülésén bejelentette, hogy részletesen áttanulmányozta a moszkvai porral kiadott* hivatalos szovjet jelentéseket és megállapította, hogy ezek a jelentések alaptalan gyanúsításokkal illetik az angol kormányt. A külügyminisztérium ezért utasította a moszkvai angol nagykövetet, hogy tiltakozzék a szovjetkgr- Ára 16 folér