Budapesti Hírlap, 1931. október(51. évfolyam, 222–248. szám)
1931-10-01 / 222. szám
R*«fJ«leat* mlndtanap, kM* kivételére]. B14. (hetéalántki err hón 4 pangj, negyedem 10 pengj 80 miéi. — A . V—ZUJW ■ ff* 8 *pBudapest, 1931 II. évfolyam 222. szám Csütörtök, október 1 kOKSMOa eteknek u jseiegeknek ■ ktlna. •M* u eljflsetjd 41)Budapesti Hírlap Szépirodalmi főmunkatárs: HERCZEG FERENC . Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC •Mrtesztepéete ki«4*» hivatalt Vili. kerülte, Jóraei-körút 5. Telefon* •Járai Jóseef 444-04-től József 444-09-k, — Levélcím : Budapest, 4. Postafiók bő, — Kiadja a Budapesti Hírlap IL-T. Valuta és kőszén Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy milyen értéket és hajtóerőt jelent a gazdasági tevékenység számára a szabadság. A háború alatt kényszerűségből életrehívott kötött gazdálkodás tanulságai még élénken élnek emlékezetünkben. Tudjuk, hogy a gazdasági életbe beavatkozni, az üzleti tevékenységet korlátozni, vagy a termelést mesterségesen befolyásolni csak alapos megfontolás alapján, nagy óvatossággal és csak olyan mértékben szabad, amilyent a magángazdasági érdekek felett álló közérdek múlhatatlanul megkíván. Ezek a szempontok mind érvényesülni fognak abban a rendeletben, amelynek életbeléptetéséhez ma a 33-as bizottság hozzájárult és amely arra hivatott, hogy az ország széngazdálkodását és szénszükségletének ellátását, figyelemmel a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásához fűződő nagy érdekeinkre, valamint a pillanatnyi devizaellátási lehetőségekre, rendezze. A helyzet röviden az, hogy külföldi kötelezettségeinknek csak úgy tudunk eleget tenni, — mindaddig, amíg megfelelő kölcsönhöz nem jutunk, — ha kereskedelmi mérlegünk egyenlege megfelelő aktivitást mutat. Egyelőre az idei mérleg deficites és a hiányt a forgalom augusztusi mérlegének kiviteli felesleget mutató eredménye fedezni nem képes. A mérleg javítására két lehetőség kínálkozik. A felesleges import kiküszöbölése és a kivitel lendületes fejlesztése. Természetesen, a két eszköz alkalmazása gondosan összehangolandó, nehogy a behozatal apasztása kiviteli törekvéseinknek vessen gátat és itt nagyobb legyen a károsodásunk, mint amennyi haszonnal a behozatal visszaszorítása jár. A szénrendelet nagyon józanul csupán engedélyhez köti a külföldi szén behozatalát, vagyis nem léptet életbe behozatali tilalmat. Az engedélyezési eljárás egyfelől módot ad arra, hogy a szükségtelen szénimport megszűnjön, de biztosítékul szolgál arra is, hogy amennyiben akár a termelésnek, akár pedig a belföldi fogyasztásnak bizonyos mennyiségű külföldi szénre szüksége van, az beszerezhető legyen. De mindezeken felül az engedélyezési eljárás, amellyel a szénre vonatkozóan más országokban is találkozunk, lehetővé teszi, hogy ezzel a kereskedelempolitikai tárgyalások során kiviteli érdekeink alátámasztása céljából megfelelően operálhassunk. Nem szabad elfelejteni, hogy kereken ötvenmillió pengőre rúg az az összeg, amelyet évenként eddig a külföldnek szénért fizettünk. Több ez az összeg, mint az ország félévi külkereskedelmi mérlegének egész deficitje. Ezen a két számon meglehetős pontossággal lemérhető, hogy milyen kilátásokkal kecsegtet kereskedelmi mérlegünk jövőbeni alakulása, ha sikerül a szénimportot a szükséges mértékre visszaszorítani. De nem lehet lebecsülni az egész kérdés szociálpolitikai jelentőségét sem. Köztudomású, hogy a hazai szénbányást hosszabb idő óta nemcsak apasztott munkáslétszámmal, hanem még csökkentett munkahéttel is kénytelenek dolgozni. Ha most sikerül belföldi széntermelésünket napi háromszáz vagonnal növelni, akkor helyreállítható a hatnapos munkahét, ezenfelül annyira szaporítható a munkások létszáma is, hogy körülbelül tizenhatezer embernek a megélhetését biztosítottuk a legközelebbi hónapokra. Könnyű felbecsülni ennek a szociális értékét, amikor tudjuk, hogy milyen nagy a munkanélküliek száma és milyen nehéz ma munkahelyhez jutni. A széngazdálkodás szabályozása tehát egy intézkedéssel két ponton is nagy segítséget nyújt a gazdasági életnek. Persze ezért bizonyos áldozatot kénytelen a közönség is hozni. A háztartási szénellátás terén végrehajtandók azok az intézkedések, amelyek megkönnyítik a belföldi szenek felhasználását. A minőségi különbségekért nem szabad zúgolódni, végre is szegények vagyunk, abból kell élnünk, amink van. Egészen bizonyos is, hogy a közönség tisztában lévén a helyzettel, szívesen meghozza a kívánt áldozatot, mert tudja, hogy ezzel hozzájárul a gazdasági helyzet megerősítéséhez és az újjáépítő munkához. Tagadhatatlan azonban, hogy a széngazdálkodás új rendje értékes konjunkturális lehetőséget biztosít a belföldi szénbányászat számára. Jelentékenyen nagyobb termelést, nagyobb belföldi piacot és a gyengébb minőségű szenek számára is jó elhelyezési lehetőségeket. Illő, hogy ebből a konjunkturális lehetőségből a közönség is megkapja a maga részét, hiszen áldozatkészsége fogja lehetővé tenni, hogy a belföldi szénbányák élvezhessék a többtermelés és jobb értékesítés előnyeit. Ha a közönség áldozatot hoz azért, mert a közgazdaság érdeke megkívánja és készséggel aláveti magát a széngazdálkodás új rendjének, feltétlenül szükséges, hogy a bányák ugyancsak hozzanak áldozatot, amely nem lehet más, mint a szénárak lefaragásai mért az árcsökkenés bőséges fedezetet talál, sőt ezen felül még tisztes polgári hasznot is biztosít, a többtermelésben és a kedvezőbb belföldi értékesítési lehetőségben. Nem lesz kötött széngazdálkodás, hiszen a belföldi szénforgalom teljesen szabad marad. A közönség számára rendelkezésére áll mindert beszerzési lehetőség. A meglevő készletek és a fokozott termelés révén minden szükséglet könnyen kielégíthető. De ez nemcsak azt jelenti, hogy a szénárak emelkedése kizárt, hanem azt is, hogy a piacbiztosítás fejében a belföldi szénárak gondos revíziója és méltányos csökkentése egyenesen szükséges. A bányák bizonnyal tisztában vannak ezzel és rövidesen módját fogják ejteni annak, hogy megmutassák: szívesen hoznak áldozatot annak a fogyasztóközönségnek az érdekében, amely úgyszólván mindennap meghozza a maga áldozatát az ország érdekében, márcsak azért is, mert ha alaposabban megnézzük, ez az áldozat nem is áldozat, hiszen számukra mindenképpen haszonnal jár. A nagy fizetésekről, az összeférhetetlenségről és az uzsora-bankkamatokról szólnak a kormány első törvényjavaslatot Károlyi Gyula gróf miniszterelnök a keresztény párt értekezletén a drágulás elhárításáról, az adómorál érdekében való szigorúbb eljárásról, a rémhírterjesztés ellen való fellépésről és a búzaexport lehetőségeiről mondott beszédet „Ha az adók normáfuisan folytak volna be, legalább is deficit nem lenne" A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt a legaktuálisabb problémákat tárgyalta szerdai értekezletén, amelyen a teljes számban megjelent párttagokon kívül ott volt Károlyi Gyula gróf miniszterelnök és Ernszt Sándor miniszter is. A miniszterelnököt a párt tagjai rendkívül melegen fogadták, Zichy János gróf elnök pedig közvetlen szavakban biztosította Károlyi grófot a párt feltétlen bizalmáról és támogatásáról. Túri Béla ismertette a 33-as bizottság időközben végzett munkáját és bejelentette, hogy a bizottság csütörtökön a földmívelésügyi miniszter exportterveit és mezőgazdasági programmját tárgyalja. Buday Dezső feleletet kért a kormánytól a zsír árának 25 százalékkal való emelkedésére és megemlítette, hogy ugyanakkor felére csökkent ausztriai sertéskivitelünk. A 720.000 vagon hazai széntermelés mellett kiküszöbölhetnénk a 80.000 vagon behozatalt. Felháborító, hogy bevallottan 4—500 ezer pengő évi jövedelemmel rendelkező urak 4—500 pengővel járulnak hozzá az országos jótékonysági akcióhoz. A baloldali izgatás taktikájára jellemző, hogy ma már verekedésre került sor a főváros közgyűlésén és a baloldal állandóan Károlyi Imre könyvére hivatkozott. Ernszt Sándor szólott a pénzügyi helyzetről. A helyzet súlyosságának tudatában vagyok, — mondotta — a kormánynak feltétlen kötelessége minden gazdasági és pénzügyi bajjal szemben a biztonság feltétlen fenntartása és minden tényezővel szemben, hogy a biztonságot veszélyeztetve látván, a legnagyobb energiával kell fellépnie. A szénbányák tulajdonosai a múlt évben a termelés csökkenése miatt panaszkodtak, most pedig azt állítják, hogy a termelés fokozása nekik nem hoz semmit, mert nagyon sok a porszéntermelés. A külföldi betétek hazakényszerítéséről és a gabonaexport kilátásairól tájékoztatta a miniszter a pártot. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok igazgatóinak jövedelme Hunyady Ferenc gróf két javaslatot terjeszt a párt elé. Az első arra irányul, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál állapítsák meg az ügyvezetésben felelősséggel résztvevő igazgatóknak és abban részt nem vevő igazgatóknak a jövedelmét. Az adatok alapján meg kell határozni, hogy ezek a társaságok az igazgatósági tantemek hányszorosával, vagy hányadrészével kötelesek egyszeri külön megterhelésként a közterhekben résztvenni. Erre felállítandó szerv ellenőrzi a közérdek szempontjából a kereskedelmi társaságok tevékenységét. Másik javaslata arra irányul, hogy a társaságok felbonthasák a konjunkturális időkben kötött, életfogytiglanra szóló főtisztviselői szerződéseket, mert ezek veszélyeztetik a vállalatok fennállását. Javasolja, hogy a cseh kereskedelmi tárgyalás során a behozandó fa ellenértékeképpen ne csak sertést, hanem bort és mustot is ajánljon fel a kormány. A párt Hunyady Ferenc gróf indítványának előkészítésére Czettler Jenő elnöklésével bizottságot küld ki, amelyben Hunyady Ferenc gróf, Somssich Antal gróf, Buday Dezső és Patrovácz Gyula vesz részt. Vargha Gábor a határszélen uralkodó nyomorrról és az újabban megindult cucoi csempészésről szólott. Ausztriában 1.04 siling, nálunk 1.40 pengő a cukor ára. Kray István báró a közpénzekből élvezett nagy jövedelmek megszüntetése és az agglegényadó bevezetése mellett szólalt fel. Gyömörey Sándor a rendkívül magas adókamat megváltoztatását, az árverések felfüggesztését, a húsz holdon felüli gazdáknak a vetőmag akcióban való bevonását kérte. Turchányi Egon terjesztette be ezután javaslatát a földtehermentesítő akció hiányainak pótlására. Indítványozta, hogy ne csak az átverés, hanem a végrehajtás alól is mentesüljenek a földek. Újabb három hónapos kiméleti időt kért. A gazdák további három évig mentesüljenek a törlesztés alól és csak a kamatot fizessék, amely ne legyen több, mint a bankráta plusz 2 százalék. Beíró Kálmán és Ötvös Lajos felszólalása után Rakovszky Tibor terjesztette be a következő határozati javaslatot: Utasítsa a párt a 33-as bizottságba delegált tagjait, hogy követeljen a kormánytól olyan sürgős intézkedést, amely a vagyonváltsági és megváltott földek kiosztása során földhöz juttatottak részéről évente fizetendő váltságárat a mai búzaárnak megfelelően állapítja meg. Az így megállapítandó váltságár, figyelemmel a hátralékokra, a múlt évre visszamenően vétessék figyelembe. A vagyonváltsági földekhez juttatottak közül a vitézségi érmesek, hadirokkantak, özvegyek és árvák a megváltási árból 25 százalékos kedvezményben részesülnek. Hatmillió mázsa export-búza — Hallottam az aggodalmat, hogy a hatmillió méter mázsa búza csakugyan exportálható lesz-e. Megnyugtathatom a pártot, ez inkább alacsonyan van számítva. Ebből már 1,4 millió métermázsa kiment. Természetesen a mai árakat tekintetbe véve ez a hatmilliós exportbúza nem jelenti azt, mint amennyit a jobb időkben jelentett volna. Emiatt azonban a kormánynak nem lehet szemrehányást tenni. E téren orvoslást várni a kormánytól naivitás volna. A világpiaci árak tőlünk teljesen független faktorok által befolyásoltasak. A kormány egyéb eszközökön kívül csak a bólétiával tud segíteni a gazdákon. Az 5—6 pengős világparitási ár helyett így vidéki és távolság szerint 11—14 pengőt kapnak a gazdák. — Szó esett ismételten — folytatta általános figyelem közepette a miniszterelnök —az U. n. vahitanderekről. Bármilyen intézkedéseket tesz a kormány, bármilyen szigorúakat, bármilyen nagy áldozatokat kíván papiroson, rendeletileg az ország lakosságától, annak eredménye csak úgy lesz, ha az ország lakossága szintén tudatára ébred saját jól felfogott érdekében annak, hogy minden egyes embernek teljesítenie kell kötelességét. Három momentumra akarok rámutatni, mint ahol az állampolgári kötelesség teljesítésének kijátszása mutatkozhatik. Az egyik a tőkevagyonnak az országból való kimenekülése. Még nem tudhatja senki, mi lesz a foganatja az erre vonatkozó rendeletnek. Igen nagy pénzügyi eredményt attól bajosan várhatunk. A másik pont a jövedelmi adóalap részbeni eltitkolása. A harmadik kategória, amely a legnagyobb, az adó nemfizetés.i * Kétszázhúszmillió pengő adóhátralék Itt súlyos mulasztás terheli az ország lakosságának egy jó részét és mulasztás terheli a régebbi kormányokat is, amelyek túlságosan enyhe kezeléssel módot nyújtottak arra, hogy ezek az adóhátralékok ennyire felgyűljenek és mentői jobban összegyűlnek, annál kevésbb lehet fizikailag kilátás azoknak behajtására. Százötvenmillió körül van az államháztartás deficitje. Ennek az eltüntetésére voltunk kénytelenek hozni ezeket a valóban drákói szigorú rendeleteket és adófelemeléseket. Ezzel szemb Ára IQ fillér Károlyi Gyula gróf miniszterelnök beszéde Ezután Károlyi Gyula gróf miniszterelnök kezdett beszélni. Kijelentette, hogy a közbiztonság fenntartása a kormánynak elsőrendű kötelessége. Minden kétségen felül áll, hogy ezt fenn is tudja ,tartani aggodalomra tehát semmi ok nincsen. Szigorú preventív intézkedéseket tett a kormány, mint például a statárium, amely nemcsak a közönség megnyugtatására szolgál, hanem figyelmeztetés azok felé is, akik a rendet meg akarják zavarni, hogy ilyen kísérleteket ne tegyenek. A közbiztonság fenntartása azonban nemcsak karhatalommal történik, hanem mindent elkövet a kormány abban az irányban, hogy az ínséget és az ezzel járó elégedetlenséget a legmesszebbmenő módon levezesse. A kormány eddigi intézkedéseiről a párt tagjai informálva vannak. Tudja, hogy ezek az intézkedések nagy terheket rónak az ország lakosságára, de a kormány kényszerhelyzetben volt. Az államháztartás rendbehozatala imperatív módon tette szükségessé, hogy az ország minden rétege áldozatokat hozzon. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása annyira imperatív szükség, hogy e cél érdekében minden áldozatot meg kellett és meg kell hozni. , — Ismételten hallottam és a sajtóban is olvastam, — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök — mintha várnának és szinte követelnének a kormánytól egy nagy, átfogó gazdasági programmot. Ez a mai körülmények között szinte úgy hangzik, mintha valamiféle kávéházi Konrádok akarnának világcsatákat megnyerni. Az államkincstár mai helyzetében, ahol semmi fedezet nincsen nagyobb dolgok keresztülvitelére, ilyen programm kidolgozása teljesen teoretikus maradna, mert az keresztülvihető nem volna. A mai viszonyok között mást nem tehet a kormány gazdasági téren, mint igyekszik az exportot előmozdítani, az importot csökkenteni, mert a legnagyobb és legveszedelmesebb dolog a mai helyzetben a devizák hiánya. Az exportfejlesztést másképp nem lehet momentán megvalósítani, mint a megfelelő kereskedelmi szerződéseknek részben megkötésével, részben a már megkötött szerződéseknek kihasználásával, mert a termelés fel hozása, vagy átirányítása már nem a mának szól, hanem a jövőnek. .Nekünk pedig elsősorban a mát kell megmenteni.