Budapesti Hírlap, 1933. március (53. évfolyam, 49–73. szám)
1933-03-01 / 49. szám
Budapest, 1933 Lili. évfolyam 49. szám Szerda, március 1 Megjelenik mindennap, héttő kivételére!. Előfizetési árak: egy hóra 4 pengő, negyedévre 10 pengő 80 fillér. — A külföldön ezeknek a tószegeknek a kétszer vane az előfizetési díjBudapesti Hírlap Főszerkesztő: CSAJTHAY FERENC szerkesztőség én Idádéhivatal, Budapest, Vili. kerület, József-kerút 6. Telefonszámi 444— Détel 444-09-is. — Lövéldra ! Budapest, 4. Postafiók 55. — Kiadja a Budapesti Hírlap R.-T. Heresztratosz Berlinben Nem hasonlított ugyan a német birodalom törvényhozási palotája Artemisz istenhő efezoszi csodaszép templomához, de aki fölgyújtotta, egy Herosztratosz nevű efezoszi, igenis hasonlított ahhoz a Van der Lübbe nevű amszterdami kommunistához, aki Berlinben a parlament palotáját tegnap fölgyujtotta. Mind a kettő nyers hatalmi ösztöntől túlfűtött nyomorék-lélek volt, — elég van ilyen, — akinek azonban annyi kis esze mégis csak maradt, hogy a világtörténet maradandó érctábláján nincs még elég gonosztevőnek a neve fölvésve, — pedig ott is van elég, — hát odavésheti ő is a magáét a másiké mellé. Valószínű tehát, hogy a jövő századok iskolás gyermekeinek mégegyszer annyi tájuk lesz a történeti, órákon az ilyen szép nevek bemagolásával, mint amennyi nekünk volt, mivel nekik, ezeknek a Van der Lübbéknek a nevét is hozzákell majd tanulniok amazéhoz. De félő, hogy nem is egyedül, mivel ehhez a névhez addig más olyan történeti érdekű események is csatlakoznak majd, amiket szintén tanítani szoktak az iskolában. A berlini birodalmi törvényhozási palota különben, mint ilyen, magában véve is szép épület volt. Kivált ha abba a korba képzeljük vissza magunkat, amikor építették és amelyet a franciák a fin de siècle, vagyis a múlt század végéről nevezték el. Németesen komoly olasz renesszánsz épület volt, közepén hatalmas kupolával és azon a császári koronával. (Most a kupola is elment a korona után.) A német dicsőség csúcspontja volt a nagynémet nemzeti egység jelképével. Azonfelül 22 millió német márkába került, megközelítőleg annyiba, mint a mi dunaparti parlamenti palotánk. De ez mind mellékes most. Az ilyeneket sajnálni kell, de pótolni végre is lehet, azonban mérhetetlenül nagyobb kérdés az, ami jobban érdekel minket is, hogy mit akar jelenteni az a politikailag is meszsze látszó éjjeli tűzfény egész Európa népeinek? A mostani éjszakában talán éppen ez akar a hajnalhasadás első sugara lenni? Rosszabb, ha nem azt jelenti! Ha egy magángazda házát valami félbolond bosszú miatt fölgyújtja, még az sem egészen magánügy. Keresik, miért gyújtotta föl? Beszámítható-e neki a bűntett? Volt-e fölbujtója, segítsége stb. Mindenesetre a bíró elé vele! Mert egyetlen oly bűncselekmény sincs fölvéve a büntető törvénykönyvbe, ami csakis magánügy lehetne és nem lenne a becsületes, munkás, békés együttélés védelme miatt tiltva. Máskülönben nem is volna érdemes gazdálkodni, de még a többi emberrel együttélni sem. És tudjuk, még ez sem elég a társadalom védelmére. A társadalmi együttélés még ezen felül is sok elővigyázatot, gondot és tapasztalatot kíván mindenkitől. És még ez sem elég, mivel a közérdeket támadó bűncselekményeket egészen leküzdeni még így is lehetetlen. Kivált az olyan időben, amikor a szükség és ínség is csatlakozik az emberi gyarlósághoz és az ördögök is feljönnek éjjelente, hogy a szentírás tiszta búzavetésébe konkolyt hintsenek. Ebben kell keresni tehát ennek a berlini gyújtogatásnak az értelmét is. Bejelentése ez annak, hogy szerte a világon, — még a békés Hollandiában is, s egyre terjed az alsó néprétegek szenvedéseiben a kommunizmus gonosz mérge. De egyre szaporodik azoknak az országoknak a felelőssége is, amelyek nemcsak eltűrték őket, de közjogi védelmet is ajándékoztak nekik azzal, hogy Lenin véres gyermekei alkotmányos, felelőtlen párt alakjában a többi, törvénytisztelő párttal együtt alkossák a törvényt, amelyet ők egyenként sem tisztelnek, tömegekben meg annál is kevésbbé. Hogy ilyen vegyülettel ki lehet-e szabadulni a keserves világválságból még nagyobb bajok nélkül, erre a kérdésre mától fogva bizonyosan „száz százalékkal''‘ több tisztességes ember fog vm-mel válaszolni, mint tegnap. Mink, magyarok, akik ebből a kommunista tudományból már 1919-ben egy egész jyári véres gyakorlati tanfolyamot vettünk, de azóta is ismételgetjük akkori tanulságainkat, — őszintén elmondhatjuk, de kötelességünk is elmondani, hogy lehetetlen súlyos következmények nélkül sokáig országokat vezetni az olyan alkotmányossággal, amelyben benne ül olyan politikai párt is, amelynek egyetlen hitvallása az, hogy a törvényeket nem kell megtartani. A mi csodálatosan hű és igaz népünk, bármilyen becsületes kitartással tűri is a jelenkori válságok szenvedéseit Európa többi szenvedő népével együtt, csak fájdalommal és részvéttel szemlélheti az ilyen fertőzött politikai rítusnak hol itt, hol amott kifakadó fekélyeit. Még csak azt a szerény észrevételt teszszük hozzá, hogy annak a nyomorult görög Herosztratosznak világtörténeti hírű gyújtogatása jelképes vak véletlenségből Kr. e. 356. év júl. 21-dikének éjjelére, vagyis ugyanarra az éjjelre esett, amikor Makedoniában egy később világhódítóvá és népmészárlóvá fejlődött gyermek, név szerint Nagy Alexander elindult földi pályáján. A történetírásban ezt bizonyos misztikum gyanánt szokták fölemlíteni, mintegy jelképéül annak, hogy a nagy világromlások derekán már megszületik azok ellensége is. Való, hogy később ez a világtipró hős fegyverrel és vérrel kényszerítette rendre és egymás megértésére azokat a népeket, akik egymást békésen nem bírták megérteni és megbecsülni. Tudjuk, hogy ez csak misztikum. De olykor, mégis olyan, mintha kijózanító jövendölés bújt volna meg benne. Hindenburg és Hitler drákói intézkedésekkel törik le a vörös frontot Életbe lépett az ostromállapottal egyenlő intézkedéseket tartalmazó szükségrendelet . A birodalmi gyűlés épületének felgyújtása jeladás lett volna a polgárháború megindítására , va Tömegesen fogdossák össze a kommunista lázadókat, betiltolják a kommunisták és a szocialisták sajtóorgánumait BERLIN, febr. 28. A hivatalos porosz sajtószolgálat a Wolff-ügynökség útján kedden délelőtt jelentést adott ki, amelyben miután ismerteti a birodalmi gyűlés épületének pusztulását, megállapítja, hogy a birodalmi gyűlés épületének felgyújtása minden kétséget kizáróan a legsúlyosabb természetű gyújtogatás, amely valaha is előfordult Németországban. A rendőri nyomozás megállapította, hogy a birodalmi gyűlés épületében a földszinttől a kupoláig mindenütt tűzcsóvák voltak elhelyezve, amelyek kátránykészítményből és gyújtótöltényekből állottak. Ezeket a tűzcsóvákat a birodalmi gyűlés borszékeiben, nyomtatványai között, ajtókon, ablakokon, függönyöknél, faburkolatokon és más könnyen gyúlékony helyeken helyezték el a gyújtogatók. Egy rendőrtisztviselő a sötét épületben több embert látott, akik égő fáklyákkal rohantak fel és alá. A rendőrtisztviselő azonnal fegyverét használta. A birodalmi gyűlés épületének középső szárnya teljesen leégett. Az ülésterem elpusztult. A kár sokmillió. Ezt a gyújtogatást méltán lehet nevezni a németországi bolsevista terror legarcátlanabb és legszörnyűségesebb cselekedetének. A sokszáz mázsányi súlyosan terhelő lefoglalt anyag között, amelyet a rendőri házkutatás alkalmából a Liebknecht-házban találtak, pontos utasítások voltak arra az esetre, hogy miként kell végrehajtani kommunista forradalom esetén a terrorisztikus intézkedéseket orosz módszer szerint. Ez utasítások értelmében haladéktalanul fel kell gyújtani valamennyi kormányépületet, kastélyt, múzeumot és fontos üzemet. Az utasítások értelmében zavargások és összetűzések esetén a terrorcsapatok előtt gyermekeket és asszonyokat kell küldeni, mégpedig lehetőség szeriti rendőrök gyermekeit és asszonyait. A kommunisták terveinek felfedezése természetszerűleg zavarólag hatott a bolsevista forradalmi tervek előre megbeszélt keresztülvitelére. Ennek ellenére megbeszélt jel szerint felgyújtották a birodalmi gyűlés épületét, amelynek lángtengere a polgárháború megindításának fáklyájául szolgált volna. A kommunisták már kedd reggel négy órára nagy fosztogatásokat terveztek Berlinben. Megállapítást nyert, hogy a mai napon egész Németországban meg kellett volna kezdődni a terrorisztikus cselekedeteknek egyes személyek, továbbá a magántulajdon és a békés lakosság élete és vagyona ellen, hogy meginduljon az általános polgárháború. Göring birodalmi miniszter, mint a porosz belügyminisztérium vezetésével meg- bízott birodalmi biztos a fenyegető veszély,ivel szemben haladéktalanul a legszigorúbb rendszabályokat léptette életbe. A miniszter minden eszközzel és minden körülmények között meg fogja védeni az állam autoritását. Már most megállapítható, hogy a gonosz szándékú erők első támadását egy-előre sikerült visszaverni. A közbiztonság védelmére még hétfőn este intézkedés történt arra nézve, hogy minden középületet s minden fontos üzemet erős rendőri készültség őrizzen. A birodalmi gyűlés kommunista frakciójának két vezető tagja ellen súlyos gyanúokok miatt letartóztató parancsot adtak ki. A kommunista párt birodalmi gyűlési frakciójának valamennyi többi tagját őrizetbe vették. Valamennyi kommunista napilapot, folyóiratot, röpcédulát és plakátot egész Poroszország területére négy heti időtartamra betiltottak. Úgyszintén betiltották, mégpedig 14 napi időtartamra a szociáldemokrata párt valamennyi napilapját, folyóiratát, röpcéduláját és plakátját, mert a birodalmi gyűlés gyújtogatója vallomásában nyíltan bevallotta a szociáldemokrata párttal fennálló kapcsolatait. Ez a vallomás nyilvánvalóvá teszi azt a körülményt, hogy a szociáldemokraták is kommunisták egységfrontjával immár, mint ténnyel kell számolni. Ez a tény pedig megköveteli a porosz biztonság felelős őrétől, hogy megtegye mindazokat az átfogó intézkedéseket, amelyeket felelősségérzete tudatában meg kell tennie, hogy a veszély pillanatában teljes mértékben fenntartsa az állam tekintélyét. A vörös front a mai nappal megszűnt Németországban BERLIN, febr. 28. (A „Budapesti Hírlap"* munkatársának telefonjelentése.) A kormány nevében Fank sajtófőnök ma este a külföldi sajtó képviselői előtt a következő kijelentéseket tette: — Az új szükségrendelet, amely a weimári alkotmány több lényeges pontját megváltoztatja, illetve hatályon kívül helyezi, így a személyes szabadságot, a levéltitkot és a sajtószabadságot, szükséges volt, mert más úton az egyre fenyegető bolsevizmust letörni rém lehetett. Ebből az okból több bűncselekményre a halálbüntetést kellett elrendelni, mert a most közismertté vált kommunista tervekre, — például tömegmérgezéssel a polgárságot megtizedelni, — más feleletet találni nem is lehetett. A kormány, tudatában volt a kommunizmus nagy veszedelmének, de egyúttal saját nagy felelősségének, amikor rendeleteit megfogalmazta és Stindersburg elé terjesztette. Az új rendelet tudatára hozza a külföldnek is, hogy Németországban nem holmi kormányváltozás, hanem teljes rendszerváltozás történt, hogy a birodalomban most végeszakadt a demokrata parlamentáris rendszernek és a mindenképpen egységes kormány útján egy erélyes kéz uralkodik. A bolsevizmus, a vörös front, a marxizmus és a szocializmus a mai naptól kezdve, anélkül, hogy betiltották volna, hivatalosan megszűnt Németországban; sajtójuk többé nem fog megjelenni, izgatásra többé nem lesz alkalmuk és lehetőségük. A mai napon kiadott szükségrendelet mindaddig érvényben marad, míg a kommunizmus teljesen megszűnik. Mert nem szabad feledni, ha az új kormány nem váltja be, vagy nem tudja beváltani programmját, akkor utána csak a bolsevizmus következhetik, szinte leírhatatlan és nehezen elképzelhető pusztításaival. A mai kormány minden körülmények között helyén fog maradni és programmját meg fogja valósítani. Mindez együttesen az utolsó harcot jelenti a bolsevizmussal és a kormánynak eltökélt szándéka a harcot végigküzdeni és a vörös frontot letörni. A kormánynak ez az akarata azonban nem tisztán német szükségesség. A Hitler-kormány egész Európa jóvoltáért harcol a vörös fronttal és amikor annak működését lehetetlenné teszi, Európa jövőjét szolgálja. Az európai világ nem sejti, milyen óriási veszedelem fenyegette jólétét a német bolsevisták részéről és most tízszeresen kell vigyáznia, mert a Németországból kiszorított bolsevizmus más államokban keres új talajt véres munkájához. A sajtófőnök kijelentései mutatják, hogy a Hitler-kormány programmjához híven utolsó harcát, és leszámolását a bolsevizmussal megkezdte. A vörös pártokat ugyan nem tiltották be, vasárnap, aki akár szavazhat reájuk, de miután vezetőjüket elfogták és sajtójukat elnyomták, és még plakátjaikat is elkobozták, nem valószínű, hogy híveik kitartanak mellettük. Mindenesetre a kommunista szavazatok száma jelentékenyen meg fog fogyni. De ez nem is lényeges, mert a fleiehslagot csakhamar el fogják napolni és megmarad a szükségrendelet, amely a vörös propagandát még a legszelídebb formájában is lehetetlenné teszi. A német szocializmus, amely majd tizennégy évig uralkodott, vagy legalábbis uralkodni segített, most elvetzi a büntetését, mert az utolsó időkben a kommunizmussal kacérkodott és kereste támogatását. Ami Moszkvával összeköttetésben áll, — mondja a Hitler-kormány — német földön idegen és kipusztítandó. Ez a mai nap jelszava és ez a jelszó adja meg a most kezdődő kivételes korszaknak európai jelentőségét. VÉRTESI DEZSŐ Hindenburg drákói szükségrendelete BERLIN, febr. 28. Kedden este kihirdették és azonnali hatállyal életbe lépett a kormány legújabb szükségrendelete, amely drákói intézkedéseket tartalmaz a kommunista terrorcselekmények megakadályozására. A szükségren- ■ deletet az alkotmány 48. paragrafusa alapán bocsátották ki és valamennyi német rádióleadó-állomás kedden este közvetítette annak tartalmát, úgy, hogy a szükségrendelet már életbe is lépett. A szükségrendelet a következő hat szakaszból áll: 1. Az alkotmány 114., 115., 117., 118., 123., 124. és 153. szakaszát hatályon kívül Ára 16 fillér