Budapesti Hírlap, 1934. április (54. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
Húsvéti szám Ma: nagy Képes mellé MMM 30 fillér Budapesti Hirlap Budapest, 1934. Vasárnap, Április 1 Főszerkesztő: OTTLIK GYÖRGY LIV. évfolyam 73. szám A MAGYAR ÉLETÉRT írta: OTTLIK GYÖRGY Új köntösben, új vezetéssel, fiatal erőkkel, de legjobb régi hagyományainak teljes vértezetében lép a magyar közönség elé a Budapesti Hírlap. Igen magas a cél, amelyet magunk elé tűzünk: a Budapest Hírlapot a magyar nemzet egységének és új nagyságának szolgálatában álló legjelentékenyebb magyar napilappá akarjuk tenni. Azt akarjuk, hogy hajónk, amikor most felhúzzuk árbocára az új lobogót és teljes gőzzel nekivágunk a magyar küzdelmek óceánjának, az óceánjárók között legbiztosabban és leggyorsabban juttassa el magyartól magyarhoz a magyar gondolatot, valamint az európai civilizáció és az emberiség nagy céljának szolgálatában álló eszméket. A Budapesti Hírlap alapítása óta mindig a nemzeti eszme és a nemzeti egység jegyében küzdött. Jelszavunk ma is: a magyarságért. Emelt fejjel küzdünk a függetlenségért és alázatosan meghajtott fejjel egyetlen érdek oltárán áldozzuk fel minden erőnket: ez a nemzet egyetemének érdeke. A Budapesti Hírlapot hosszú ideig Tisza Istvánnak, a legnagyobb és legnemesebb magyar államférfiak egyikének szelleme hatotta át. Ehhez a tiszta magyar szellemhez akarunk ezután is hívek maradni, de cselekvéseinket a mai idők szükségéhez, a csonka ország érdekeihez alkalmazzuk. A Budapesti Hírlapnak, mint a közvélemény szolgájának, önálló, saját egyénisége van. És éppen ennek az egyéniségünknek kiépítésével és megerősítésével vélünk leghelyesebben, legfüggetlenebbül harcolni az országért és az ország határain túl az egész nemzetért. Ezzel a harcunkkal és munkánkkal tudjuk és fogjuk támogatni Gömbös Gyulát, a nemzeti öncélúság és egység jegyében dolgozó és alkotó kormányelnököt. Mélységes lelkiismeretességgel fogjuk keresni, hogy a nemzetnek pártokon felül álló érdeke mit kíván. Közel lesz hozzánk mindenki, minden magyar ember, akit tettében vagy bírálataiban ugyanez a szempont vezet. Amikor pedig a kormányzat feladatairól és tevékenységéről lesz szó, nem hízelgéssel és nem szemforgatással, hanem független gondolkozással és férfias önérzettel kívánjuk és fogjuk annak a politikának az útjait egyengetni, amelynek célja a magyar nemzet megerősítése, felvirágoztatása, s a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. Programunk egyszerű. Néhány szó kifejezi: ízig-vérig magyarok vagyunk. Dinamikus magyarságunk egész erejével küzdünk a magyar életért, a magyar jövőért. A múltba csak azért tekintünk, hogy nemzeti létünk tíz évszázados csodájából erőt, öntudatot, elpusztíthatatlan önérzetet merítsünk jövő nagyságunkért folytatott harcunkban. Amint adja nekünk a hagyományt, a jellem- és egyéniségképző tiszteletet, és az öntudattá vált tapasztalatot. De a jelen teljesítménye, az, amit tizenöt év óta ezen a birtokunkban meghagyott csonka földön magyar öntudat, magyar szorgalom és magyar szellem alkotott, hogy történelmi múltúnkhoz hozzáfűzve, alkotmányunk épületéhez hozzákapcsolva régi, de mégis új nemzet egyéniséget, törhetetlen akaratot mutasson Európának és a civilizált világnak — ez az az alap, ez az a szikla, amelyre hittel és akarattal építjük fel a jövendő Magyarországot. Meg nem alkuvó magyaroknak, de egyben európaiaknak is valljuk magunkat. Amióta első, szent királyunk, István, az európai nemzetek közösségébe bevezetett bennünket és homlokát a Rómából jött szent koronával övezte, a magyarság és az európaiság gondolata épp annyira eggyé lett, mint amennyire egy a magyarság és kereszténység. Amikor azonban európainak és a keresztény civilizáció részeseinek valljuk magunkat, arra is hitet teszünk, hogy ez nem jelenti a változó európai divatok hivalkodó és könnyelmű szolgálatát. Ezen a ponton van leginkább szükségünk hagyományunk és alkotmányunk parancsán kívül a magyar embert jellemző józan ítélőképességre is. Európának ezen a földrajzilag oly csodálatos egységű táján, ahol őseink letelepedtek, a Kárpát-medence mélyében hazát alapító magyarságot a Kárpátok övező bástyafala ellenére is állandó veszedelem környezte. Népek pusztultak el előttünk ezen a helyen anélkül, hogy államot tudtak volna alkotni, mi voltunk az elsők a népvándorlás forgataga után, akiknek sikerült itt lábunkat megvetni. Egybe forrva ezzel a földdel, ma már tudjuk, hogy bármi törne is reánk, a magyar nemzet erejében elpusztíthatatlan és vezetésre hivatott. A nemzet életének ma is tragikus korszakát éljük: létünk, vagy nemlétünk és — amiben rendíthetetlenül bízunk, — jövendő nagyságunk attól függ, milyen erőt, józanságot, türelmet, fegyelmezettséget és megingathatatlan jellemet mutatunk e küzdelemben. Győzelmünknek, amelyet az erkölcs és szellem tiszta és békés fegyvereivel akarunk megvívni, ez a mi elhatározottságunk és egységünk adja meg a biztos alapját. Ámde a döntés, sok más, tőlünk független tényező erejétől is függ. Ezek a rajtunk kívül álló erők az európai és a világpolitika mozgatói. Éppen ezért szükségünk van ezeknek az erőknek maradéktalan ismeretére, a külpárosban vagy falun lakjék is a malitikai tudás minden fegyverére. Vagyaz ember, számára nincs semmi égetőbb, nincs hozzá közelebb eső probléma, mint mindaz, amit létünkkel kapcsolatban a külpolitika különben oly bonyolult és valaha tőlünk oly távoleső területeket föl. Ezért a Budapesti Hírlap elsőrendűen fontos feladatának fogja tekinteni, hogy olvasóinak e tekintetben is a leggyorsabb és legmegbízhatóbb értesüléseket adja és azokhoz gondosan és lelkiismeretesen mérlegelt véleményét kapcsolja. Az elszakított területeinken élő kisebbségek sorsát ezentúl is fájó kötelességként fogjuk éber figyelemmel kísérni. Magyar véreinknek addig is, amíg a ma rájuk nehezedő járom alól felszabadulnak, érezniük kell, hogy ez az ország — az egyetlen terület a világon, ahol a magyarság önálló életet tud élni — velük egynek érzi magát, velük vérzik, ha szenvednek és velük örvend, ha erősödnek. Ugyanezt a törhetetlen nemzeti eszmét és kultúránk szolgálatát akarjuk kifejezni azzal, hogy mélyen és igazán magyar s amellett nemesen európai írói gárdát gyűjtünk magunk köré. Azzal a csodálatos eszközzel, amit az idegen nyelv-családok között a maga tisztaságában és zamatos egyéniségében megmaradt magyar nyelv gondolataink és kultúránk kifejezésére nyújt, küzdünk minden, a Kárpátok határain belül magyar emberekhez szólni akaró, magyar tehetségért. Kulturális és nemzeti egységünk nem ismer államhatárokat: aki magyar szívvel érez és tiszta magyar nyelven szól, annak tehetsége előtt a Budapesti Hírlap hasábjai nyitva állanak már akkor is, amikor nevét még nem kapta fel a hír. De ha újak és frissek, gondolkodásban és technikában modernek, megbízhatóak és európaiak akarunk is lenni; szívünk szerint mégis legközelebb állunk és legközelebb akarunk maradni a magyar néphez. Szólunk mindenkihez, aki a magyarság problémáiról ítélni akar azok megismerése által, szólunk tehát elsősorban a nemzeti elithez, amelyet azonban nem mérünk és nem választunk el társadalmi osztály, vagy réteg szerint, mert meggyőződésünk, hogy ehhez tartozik mindenki, szántóvető gazda és földbirtokos, szerszámot kezelő kisiparos, vállalatokat vezető üzletember, gyáros, kereskedői a hit, a kultúra, a műveltség hivatásos terjesztője és az országot köz- vagy magánhivatalban szolgáló alkalmazott, aki az újság hasábjain hű ismertetésben akarja megtalálni mindazokat az adatokat, amelyekből az ország és a maga sorsáról helyesen ítélhet. Mi egyaránt a nemzetért és a népért vagyunk; a nemzetért, a történelmi és hagyományos egységért, az államalkotó egészért, amelynek összekötő kapcsa a leszármazás, a nyelv és az évszázados közös sors; a nemzeten belül pedig a népért, a küzködő milliókért, akik egyéni sorsának javítása és akik boldogulása adja meg a nemzet egésznek az erőt a küzdelemre . őrizzük mindazt, ami erőt ad és felkaroljuk mindazt az új eszmét vagy intézményt, mely nemzeti erőnket gyarapítja. Ezt a politikai hitvallásunkat és cselekvési programunkat két szóval haladó konzervatizmusnak nevezzük. Egyenlően közel áll a Budapesti Hírlaphoz vallás és társadalmi vagy nemzetiségi különbség nélkül a magyar állam minden hű polgára, s minden alkotó, tisztult erkölcsi alapon álló intézmény, vagy egyesülés. Aki a magyarságért és jövőjéért harcol, azt, ha eszmeileg, vagy a belső politika frontján ellenfelünk is, bajtársunknak tekintjük, annak meggyőződését tiszteletben tartjuk, és azzal a nagyobb nemzeti célért együtt akarunk küzdeni. A magyar sajtó minden szerve baráti szellemben szolidáris társat talál bennünk; hangjának és véleményének állandóan meg fogjuk adni a nemzet közvéleménye előtt megillető helyet. Mert célunk az, hogy aki a Budapesti Hírlapot olvassa, vagy az, akinek az ország sorsáról ítéletet kell mondania, általunk is megtudja, mi a véleményük azoknak, akik jövőnkről és teendőinkről másként gondolkoznak, mint mi magunk. Nem ismerünk magasabb felelősségérzetet követelő hivatást az újságíróénál. Fokozottabban nehezedik azonban a nyilvánosság naponkénti könyörtelen ellenőrzése következtében a felelősség súlya arra, aki a sajtó valamelyik orgánumát vezeti, nevével jegyzi. Ennek a mindennél nagyobb felelősségnek tudatában, mélységes lelkiismeretességgel és a magyarság iránti megalkuvást és kibújást nem tűrő kötelességeink érzetében vállaljuk nem csekély feladatunkat. Erőnk: a lelkesedés és a hit. Mindnyájunk közös hite és lelkesedése. Nyugalmunk, céljaink becsületessége és tisztasága. Szívósságunk a magyar akarat. Érzésünk az új indulás pillanatában, hogy hivatást teljesítünk. És reményünk, hogy az egész magyarság, amelyért küzdünk, megért bennünket.