Budapesti Hírlap, 1938. március (58. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

­ 1938 MÁRCIUS 1. KEDD A választójog módosításai a Nemzeti Egység Pártjában A Nemzeti Egység Pártjának választó­­jogi bizottsága hétfőn délután Tomcsányi Vilmos Pál elnöklésével ülést tartott, ame­lyen megjelentek Széll József belügymi­niszter, Mikecz Ödön államtitkár, Lányi Márton, a választójogi törvényjavaslat előadója, Tasnádi Nagy András, a párt el­nöke, Szinyei­ Merse Jenő, a párt alelnöke, valamint a párt sok tagja. Széll József belügyminiszter ismertette a javaslat módosításai tekintetében a kor­mány álláspontját. A vita során felszólal­tak Ángyán Béla, Antal István, Erődi- Harrach Tihamér, Máriássy Mihály, Drózdy Győző, Láng Boldizsár báró, Kele­­men Kornél, Árvátfalvi Nagy István, Lé­­tay Ernő, Nagy Emil, Benk­ő Géza és Csik József. Hindy Zoltán Kőszeg képviselője KŐSZEG, febr. 28. Vasárnap volt Kőszegen a pótválasztás Hindy Zoltán és Kovács Sándor között.. Hindy Zoltán, a Nemzeti Egység Pártjá­nak jelöltje 5158 szavazatot, Kovács Sán­dor pedig, az Egyesült Keresztény Párt jelöltje 5153 szavazatot kapott; a kerület országgyűlési képviselője tehát Hindy Zol­tán lett. Csütörtökön lesz a közoktatásügyi bizottság ülése A képviselőház közoktatásügyi bizott­sága március elsején, kedden délelőtt 11 órára összehívott ülését közbejött aka­dály miatt március 3-án, csütör­tökön dél­előtt 10 órakor tartják meg az I. számú értekezleti teremben. Képviselői beszámoló Uzony György dr. országgyűlési képvi­selő vasárnap délután Hajdúböszörmény­ben beszámolót tartott. A beszámoló-gyű­lésen megjelentek Benkő Géza és Megay. Meissner Károly országgyűlési képviselők, továbbá Fáy István főispán és Rásó Ist­ván alispán is. Uzony György dr. részlete­sen kifejtette, hogy a Tiszántúl népének régen óhajtott kívánsága: a tiszapolgári tiszai vasúti és közúti híd és az öntöző­­csatorna megépítése rendkívül áldásos lesz. Majd a telepítési törvény végrehajtá­sának eredményéről számolt be és rámu­tatott arra, hogy a kormány erre a célra a mal évben 13 millió pengőt fordított. Kiemelte, hogy a szociális népi politika útján még erőteljesebb lépésekkel kíván haladni a Nemzeti Egység Pártja és a kormány. Az életet élni kell... Irta: MÁRIÁSSYNÉ, SZEMERE KATINKA — Ne gyújtsd még fel a villanyt! Úgyse tudunk soha egy kicsit beszélgetni, csak ilyenkor, félhomályban ... — Az igaz. De nézd, tele van az Íróasz­talom számadással. Ezzel végeznem kell még ma. Már kattant is a fordító és éles fény villant a kis dolgozószobára. Az asszony görcsösen markolta a szék karját ültében, úgy figyelte az urát, amint az külön halmokba válogatta a papirosait. — Hát már sohasem tudok beszélni ve­led? — kérdezte és a hangjában vissza­­folytott könnyek csengtek. A férfi kedvesen nézett át az iratok fö­lött. — Dehogynem, dehogynem, — mondta megnyugtatóan, mint ahogy gyereket csi­t­­tít az ember. — Majd estére ... — Estére, drágám, te olyan fáradt le­szel, hogy ragad le a szemed. És én, mint mindennap, hálát adok majd az Istennek a pompás álmodért és lenyelem a mondani­valómat, mint mindennap ... — Csacsikám. Reggel majd kibeszéled magadat. Tudod, hogy korán ébredek és nem kelek föl rögtön. — Te is tudod, hogy olyankor meg én vagyok halálosan álmos. Alig bírok lelket verni magamba. Aztán meg sietnem kell, hogy a reggelit elkészítsem. — Vasárnap... __ Vasárnap, amint templomból hazajö­vünk, már számolsz. Nem lehet az egész héten hátramaradt irkafirkát máskor el­intézni, csak vasárnap ? ... — Múltkor is elkészültem uzsonnára. De te akkor olvastál. — És mire én abbahagytam az olvasást, te keresztrejtvényt fejtettél a gyerekekkel. És mikor a gyerekek lefeküdtek, kinyitot­tuk a rádiót és valami ostoba színdarabot hallgattunk, így megy ez mindig, évek óta. Egyszer csak elmúlik az élet és meghalunk és nem beszéltük ki magunkat egymással. Vagy fogjuk fel úgy, hogy elég hosszú az örökkévalóság?... A férfi elmosolyodott. — Az ugyan elég hosszú, de hát azért ne fogjuk fel úgy. Azonban engedd meg­jegyeznem, hogy ha nekem egyszer van egy szabad órám, akkor te vagy éppen a mosást rakod el, vagy befőzöl, vagy a gye­rekekkel vagy elfoglalva. — Hát tehetek én arról?... Nem én osztom be így, de ennek is meg kell lenni. Ez az élet... — Most tapintottál a dolog elevenjére. Ez az élet. Az életet pedig úgy kell venni, ahogy van. Azt élni kell, nem megbeszélni. — De, azt is kell. A vándor is meg­­megáll egy mérföldkőnél. Könnyű neked. Te nem vagy közlékeny természet, neked nincs szükséged kibeszélésre. De én néha úgy érzem, meg kell fúlnom, ha nem tu­dom közölni valakivel a gondolataimat. Hiszen azért ember az ember, hogy gon­dolatai is legyenek, és örülnöd kellene, hogy neked akarom őket elmondani és nem másnak... — Hát örülök is, persze, hogy örülök. Ha nem is mondom... És hát majd elin­tézem ezt a paksamétát később, amíg te a kicsit lefekteted... No gyere ide és be­szélj. Mi nyomja már megint a szívedet? — Jaj Istenem, hát így nem lehet. Semmi különös nincs, — csak... csak egy kicsit ráérnél törődni a telkemmel is, — a nagy dolgokkal, nemcsak a mindennapi kérdésekkel... A könnyek már régen ott égtek az asz­­szony szemében. Most egyszerre heves zo­kogás rázta meg. Az ura két keze közé fogta az arcát. — Ide nézz. Az egésznek az a veleje, hogy az idegeid felmondják a szolgálatot. Agyondolgoztad magad, megviselt a négy gyerek egymásután... meg az anyagi gond ... Most aztán nem kísérletezünk tovább. El fogsz menni pihenni... — Hogy mehetnék én el? És a gyere­kek, és te, és a ház ? ... — Elhozom az Édesanyámat és ő pom­pásan gondunkat fogja viselni. — De te épp olyan fáradt és hajszolt vagy, mint én. Neked kéne elmenni. — Esetleg kiveszem a szabadságom felét most, május első felében és elmegyünk együtt. És akkor kibeszéljük magunkat alaposan. — Ó Istenem, ez olyan szép terv, hogy hinni sem merek benne ... Dehát hová megyünk?... Annyi pénzünk nincs, hogy valami fürdőhelyen tölthetnénk az időt... Rokonokhoz menni, az nem pihenés; ott épp úgy zajongnak a gyerekek és még alkalmazkodni is kell... Az én álmom va­lami csendes, szép hely lenne, ahol nem kéne beszélni... — De hiszen éppen beszélni akartál?... — Veled. Veled az más. Szóval egy szép csendes hely, ahol az ember kifekhet a napra, belenézhet a lelkébe és nem kell a Miklós rongyos harisnyáira, meg a va­csorafőzésre gondolnia... A férfi nagyot sóhajtott. — Hiszen csak pénzem volna!... Az asszony fáradtan legyintett. — Hagyjuk ezt!... Csodának kellene történni, hogy mi egyszer félreállhassunk az útból... pihenni... Csodák pedig nem történnek. ... És mégis. Mert hát nem csoda az, mikor a kis­ba­­nkhivatalnokot behivatja az Alföldi Ta­karékpénztár vezérigazgatója és azt mondja neki: — Nézze, Pándy, úgy hallom, hogy maga ért a kerthez és a gyümölcsfához. — Igen, méltóságos uram. Az édesapám gyümölcsösét évekig kezeltem magam... — amíg el nem kellett adni mindent... — tette hozzá halkabban. — Rendben van. Most idehallgasson. Vettem a Balaton mellett egy házat. Nem villa, tudja, hanem ház­a­i.Nagy, széles ter­­rasszal a tóra, messze a divatos fürdőhe­lyektől, a hegyoldalon fekszik, az erdő szé­lén. A ház elég jó karban van, de a kert... Van benne körülbelül háromszáz gyümölcs­fa. Jó fajták, de gondozatlanok. Idegen kertészekkel nem merek experimentálni. Mondja, ha adnék magának három heti szabadságot, vállalná ezeknek a szakszerű tavaszi metszését, permetezését, stb. ? . . . Na, nem úgy értem, hogy maga csinálja, csak hogy betanítsa az ottani emberemet, és utánanézzél.’, hogy megy a munka. — Méltóságos uram ... — Ne szakítson félbe! Ha vállalja, la­kást és teljes ellátást kapna ott a házam­ban; a felügyelő felesége főzhet, takarít­hat magára. Azonkívül, természetesen, va­lami napidíjat is adnék. Mondjuk, két­­három pengőt... Na?... — Méltóságos uram, boldogan vállalom, csak... — Csak?... Kevesli a három pengőt? — , dehogy. Inkább arra kérném, mél­tóságos uram, ha lehetséges volna ... hogy a pénz helyett... méltóztatna megengedni, hogy a feleségemet is magammal vigyem... ki van merülve szegényke, micsoda áldás volna... A vezér elnevette magát. — Vigye- vigye, maga derék ember. Majd megírom a gazdasszonyn­ak, hogy jól, tartsa a menyecskét tejjel-vajjal... csak­ugyan sáppadt mostanában ... ... Hát így virágzott ki a csoda a bala­­tonparti kertben. A férj passzióval nyesett, kötözött, dol­gozott a gyümölcsfákkal, s nagyobb pihe­nés volt neki ez az egészséges foglalkozás, mint a teljes semmittevés. Az asszony. B. H A kormányzó a Széchenyi Tudományos Társaság díszközgyűlésén Hóman Bálint és Bornemisza Géza méltatták a Jubiláló Társaság tízéves munkásságát A magyar természettudományi kutatá­sok előmozdítására alakult Széchenyi Tu­dományos Társaság fennállásának tizedik évfordulója alkalmából, vasárnap délelőtt a Műegyetem aulájában díszközgyűlést tartott. A közgyűlésen megjelent­ vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és József királyi herceg is, ott voltak Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisz­ter, Bornemisza Géza kereskedelem- és iparügyi miniszter, Széchenyi Bertalan gróf, a felsőház elnöke, Teleki Pál gróf, a József Nádor Műszaki és Gazdaság­­tudományi Egyetem rektora, Szily Kál­mán államtitkár, az egyetemek és tudo­mányos intézetek képviselői s a magyar gazdasági élet vezetői. Széchenyi Bertalan gróf elnök mondott megnyitóbeszédet Hódolattal üdvözölte Magyarország kormányzóját. — A Kormányzó Úr őfőméltóságának kitüntető megjelenése — mondotta — új­ból megerősítette azt az immár köztudattá vált meggyőződést, hogy a magyar tudo­mányos és kulturális munka éppen úgy, mint a gazdasági életnek egyéb fontos tényezői, a legmagasabb helyről jóindu­latú elismerésben és támogatásban része­sülnek. Ennek az érdeklődésnek és jó­indulatnak a megnyilvánulása újabb friss lendületet ad a társaság felvirágzásának és ezzel a tudományos kutatómunka sike­rének. Széchenyi Bertalan gróf ezután meg­emlékezett arról, hogy a Széchenyi Tudo­mányos Társaság az 1926-ban tartott or­szágos természettudományi kongresszus folyományaképpen alakult meg néhai Kle­­belsberg Kunó gróf vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter elnökletével. Az emléke­zetes kongresszuson tárták fel a mező­­gazdasági, orvosi és technikai kutatások terén jelentkező legfontosabb problémá­kat és a kongresszus záróülésén határoz­ták el a természettudományi tudományos kutatás támogatására kétféle intézmény létesítését. Az egyik az Országos Termé­szettudományi Tanács, amely állami jel­legű intézmény, a másik pedig a Széche­nyi Tudományos Társaság, amely eredeti célkitűzéséhez híven, támogatással sie­tett a természettudományi kutatómunka alapjainak a kiépítésére. A társaságnak gondoskodnia kellett arról, hogy olyan problémák megoldását támogassa, ame­lyeknek a sikeres megoldása a hazai kul­túrát és közgazdaságunkat remélhetőleg elősegíti. De a társaság tagjainak egy­öntetű felfogása volt már kezdetben, hogy az olyan kutatómunkát is támogatni kell, amely kizáróan elméleti érdekűnek lát­szik, mert a közgazdasági történelem szá­mos olyan esetről számol be, hogy az elméleti kutatás eredményeiből a gyakor­lat számára is nagyjelentőségű következ­tetések származhatnak. A társaság az elméleti természettudományi és technikai, orvosi tudományi és mezőgazdasági tudo­mányos kutatásokra kilencszázezer pen­gőt juttatott. Az elnöki megnyió után Schimanek Emil műegyetemi tanár, a társaság főtit­kára számolt be a társaság működéséről. Hangoztatta, hogy a társaság főleg az olyan technikai problémák megoldását szorgalmazza, amelyek elsősorban a hazai kincselő feltárására és azoknak feldolgo­zására alkalmas eljárások kutatására vonat­koznak. Különösen a széngazdálkodás me­zőgazdasági téren a talajösszetételi és ta­lajviszonyokat elemző kutatás, mezőgaz­dasági ipari vonatkozásban a lisztfeldolgo­­zás tudományos kutatásait támogatták. Ezután Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi miniszter üdvözölte a jubiláló társaságot. — A tudományos haladásnak és a tu­dományos eredmények hasznosításának is — mondotta — két előfeltétele van: az egyéni kezdeményezés és a céltudatos, folytonos tudományos munka, a lángelmék igazságkereső, tudományos munkássága és a tudós szervezeteknek céltudatos munkás­sága. A nemzet életében a tudomány csak akkor lehet hasznos, ha a személyek­ és az intézmények együttműködnek, mun­kájukat megosztják és a céltudatos mun­kamegosztás elve alapján irányítják is a nemzet életére nézve fontos tudományos kutatásokat. — Ebből az alapgondolatból indult ki megboldogult elődöm, Klebelsberg Kunó gróf, amikor sok más intézménnyel együtt ennek a társaságnak az alapítását is fel­vetette és propagálta. Hatalmas szerve­zetbe kívánta összefoglalni a magyar tudo­­mány műhelyeit, a tudósképző egyeteme­ket, a rendszerező és kutató intézeteket és a tudományt művelő társadalmi egye­süléseket. Megoszlást teremtett a termé­szettudományi tanács és a Széchenyi Tu­dományos Társaság munkássága között. Az előbbi a teoretikus tudományos fejlesz­tésére és irányítására létesült, a másik a nemzet gazdasági életében szükséges ku­tatások művelésére.­­ Megállapíthatjuk, hogy a Széchenyi Tudományos Társaság teljesítette vállalt kötelezettségét, mert számos olyan tudo­mányos problémának a megoldását tette lehetővé, amelyek nemcsak a magyar tu­dományos haladásnak, hanem a magyar gazdasági élet fejlesztése, a mindennapi magyar élet sze­mpontjából is nagy jelen­tősége van. Meleg szeretettel köszöntöm a társaságot, jubileuma alkalmából és kívá­nom, hogy további működése az eddigiek­hez méltó legyen. Bornemisza Géza kereskedelem- és ipar­ügyi miniszter üdvözlő beszédében hangoz­tatta, hogy a Széchenyi Tudományos Tár­saság munkássága hazánk gazdasági élete és különösen az ipar fejlesztésének szem­pontjából nagyjelentőségű. A világháború 8

Next