Csehszlovák Jog, 1938 (18. évfolyam, 9-38. szám)
1938-03-03 / 9. szám
66 CSEHSZLOVÁK 100 csak az az irányadó, valjon a kötelezettség fennáll-e, továbbá, váljon fennállása az illetékjog szabályai értelmében igazolva van-e, a tartozás esedékessége annak fenállása és leszámíthatósága szempontjából egyáltalában közömbös. A társasági szerző illetékkötelezettsége, minthogy csak a 2. skála alapján való fokozatos illetékről van szó, nem függ sem a szerződés tényleges teljesítésétől, sem attól, váljon a jogügylet feltételesen, vagy feltétlenül lett-e megkötve. Azért, ha a szerződés hatályának kezdete oly nappal van megállapítva, amikor a társaság engedélyt kap, a szerződés felfüggesztő feltétel mellett lett megkötve, amely feltétel az államnak a szerződésből származó illetékkövetelésének keletkezésére közömbös. A társasági szerződés utáni illeték nem okirati illeték, mert okirati tanúsítás nélkül is illetékezés alá esik, épp azért nemcsak az esetleges ingatlan vagyonátruházási illeték, hanem a fokozati illeték is csak egyszer fizetendő. Ez áll különösen azon szerződésre is, melyet utólag készítettek el a társaság keletkezése, a kerületi bíróságnál való bejelentése után, amely bejelentést, amely elvileg illeték alá esik, a szerződéssel együtt az okirat egy kiadmányának lehet tekinteni és azért nem lehet illetéket követelni két illetékköteles ügylet után. Ha a társasági szerződésről okirat lett kiállítva, illeték - kiszabás szempontjából tartalma az irányadó. A kereskedelmi levelezésen alapuló illetékmentességet nem lehet a társasági szerződésre vonatkoztatni, figyelemmel az illetéki díjjegyzék 28—59. tételének 4. pontja 2. bekezdésére, illetve 20—64. birodalmi törvény 9. §-ára s azért ha szerződés kereskedelmi levelezés formájában állíttatik ki, mégis illeték alá esik. A társasági szerződés mellékes rendelkezései rendszerint nem esnek illeték alá. A vagyonbetétnek a társaságba való bevitelére nincs valami különös alak előírva. Ha a közkereseti társaságba a társasági tagok egyike pénzbetétet visz be, a másik egyéb dolgokat, ingókat, vagy ingatlanokat, úgy a pénz, mint ezen dolgok is a társaság vagyonává válnak, közös alappá, melyekre vonatkozólag az egyes tagoknak nincs már korlátlan egyéni tulajdonjoguk, hanem közös tulajdonjoguk azon kvóta arányában, melybel a közös vállalatban részesülnek. Ez világosan kitűnik a magyar kereskedelmi törvény 69, illetve osztrák keresk. törvény 91. §-ából, amely megállapítja, hogy ha pénz vagy egyéb elhasználható, vagy helyettesíthető dolgok adatnak át a társaságnak, ezek a társaság tulajdonába mennek át. Ugyanez áll az el nem használható és a nem helyettesíthető dolgokról, amennyiben azokat bizonyos becsértékben átadták a társaságnak. Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy a minden egyes társaság tag által aláírt leltárban felvett ingó és ingatlanvagyon, amely előbb valamlyik társasági tag tulajdonát képezte, a társaság tulajdonába lett átengedve. Ezáltal azon dolgok tulajdonjogának vélelme lett kimondva, amelyek a társaságba vitettek. Ha tehát a társasági szerződés értelmében nem lehet kételkedni afelől, hogy bizonyos értékű ingatlanokat valamelyik társasági tag a közkereseti társaságba vitt be, ki kell indulni az idézett törvény alapján azon jogvélelemből, hogy az ingatlanok szintén a közkereseti társaság tulajdonává váltak. Ezen helyzet mellett közömbös, ki van a telekkönyvben az illető ingallok tulajdonosául bejegyezve. Azon körülmény, hogy a társtagok által a társaságba behozott ingatlanok eszmei részeinek telekkönyvi tulajdonjoga nem lett a társaságra telekkönyvileg átírva, az illetékjog szempontjából, tekintettel az 1918. évi XI. tc. 17. §-ára, 408—20. számú kormányrendelet 6. § a) rendelkezésére, illetve 31—20. számú törvény 6. §-ára, nem esik latba. A kereskedelmi törvény világosan megkülönbözteti a társaság vagyonát és a tagok magánvagyonát. Amikor tehát a társasági tagok saját vagyonukat beviszik a társaságba, vagyonátruházás létesül a tulajdonos és a társaság mint önálló jogalany között és nem lehet arról beszélni, hogy a társasági tag a tulajdonjogot azon személyekre ruházza át, akik a társaságot alkotják. Ez különösen fontos illetékügyi kedvezményeknek rokonság okából való megadása szempontjából. Ha a közkereseti társaság tagjaitól különböző jogalany, nem lehet a társasági tagok rokonsági viszonyát magára a társaságra átvinni és nem lehet jogosan arról beszélni, hogy rokonok közti átruházásról van szó, ha ingatlanvagyont hoztak be közkereseti társaságba. Épp azért ezen átruházást nem illeti meg a 403—920. számú kormányrendelet 2. § a) betűje alatt, illetve 31—20. számú törvény 2. §-ának a) betűje alatt foglalt kedvezményes díjszabás, hanem az idézett törvény 2. §-ának b) betűje, illetve 31—20. sz. törvény 2. § b) betűje irányadó. A két jogalany különbözősége kitűnik azon esetből is, ha a társtagok saját nevükben vásárolnak ingatlanokat és a megvásárolt ingatlant saját nevükre kebeleztetik, a társaságra való átruházás által a társaság leltárába való belefoglalás alapján új vagyonátruházási illeték fizetésére való kötelezettség keletkezik. Csak akkor, ha a szerződés megkötése előtt hitelesített meghatalmazás lesz bemutatva, vagy ha igazolva lesz, hogy a kereskedelmi társtag az ingatlant csak a társaság részére szerezhette meg, nem lesz a társaságra való átruházás megilletékezve (lásd 1918 évi XI. tc. 80.1 §-át). Az ingatlan átruházása a társtagokról a társaságra nem esik ingatlanátruházási illeték alá, illetve társasági illeték alá azon esetben sem, ha a közkereseti társaság tagjai ugyan saját nevükre vették meg az ingatlant a társaság céljaira, de a vételárat a társasági vagyonból fizették meg. Azon megkülönböztetés, váljon a társaságba a tárgy, mint tulajdon lett-e bevive, avagy csak használatra, fontos, mert az utóbbi esetben csak a használati jog értéke és nem a dolog értéke esik fokozatos illeték alá. Ezen megkülönböztetés nehezen vihető keresztül, különösen ingatlanoknál, mert a társaságba való bevitel telekkönyvi átírás nélkül is történhetik. A tulajdonjog átruházását a társaságra igazolja bekebelezési cng. kiállítása a társaság részére, a társasági vagyonról szóló leltárba való felvétel, felvétel a mérlegbe, az ingatlanok számlájára stb. A közker. társaságok mérlegének adatai az eddig valamelyik társtag tulajdonát képező ingó, vagy ingatlan dolgoknak a társaságba való bevitelére csak akkor képeznek bizonyítékot, ha a mérleget az összes társasági tagok aláírták. Csupán használati jog átengedése vagy haszonbérleti szerződéssel, vagy magával a társasági szerződéssel történhetik és az imétlődő szolgáltatások elvei szerint külön becslést kíván meg. A közkereseti társaságok jogi természete eddig vitás. A Legfelső közigazgatási bíróság és a tudomány egy része azon az állásponton van, hogy a közkereseti társaság nem jogi személy, ez azt jelenti, hogy a társaság vagyon, amely az egyes társasági tagok vagyonának a társaságba való bevitele által keletkezett, amennyiben a társasági tagok egymás közti belső viszonyáról van szó, közös tulajdona (communio pro indiviso) az összes társasági tagoknak és hogy azért a társtagok aránylagos részesedéssel bírnak a társasági ingatlan vagyonban. A társasági tagok jutalékai a közös vagyonban nem a társasági tagok követelései a társaság mint tőlük független jogalannyal szemben, hanem az egész társasági vagyon részei dologi joggal. Azonban a tudomány másik része megint azt az álláspontot vallja, hogy a közkereseti társaság önálló jogi személy, ez azt jelenti, hogy a társasági tag része a társaságban szerzett részből folyó jogok összessége és hogy a társasági részből folyó jogok tisztán kötelmi jogok. Az illetéktörvény inkább ezen második iránynak hódol, amikor egyedül tételezi föl önálló jogi személy létezését, mert az 1918. évi XI. tc. 65. §-ában, illetve az osztrák illetéki díjjegyzék 91—55.