Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
Ülésezett a SZOT elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott. Többek között foglalkozott a vállalati és üzemi szakszervezetek jog- és hatáskörének érvényesüléséről előterjesztett jelentéssel. Megtárgyalta a kivitelező építőiparban meghonosodott szakszervezeti és üzemi demokratikus módszerek kedvező és kedvezőtlen tendenciáit. Megállapították többek között, hogy az építőiparban a szakszervezeti vezető testületek a lehetőségekhez képest éltek a részükre biztosított jogokkal, s a demokratikus vezetési módszerek erősítésével fejlődött az üzemi demokrácia. Gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása. Az építőipari vállalatok gazdasági és szervezeti felépítésében azonban a jogok és hatáskörök még nincsenek kellően decentralizálva, s ez a körülmény nehezíti a munkahelyi demokrácia erőteljesebb kibontakozását. (MTI) Gyormimta Együtt gondolkodni, együtt cselekedni! Szocialista brigádvezetők egy napja Nemcsak azért kerüli ki a krónikás már a címben is a „tanácskozás” szót, mert az sematikus, hanem — és elsősorban azért, mert a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjainak egynapos programja alkotó párbeszéd a vállalat gazdasági, párt-, KISZ- és munkásmozgalmi vezetőivel. Alkotó eszmecsere a jelen és jövő alakítása érdekében. Július utolsó napján ilyen szándékoktól vezérelve foglaltak helyet mintegy kétszázan a vállalat központi éttermében, s Hajdú Sándor szb-titkár megnyitó szavai után Drávucz József, a vállalati pártbizottság titkára is e köré csoportosította mondanivalóját, pontosabban a vállalati pártbizottság véleményét. Hiszen napokkal a brigádvezetői értekezlet előtt foglalkozott a mozgalom eredményeivel, gondjaival a pártbizottság. A titkár emlékeztette a résztvevőket az MSZMP KB 1971. december 1-i határozatára, amelyben pártunk újabb távlatokra nyitott kaput a szocialista munkabrigádmozgalom, a szocialista munkaverseny, illetve az ezt gyakorló milliók előtt. Elmondotta Drávucz József, hogy vállalatuknál a szocialista munkaverseny, s ennek legmagasabb szintje, a szocialista brigádmozgalom nélkülözhetetlen részévé vált a mindennapi életnek, az embert és környezetét formáló munkának. De óva intette mind a gazdasági, mind a mozgalmi vezetőket attól, hogy ez a nélkülözhetetlenség megszokássá váljék. Beszélt arról, hogy miként értelmezi pártunk a szocialista munkaversenyt, s emlékeztetett arra, hogy nemcsak az értelmezésben emelték magasabbra a mércét az elmúlt években, de a kormányzati szerveken keresztül fokozták a verseny, a mozgalom erkölcsi és anyagi megbecsülésének mértékét is. Ezt követően a verseny és a mozgalom jövőbeni céljairól, gazdasági, politikai jelentőségéről szólt, nem feledkezve meg arról sem,hogy a vállalatnál működő szocialista munkabrigádok eddig elért eredményeit méltassa. Az eredmények között említette a dolgozó kollektíva internacionalista gondolkodásmódját tükröző vietnami műszakokat, a megyeszékhely szépítéséért, gazdagításáért végzett társadalmi munkák sorát is. Ezt követően Kiss József, a vállalat igazgatója kért szót. Az elmúlt félévi eredmények és a következő időszak feladatainak értékelése után a mozgalom sikereiről és terveiről beszélt. Mindjárt felszólalása elején nyugtázta: ha egyetlen mondatban kellene tömöríteni a vállalatnál folyó szocialista brigádmozgalom lényegét, így lehetne megfogalmazni: együtt gondolkozunk, együtt cselekszünk. Külön szólt az igazgató a szocialista brigádvezetőkről. Arról a „munkaköri kötelezettségen” túlnövő feladatról, amelyet önként vállalt feladatként, az általuk vezetett kollektíváktól kapott bizalomként mint vezetők gyakorolnak. Mert — hangsúlyozta az igazgató — nemcsak elnevezésében, de lényegét tekintve is vezető az, akit a brigád a maga élére állított. Vezető, s mindinkább azzá kell válnia szakmai felkészültség, politikai hozzáértés vonatkozásában is. Méghozzá a legdemokratikusabban választott vezető, akinek soha nincs könnyű dolga, hiszen eszköztárában az utasítás helyére a példamutatás és a meggyőzés kifejezések kerültek. Néhány gondolattal a verseny nyilvánosságát, az értékelés rendjét és módszereit is érintette az igazgató. Kifogásolta, hogy a brigádnaplókból olyan nyilvánvaló eredmények bejegyzése is hiányzik sokszor, amelyekről nemcsak a brigád és közvetlen vezetőik, de a vállalat felső veze■ tői is tudnak. Magyarán — mutatott rá az igazgató — (folytatás a 1 oldalon) Egy hónappal a tanévnyitás előtt Egy hónap múlva, szeptember elsején ismét benépesülnek az iskolák, megkezdődik az 1972/73-as oktatási év. Előzetes adatok szerint az általános iskolák első osztályai-ba 130 ezer kisdiák „vonul be” ősszel. A különböző típusú középiskolák első évfolyamaiba az általános iskolákban most végzettek közül több mint 55 ezren iratkoztak be. Gimnáziumokban 26 862, a szakközépiskolákban 28 279 fiatal folytatja tanulmányait. A középiskolákba eddig felvett tanulók soraiban a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 56,3 százalék. A középiskolai kollégiumokba 10 339 diákot vettek fel. A kollégiumokba kerülő elsősosztályosok 71,4 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. A középiskolákban — a tervek szerint — szeptember elsejét 1169 új elsőosztály nyílik, ebből 808 a gimnáziumokban, 861 pedig a szakmai jellegű középiskolákban. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a pedagógusképző intézmények nappali tagozatán idén végzett hallgatók közül az 1972/73-as tanévben 350 óvónő, 1500 tanító, csaknem 750 általános iskolai tanár és 450 egyetemi végzettségű középiskolai tanár lép munkába. A Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya — az Országos Pedagógiai Intézettel közösen — útmutatót készített a tanulók túlterhelésének csökkentésére, a közismereti tárgyakra vonatkozóan. Ez egy átfogó intézkedés-sorozat első lépése lesz. Az útmutatóban — a tantárgyak jellegétől függően — differenciáltan határozzák meg a terhelés csökkentésének módját, lehetőségét, egyes tantárgyakból például az útmutató előírja a kötelező minimumot, más tárgyaknál viszont anyagrész elhagyását javasolja. Az 1972/73-as oktatási év tanulmányi rendje a következőképpen alakul: a szorgalmi idő változatlanul két , félévre oszlik. A tanulók első félévi osztályzatait — a december 21-i állapotot alapul véve — a téli szünetben az osztályozó értekezleten zárják le, és a szünet utáni első tanítási napon az ellenőrzőkönyv útján hozzák a szülők tudomására. A téli szünidő 1972. december 22-től 1973. január 7-ig, tavaszi szünet 1973. április 5-től 14-ig tart. Az érettségi, képesítő írásbeli vizsgákat valamennyi középiskola nappali tagozatán 1973. május 11 és 19 között tartják. A tanévnyitó értekezletet 1972. auguszus utolsó hetében, a tanévzárót pedig 1973. június 24-ig az iskolaigazgatók által kijelölt napon kell megtartani. A középiskolák elsőosztályos tanulóinak beíratási ideje 1973. június 13-a és 14-ke. f vm,akmt,pa,ba" !FEJÉR MEGYEI * • Bakuban ma Im man óla/ -------------------------------------------------------------■ Kedd, Smommmódolán 1977 augusztus 1. ___________________ XXVIII. évfolyam, f M Wkm 179. szám a lottó /utalom maradásáról ,• ____________ - -___________________ . __ ..... Ara: 80 fillér AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ___________ Üzem a külfejtés helyén Pusztavámi Mártonná, Csavajda Istvánná és Mergl Mártonná Linocolor színezőpasztát tubusol. (Riport a 3. oldalon) (Fotó: Siska Mária) Fallap és ifjúsági találtai Régen Kizárólag a falunap és az ifjúsági találkozó kedvéért sütött ki a Nap — így gondolhatják most utólag a sárbogárdi járás fiataljai, s mindazok, akik részt vettek a vasárnapi falunapon és ifjúsági találkozón. Mindenesetre tény, hogy július 30- án délelőtt mindenki örült a szép időnek. Így jó hangulatban érkeztek meg a vendégek Dégre, ahol a XI. falunapot és a KISZ másfél évtizedes fennállásának jegyében rendezett járási ifjúsági találkozót tartották meg. A délelőtti fő program az ifjúsági nagygyűlés volt, ahol Szerdahelyi Mihály,, a KISZ KB osztályvezető helyettese tartotta ünnepi beszédet a közel kétezer ifjú hallgató előtt. „Az ifjúsági találkozó és a falunap megrendezésével sokszínű, s egyre tartalmasabb rendezvényeken elevenítjük fel a magyar történelem forradalmi hagyományait, népszokásait, kulturális és sportvetélkedőit. Köszöntjük az ismert és névtelen hősöket, 1848, 1919 és 1945 ifjú forradalmárait, mindazokat, akik népünk szabadságvágyának szóvivői voltak, akiknek harca mai tetteinkhez ad példát, útmutatást” , mondotta beszédében Szerdahelyi Mihály. Beszélt a KISZ tizenöt évvel ezelőtt történt létrehozásáról, megemlékezett az ifjúkommunisták első, 1957 októberében lezajlott országos értekezletéről, s arról, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség múlt év decemberében rendezett nyolcadik kongresszusán a mai nemzedék forradalmi feladatát a„jobb munkával, nagyobb tudással a Szocialista Magyarországért” jelszóban fogalmazta meg. „Népünk cselekvésre, alkotó tettekre hívja — a jövőért — a ma ifjúságát” — fejezte be a nagygyűlésen mondott beszédet Szerdahelyi Mihály. A délelőtt hátralévő részében kézilabda, kispályás futballmérkőzéseket, úszó- és fejelőversenyt tartottak, majd délután szabadtéri előadásra gyülekeztek a találkozó résztvevői. A vidám műsorban a népszerű parodisták és énekesek szórakoztatták a vendégeket: Hofi Géza, Fenyvesi Gabi, Angyal János és a Vidám Fiúk. Az egésznapos program ezzel a műsorral természetesen nem ért véget. A tévéből, más műsorokból már ismert Rajkó zenekar, s a KISZ KB művészegyüttesénekszólóénekesei és táncosai mutatkoztak be — viharos sikerrel — Dég, s a járás többi községének lakói előtt. Ezután az ifjúság részére a nap fénypontja következett: a bál, ahol ismeretségek, új barátságok születtek, ahol éjfélig szólt a zene. (Móré) „ Volencci nyár" Batikolás, fakogás, monotípia Rossz nyelvek mondhatnák: úgy hull a kiállítás ezen a Velencei nyáron, mint az eső. Valóban, pénteken immár a hatodik tárlat nyílt meg a tóparti falvakban. Sok-e ez? Aligha. Hiszen valamennyi más szint, más mondanivalót hozott a tópart embereinek. Műfajában, tartalmában talán a pénteken megnyílt agárdi kiállítás a legsajátosabb, ugyanakkor a legemberközelibb. A batikolás, a fafaragás mesélőkedve ugyanis szabadon csapongó és különös világba ragadó. A természet emberét és az ember természetét mutatja meg valami benőséges hangon, a balladák tömörségével, a mesék fantázia-gazdagságával és mégis közérthetően. A kiállítást megnyitó M. Tóth István festőművész találóan jellemezte így a kiállítókat: „Gazdag szemű ember, gazdag életű ember.” Nos, azt szeretnék, ha ebből a gazdaságból, amit alkotásaikon a nézők számára felkínálnak — sokan magukkal vinnének egy csipetnyit, a kiállításról hazatérőben. A megnyitás napján épp esett az eső. Talán ezért maradt távol sok olyan ember, akire számítottak, a rendezők. Sajnálhatják, hogy M. Tóth István tartalmas, a művek és alkotók jellemzését adó beszédet nem hallhatók. Mert amit mondott, igazi népművelés volt, képzőművészeti témában. Bár a szó elszállt — a mű marad! Két héten át lesz alkalmuk a Gárdonyban és Agárdon nyaralóknak megtekinteni az úgynevezett Költségvetési Üzem agárdi központjának előcsarnokában rendezett kamarakiállítást. Három alkotó mutatkozik be itt. T. Szemere Ágnes, fehérvári rajztanár színgazdag és fantáziadús batikmunkáit állította ki. Palkó György, fehérvárcsurgói pedagógus a legősibb anyagban, a fában regél a természet és a sors csapásainak kitett emberről. Palasits Veronika, fehérvári rajztanár tiszta, szép rajzolatú monotípjái pedig a városi háztetők valamint a női lélek rejtőző világát idézik meg. Szemere Ágnes és Palkó György művészi világát igazi vérrokonság jellemzi. Mindketten előszeretettel fordulnak a népballadák témavilágához, műfajuk (a batikolás és a fafaragás) a népművészet hagyományaihoz kapcsolódik, s az alkotók a maguk sajátos módján alkalmazzák annak formanyelvét. A festett textilek elsősorban forma- és színgazdagságukkal tűnnek ki, a fába faragott „sorsok” pedig keménységükkel, balladai tömörségükkel hatnak. Érdekesen „ellenpontozza” ezt a monotípiák törékeny, egyszerű, finomívű rajza. Sokadik kiállítás a tóparton ez, ám műfajában és témavilágában — egyetlen ezen a Velencei nyáron. Érdemes megtekinteni. Mert a tóparti kiállításoknak júliusi „bő esője” csak akkor lesz termékenyítő, ha minél többen látják. (b. ö.)