Filológiai Közlöny – XXXVIII. évfolyam – 1992.

1–2. szám - Tanulmányok - In memoriam Salyámosy Miklós

In memóriám Salyámosy Miklós 1990. március 20-án elhunyt dr. Salyámosy Miklós egyetemi tanár. Szülei hét gyermeke közül harmadikként látta meg a napvilágot 1926. decem­ber 6-án Budapesten. Édesapja annak a kispesti gimnáziumnak volt a tanára, amelyet később Salyámosy Miklós is látogatott. Érettségi után 1944-ben magyar, német és olasz szakosként kezdte el tanulmányait a Pázmány Péter Tudomány­egyetemen, ám az oktatás hamarosan félbeszakadt. 1944-ben nemzetőrnek hívták be. A következő esztendők élményei — rövid hivatalos önéletrajza szavainak tanúsága szerint — ekként csapódtak le Salyá­mosy Miklós életében: ,,A szovjet csapatokkal 1945. március 30-adikán találkoz­tam Vas megyében. 1947. októberének elején tértem haza a hadifogságból." Két szívszorítóan rövid mondat. . . Ezután ismételten megkezdte tanulmányait ugyanazon, időközben azonban már a Eötvös Loránd nevét viselő egyetemen, ahol 1952-ben német—magyar szakos diplomát szerzett. Ezt követte 1959-ben egy orosz szakos diploma, amelyet már egy ugyanilyen főiskolai oklevél is megelőzött. Tanítani már egyetemi tanulmányai alatt, 1951-ben, elkezdett — és a szó igazi értelmében tanított mindvégig, élete utolsó napjáig. . . Tanári pályafutása során a legkülönbözőbb intézményeknél dolgozott: egy általános iskolában, a katonatiszti akadémián, egy gimnáziumban, a berlini Hum­boldt Egyetem Finnugor Intézetében, valamint az ELTE Német Tanszékén és a szegedi egyetem, a JATE Német Tanszékén, amelynek 1984—87-ig a vezetője volt. Disszertációjában, amelyet a Humboldt Egyetemen védett meg, a magyar irodalomnak a Weimari Köztársaságban való fogadtatását dolgozta fel. Ezt a mun­kát Magyarországon is elismerték, a Magyar Tudományos Akadémia ennek alap­ján ítélte oda számára a ,,tudományok kandidátusa" fokozatot. A ,,tudományok doktora' ' fokozatot 1986-ban szerezte meg, s ezúttal a világnézeti regény műfajának széles körű elemzésére vállalkozott. A tollából származó négy önálló kötet, az újabb német irodalomról szóló több mint hetven tanulmány, valamint 150 egyéb jellegű publikáció, továbbá külön­böző antológiák és gyűjteményes kötetek kiadói és szerkesztői munkássága, s az 1987 óta a vezetése alatt álló ,, Filológiai Közlöny" jelentik ,,kézzelfogható" élet­művét. Ezek a tények, amelyek ugyan magukért beszélnek, de csak keveset árulnak el. Nem árulnak el semmit arról az oktatóról, aki minden igyekezetével azon volt, hogy a diákjai és tanítványai számára megfoghatóvá tegye a megtanulandókat. Semmit se arról, hogyan prezentálta véget érni nem akar­­ T­ában a legbonyolultabb problémafelvetéseket. 1 1 Filológiai Közlöny 92/1—2 V • IVO

Next