Fővárosi Közlöny, 1904 (15. évfolyam, 53-101. szám)
1904-06-28 / 53. szám
zárójelentés minden irányban kimerítően tárja fel és azért e helyütt csak annak ismételt kijelentésére szorítkozunk, hogy a fővárosi kórházak, különösen pedig a Szt István-kórház túlzsúfoltsága továbbra a zárszámadási eredmény kedvező alakulása érdekében sem tartható fenn. Tudvalevő dolog, hogy a 700 beteg befogadására épült Szt. István-kórházban gyakran 1100 beteg van elhelyezve. Már az elmart betegek kihelyezése alkalmával (1903. évben) javaslatot tett a kórházi igazgatóság a zárt folyosókban és fülkékben elhelyezett 202 ágy (helyesebben szalmazsák) beszüntetése iránt. Ámde ezáltal a kórházi alap mintegy 180.000 K.bevételtől esett volna el, ami az ápolási díjnak mintegy 15 fillérrel való emelkedését eredményezte volna. Ennek elkerülése czéljából — természetesen ismét csak a közegészségügyi érdekek hátrányára — a kórház túlzsúfoltságát egyelőre fentartani s az ennek megszüntetése érdekében végrehajtandó intézkedéseket elhalasztani kellett arra az időre, amikor azok a kórház mérlegének nagyobb megrázkódtatása nélkül végrehajthatók lesznek, ha ugyan addig eme tűrhetetlen állapotnak maguk a közegészségügyi közegek véget nem vetnek. II. A kórházak 1905. évi költségvetésére vonatkozólag. A kórházak 1905. évi költségvetésének C) alatt beterjesztett tervezetére általában megjegyezzük, hogy az egyes fejezetek és czimek alatt fölvett összegek megállapításánál az 1898. évi XXI. törv.cz. végrehajtása tárgyában kiadott 1902. évi 35.000. sz. belügym. szabályrendelet erre vonatkozó pontjait szigorúan szem előtt tartottuk. A személyi kiadásoknál kivétel nélkül csak a közgyűlési és belügyminiszteri jóváhagyást nyert illetményeket állítottuk be a költségvetésbe, míg a dologi kiadásokat általában a 3 évi átlag, illetve (mint pl. épület jókarbantartás, gépek jókarbantartása), az illető szakhivatal javaslata alapján vettük fel. A szabályrendelet alapján fölvehető összegektől csak a következő fejezeteknél tértünk el: Segélyek és jutalmak. Szt. Rókus-kórh. alap kiad. IV. fej. a. 3.700 K és Szt. János-kórh. alap kiad. IV. fej. a. 1.200 K összesen: 4.900 K. A nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr az 1904. évi költségvetésre érkezett 1904. évi 71.675. sz. leiratában kijelenti ugyan, hogy a segélyek és jutalmak az ápolási díj terhére föl nem vehetők a költségvetésbe, mindazonáltal fölvettük ezeket újból a költségvetésbe a következő okokból: A székesfőváros alkalmazottjainak segélyezésére és jutalmazására szolgáló összegek a legrégibb idő óta fennálló gyakorlat szerint annak az alapnak költségvetésébe vétetnek fel, amelyből az illető alkalmazott fizetését kapja. Ez okból a kórházi személyzet segélye csak a kórházak költségvetésébe illeszthető be, mert ellenkező esetben elesik a segélyezés jótéteményétől. Nem tartjuk méltányosnak, hogy egyedül a súlyos szolgálatot teljesítő kórházi személyzettől vonassék meg a segély, de nem tartjuk indokoltnak azt sem, hogy a kórházak zárszámadási eredményétől tegyük függővé a segélyezést, mert bár igaz, hogy a kórházi személyzet lelkiismeretes működése hozzájárul az eredmény kedvező alakulásához, de másrészt kétségtelen, hogy a zárszámadási eredmény legfontosabb tényezőjeként az ápolási napok száma szerepel, amelyek kedvező vagy kedvezőtlen alakulására pedig a kórházi személyzet befolyást nem gyakorolhat. Fölvettük továbbá a Szt. János kórház alap. kiad. II. fej. 5 cz. alatt a gépészeti személyzetnek az 1903. évi 848 kögy. sz. a. engedélyezett 4691 K illetményét és ugyanezen alap IX. fej. 3 czime alatt (Sütő) czimén, a 3 évi 23.169 K ellenében a gondnokság javaslatára az 1902—3. évi kiadáshoz mérve 25.000 K-t, vagyis 1831 K-val többet. Mindezek a többletek (5900 K -1 4691 K + 1831 K) együttvéve 12 422 K-t tesznek ki. Eme többlettel szemben az ápolási díj csökkentése czéljából a következő kiadásokat szállítottuk le, nevezetesen: a „Betegek ruházatára és ágyneműire" az 1902 évi 35.000 sz. min. szabályrendelet 28 §-a értelmében, a Szt-Rókus-kórházi alap kiad. VIII fej. a. fölvehető 166.927 K. ellenében csak 100.000 K-t és a Szt. János kórházi alap kiad. VII. fej. alatt fölvehető 54 630 K ellenében 46.000 K-t vettünk fel és így eme két fejezet alatt 75.557 K-val csökkentettük a kiadást. Ha hozzávesszük ehhez, hogy a balp. kórházaknál az ápolási napok 3 évi átlagát 5180-nal, a jobp. kórházaknál 7645-el, összesen 12.825-el emeltük, ami 2 K 54 fillérrel számítva 32.575 K 50 f-nek felel meg, úgy összesen 108.132 K 50 fillérre rúg az az összeg, amely az ápolási díj összegére csökkenő befolyást gyakorol. Levonva ebből a fönt jelzett 12.422 K többletkiadást, marad tisztán 95.710 K 50 f., mint olyan összeg, amely, bár törvényes alapon az ápolási díj nagyobb mérvű emelkedésének elkerülése czéljából mellőztetett. Fölvettük ezenkivül a kórházak költségvetésébe az 1903 évi 71.675 sz. belügym. leirattal. „A kórházak létesítésére felhasznált kölcsönök kamatozására" czimén ápolási naponkint az 1904 évre is engedélyezett 08 fő t, amelynek engedélyezését a nagyméltóságú m. kir. belügyminiszter úr idézett leiratában a jövőre nézve is kilátásba helyezte. Végül az ápolási napok számának megállapítására vonatkozólag a következőket tartjuk szükségesnek megemlíteni. Az ápolási napok száma az 1901—1903 évben úgy a balparti, mint a jobbparti kórházakban emelkedő irányzatot követ és így könnyen arra a téves következtetésre juthatnánk, hogy az 1905. évi költségvetésbe minden kockázat nélkül az ápolási napok 1903. évi számát állíthatjuk be. A balparti kórházakra vonatkozólag már föntebb megemlítettük, hogy azok túlzsúfoltsága, főleg a Szt. István kórházé, tovább fenn nem tartható. Az a 202 ágy, helyesebben szalmazsák, amely ebben a kórházban részben a zárt folyosókon, részben sötét fülkékben a földön van elhelyezve, ha nem is azonnal és egyszerre, de okvetlenül mielőbb éltá-